Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

okt 28 2009

szólózzatok amíg iszom, bazmeg!

A művészet akkor hiteles, ha képes a közönségnek önmagát - mármint a közönséget - bemutatni egy teljesen új perspektívából. Ugyanis az embert sohasem a műalkotás érdekli, hanem a reláció, ami közte meg a dal, kép, szobor, film, stb. között kialakul. Ha a művész saját magát helyezi a középpontba, olyanná válik, mint a parkban matyizó szatír, pedig az lenne a dolga, hogy rám mutasson és meséje el, mi lenne, ha... Ebből a szempontból a Vidámpark zenekar teljesen hiteles, mert úgy éreztem magam a koncert végére, mintha egy életre szóló jeggyel a zsebemben, húsz éve köröznék a 906-os (régebben 6É) éjszakai buszon. Az előttem lévő ülésen hajléktalan alszik az ablakhoz dőlve, beszívott egyetemisták  röhögnek random csoportokban, ráncosodó gruftik stírölik az épphogy ivarérett emósokat, mellettem pedig egy miniszoknyás csaj öklendezik. Remélem, nem fog az ölembe hányni.
    Az ember huszonöt éves korára kiöregszik a mindennapi ráken'rollból. Vesz kocsit, összeköltözik valakivel, aztán esténként inkább otthon sörözik, és bámulja a Dr House-t, mert ez az élet rendje. Őz Zsolti viszont 1989-ben felszállt a 6É-re a Móriczon, és azóta ingázik egyfolytában. Úgy is néz ki. A karakter kissé leharcolt, tragikomikus, de hiteles és szerethető. Úgy él, ahogy én sohase mernék, pedig nem tartom magam egy mókuskerékbe zárt fazonnak.


A csepeli Michael Jackson. Forrás: bemmozi.blogspot.com

    A Vidámpark két felállásban játszik. A billentyűvel, vokalistákkal és szaxofonnal dúsított verzió mellett működik a Vidámpark-Hard, avagy Kisvidámpark, ami egy klasszikus kvartett: ének-gitár-basszus-dob-ennyi. A dobos kivételével mindenki itt van a régi Ugatha Christie-ből. Őket láttam múlt hét szombaton a Bem Mozi kávézójában.
    Egy átlagos koncert úgy kezdődik, hogy az Őz mattrészeg, és teljesen esélytelennek tűnik, hogy kiálljon a színpadra. Aztán valahogy feltámogatják, belekapaszkodik a mikrofonba, lenyomja a műsort, és a végére kijózanodik. Itt ez most fordítva történt. Amikor elkezdtek zenélni, Zsolti láthatólag teljesen tisztában volt vele, hogy hol van és miért. Valaki hozott azért neki sört, amikor az elfogyott, került helyette másik, és a koncert közepére már beütött a szalonspicc. Aztán amikor minden elfogyott, "Szólózzatok amíg iszom, bazmeg!" felkiáltással elvonult a büfébe, de meg kell hagyni, időben visszért, pedig erre nem tettem volna nagyobb összeget.
    Alkoholos befolyásoltság alatt az embernek érdekes ötletei támadnak. Mivel a zenekar bevallottan nem szereti a Csak Lassant, Őz magához vette a gitárt, és elkezdte játszani. Fontos itt megjegyezni, hogy Zsolti nem egy Jimi Henrdix, és sokszor nyomták már rá a technikusok a mute gombot, amikor hasonlóval próbálkozott. A hangzással most nem is volt gond, de addigra már kiégett az egyensúly-modul, a gitárt meg két kézzel kell fogni, ugye. Az lett volna ilyen, ha Jézus kezeiből kihúzzák a szögeket és megkérik, hogy énekelje már el a Sing Halleluját, hát biztos lekoccolja néhányszor a mikrofont. Külső segítséggel végül sikerült a produkció, amit fel is vettem videóra, de szerencsére annyira sötét volt, hogy nem látszik belőle semmi sem. Viszont csináltam színvonalas klipet az egyik legnagyobb Vidámpark slágernek, íme:

A Vidámpark honlapja
A Kisvidámpark honlapja

Koncertek:

Nov. 14. Bem mozi
Nov. 24: Gödör
Dec. 06: Cökkpoint
Dec. 11: Pécel

Ha keresztül tudom vinni a dolgot, lesz Vidámpark szilveszterkor is, csak még nem árulhatom el, hogy hol.


okt 20 2009

a legkisebb is számít

Minden alkalommal megesküszöm égre-földre, hogy soha többé nem megyek be a teszkóba, aztán megfeledkezem a fogadalmamról, és megszívom újra. Azért lehet talán, mert megvan nálam is az az egyedül (súlyosabb esetben macskával) élő férfiakra jellemző kényszerképzet, hogy zoknit meg alsónadrágot kizárólag hipermarketben árulnak. Bedobálom a bevásárlókocsiba a rongycsomókat, aztán nézem, hogy milyen szánalmas ez, és megy rá még két tálca sör, persze csak azért, nehogy kilógjak a tömegből. Gyűlölöm az egészet, ugyanúgy, ahogy az alkalmazottak gyűlölnek engem. A biztonsági őrökről külön tanulmányt lehetne írni. A cég szlogenjének szellemében egy olyan sincs köztük, akinek a magassága meghaladja az egy méter hatvan centit. Ránézésre olyan csávók, akik ha bemennek egy kocsmába, egész biztosan nem ússzák meg pofon nélkül. Nem gonoszságból, hanem unalomból veri agyon az ember az ilyet, mert olcsóbb időtöltés a csocsózásnál és tartalmasabb a politikai eszmecserénél. Én azt szoktam csinálni, hogy hátulról sunyin rátolom a bevásárlókocsit a bodrira, majd valami halál megalázó módon elnézést kérek, nagyjából így: Boccsssánatt!
    Legutóbb meg az volt, hogy kifogtam a leglassabban haladó sort. A pénztáros folyamatosan szívott a nyomtatóval, ami negyven perc elteltével, éppen akkor exitált, amikor kipakoltam a cuccaimat. Telefonálgatott, nyomogatta a gombokat, de nem történt semmi. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi ideig tart ez a dolog, erre odavetette, hogy sokáig, és jobban járok, ha átállok egy másik sorba. Amikor felvetettem azt az ötletet, hogy nyitni kéne most egy pénztárat, ahol természetesen én leszek az első, a képembe röhögött, hogy ez egész biztosan nem fog megtörténni. Miért is nyitnának újat, amikor van nyitva elég, nem látom? Panaszkönyvezni nem volt időm, csak megkértem a hölgyet, hogy dugja fel magának az árut, és elindultam kifelé. Na, erre ott termett három mininindzsa, mert mit képzelek én, hogy nem fizetem ki a cuccot, amit otthagytam? Őket már simán ignoráltam, és most véglegesen és legeslegutoljára és visszavonhatatlanul és kisdobosbecsszóra megesküszöm, hogy soha többé nem vásárlok a teszkóban. Ha százér' adják csomóját a vodkának, akkor sem.

    Tegnapelőtt felhívott valamiféle Gergő, aki a snowboard-bizniszben utazik. Megkért, hogy írjak szöveget a katalógusukba, mert nagyon tetszett neki a Knog prospektus, amit az év elején fordítottam. Egyébként az ausztrálok 2010-es cuccát is én fordítom, illetve már kész van, csak még olyan kardinális kérdéseket kell tisztáznunk, hogy a lowlives az magyarul prosztó, vagy tahó inkább? Na mindegy, a snowboardos ember küldött nekem egy vérgáz szöveget, amit a grafikusuk hozott össze. Ezt kínkeserves munkával lefordítottam magyarról magyarra, másnap meg kiderült, hogy rossz fájlt küldtek, bocsibocsi. Ezen annyira felhúztam magam, hogy egy szuszra megírtam életem első teljesen önálló reklámszövegét. Tessék:


jún 09 2009

blogoljatok és szaporodjatok! első rész: álom.net

Tegnap egy beszélgetésen vettem részt, amit a szegedi Somogyi Könyvtár szervezett, irodalom és blogok témakörben. Simán megtehetném azt, hogy általam szórakoztatónak ítélt módon szétsavazom az egész produkciót, de mivel a kezdeményezés alapvetően jó, és a szervezők láthatóan idegen pályán mozogtak, maradnék a konstruktív ellenzékiségnél.
    Moderátornak egy nagyon kedves arcot kértek fel, viszont az ember saját bevallása szerint is egy technikai analfabéta, aki azért tette le harmincöt éves korában a jogosítványt, mert a lovaskocsit nem igazán engedik be Budapestre, a számítógéppel pedig nem régóta ismerkedik. Nem csak azt nem tudta, hogy a résztvevők kicsodák és miről írogatnak, hanem úgy alapvetően a blogszféráról sem volt lövése. Kis híján aknára is lépett a következő kérdésével: "Az Álom.net című magyar filmben szó esik a blogokról is. Mi a véleményetek erről, meg a celebek blogjairól?" Majdnem meg is kérdeztem akkor, hogy hova szarjak nagy hirtelen? Mégis egy könyvtárban voltunk, meg eleve lekenyereztek repi vodkával, szóval csak próbáltam rábírni egy értelmesebb kérdésre, de nem lehetett. Tanulság: Moderátornak olyan embert kell felkérni, aki tisztában van a webkettes alkalmazásokkal. A gyermeki rácsodálkozás itt nem jön be, hiszen a tizenévesek úgy használják közösségi oldalakat, mint mi annak idején az iskolai faliújságot. Ne röhögtessük ki magunkat, ha nem muszáj.

Dedikált könyvtári példány. Ajánlás: Köszönöm a Vodkát!

    A gyér érdeklődés nem csak annak volt köszönhető, hogy velünk egy időben Vámos Miklós dedikált, hanem a bloggerek összeválogatásával is adódtak problémák. Ötünk közül ketten tematikus, könyvekkel foglalkozó blogot írnak (Murci és Cotta), ezen kívül jelen volt még egy fantasy-író (Anthony Sheenard), meg egy kövér gyerek (Wyquin), aki írástechnikai kurzus címén tol egetverő nagy ostobaságokat a blogjában. Tényleg nem bántani akarom szegényt, de ennyi üres locsogást és blődséget ritkán látni egy helyen. Okés, egyszer én is osztottam az észt Hogyan írjunk könyvet? témakörben, de nekem lehet ugye (LOL! Végre leírhattam ezt a szót! LOL!), egyébként is kinőttem ebből rég. Engem nem a Tündérgyár miatt hívtak, mert ennek semmi köze a zirodalomhoz, hanem a csillagos blog kapcsán. Fontos megjegyezni, hogy egyikünk munkássága sem mozgatja meg emberek ezreit, valójában kis senkik vagyunk a piacon. Ha nekem kellett volna megszerveznem egy ilyen estet, irodalommal foglalkozó bloggerből csak egyet hívok, igazinak tűnő íróból szintén egyet, bevettem volna még valamelyik online magazin újságíróját, egy informatikust, és valakit, akit rengetegen olvasnak. Ha Izomtibor az, vagy netán a Tarda blog szerzője, akkor is, mivel a jelenkori magyar irodalom szerves részei ők. Tetszik, nem tetszik, ez van.
    Eleve nem ültetném külön a vendégeket a közönségtől, ugyanis blogger alanyi jogon lehet bárki, ezért teljesen felesleges az abrosz, a külön ásványvíz, meg ez az egész pártkongresszus-szerű felállás. Ha lesz még egyszer hasonló rendezvény, akkor a beszélgetést két részre kéne osztani. Először lehetne a tartalomról, magáról az írásról szövegelni, utána viszont kezdődne egy workshop, ahol az érdeklődők megtudhatnak ezt-azt a kódolásról, a sablonokról, az rss-feedről, a nagyobb szolgáltatókról, és a saját domain alá telepíthető blogmotorokról. Szerintem.
    Műsoron kívül beszélgettem a könyvtár igazgatónőjével, aki szívesen írna blogot, de tart még azoktól az emberektől, akik lenézik ezt a műfajt, és úgy érzik, hiteltelenné válna ettől. Szerintem érdemes lenne belevágni, sőt az lenne az igazi, ha a Somogyi saját blogot tartana fent. Én bátorítani fogom, feltéve, ha a mostani írásom miatt nem tiltanak ki Szegedről:)

Holnap jön a második rész, ahol megemlékezem a Dóm téri sörkertről, és sokkoló videót mutatok be a bálnák és barnamoszatok szaporodásáról. A befejező epizódban pedig eljutunk Szeged legsötétebb bugyraiba, és fény derül arra, hogy mi is az a holland lovas. Durva lesz.


feb 22 2009

boholyovics proletár egy munkanapja

Ha az ember fizetésemelést akar kérni, körültekintően kell megválasztani az időpontot. Úgy terveztem, reggel hét körül próbálkozom, mert akkor még a főnököm, az utolsó magyar polihisztor nem kávézott be rendesen. Ilyenkor - gondoltam én - simán van esély rá, hogy elveszik az általam felépített logikai útvesztőben, és bedől az elmetrükkjeimnek. Ehhez képest, amikor felvezettem a sztorit, sunyin megkérdezte, hogy mennyi sört szoktam inni? Hármat, mondom, de mivel nem sörözöm minden nap, lemehet az átlag akár kettőre is. Jó-jó, és kerekített egyből egy akkora történetet, ami elért Bukaresttől Kőbánya felsőig. Nekiállt oltogatni, hogy majd szerez nekem NAGYON olcsó sört, amivel éves szinten százezreket takaríthatok meg. Ezt a tengernyi pénzt pedig arra költhetem, amire akarom, és innentől nincs is szükség semmiféle emelésre. Elég nehezen értette meg, hogy a fogyasztói kosaramat szeretném önállóan menedzselni, az ő dolga mindössze a szükséges pénzeszközök biztosítása. Mintegy másfél órai alkudozás után megállapodtunk - boltban, középárfolyamon - egy havi ötven sör nagyságrendű bérfejlesztésben. Juhé!
    Délután trakrorgumit kellett szállítanom, ugyanis ennek a vállalkozásnak ez a specialitása. A trakrogumi. Ezzel foglalkozunk. Nekem itt a hivatalos beosztásom "termelőeszközeitől megfosztott proletár", szóval én vagyok az a csávó, aki felrakja a traktorra a traktorgumit, és mondogatja közben, hogy mijakurvannyavan?! Ma viszont komolyabb kvalitásokat igénylő feladatot kaptam, ugyanis el kellett mennem traktorgumiért, cégünk traktorgumi szállító gépjárművével. Ezzel, e':


yo gépé-gépé-gépé-gépkoccsí

    A szerkezet valóban nem szép, ellenben az oldalajtót néhány drót tartja a helyén, mert ki van szakadva. Ugyanez elmondható a futóműről, és a komplett hajtásláncról is. A pilótafülkében titkos biokémiai kísérleteket folytat a menedzsment: Megpróbálnak válaszolni olyan tudományos kérdésekre, hogy hány hónap után harapja át az alufóliát a sajtos szendvics, és vajon erjed-e pálinkává a banán, ha elég sokáig rohasztják a kesztyűtartóban? Féltem kicsit, hogy rám támadnak ezek a vadonatúj életformák, ezért agyonvertem őket egy méteres szerelővassal, a hullákat pedig bedobtam az irodai szemetesbe, mielőtt útnak indultam.
    Gond nélkül eljutottam célállomáshoz, ami egy raktár volt, közvetlenül a Jászberényi út mellett. Egy meredek rámpára kellett feltolatnom úgy, hogy a kocsi orra előtt egy méterre döngettek a kamionok. Ezzel sincs baj, behúztam a kéziféket, és beraktam rükvercbe. Kiékelni nem tudtam mivel, de úgy gondoltam ennyi bőven elég lesz. Négy darab, másfél méter átmérőjű, cirka háromszáz kilós traktorgumit toltak elő az emberek, és szakszerűen belökdösték őket a raktérbe.
    A másodiknál elindult a kocsi lefelé.
    Olyan volt, mint amikor a tévében lassítva játszanak vissza egy gólt. Mert vagy négyszer tudtam arra gondolni, hogy húbazmeg, és belefért három mijakurvannya is, de a traktorszállító gépjármű még mindig nem érte el az út szélét, és a felharsanó dudák is olyan elnyújtva, vontatottan szóltak. Amikor meg észbe kaptam, hogy nincs veszve minden, hirtelen felgyorsult az idő. Batmant megszégyenítő ügyességgel téptem fel az ajtót, és álltam bele két lábbal a fékbe. Nyilvánvaló, hogy én leszek a hónap dolgozója.


traktorgumi

    A rakomány rögzítése sem sikerült problámamentesen, ezért egyenesben csak sima halálsikolyokat produkált a gumi, ahogy az acélfalhoz dörzsölődött, kanyarban viszont ez a sokszáz kiló az oldalajtót csapkodta, amit ugye három szál drót tart a helyén. Elképzeltem, ahogy a fáradt fém megadja magát, a födlre zuhanó vas pedig levágja egy nyugdíjas néni tacskójának a fejét. Aztán megindulnak a traktorgumik, és vallási, vagy etnikai hovatartozástól függetlenül letarolják a környéket. Ezután persze elmagyarázom a rendőröknek, hogy nem tehetek semmiről, sík hülye vagyok, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, de mennem kell sajnos, mert beígértem az esetről egy interjút a Fókusznak. A következő héten én lehetek a sztárvendég a Story-Tv-ben, sőt még a Mónika Show-ig is felívelhet a karrierem, mint traktorgumis sorozatgyilkos. Sajnos, mire idáig értem az álmodozásban, különösebb baj nélkül visszaértem a munkahelyemre, úgyhogy nem leszek celeb, bármennyire szeretném is.


feb 08 2009

pina pina punci, vagina és nunci

Bal oldalt felül láthatók a Tündérgyár legnépszerűbb termékei. Toronymagasan és masszívan vezet a van isten, van punci fantázianevű poszt, hála szívem szottyának, a Google világvállalatnak. Már régebben akartam írni erről a dologról, de most lett igazán aktuális.
    A statisztika szerint a legtöbben a "Tündérgyár", vagy a "punci" kulcsszó alapján találják meg ezt a blogot. Az előbbi - elenyésző kisebbségben lévő - felhasználókat meg tudom érteni, ám a puncivadászok motivációja rejtély előttem. Megnéztem egyszer, százhatvanhetediknek hozta ki a gúgli a blogomat, ha puncira kerestem. Becsuktam a szemem akkor, és elképzeltem azt az embert - már elnézést a kifejezésért - aki bevonul a laptopjával a vécére, és nekiáll pinára vadászni az internet útvesztőjében. Végignyálaz százhatvanöt oldalt, aztán ide kattint. Mennyi esze lehet az ilyennek? Én persze nem tudhatom - mert nem vagyok az a fajta, akit ez érdekelne - de hallottam már rendes pornóóldalakról, sőt olyan helyekről is, ahol ugyanúgy, mint a youtube-on, kismillió szexfilmet lehet megnézni halál ingyen. Mondom, nem vagyok biztos benne, mert engem ez az egész hidegen hagy, de ha egyszer - véletlenül, neadjúristen - arra támadna kedvem, akkor fejből tudnám, hova kell kattintani. Természetesen tájékozatlan vagyok ezügyben, de biztos nem úgy állnék neki a dolognak, hogy beütöm a keresőbe: punci.
    Néhány nappal ezelőtt megugrott a Tündérgyár nézettsége. Betudtam ezt annak, hogy emelkedett a pagerank (ez egy viszonyítási szám. Minél nagyobb, annál hitelesebbnek tartja a kereső az adott oldalt), de nem foglalkoztatott különösebben a dolog. Elkezdtem anyagot gyűjteni ehhez a bejegyzéshez, és kitaláltam, hogy leereszkedem helyettetek is az erkölcsi fertőbe, és kikeresem a százhatvanöt találat közül a leghúzósabbakat. Akkor néztem igazán nagyot, amikor kiderült, hogy a már sokat emlegetett kulcsszóra nyolcadiknak, az első oldalon hoz engem a Google. Nem pontosan ilyen hírnévre vágytam, de tartok tőle hogy ennyit tudok, és ezt érdemlem.
    Büszke vagyok rá, hogy ebben a mezőnyben végeztem igen előkelő helyen:

Breaking News! Tegnap óta valaki észbekaphatott, mert visszacsúsztam százhuszonharmadiknak. Úristen, vége a karrieremnek!:)


feb 02 2009

fuck the dog stand!

A Google világvállalat mindenre képes. Mindent tud. Szerencse, hogy forrás nem fakad még belőle, mert hatalmas árvízzé válna hamarosan, és lemosna minket a föld színéről. A legújabb szolgáltatásuk, hogy lefordítják a honlap szövegét az adott nyelvet nem beszélő júzernek. Jó dolog ez, mert gyorsan átfutva egy spanyol, vagy német cikket, megérthetem, hogy miről van szó. Nagyjából legalábbis. Fordítani még ésszel sem egyszerű, képzeljétek milyen nehéz dolga lehet egy szerencsétlen algoritmusnak. A Tündérgyár például így néz ki hunglish nyelven. Nagyon vicces. A legjobban az tetszett, ahogy az orákulum című poszt végén lévő szöveget fordította:

"Állva szarik a kutya!
Állva szarik a kutya!
Állva, állva, állva, állva!
Állva szarik a kutya!"

"Fuck the dog stand!
Fuck the dog stand!
Standing, standing, standing, stand!
Fuck the dog stand!
"


jan 26 2009

a biciklis állatkertről

Ha lesz rá idegem, meghamisítom a múltat és kitörlöm azt a bejegyzést, amiben napi posztot ígértem. Nem jött össze, na.
    Viszont leadtam a Knog-fordítást, és nagyon örültek neki a Schwinn-Csepelnél, egyébként szerintem is jól sikerült. Nyolcvan oldalnyi full elmebetegség. Tényleg évszázadokra vagyunk a modern reklámipartól. Nálunk még azt hiszik a piárosok, hogy a 18-24 éves korosztály eperdarab szeretne lenni a Jogobellában, az ausztrálok viszont felismerték, hogy ilyenkor az embernek leginkább a dugáson jár az esze, meg a péntek estén, amikor szétcsaphatja magát vicces cigivel, vagy komoly vodkával. Okés, ez elmondható a 25-45-ös korcsoportról is, de ez titok, pszt!
    Szóval elkészült az anyag, és a vastag tollal írt számlával beballagtam a Csepel Művekbe. A pénztáros néninek teljesítési igazolás is kellett, ami jelen esetben a leprintelt magyar szöveg volt. Zavartan lapozgatta, és odahívta a kolléganőjét is, hogy nézze már meg, milyen prospektus lesz ez. Egyszer csak rámutatott egy oldalra:
    - Ide miért csak annyi van írva, hogy "Megy már a mosógép"?
    - Hát ott vizuálisan van levezetve a sztori - feleltem. - Lényeg az, hogy két lány unatkozik a mosodában, és kinyalják egymást, hogy jobban menjen az idő.
    Több kérdés nem volt.

    Egyáltalán nem vagyok egy bosszúálló darab, de szerettem volna valahogy viszonozni azt a két idegbeteg hetet, amit a fordítással töltöttem, ezért írtam egy e-mailt Ausztráliába az anyacégnek. Tört, borzalmas angolsággal közöltem, hogy én fordítottam a prosijukat, szerintem halál unalmas az egész, a gyenge próbálkozásaikra meg senki sem lesz vevő ebben az országban, hiszen nálunk hétszer kell gyónni, mielőtt egy fiú és egy lány kettesben találkozhat. Szexuális aktust is kizárólag gyermeknemzés céljából létesítünk, úgyhogy felesleges itt reklámozni az állatkertjüket. A Knog termékek általában állatneveket kapnak (béka, gekkó, kutya, stb), és úgy állítottam be, mintha teljesen félreértettem volna a dolgot: A cég nem bringás kiegészítőkkel foglalkozik, hanem egy állatkertet üzemeltetnek, ahová biciklivel is be lehet menni. Ha esetleg a napokban hadat üzennek nekünk az ausztrálok, az egész biztosan nem az én levelem miatt lesz!

    Már a munka elején megtetszett egy táska a katalógusból, és addig rágtam az emberem fülét - hiszen mekkora reklámértéke van már annak, ha bukott írók Knog táskával mászkálnak -, amíg kaptam egyet a sponzorációs keretből. Ilyenkor illik visszanyalni ugye, szóval következzék a reklám:

KÚ'VAJÓ EZ A TÁSKA!

Láttam én már igényes dolgokat, de ez tényleg akkora flash volt nekem, mint annak idején anyámnak az első dobozos kóla. Kezdődik úgy, hogy ez - az Art Dog - ÍGY néz ki:


eleve buzisan fogom a cigit, szóval nem ront az összhatáson


a belső grafika kicsit konkrétabb. tíz, vagy tizenkét tároló mizéje van egyébként


van a tárcsának egy ellendarabja, amivel hozzá lehet rögzíteni a vázhoz, vagy a kormányhoz


ha rosszra fodrul az idő, csak kinyitod a hátsó cipzárt, és...


...ráhúzod a kicsikére az esőköpenyt!

És itt szeretnék üzenni a barátaimnak/ellenségeimnek, hogy nem, nem, nem. Nem adom oda, se pénzért, se sörért, sem egyéb természetbeni ellenszolgáltatásért:)


sze 06 2008

chrome

Napok óta a csapból is az folyik, hogy a Google saját böngészőt hegesztett. Olvastam már mindenféle adatvédelmi meg biztonsági problémákról, dizájnról meg kernelekről, és olyan mittudoménmilyen háttérfolyamatokról, amiket kicsit sem értettem. Feltelepítettem persze én is, de nem fogom használni, két ok miatt:

1. Amikor megnyitom, benyom néhány kicsinyített képet az általam legsűrűbben látogatott honlapokról, és szembesülnöm kell azzal, hogy valójában egy szexmániás fasiszta vagyok.

2. KERREGTETI (!) a winchesteremet*. Frankón. Három perc használat után úgy zúg a gépem, mintha fel akarna szállni. Ezt magyarázza meg nekem valaki.

*Mostanában nem wordöt használok, hanem a Google dokumentum szerkesztőjét. Amikor az előbb begépeltem a winchester szót, aláhúzta pirossal, és felajánlotta helyette a táncmestert. Kemény dolgok ezek...

ápdét!

Itt megtudhatjátok az összeesküvés elméletekkel megtámogatott szörnyű igazságot!

:)

ápdét kettő!

HEHEHHEHHEHEEEEHHEHHHEEEEEE!


júl 24 2008

breaking news: Bódi Sylvi egy darab szarral randizott!

Úgy megy ez a médijában, hogyha egy szopósk hírességnek gyenge a sajtója, akkor kitalálnak valami tesztoszteronnal dúsított háttérsztorit, és lenyomják a nagyérdemű torkán. Itt valami olyasmit sütöttek ki, hogy az igen titkos rajongó csokival kedveskedett a művésznőnek, aki egyből sajtóközleményben reagált, miszerint szívesen megismerné az illetőt. Idáig még rendben is van a dolog, de bekerült a képbe egy fekáliaszex-fanatikus piáros, aki arra jutott, hogy tovább lehetne növelni a titokzatossági indexet, ha a légyotton (ami természetesen nyilvános helyen történt) Sylvi egy fosnak öltözött pasit csinos csokifiút ölelget, aki majd csak a következő Blikk-címlapon fedi fel a kilétét. Fenomenális ötlet!


júl 21 2008

boráros tér

Mindenki akar valamit. Ezzel az axiómával a Boráros téren szembesülök nap mint nap, amikor megpróbálok elvergődni a hév-megállótól a villamosig.
    De.
    Nem lehet bazmeg, mert jönnek rám, mint a lókupec a sok redvás szórólappal, hogy menjek el nyárra diákrabszolgának, vagy vásároljak pumala® cipőt olcsóér' meg hasonló ostobaságok. Jobbra ijesztek, balra huss, de akkor meg a perui zenekar rókafinggal aromásított szeszesital szagú menedzsere nyomja az arcomba a cédét, hogy vegyem meg. Közben majdnem rálépek egy elemes nyúlra, amit szintén rám akarnak sózni, de csak a bűvös kockát áruló buta droid felé menekülhetek, game over.
    Látom, hogy jön a villamos, és már csak a lépcsőn kéne felkúsznom, de Mari nénje meg Bözsi nénje épp az út közepén élnek lelki életet. Miért nem mennek az esztékába csevegni? Ingyen van, megszavazták, ezt akarták. Miért nem a tiszta váróteremben, kényelmesen ülve beszélik ki Kovácsnét a háromperbéből, akihez olyan furcsa alakok járnak, néha több is egyszerre?
    Na mindegy, hazaérek nagy nehezen. Naivan azt gondolom, hogyha magamra zárom az ajtót, kikerülök a Halálcsillag vonósugarából, de megint jönnek, kopogtatnak. Kétszer is. Először a főbérlőm, hogy adjak neki pénzt sörre ideje lenne rendezni a saramat, aztán meg a szomszéd asszony, hogy túl hangosan szól a dzsidzsidzsidzsi. Bezzeg amikor üvölt, mint a fába szorult féreg, és a feje kocog a falon, akkor nem zavarja, ha ütöm a csimbalmot. Sebaj, legyünk nagyvonalúak.
    Az MSN meg valami új verziót akar letölteni, és addig nem hajlandó, amíg én azt meg nem engedem neki. Aztán amikor harmadszor indítom újra az egészet, mert ugye szeretném a homokórát megállítani, egyszer csak bejelentkezik. Dőlnék hátra nyugodtan, de villogni kezd az egész, kismillió ablak jelenik meg, telistele édes kis agyevő bogárkákkal, akik beszélgetni akarnak velem. Persze véletlenül sem azok, akikkel én váltanék pár szót, ezért gonosz vigyorral az arcomon kiosztom a megfelelő beceneveket és egyenként letiltom őket. Legsúlyosabb napjaimban így festett a partnerlistám:

 

    Na meg persze itt van az én állatkertem. Aki úgy gondolja, hogy valamiféle státuszba került nálam, napszaktól, Boráros tértől, MSN-től függetlenül nyomaszthat engem az akarásaival. Hozzam el azokat az izéket, vigyem el azokat az izéket. Ezt írjam meg, azt ne írjam meg. Ha meg már megírtam, legjobb lenne, ha törölném a gépemről, mire a másik azzal jön, hogy adassam ki minimum kőbe vésve, mert ez annyira tyűha. Az egyik azt akarja, hogy dörgölőzzem oda, a másik azt, hogy a világért se dörgölőzzem oda, a harmadiknak hót mindegy, hova dörgölőzöm, csak vigyem el Lasztminitre nyaralni... Tényleg az lesz a vége, hogy keresek valakit, aki a Mit akarsz? kérdésre csak néz bután, és ennyit képes felelni: Nem tudom.
    Akkor majd veszek egy nagy levegőt, és elmondom, hogy ÉN mit akarok!:)

júl 17 2008

autós történetek

A főnököm vett egy terepjárót, nagyjából ilyesmit:

   Rögtön kértem fizetésemelést, persze nem azért, mert szeretem a SOK pénzt, amiért SOK vodkát adnak, egyszerűen pedagógiai célzattal. Most már legalább tudja, hogy a nagy autó nem csak az önbizalmat növeli, hanem a mérleg kiadási oldalát is.
    Miközben nézegettem azt a fekete kombájnt, kiszámoltam, hogy ezért a pénzért vehetett volna 18.100 db buszjegyet, ami napi kétszer három átszállással cirka 82 évre elég. Persze senki sem szereti a menetrendet meg az éjszakai járatokat, erre is van megoldás: Kijött volna a léből ötszáz darab lejárt műszakis, de üzemképes Trabant, vagy huszonöt jó ló. Esetleg százötven kecske…

    Ikszipszilon hölgyismerősöm is autót vásárolt. Típus, évjárat lényegtelen, viszont ilyen színe van a gépjárműnek:

    Elképzeltem, ahogy betipegett a kereskedésbe, és letámadta az első útjába kerülő üzletkötőt: Sziókamaróka, cejetnék egy olyan édibédi kicsikocsit, amin nem látszik meg a turha!

    Én meg csak játszom, lassan tíz éve már, ugyanazzal az autóversennyel (TestDrive 5). Olyan ez, hogy meg kell nyerni a bajnokságot, aztán átülhetek egy sokkal jobb autóba, és mehetek a következő bajnokságra, ahol természetesen sokkal jobb autókat kell lenyomnom. Valamelyik este kipróbáltam az Ultimate-kupát (ez itt a brutál széria) úgy, hogy a leggyengébb Ford Mustanggal indultam.

    Semmi más célom nem volt, csak az, hogy ne az utolsó helyen végezzek.
    Nem sikerült.

már 03 2008

a p***inát pistike rajzolta, nemén

A webnegative contest egy olyan verseny, ahol dizájnerek mérik össze a tudásukat, ki tud minél szörnyebben kinéző, gyökér honlapot tervezni témakörben. Én a 'Kattincson' nevű műremekkel pályáztam, nézze meg mindenki, aki kíváncsi rá, mit hoz ki belőlem négy sör, meg három valami sárgás izé, aminek nem emlékszem már a nevére. Lehet szavazni is, kedves gyerekek, de nem csak az én munkámra, hanem az összesre, mert így tisztességes a verseny.

Forrásmegjelölés: A pályaművemben felhasznált keresőoptimalizáló kulcsszavakat a Könyvtáros Tezsvértől húztam, egy az egyben. Ezt a szöveget magamtól nem írtam volna ide, mert önző kis dög vagyok, de hát hisztizett, gyorsabban issza nálam a sört, meg lehet, hogy nagyobbat is üt, szóval nem tehettem mást:)

www.webnegative.com



feb 22 2008

a nap üzenete

...a Nulladik Változat nevű alternatív zenekartól érkezett. íme:
Szia!

Ígértük, hogy nem zaklatunk felesleges e-mailekkel ... ezt most mégis meg kell, hogy osszuk Veled is
www.blikk.hu
főoldal közepén... a programajánló rovat...
:)))

Kedves Tibor! Szívből örülök, hogy dagad a kebled ettől a sajtószenzációtól! Én mondjuk lehet, hogy inkább a bögyös barnát választom, de randi előtt feltétlenül megnézem, hogy nincsenek-e apró pattanások a péniszemen.



(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.21.)

feb 21 2008

a munkásosztály szégyene

Vannak emberek a világon – közük e sorok szerzője – akik genetikusan alkalmatlanok a munkavégzésre meg arra, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Szerényen előhozakodhatnék most József Attilával, aki ennyivel rendezte a kérdéskört: Ingyenélő vagyok. Engem nem lehet kizsákmányolni. Tényleg, én ezt hót komolyan gondoltam, és nyomtam is böcsületesen, de az, hogy hatkor kelek, aztán kilenc órán keresztül utasításokat hajtok végre, konkrét sci-fi. Most szépen visszakerül minden a rendes kerékvágásba. Hajnali négykor majd hazateleportálom magam egy kocsmából, szétszívom mindenkinek a vérét, és gyártom az okosnál okosabb történeteimet, vagy médiavállalatot alapítok, majd még kiderül.
    A három hetes munkásságom alatt azért rájöttem egy fontos dologra. Olyan szinten él velünk a kommunizmus, hogy ötven éven belül tutira nem kerülünk Európa közelébe sem. Amint írtam már a munkásosztály hőse című bejegyzésben, sittes munkát vállaltam, mert nem volt kedvem kicsit sem gondolkozni. Nos, ez egy autómosóval kombinált szerelőműhely volt, olyan felszereltséggel, ami már 1954-ben is csúcstechnológiát képviselt. Főnököm a spíler lenyomott húsz évet egy Dacia-szervizben, mint segédművezető (ezek azok a fazonok, akik olyan sötétek, hogy nem lehet őket munka közelébe engedni, de a párttitkár lányát dugják, és el kell tűrni őket), aztán az onnan kimentett szerszámokkal megalapította a válla'kozást. Én már ránézésre is magasan kvalifikált szakember vagyok, ezért egyből megkaptam a szervizes státuszt. Konkrétan ez azt jelenti, hogyha elromlik az autódon a fék, majd én azt szétszedem, megkeresem a hibát, és szakszerűen orvoslom azt. Durva, mi? Az öreg ráadásul ellenállhatatlanul vonzódott a lomokhoz. Amikor az elfekvő készletből kidobtam néhány dolgot, például James Watt gőzgépjének rozsdaette darabjait, rendesen kikukázta a konténerből, és leteremtett, hogy ez bizony nagy érték, és egészen biztos, hogy jó lesz még valamire. Búcsúzóul itt van néhány párbeszéd. Csak azért nem kerülnek a jellemző rovatba mert életemnek ez az igen hosszú és mozgalmas korszaka ezennel lezáródott.

Ő: Na, kiderült mi a gond?
Én: Igen. Ez a izé el van görbülve. Ki kell cserélni.
Ő: Csak nem gondolja, hogy eltoljuk magunktól a munkát azzal, hogy elmegyünk alkatrészt venni?!

Én: De hát hogy szedjem ki? Szervizekben szokott lenni ehhez egy kulcs.
Ö: Nekünk is volt, amíg el nem tört.

Ügyfél: Csináltak ezzel egyáltalán valamit? Alig fog a fék.
Ő: Erősebben kéne használni a jobb lábát.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.10.05.)

feb 21 2008

egy kis romantika: nem szopok

Terveztem egy pólót speciálisan egyvalakinek. Természetesen nem arról a hölgyismerősömről van szó, aki ebben a blogban leginkább a jellemző rovatban szokott szerepelni. Persze övé az első példány, de a komoly üzleti sikerre való tekintettel közreadom a mintát. Lehet rendelni, csak tessék, csak tessék!



(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.09.25.)

feb 21 2008

miért tart itt a magyar irodalom?

Elég ritkán szoktam írni a napi ügyeimről, ideje lenne pótolni. Vegyük például a tegnap estét, ami minden szempontból átlagosnak mondható. Nyolc körül megjelent a Könyvtáros Testvér, és konstruktív javaslatot tett, miszerint rúgjunk be hamar, és kövessünk el erőszakos bűncselekményeket. Én, mint a kortárs magyar irodalom utolsó reménysége, erre természetesen igent mondtam. Elhűlve néztem, hogy két sört képes meginni, amíg én egyet, de azért neki is kigúvadt a szeme, amikor a társaságunkban lévő hölgyismerősöm felállt az asztaltól, hogy könnyítsen magán. Ekkor a következő beszélgetés hangzott el:

Könyvtáros Testvér: Neked dermesztően nagy a melled!
Én: Viheted a lányt, csak előbb le kéne tenni némi kauciót.
Hölgyismerősöm: Minek? Már megbeszéltük, hogy ingyenkurva vagyok!

    Ezután hümmögtünk még egy darabig az irodalom helyzetén, a konzervatív gazdaságpolitikán és a szellemi szabadfoglalkozáson, majd átmentünk a Gödör Klubba, ahol további néhány sörrel és becherovkával súlyosbítottuk a helyzetet. A hölgy itt átváltott szociálisan romantikus üzemmódba, és táncolni vágyott. Nem felelt meg neki a langyos jazz, ezért átvonszoltuk magunkat a Kultiplexbe, de innen már kicsit ködösek az emlékeim. Megbeszéltünk valami helyet, ahol találkozunk, de én ezt azonnal el is felejtettem, és össze-vissza kóvályogtam a tizenéves tüctücrajongók közt, majd bölcsen feladtam és hazateleportáltam magam.
    Ma reggel valaki (fogalmam sincs, ki lehet az), ezt bírta írni a blogom üzenőfalára:
tudod geci, hogy otthagytatok a picsában (kultiban) na, ezért haragszom. nagyon. találjátok ki, hogy hogyan fogtok kiengesztelni...


(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.09.13.)

feb 21 2008

magyar gárda

Egyet sose felejtsetek el, amikor ezt a Magyar Gárda nevű csoportosulást fikázzátok, vagy épp nevetségessé próbáljátok tenni. Nem arról van itt szó, kérem szépen, hogy Magyarországon erősödik az antiszemitizmus, és ahelyett, hogy hullana a férgese, nekiáll pofátlan módon radikalizálódni. Kicsit sem. Ezek az emberek idáig sem autóskártyával nyomták, ahol a Lola-T a mindent vivő, hanem olyan kis horogkeresztessel, ahol Zyklon-B csatázik a Mein Kampf dedikált példányával. Annyi történt, hogy ez a mi Fecónk tényleg elkúrta, legalábbis a kommunikációt most már egész biztosan. Indokolatlan feszültségeket gerjesztett a hülyeségeivel, és emiatt hallgatólagos társadalmi támogatáshoz jutottak ezek a baromarcúak. Nincs értelme hisztizni, betiltással, vagy a honvédségen belül polgári alakulatokkal próbálkozni (észrevettétek, hogy Orbán Viktor újra feltalálta az MHSZ-t?).
    A következő választáson fekete-fehéren ki fog derülni a sztori. Ha az MSZP hatalmasat bukik, és egy Fidesz-Jobbik koalíció kerül hatalomra, akkor tényleg baj van. Igazuk volt azoknak, akik most azt állítják, hogy ez nem reform, hanem szimpla kapkodás és politikai barbarizmus. Ha az MSZP csak kicsit bukik (mert nyerni nem fognak, az száz), de a Jobbik nem jut be a parlamentbe, akkor viszont nem kell mindenkinek összecsomagolni a Dohány utcában.
    Orbán nem olyan sötét, mint amilyennek mutatja magát, és belátja majd, hogy Kurvaország mégis csak Európában van, ahol ezek a kis gárdisták legfeljebb parlagfüvet irthatnak szabadidejükben. Vagy otthon játszhatnak. Amivel és ahogy tetszik…

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.25.)

feb 20 2008

ötcsillagos gruppenszex, csótánnyal

Ikszipszilon hölgyismerősöm tett egy tisztességtelen ajánlatot, miszerint ingyen eltölthetnénk az éjszakát egy ötcsillagos wellness hotelben. Mivel én a kísértésen kívül gyakorlatilag bárminek ellen tudok állni, igent mondtam, és megindultunk valahová Szombathely felé. Egy külföldi delegációval utaztunk, akik logisztikai szoftverekkel üzletelnek. A lány tolmácsként dolgozott nekik, engem pedig előléptetett személyi asszisztensi munkakörbe, kell mellém egy pasi, különben megvadulok alapon. A sofőr nem igazán hitt a nyomtatott térképben, viszont a GPS szoftverét utoljára akkor frissítették, amikor Horn Gyula átharapta a vasfüggönyt. Ennek következtében körbejártuk a Balatont, majd onnan nem létező kis mellékutakon jutottunk el a szállodába.

feb 19 2008

kedves google! pont annyi eszed van, mint egy marék lepkének!

A világ legtyűhább keresőrobotja a következő kifejezésekre indexelte le ezt a blogot:

kurvák, Cseh Tamás elérhetősége, Cseh Tamás mi van vele most, gyászzene, ingyen kurvák,  hogyan írjunk könyvet, isten mezeje, ingyen tölthető, micimackó, kurvák hirdetesei,  Donnie darko könyv, sárga bogár, rontás, bibliai űrhajók, tüzes kurvák, fogalom recskázás, sex,

Atomot nekik, atomot!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.14.)

feb 19 2008

olyan szép a lábikrád, szívem nagyon vágyik rád

Hogyan írjunk verset?

Van itt egy elég hosszú és okoskodós cikk a regényírás fortélyairól. Azoknak viszont, akik József Attila után még versekkel próbálkoznak, szívből ajánlom Beszédesné Hoffenbauer Aranka blogját.

(fizetett hirdetés)

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.13.)

feb 19 2008

világszabadalom

Éjszakákon át forgolódom, hidegverí tékben álmodom, mióta elmenttél, Barbi! Óh ha újrra itt lennél és egymássra borulna a testünk a hajaddal! […] figyejj gecó, hiába vitted el a nőmmet, úgyse tudc vele csinálni semmit mer azén nőm és én fogom visszakapni, mert sokkalabb vagyok, mint te! […] Kedvres Jollán! Tök jó volt veled talákozni, meg tetszett is a melled, csak gontoltam elsőre nem kérlek meg, hogzy szopj le a kocsiban, de máskor csinálhatnád, nem? […] Mekkaptam a levelét, amiben ötödszörküldi vissza javÍtásra a tájékoztatót. Szerintem pedig ez már kurvajó, elmehetne már a faszomra lassan!


Ismerős, ugye?

Az ember hazajön a kocsmából, vagy a metál koncertről, és dögrészegen kommunikációs offenzívába kezd. Megy a levél az ex, és jövendőbeli kedvesnek, főnöknek, megrendelőnek, stb. Másnap meg fogja a fejét, és próbál magyarázkodni jobbra-balra.

Mivel a levelező rendszerek sajnos még nem képesek a szövegértelmezésre, és a számítógépekben nem szériatartozék a sokkoló, amivel rá lehetne vezetni a delikvenst, hogy baromságokat ír, más megoldást kell találni. A modernebb laptopok már ujjlenyomat-szkennerrel indulnak. Ennek a közepébe be lehetne építeni egy aprócska tűt, olyasmit, mint ami a vércukorszint-teszterekben van. A szerkezet kielemezné a vérképet, és az üzenetek mellé kis megjegyzéseket mellékelne. Mondjuk ilyesmiket:

  • "A feladó három órát aludt, és még a kávéját sem itta meg. Elképzelhető, hogy kissé antiszociális"
  • "A feladó nagyjából három sört ivott. Magabiztosnak és jófejnek érzi magát. Egész biztos, hogy hazudik"
  • "A feladó négy sört és három becherovkát fogyasztott el. Elmondható róla, hogy szentimentálisra itta magát"
  • "A feladó véralkoholszintje alapján egész biztos, hogy legalább háromszor okádott már ma éjjel, valamint az is, hogy ön nem fogja tudni értelmezni a szöveget. Higgye el, jobb is így!"

(A bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.04.)

feb 19 2008

genetikai csapda

Tegnap este kocsmában ültem a teátrálisan szuicid nővel. Azt mondja nekem a második sör után, hogy vigyázni kell vele, mert ő mostan instabil, ráadásul bőven bevásárolt zsilettpengéből. Megkért, hogyha hazaértünk, dugjam el valahova a fegyvert, amivel egész biztosan kioltaná az életét. Tudni kell, hogy én is teátrálisan szuicid vagyok, ezért nagyon profin kezelem ezeket az embereket. Mondtam neki, hogy csináljon amit akar, mert ha ezt komolyan gondolná akkor nem szólt volna, csak a megállapodásunk alapján kirakott volna egy post it-et a bejárati ajtóra, hogy hívjak valakit, aki eltakarítja.
    Otthon viszont egy kicsit meginogtam, mert egyfolytában a Segítsetek Vuknak, a kis rókának tekintettel meredt a semmibe, és elkértem tőle a pengéket. Egy nejlonszatyorra mutatott a fürdőszobában, ami tele volt mindenféle kozmetikai cuccokkal.
    Átnéztem, semmi. Ekkor az orra alá dugtam a zacskót, és megkértem, hogy mutassa meg azt, amiről beszélt. Négy darab rózsaszín punciborotváló fej volt.
    Most magamtól fogok idézni:

Azon gondolkoztam, hogy a tettetett, vagy valós butuskaságnak mi szerepe lehet a reprodukcióban? Mi készteti arra a férfiakat, hogy ennek jelei hatására a lehető leghamarabb, de inkább azonnal megtermékenyítsék a nőt? Hogyan tudott ezzel a genetikai csapdával fennmaradni az emberi értelem?


(a bejegyzés eredeti dátuma: 2006.07.08.)

feb 14 2008

online rontás

Mélyen Tisztelt Boszorkány Szövetség!

Tegnap éjjel felhívott engem egy ideges ember. Közel öt perces beszélgetés után rájöttem, hogy az önök dizájneréről lehet szó. Mivel nem fedte fel a kilétét, én is bekapcsolódtam az erős titkolózásba, és nem szolgáltam érdemi információkkal. Annyit sikerült kiderítenem a zaklatott szövegkörnyezetből, hogy az illető bizonyos kifogásokat emelt egy e-maillel szemben, amit önöknek írtam jó egy hete.
    Felelevenítve a történéseket, eszembe jutott, hogy egy honlapon találkoztam az önök linkjével, és mint a közröhej egy lehetséges, ámde nem egyedülálló tárgyát mutatták be az alapítólevelüket, vagy mit.
    Meg is tekintettem ezt a dolgot, ami szerintem egy beszkennelt béna szórólap volt, és  abban a hiszemben, hogy ennyiből áll a honlapjuk, írtam önöknek egy szerintem nagyon kedves és humoros levelet, amelyben céloztam arra, hogy ez a site elég gyér, majd én csinálok rendeset, és hasonlók.
    Nem telt el öt perc a levél elküldése után, amikor erősen a fejemhez kaptam, és az alkönyvtárak nélkül szimplán beírtam a www.boszorkanyszovetseg.hu –t, és lőn csoda! Egy valódi spirituális portállal találtam magam szemben! Függetlenül attól, hogy ez a dizájn már 1978-ban is cinkesnek számított, valóban sok információ található az oldalakon. Nagyon ügyesen állították be a php-s fórumon a színeket, és édesek a kis lehulló csillagocskák, csak nem értem, hogy miért esik hamburger is? Vagy az nem hamburger, hanem valami igen titkos szimbólum? Jaj, én nem is tudom, hogy csinálhatták ezt a mannaesőt, szóval elállok attól a szándékomtól, hogy önöknek dolgozzak.
    Viszont lenne pár ötletem, amivel feldobhatnák az oldalt. Mit szólnának az online rontáshoz? Mondjuk az ügyfél elküldi az ellensége e-mail címét, amit egy varázsprogram segítségével Habalaba-Hüm-Hüm-Habalaba szövegű levelekkel bombáznák éjjel-nappal. Ha a telefonszámot is megadja, akkor a dizájnerük liheghetne a fülébe éji órákon. Bevezethetnék még a képernyőre szorított kézből jóslást, ha ezt kiegészítik egy bankkártyás fizetési rendszerrel, akkor sokkal egyszerűbben és olcsóbban ránthatják le az ostobákat, nem kell irodát fenntartani, és a varázsgömb sem fogyasztja az áramot.
    Minden igyekezetem ellenére attól tartok, hogy nem vívtam ki a szimpátiájukat, sőt… nos mielőtt az engem ábrázó viaszbábút kezdenék bőszen szurkálni, figyelmükbe ajánlom, hogy letöltöttem a honlapjukon található összes fényképet, ezekhez pedig egy mágikus szkriptet rendeltem, ami egy kósza gondolatomra levegőbe repíti az egész kócerájt.

Tisztelettel:

Király Ferenc

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2004.06.01.)


feb 14 2008

epresfagyi

Jó napot!

Önökhöz kell fordulnom panaszommal?? Nem vagyok benne biztos, hogy Önök a megfelelő fórum, de ha nem, kérem, továbbítsák észrevételeimet a customer supporthoz. Köszönöm!
    Szóval:
    – Barátaimmal együtt arra vetemedtem, hogy megkóstoljam az epres jégkrémüket.
    – A doboz oldalán található PR szöveg erős nyomására döntöttünk úgy, hogy az önök termeket választjuk, szemben pl. az Algida (régebben Eskimo) termékeivel.
    – A reklámszöveg azt sugallta, hogy, - idézem - : Napsugár által érlelt , apró eperdarabkák várnak ránk a dobozba zárva.
    – Ehhez képest, egyetlen, nyamvadt, fagyos gyümölcsdarabkát találtunk (4-ünkre elosztva ez igen csekélyke, lássuk be), amely csalódás eme levél megírásához vezetett.
    A gyümölcsdarab, miután elég fagyos állapotban volt, eléggé ízetlennek is hatott, mondjuk ki nyíltan, ellentmondott a doboz oldalán hirdetett *vegyél meg* feliratnak.
    Panaszunkkal talán egy szép napon a Fogyasztóvédelmi Tanácshoz is fordulunk, mivel úgy érezzük, félrevezető reklámfogás áldozatai vagyunk, lettunk, leszünk, amennyiben újra egy Corpo Di Bacco termeket választanánk.
    Arra gondoltunk (4-en), hogy a további lepések megelőzése érdekében, hajlandóak vagyunk elállni a hivatalos panasztételi szándékunktól, amennyiben növelik a termékek tényleges gyümölcstartalmat és bennünket pedig folyamatosan termékeikkel ellátnak (minőség ellenőrzési célzattal).

Üdvözlettel Beszédesné Hoffenbauer Aranka és barátai.

Ps: Kérem, amennyiben szándékukban áll részünkre termékeikből termékmintát küldeni, úgy azt levélben megtehetik a következő címen:

Beszédesné Hoffenbauer Aranka
Bpest 1105
PF 110

Kérem, értesítsenek, nem szeretnem, ha az általuk forgalmazott termek hozzám már csak cseppfolyós állapotban érkezne meg, tekintettel a hőségre.
Válaszukat varom!!!

(ezt a bejegyzést Aran-ka írta, amikor még Beszédesné volt, ám blogtalan. Eredeti dátum: 2004.05.27.)


süti beállítások módosítása