TÜNDÉRGYÁR

Szevasztok!

Elnézést, én most nem mennék bele a kommentháborúba, mert elmenne vele a fél napom, viszont holnap írok egy posztot, amiben igyekszem válaszolni mindenkinkek.

Üdv:

Boholy

A Pirate Bay elvesztette az évtized perét, olvasom a zindexen. A svéd bíróság kimondta végre, hogy a torrent oldalak elsősorban azért készülnek, hogy az emberek jogvédett tartalmakat osszanak meg egymással. Persze hőzöng mindenki, hogy milyenazmá' hogy fizetni kell a photoshopért meg a Dr Szösziért, meghalt Mátyás, oda az igazság! Az igazság ezzel szemben az, hogy az átlagos felhasználó nem rendelkezik szerzői jogok felett, nem gondolja át azt, hogy a szoftver, a film és hangfelvétel előállítása, de még egy ilyen kis blogposzt begépelése is pénzbe kerül. Annak meg vissza kell jönnie, mert a művész meg a programozó is tolja a sör-pizza kombót, a kocsmába viszont hiába viszek trackerfájlt, kiröhög a tulaj.
    Ha használsz torrent oldalakat, nézd meg most miket töltöttél le, és írd fel a könyvtárban található jogvédett, fizetős cuccokat. Egy albumnyi zene legyen kétezer forint, egy még nem kifutott film három, a játékszoftverek tíz körül mennek,  a grafikai és zeneszerkesztő programok ára változó, de nyugodt szívvel beírhatsz ötvenezret darabonként. Nincs mit szépíteni, ezzel az összeggel meghúztad a fejlesztőket, a művészeket, és a kiadókat. Most jöjjön egy másik oszlop, ahová a torrentel letöltött ingyenes szoftverek, szabadon terjeszthető zenék és filmek jönnek. Itt szerepeljenek ugyanazok az összegek, de ellenkező előjellel, mert jófej vagy, és támogatod a szabad forráskódot, az ingyenes letöltést, miegyebet.
    Na, mennyi a végeredmény? Lopáson kívül használod egyáltalán bármire a Pirate Bay-t, vagy valamelyik hasonló oldalt?
    Nem arról van szó, hogy be kéne tiltani a peer to peer technológiát, ez eleve lehetetlen. Az viszont bosszantó, hogy emberek vonulnak az utcára szimpátiatüntetést tartani egy olyan kezdeményezés mellett, aminek elsődleges célja az, hogy ők más faszával verhessék a csalánt.

kapcsolódó témakör: kurvák és gengszterek (reklám, művészek és a webkettő)

Lehet, hogy sokakban egy világot fogok lerombolni ezzel a poszttal, de el kell mondanom az igazat. Mondhatni kötelességem. A Jégkorszakból ismert motkányról van szó. A napokban megdönthetetlen bizonyítékot találtam rá, hogy az ő meséje csúf véget ért. Sok kaland, rohangálás és idegeskedés után szerencsésen átvészelte az olvadást, az őskort, sőt még a spanyol inkvizíciót is megúszta. A tizennyolcadik század közepe felé identitás problémák léptek fel nála, és a makkot dióra cserélte, de ezen kívül nem történt semmi említésre méltó. A gazdasági válság felkészülten érte, ezért nem került adósságspirálba, a világháborúk során pedig csak apró horzsolásokat szedett össze. Eljött az ezredforduló, és ő még mindig a diót hajszolta, de közben kissé elbízta magát. Mivel ilyen szép kort megért, azt hitte, hogy most már túl fogja élni az emberiséget, egyfajta űbermotkánynak képzelte magát. Egyre kevésbé törődött a veszéllyel, és amikor a micsodája begurult cégünk traktorgumiszállító gépjárművébe, ostoba módon utána mászott. Azt gondolta, hogy majd ráharap a motorházfedél alá szorult dióra, a farkával meg kiakasztja a zárat, csak éppen nem számolt az évtizedes rozsdával, úgyhogy minden erőfeszítése kudarcot vallott. Ott pusztult el szerencsétlen.
    Cégünk filozófiája szerint az autónak csak az ajtaját és a tanksapkáját szabad néha kinyitni. A motorházfedél olyan, mint a hetedik szoba, mivel a karbantartást és az olajcserét tiltott vudu szertartásnak minősítette a menedzsment. Ezért sosem jöttünk volna rá a dologra, de a szellőzőből olyan szinten jött a dögszag, hogy a vezérigazgató ideiglenesen feloldotta az átkot, és egy csavarhúzó meg egy kalapács segítségével feltárult a titkok kamrája.
    Íme, a motkány földi maradványai:

    Show must go on. Na kivel találkoztam a kilencker kellős közepén?

Ápdét!

    Kicseréltem a videót, most már meg lehet nézni. Azért nem engedte lejátszani a youtube, mert úgy éreztem, a patkányrandihoz minimum egy Beautyful Day dukál, de kiszúrta a buzgómócsing algoritmusuk, hogy ez jogvédett tartalom. Sebaj, raktam be helyette langyi popzenét a nyolcvanas évekből, erre már biztos nem emlékszik senki.

Péter ezt a tündért egyenesen az ügyvezetőnek küldte, méltányolva azt, hogy önállóan beillesztett egy linket a blogjába, anélkül, hogy kitörölte volna az egészet. Mivel külső posztról van szó, nem másolom be a szöveget és a képet, tájékozódjatok a helyszínen. Kommentelni is ott lehet.

Előre megjósolom, hogy Bajnai Gordon kormányzása idején sokkal kevesebb utcai zavargás lesz. Gyurcsánnyal ugye tök egyszerű volt a dolog, mert az sima tá-tá-ti-ti tá:

Ez a ritmus maga a rákenroll, mindenki érti. Bajnaival az a gebasz, hogy három szótagból áll a neve, és ha nem akarunk táncolhatatlan háromnegyedbe átmenni, akkor meg kell kissé variálni a dolgot. Íme az első verzió:

Ez nagyon jó, de csak álló helyben való ökölrázáshoz alkalmazhtó, ugyanis van egyfajta megtorpanás a ritmus közepén, és képtelenség rá menetelni. Persze erre is van megoldás:
 

Ezzel meg az a gond, hogy profin kell nyomni a négy ti-t, ami pikánssá teszi az ütemet, a tá után viszont rögtön levegővétel jön, ami könnyen hörgésbe csaphat át.

Bokrossal mindenki jobban járt volna.

A Depeche Mode új lemezzel jön ki áprilisban. Egy dalt már nyomnak is róla a rádiók. Remélem az egész ennyire "rossz" lesz. A fordítás ingyen volt, nem beszólogatni, hogy az igeidők meg az átértelmezés, és hasonlók. Kösszö'mszépen!:)

Depeche Mode: Wrong / Rossz

rossz csillagzat alatt születtem / egy rossz házban / rossz hatalommal / rossz útra tértem / ami rossz irányba vezetett / rosszkor voltam rossz helyen / rossz okból / és a rossz vers / a rossz hét rossz napján / rosszul használtam a rossz módszert / rossz / rossz / túl régóta rossz / valami rossz vegyszer folyik az ereimben / valami eredendően rossz bennem / a rossz gének rossz keveréke / rossz eszközökkel értem el a rossz befejezést / ez egy rossz terv volt / rossz kezekben / a rossz ember rossz teóriája / rosszul csengő rossz hazugságok / a rossz kérdésekre adott rossz válaszok / rossz / rossz / túl régóta rossz / rossz zászló alatt meneteltem / a rossz csőcselékkel / megrészegít a rossz energia / mindig rosszat cselekedni / a rossz minőségű rossz jelek / a rossz könyv rossz oldalát olvastam / rosszul léptem minden rossz éjszakán / rossz dallamot játszottam, míg jól nem szólt, igen / rossz / rossz / túl régóta rossz / rossz csillagzat alatt születtem / egy rossz házban / rossz hatalommal / rossz útra tértem / ami rossz irányba vezetett / rosszkor voltam rossz helyen / rossz okból / és a rossz vers / a rossz hét rossz napján / rosszul használtam a rossz módszert / rossz... (PUFF! NÍNÓ-NÍNÓ)

Két kedvenc "tudományágam" van, a holokauszttagadás és a szcientológia. Hajlamos vagyok úgy beszélni, mintha mindenki konyítana ezekhez a szerencsére marginális, és kevés embert érintő témákhoz, de most kivételesen user friendly leszek, és írok egy rövid áttekintést:

    L. Ron Hubbard (1911-1986) amerikai sci-fi író volt, aki belefáradt az űroperákba, és jövedelmezőbb tevékenység után nézett. Írt egy könyvet Dianetika a mentális egészség modern tudománya címmel, amiben egyfajta lelki önsegítő terápiát adott közre. Megfelelő pszichiátriai képzettsége persze nem volt a dologhoz, de pótolta ezt a hiányosságot nem kevés fantáziával. Szakszavakat kreált, merített innen-onnan, aztán eladta az egészet, mint egy teljesen új filozófiát, ami majd forradalmasítja az elmetudományokat. A szakma rögtön ízekre szedte a dianetikát és áltudománynak nyilvánította, a nép viszont bekajálta, mint a Mónika Show-t, és sorban álltak az emberek az auditálásért. Nekem úgy a feléig sikerült elolvasnom, de aztán olyan szinten ömlött rám a hülyeség, hogy leraktam inkább. Meg kell hagyni, voltak jó meglátásai Hubbardnak, de kétlem, hogy ezek mind eredeti gondolatok lennének, egyébként meg nem kell felmagasztalni valakit azért, mert a hatszáz oldalból négy bekezdés nem egetverő ostobaság. A dianetika szerint például mesterséges altatásban, vagy egy balesetet követő sokkhatás alatt bekapcsol az ún. reaktív elme, amely nem asszociál, hanem mindent szó szerint értelmez és alkalmaz. Tehát ha egy vakbélműtétet hajtanak végre rajtad, és az asszisztens közben arról beszél, hogy hányingere van a bablevestől, akkor ez eltárolódik benned valahol, és te is undorodni fogsz tőle, bármennyire is imádtad odáig. Az egész irományt körüllengi az őrület diszkrét bája. Ijesztő, mint Veronika rajzai: Vicces persze, nagyon vicces, de mi van akkor, ha ezt komolyan gondolta? Akkor én nem szívesen találkoznék egy sötét utcában azzal az emberrel, aki ezt összehozta.
    Később Hubbard agyában kiégett még egy áramkör, és - nem utolsó sorban az adómentesség miatt - megalapította a szcientológia egyházat. Ez a dianetikát használja fel alapnak, de megfűszerezték egy csomó természetfeletti képességgel, amihez hozzájuthat az ügyfél, persze nem kevés papírpénzért. A világot is meg akarják menteni folyamatosan. Küzdenek a droghasználat, az elnyomás és a gyógyszeripar visszásságai ellen, legalábbis ők ezt állítják. Valójában az a trükk, hogy kitalálnak egy nemes célt, híres és elfogadott embereket igyekeznek az ügy mögé állítani, de valójában csak a szcientológiát, ezt a gyökér agymosó szektát próbálják legitimálni. Mivel nem a szcik bemutatása ennek a posztnak a célja, ezért lépjünk tovább. Akit bővebben érdekel a téma, annak itt van néhány link:

    a szcientológia egyház hivatalos oldala
    egy volt szcientológus blogja (különösen ajánlott)
    egy a "nemes" célok közül: drogmentes maraton

A világgazdasági válság miatt lecseréltem a kínai robogómat egy kocsira. Az autóban mégsem fúj annyira a szél, könnyebb elviselni a nyomort, na. Feladtam egy hirdetést, hogy ilyen meg ilyen robogó van eladó, berugókar törött, hiányzik egy csomó csavar, egyébként meg szétvan a hengerfej, és ömlik belőle az olaj, hatvanötezer. Nem igazán kapkodtak érte. A magyar ember nem bírja a kihívásokat. Már arra gondoltam, hogy felgyújtom, amikor bejelentkezett egy csávó, hogy adna érte egy olasz robogót, aminek nincs semmi baja, viszont nem százhuszonöt, csak hetven köbcenti, de szét van tuningolva és száztízet megy. El is jött, megnéztem a gépet, de húztam a számat, ahogy kell, mire felajánlotta, hogy ad még mellé tíz rongyot. Megírtuk az adásvételiket és ment mindenki a dolgára. Egész délután a környéket ijesztegettem az új szerzeményemmel. Ez tényleg annyira életveszélyesen megy, hogy derékba fogja törni a bukott írói karrieremet.
    Amikor hazaértem, ez a Skype-üzenet fogadott:

    Szerintetek miért vette meg? Nem azért, mert ostoba, mint a döngölt agyag, ugye?:)

ápdét!

    Nincs még vége a sztorinak, ugyanis a gyerek felhívott ma és közölte velem, hogy a motor nem jó, minden baja van, és visszahozza mer'egyébként minden árut vissza lehet vinni három napon belül. Igyekeztem neki elmagyarázni, hogy a teszkóban ez még működik, de használt holmik esetén, pláne egy olyan cuccnál, ami hibásnak volt hirdetve, nincs garancia. Egyre csak hajtogatta  magáét, hogy én áttettem őt a palánkon és "nemleszezígyjó", hát levezettem neki, hogy nem olvasta át az e-mailben küldött hibalistát, akkor sem figyelt, amikor elmondtam, mik a lehetséges problémák. Csak azt nézte, hogy szép sárga a spoiler, mondhatni a saját kapzsisága áldozata lett.
    Asszem ekkor elszakadt nála a cérna.
    Megátkozta a családomat és a leszármazottaimat hetedíziglen, és benyögte az aduászt, hogy ő a rendőrségen dolgozik, kijönnek aztán úgy bezárnak, hogy rám rohad a műanyag lakat. Akik ismernek, tudják hogy egyáltalán nem vagyok egy agresszív alkat, de ez már nekem is sok volt. Megígértem, hogy agyonverem ha tovább pattog, aztán én hívom ki a rendőr haverjait, mert kötekedett ugye és sima önvédelem volt az egész. Erre bizonyítékom is van, hisz látta egész Csepel meg a Tűzoltó utca. Aztán ha ezzel megvagyunk, még ki is fizettetem vele a rezsiórdíjunkat, mert nem volt időm dolgozni, amíg ezzel a baromsággal foglalkoztam.
    Erre kicsit abbahagyta a telefonálgatást, de este megint Skype-on kezdett nyomasztani ugyanazzal. Igyekeztem kulturáltan lezárni a történetet, hát elővettem újra a hibalistát, levezettem neki a törvényi hátteret, de nem: csak mondta, csak mondta a magáét. Így ért véget a beszélgetésünk:

    Aztán letiltottam. End of story.

Próbálok átvágni a Boráros téren, amikor egy hajléktalan kielőz jobbról. Gyűrött újságot szorongat, pulóverén gyanús foltok, az arcát pedig ritka randa rohadások ékesítik. A jótékony közönybe menekülnék, amikor felismerem, hogy ez az Őz.
    AZ ŐZ.
    - Szia Zsolti! - mondom. - Hát elég szarul nézel ki...
    - Ferikém, te is szarul nézel ki - vág vissza egyből. - Én egyébként is csak most kezdek igazán jól kinézni. Most is épp megyek a csajomhoz, meg írom az új könyvemet. Ha leadom, másfél millát kapok érte, az meg nem elég egy évig? Hát de...
    - Igen? - persze csóválom a fejem közben, mire otthagy, a pizzaárus csajhoz lép, hogy adjon neki egy kistüskét** a pult alól. Azt hiszem, hogy újabb öt évig nem találkozunk, de a villamosmegállóban utolér. Dől belőle a szöveg, hogy újra van Vidámpark, és nagyon jó nőt szedett össze és innen rendben lesz minden, csak volt majd' egy évtizednyi fennakadás. Mielőtt záródnak az ajtók, telefonszámot cserélünk, én pedig hazaballagok és elkezdem írni Őz Zsolt nekrológját, Az ember, aki nem halt meg időben címmel.

* nézd meg a videót, majd rájössz
**üveges, féldecis rövidital

    1995-ben a barátaimmal nyitottunk egy rockkocsmát. Illetve valamit, amiről azt gondoltuk, hogy ilyen egy rockkocsma. Fesztiválokon kerestünk zenekarokat, akiket próbáltunk megdumálni, hogy kicsi forintért játsszanak nálunk. Így botlottunk bele a Vidámpark nevű formációba. Nastasja Kinskiről énekeltek egy fergeteges számot, a frontember pedig egy az egyben úgy nézett ki, mint Garfield a macska, fél liter tömény után.
    Már akkor legendák keringtek az Őzről, hogy két nap alatt ivott el negyvenkétezer forintot (kilencvenötről beszélünk, amikor húszezer volt az átlagfizetés), és a kiadónak is kétszer kellett kifizetni a stúdiót, mert elkövették azt a hibát, hogy odaadták a pénzt Zsoltinak, ő meg elvitte a zenekart piálni. Valahogy lecsúszott a torkukon háromszázhúszezer, puff neki.
    Szóval megállapodtunk, hogy lejönnek játszani a Shangri-la-ba, ami össze is jött volna, ha koncertkezdés előtt fél órával nem zárja be az egész helyet a rendőrség, ugyanis semmiféle engedéllyel nem rendelkeztünk. Felnőttkoromban akkor sírtam először. Csak álltam ott, úgy éreztem vége a világnak, és akkor odajött az Őz, vállon veregetett, és mondta, hogy semmi gond Ferikém. Átmegyünk a Májuskertbe, és lenyomjuk azt a kibaszott koncertet!
    És tényleg megcsinálta. Szólt a közönségnek, hogy minden oké, csak most kicsit kimegyünk csepelre, mert ott lesz a buli. És milyen buli volt ott... tudjátok miért nem hisztizett senki, és miért nem kérték vissza a beugrót? Van erre is egy történet, elmesélem.
    Szintén a kilencvenes években voltam tanuja a következő párbeszédnek:

Valaki: Zsolti, valamit nem értek veled kapcsolatban.
Őz: Na mondjad, mit?
Valaki: Kicsi vagy, szőrös, és folyamatosan dől belőled a piaszag. Mi a fenét esznek rajtad a nők?!
Őz: Tudod... én adom nekik a rákenroll életérzést.

    Következzék most egy interjú, ami nem jöhetett volna létre, ha nincsen a Viktor, ugyanis hónapok óta pihen a gépemen, csak nem volt idegem megvágni:

    Most pedig hallgassatok meg egy számot 1989-ből. Nekem annyira a szívem csücske ez a dal, hogy képtelen vagyok jelzőket aggatni rá. Felesleges is. Nem mindenhol érthető, de a folytatásban megtaláljátok a teljes szöveget.

    Ugatha Christie: Csak lassan

Én: Meg tudod emelni ezt az izét?
Ő: Persze! Merre?
Én: Felfelé...

Addig is, amíg összevakarom magam, olvassátok el legújabb remekművemet: Minden, amit tudni szerettél volna a nyomdaiparról, de sohasem merted megkérdezni!

Print-Positive!

Hétfőn már éreztem, hogy meglesz nekem ez az influenza, ezért dél körül hazajöttem szenvedni. A keddi napot feladtam reggel nyolckor, de akkor legalább volt erőm önállóan lemenni a közértbe. Ma viszont annyira okádék módon éreztem magam, hogy beültem a fotelba, magam köré tekertem egy takarót, és egész nap ostoba lövöldözős filmeket néztem. Teát ittam, kínai levest ettem, és jobb szórakozás híján a macskám fülét vakargattam. Motyogtam is persze, hogy semmivel sem haladok, semmi sem megy, de képtelen voltam összeszedni magam. Ez a poszt is negyven perce készül, de már a felénél megbántam, hogy felkeltem írni.
    Nem szeretnék megöregedni. Sohasem.

Akartam indítani egy új blogot, de nem engedte a rendszer, mert hiába csak négy van nekem idáig (öt lehet maximum), hozzászámolta azokat a helyeket is, ahova meg vagyok hívva szerzőnek. Úgy okoskodtam, hogy kitörlök a sajátjaim közül két feleslegeset, és még egyben megszüntetem a tagságomat, aztán hajrá. Miután megszabadultam a boruljunknagyot blogtól meg egy másiktól, amit el sem kezdtem igazából, megakadt a szemem herr mavó politikai fanzinján, ahová nekem bejárásom van. Nosza, rányomtam a törlés gombra, és be is ikszeltem, hogy én ezt nem akarom soha többé, aztán hátradőltem nyugodtan és kinyitottam egy sört.
    Kábé a felénél tartottam, amikor a gyomrom közepe tájáról megindult egy sunyi érzés, felkúszott az ujjam hegyéig, és arra kényszerített, hogy nézzek utána, mit műveltem. Blog sehol. Megfeledkeztem róla, hogy admin jogosultságot kaptam, ami gyakorlatilag atyaúristen kategória, szóval nem csak a saját fiókomból töröltem a cuccot, hanem úgy globálisan az internetről. Szerencsére hosszas könyörgés után a blog.hu support visszaállította az eredeti állapotot.
    Ennyit rólam: Ellenségnek ostoba vagyok és kiszámítható, barátnak viszont sunyi és furmányos:)

Ő: ...és akkor eladtunk mindent vidéken. Úgy lett ez a nyolcadik kerületi lakás, hogy ráböktem egy Budapest térkép közepére, hogy ott akarok lakni. Feljöttem, aztán néztem nagyokat, hogy itt még több varnyú van, mint nálunk a faluban.
Én: Varjú?! Én sose láttam errefelé varjút!
Ő: Jaj, hát nem olyan varnyak! Azokról a kis feketékről beszélek, akik erőspaprikát árulnak az aluljáróban...

Éreztem én, hogy a Google Transalate jó lesz még valamire. Mert fordításra ugye alkalmatlan, viszont játszani nagyon jól lehet vele. Van ugye ez a dalszöveg az István a Királyból:

Magyarok! Férfiak és asszonyok!
Hallgassátok Koppány vezért!

Nem kérdem én, anyád hol szült világra
Nem kérdem én, apád ki volt
Csak annyit kérdezek, a válaszra várva:
Rabok legyünk vagy szabadok?

Nem kérdem én, meddig tűrjük a sorsunk
Lehetnénk új honfoglalók
Csak annyit kérdezek, a válaszra várva:
Rabok legyünk vagy szabadok?

Szállj fel a csillagokba
Szél könnyű szárnyán szállj
Kárpátok gyűrűjéből
Szállj fel szabad madár

ezt lefordítottam norvégra:

...ezért fogta magát egy haverom, és kiment egy évre Indiába, hogy ott angolt tanítson a gyerekeknek. Egyelőre nem falták fel a patkányok, sőt lassan internet is lesz a lakásában, úgyhogy olvasgassátok csak a blogját. Asszem most elkezdek repülőjegyre gyűjteni!

Hidd el, ez Delhi!

Ha az ember fizetésemelést akar kérni, körültekintően kell megválasztani az időpontot. Úgy terveztem, reggel hét körül próbálkozom, mert akkor még a főnököm, az utolsó magyar polihisztor nem kávézott be rendesen. Ilyenkor - gondoltam én - simán van esély rá, hogy elveszik az általam felépített logikai útvesztőben, és bedől az elmetrükkjeimnek. Ehhez képest, amikor felvezettem a sztorit, sunyin megkérdezte, hogy mennyi sört szoktam inni? Hármat, mondom, de mivel nem sörözöm minden nap, lemehet az átlag akár kettőre is. Jó-jó, és kerekített egyből egy akkora történetet, ami elért Bukaresttől Kőbánya felsőig. Nekiállt oltogatni, hogy majd szerez nekem NAGYON olcsó sört, amivel éves szinten százezreket takaríthatok meg. Ezt a tengernyi pénzt pedig arra költhetem, amire akarom, és innentől nincs is szükség semmiféle emelésre. Elég nehezen értette meg, hogy a fogyasztói kosaramat szeretném önállóan menedzselni, az ő dolga mindössze a szükséges pénzeszközök biztosítása. Mintegy másfél órai alkudozás után megállapodtunk - boltban, középárfolyamon - egy havi ötven sör nagyságrendű bérfejlesztésben. Juhé!
    Délután trakrorgumit kellett szállítanom, ugyanis ennek a vállalkozásnak ez a specialitása. A trakrogumi. Ezzel foglalkozunk. Nekem itt a hivatalos beosztásom "termelőeszközeitől megfosztott proletár", szóval én vagyok az a csávó, aki felrakja a traktorra a traktorgumit, és mondogatja közben, hogy mijakurvannyavan?! Ma viszont komolyabb kvalitásokat igénylő feladatot kaptam, ugyanis el kellett mennem traktorgumiért, cégünk traktorgumi szállító gépjárművével. Ezzel, e':

yo gépé-gépé-gépé-gépkoccsí

    A szerkezet valóban nem szép, ellenben az oldalajtót néhány drót tartja a helyén, mert ki van szakadva. Ugyanez elmondható a futóműről, és a komplett hajtásláncról is. A pilótafülkében titkos biokémiai kísérleteket folytat a menedzsment: Megpróbálnak válaszolni olyan tudományos kérdésekre, hogy hány hónap után harapja át az alufóliát a sajtos szendvics, és vajon erjed-e pálinkává a banán, ha elég sokáig rohasztják a kesztyűtartóban? Féltem kicsit, hogy rám támadnak ezek a vadonatúj életformák, ezért agyonvertem őket egy méteres szerelővassal, a hullákat pedig bedobtam az irodai szemetesbe, mielőtt útnak indultam.
    Gond nélkül eljutottam célállomáshoz, ami egy raktár volt, közvetlenül a Jászberényi út mellett. Egy meredek rámpára kellett feltolatnom úgy, hogy a kocsi orra előtt egy méterre döngettek a kamionok. Ezzel sincs baj, behúztam a kéziféket, és beraktam rükvercbe. Kiékelni nem tudtam mivel, de úgy gondoltam ennyi bőven elég lesz. Négy darab, másfél méter átmérőjű, cirka háromszáz kilós traktorgumit toltak elő az emberek, és szakszerűen belökdösték őket a raktérbe.
    A másodiknál elindult a kocsi lefelé.
    Olyan volt, mint amikor a tévében lassítva játszanak vissza egy gólt. Mert vagy négyszer tudtam arra gondolni, hogy húbazmeg, és belefért három mijakurvannya is, de a traktorszállító gépjármű még mindig nem érte el az út szélét, és a felharsanó dudák is olyan elnyújtva, vontatottan szóltak. Amikor meg észbe kaptam, hogy nincs veszve minden, hirtelen felgyorsult az idő. Batmant megszégyenítő ügyességgel téptem fel az ajtót, és álltam bele két lábbal a fékbe. Nyilvánvaló, hogy én leszek a hónap dolgozója.

traktorgumi

    A rakomány rögzítése sem sikerült problámamentesen, ezért egyenesben csak sima halálsikolyokat produkált a gumi, ahogy az acélfalhoz dörzsölődött, kanyarban viszont ez a sokszáz kiló az oldalajtót csapkodta, amit ugye három szál drót tart a helyén. Elképzeltem, ahogy a fáradt fém megadja magát, a födlre zuhanó vas pedig levágja egy nyugdíjas néni tacskójának a fejét. Aztán megindulnak a traktorgumik, és vallási, vagy etnikai hovatartozástól függetlenül letarolják a környéket. Ezután persze elmagyarázom a rendőröknek, hogy nem tehetek semmiről, sík hülye vagyok, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, de mennem kell sajnos, mert beígértem az esetről egy interjút a Fókusznak. A következő héten én lehetek a sztárvendég a Story-Tv-ben, sőt még a Mónika Show-ig is felívelhet a karrierem, mint traktorgumis sorozatgyilkos. Sajnos, mire idáig értem az álmodozásban, különösebb baj nélkül visszaértem a munkahelyemre, úgyhogy nem leszek celeb, bármennyire szeretném is.

Én: Képzeld, írtam egy csomót az új The Cure lemezről!
Ő: És szerinted ez érdekelni fogja az olvasóidat?
Én: Egész biztos, hogy nem!

Éppen ezért a 4:13 Dream ajánlót nem itt, hanem a b-oldal blogon publikáltam.

elnézést, nem szoktam ilyeneket felrakni a blogra, de ezt nem bírtam kihagyni...

Bal oldalt felül láthatók a Tündérgyár legnépszerűbb termékei. Toronymagasan és masszívan vezet a van isten, van punci fantázianevű poszt, hála szívem szottyának, a Google világvállalatnak. Már régebben akartam írni erről a dologról, de most lett igazán aktuális.
    A statisztika szerint a legtöbben a "Tündérgyár", vagy a "punci" kulcsszó alapján találják meg ezt a blogot. Az előbbi - elenyésző kisebbségben lévő - felhasználókat meg tudom érteni, ám a puncivadászok motivációja rejtély előttem. Megnéztem egyszer, százhatvanhetediknek hozta ki a gúgli a blogomat, ha puncira kerestem. Becsuktam a szemem akkor, és elképzeltem azt az embert - már elnézést a kifejezésért - aki bevonul a laptopjával a vécére, és nekiáll pinára vadászni az internet útvesztőjében. Végignyálaz százhatvanöt oldalt, aztán ide kattint. Mennyi esze lehet az ilyennek? Én persze nem tudhatom - mert nem vagyok az a fajta, akit ez érdekelne - de hallottam már rendes pornóóldalakról, sőt olyan helyekről is, ahol ugyanúgy, mint a youtube-on, kismillió szexfilmet lehet megnézni halál ingyen. Mondom, nem vagyok biztos benne, mert engem ez az egész hidegen hagy, de ha egyszer - véletlenül, neadjúristen - arra támadna kedvem, akkor fejből tudnám, hova kell kattintani. Természetesen tájékozatlan vagyok ezügyben, de biztos nem úgy állnék neki a dolognak, hogy beütöm a keresőbe: punci.
    Néhány nappal ezelőtt megugrott a Tündérgyár nézettsége. Betudtam ezt annak, hogy emelkedett a pagerank (ez egy viszonyítási szám. Minél nagyobb, annál hitelesebbnek tartja a kereső az adott oldalt), de nem foglalkoztatott különösebben a dolog. Elkezdtem anyagot gyűjteni ehhez a bejegyzéshez, és kitaláltam, hogy leereszkedem helyettetek is az erkölcsi fertőbe, és kikeresem a százhatvanöt találat közül a leghúzósabbakat. Akkor néztem igazán nagyot, amikor kiderült, hogy a már sokat emlegetett kulcsszóra nyolcadiknak, az első oldalon hoz engem a Google. Nem pontosan ilyen hírnévre vágytam, de tartok tőle hogy ennyit tudok, és ezt érdemlem.
    Büszke vagyok rá, hogy ebben a mezőnyben végeztem igen előkelő helyen:

Breaking News! Tegnap óta valaki észbekaphatott, mert visszacsúsztam százhuszonharmadiknak. Úristen, vége a karrieremnek!:)

Ő: Képzeld, férjhez megyek!
Én: Húha! És melyikhez?
Ő: Ez teljesen új... illetve volt már nagyon régen, csak most visszajött.
Én: És nem gyanús neki semmi? Nem is kérdezte, hogy van-e valakid?
Ő: Dehogynem... azt mondtam, sehol senki, mert tíz éve várok rá.
Én: De hát két pasid van rajta kívül! Elhitte?
Ő: Nincs olyan férfi, aki nem veszi be ezt a szöveget.

A Google világvállalat mindenre képes. Mindent tud. Szerencse, hogy forrás nem fakad még belőle, mert hatalmas árvízzé válna hamarosan, és lemosna minket a föld színéről. A legújabb szolgáltatásuk, hogy lefordítják a honlap szövegét az adott nyelvet nem beszélő júzernek. Jó dolog ez, mert gyorsan átfutva egy spanyol, vagy német cikket, megérthetem, hogy miről van szó. Nagyjából legalábbis. Fordítani még ésszel sem egyszerű, képzeljétek milyen nehéz dolga lehet egy szerencsétlen algoritmusnak. A Tündérgyár például így néz ki hunglish nyelven. Nagyon vicces. A legjobban az tetszett, ahogy az orákulum című poszt végén lévő szöveget fordította:

"Állva szarik a kutya!
Állva szarik a kutya!
Állva, állva, állva, állva!
Állva szarik a kutya!"

"Fuck the dog stand!
Fuck the dog stand!
Standing, standing, standing, stand!
Fuck the dog stand! "

Kedvenc zenekarom, a The Cure még tavaly új lemezt jelentetett meg. Erről itt sok szó nem esett, többek közt azért, mert egy komplett albumfordítás is készül, és egyszerre szeretném posztolni az ajánlóval. Dolgozom is ezen, de sokszor abba kell hagynom, mert komolyan megijesztenek a szövegek. Nem szeretnék belelátni annak az embernek a lelkébe, aki írta őket. Komolyan nem. Példaként itt egy kedves nyári sláger:

The Cure: Reasons why / Az okokról

nem akarom, hogy rosszul érezd magad az öngyilkosságom miatt / meg kell értened, ez egy nagy meglepetés / nem könyörgök, hogy te legyél az életem szerelme / ha megígéred, hogy senkinek sem beszélsz az okokról / épp egy levelet írok neked / jobban vagyok már... / láthatlak? / mikor? / minden fény egyszerre alszik el / igen, és hideg van újra / okold érte az időjárást / a sötétben egy pillanatra mosolyogni láttam őket, ez egészen biztos / engem hívnak / igen, hívnak engem / és átzuhanok a csillagokon / most már emlékszel? / a karjaikba zuhanok / emlékszel, hogy volt? / átzuhanok az egeken / erre emlékszel? / elmerülök a szemeikben / emlékszel arra a csókra? / nem akarlak bevonni a feláldozásomba / nincs értelme szomorkodni a másik oldal miatt / nem fogok könyörögni a halálhoz való jogomért / ha megígéred, hogy senkinek sem beszélsz az okokról / éjfélkor felhívlak / jól érzem magam... elmondhatom? / mikor? / süket a vonal, csak én beszélek / biztos madarak ülnek a a vezetéken / a csendben egy pillanatra / hallom is őket nevetni, ez egészen biztos / úgy érzem, hívnak engem / igen, engem hívnak / és átzuhanok a csillagokon / most már emlékszel? / a karjaikba zuhanok / emlékszel, hogy volt? / átzuhanok az egeken / erre emlékszel? / elmerülök a szemeikben / emlékszel arra a csókra? / "tudjuk" mondták ők / "kitartasz amellett, hogy minden elveszett" / "tudjuk" mondták ők / "megszabadulsz a félelemtől és rettegéstől" / "és mindent megértesz" / "nem lesz többé szükséged bizonyosságra" / "higgy az öröklétben" / "hogy megtaláld az igaz valóságot a gyönyörű végtelenben" / De nem akarom, hogy rosszul érezd magad az öngyilkosságom miatt / ígérd meg, hogy senkinek sem beszélsz az okokról

Ha lesz rá idegem, meghamisítom a múltat és kitörlöm azt a bejegyzést, amiben napi posztot ígértem. Nem jött össze, na.
    Viszont leadtam a Knog-fordítást, és nagyon örültek neki a Schwinn-Csepelnél, egyébként szerintem is jól sikerült. Nyolcvan oldalnyi full elmebetegség. Tényleg évszázadokra vagyunk a modern reklámipartól. Nálunk még azt hiszik a piárosok, hogy a 18-24 éves korosztály eperdarab szeretne lenni a Jogobellában, az ausztrálok viszont felismerték, hogy ilyenkor az embernek leginkább a dugáson jár az esze, meg a péntek estén, amikor szétcsaphatja magát vicces cigivel, vagy komoly vodkával. Okés, ez elmondható a 25-45-ös korcsoportról is, de ez titok, pszt!
    Szóval elkészült az anyag, és a vastag tollal írt számlával beballagtam a Csepel Művekbe. A pénztáros néninek teljesítési igazolás is kellett, ami jelen esetben a leprintelt magyar szöveg volt. Zavartan lapozgatta, és odahívta a kolléganőjét is, hogy nézze már meg, milyen prospektus lesz ez. Egyszer csak rámutatott egy oldalra:
    - Ide miért csak annyi van írva, hogy "Megy már a mosógép"?
    - Hát ott vizuálisan van levezetve a sztori - feleltem. - Lényeg az, hogy két lány unatkozik a mosodában, és kinyalják egymást, hogy jobban menjen az idő.
    Több kérdés nem volt.

    Egyáltalán nem vagyok egy bosszúálló darab, de szerettem volna valahogy viszonozni azt a két idegbeteg hetet, amit a fordítással töltöttem, ezért írtam egy e-mailt Ausztráliába az anyacégnek. Tört, borzalmas angolsággal közöltem, hogy én fordítottam a prosijukat, szerintem halál unalmas az egész, a gyenge próbálkozásaikra meg senki sem lesz vevő ebben az országban, hiszen nálunk hétszer kell gyónni, mielőtt egy fiú és egy lány kettesben találkozhat. Szexuális aktust is kizárólag gyermeknemzés céljából létesítünk, úgyhogy felesleges itt reklámozni az állatkertjüket. A Knog termékek általában állatneveket kapnak (béka, gekkó, kutya, stb), és úgy állítottam be, mintha teljesen félreértettem volna a dolgot: A cég nem bringás kiegészítőkkel foglalkozik, hanem egy állatkertet üzemeltetnek, ahová biciklivel is be lehet menni. Ha esetleg a napokban hadat üzennek nekünk az ausztrálok, az egész biztosan nem az én levelem miatt lesz!

    Már a munka elején megtetszett egy táska a katalógusból, és addig rágtam az emberem fülét - hiszen mekkora reklámértéke van már annak, ha bukott írók Knog táskával mászkálnak -, amíg kaptam egyet a sponzorációs keretből. Ilyenkor illik visszanyalni ugye, szóval következzék a reklám:

KÚ'VAJÓ EZ A TÁSKA!

Láttam én már igényes dolgokat, de ez tényleg akkora flash volt nekem, mint annak idején anyámnak az első dobozos kóla. Kezdődik úgy, hogy ez - az Art Dog - ÍGY néz ki:

eleve buzisan fogom a cigit, szóval nem ront az összhatáson

a belső grafika kicsit konkrétabb. tíz, vagy tizenkét tároló mizéje van egyébként

van a tárcsának egy ellendarabja, amivel hozzá lehet rögzíteni a vázhoz, vagy a kormányhoz

ha rosszra fodrul az idő, csak kinyitod a hátsó cipzárt, és...

...ráhúzod a kicsikére az esőköpenyt!

És itt szeretnék üzenni a barátaimnak/ellenségeimnek, hogy nem, nem, nem. Nem adom oda, se pénzért, se sörért, sem egyéb természetbeni ellenszolgáltatásért:)

A mai bejegyzés politikai jellegű, ezért outsourcingoltam.

Rémlik, mintha olyasmi lett volna tegnap, hogy Bé Erzsébet burgonyakrokettet és sajttal töltött pujkamellett sütött az ÉN lakásomban, aztán meg jött egy ember, akinek a kabátja leszakította a fogast. De semmi ez még, mert később a kocsmában lekisfiúzott egy nálam négy évvel idősebb fazon, de fizetett rendesen, úgyhogy megbocsátottam neki. Közben jöttek ilyen mézes meggypálinkák és vodkák halál összefüggéstelenül, és amikor a hivatalos záróra után igen sokkal kiraktak minket, a T-mobile egyik fejlesztőmérnöke is átjött hozzám afterparyra. Cigányzenét játszottunk hajnali négykor. Én a viszonylag pontos Shadow SPH1-en, míg Bé Erzsébet a két hónapja hangolt Ibanez Roadstaron kísért, a macska meg tüzelni kezdett, szóval ő is beszállt a bandába. Aztán a mérnökember is lelépett, de még rendesen ölelgetett a kapualjban. Büszke vagyok magamra, mert még ennyire részegen sem engedtem, hogy puszit adjon. Reggel képtelen voltam rágyújtani, és a kávénak még a gondolatától is a hányinger kerülgetett. Csináltam magamnak egy kínai levest, aztán visszafeküdtem. Többször volt ma már úgy, hogy megmozdulok, de aztán úgy inkább mégsem. Fel is adom ezt a dolgot. Álmodjatok szépeket, és paráználkodjatok helyettem is!