Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
okt 28 2009

szólózzatok amíg iszom, bazmeg!

A művészet akkor hiteles, ha képes a közönségnek önmagát - mármint a közönséget - bemutatni egy teljesen új perspektívából. Ugyanis az embert sohasem a műalkotás érdekli, hanem a reláció, ami közte meg a dal, kép, szobor, film, stb. között kialakul. Ha a művész saját magát helyezi a középpontba, olyanná válik, mint a parkban matyizó szatír, pedig az lenne a dolga, hogy rám mutasson és meséje el, mi lenne, ha... Ebből a szempontból a Vidámpark zenekar teljesen hiteles, mert úgy éreztem magam a koncert végére, mintha egy életre szóló jeggyel a zsebemben, húsz éve köröznék a 906-os (régebben 6É) éjszakai buszon. Az előttem lévő ülésen hajléktalan alszik az ablakhoz dőlve, beszívott egyetemisták  röhögnek random csoportokban, ráncosodó gruftik stírölik az épphogy ivarérett emósokat, mellettem pedig egy miniszoknyás csaj öklendezik. Remélem, nem fog az ölembe hányni.
    Az ember huszonöt éves korára kiöregszik a mindennapi ráken'rollból. Vesz kocsit, összeköltözik valakivel, aztán esténként inkább otthon sörözik, és bámulja a Dr House-t, mert ez az élet rendje. Őz Zsolti viszont 1989-ben felszállt a 6É-re a Móriczon, és azóta ingázik egyfolytában. Úgy is néz ki. A karakter kissé leharcolt, tragikomikus, de hiteles és szerethető. Úgy él, ahogy én sohase mernék, pedig nem tartom magam egy mókuskerékbe zárt fazonnak.


A csepeli Michael Jackson. Forrás: bemmozi.blogspot.com

    A Vidámpark két felállásban játszik. A billentyűvel, vokalistákkal és szaxofonnal dúsított verzió mellett működik a Vidámpark-Hard, avagy Kisvidámpark, ami egy klasszikus kvartett: ének-gitár-basszus-dob-ennyi. A dobos kivételével mindenki itt van a régi Ugatha Christie-ből. Őket láttam múlt hét szombaton a Bem Mozi kávézójában.
    Egy átlagos koncert úgy kezdődik, hogy az Őz mattrészeg, és teljesen esélytelennek tűnik, hogy kiálljon a színpadra. Aztán valahogy feltámogatják, belekapaszkodik a mikrofonba, lenyomja a műsort, és a végére kijózanodik. Itt ez most fordítva történt. Amikor elkezdtek zenélni, Zsolti láthatólag teljesen tisztában volt vele, hogy hol van és miért. Valaki hozott azért neki sört, amikor az elfogyott, került helyette másik, és a koncert közepére már beütött a szalonspicc. Aztán amikor minden elfogyott, "Szólózzatok amíg iszom, bazmeg!" felkiáltással elvonult a büfébe, de meg kell hagyni, időben visszért, pedig erre nem tettem volna nagyobb összeget.
    Alkoholos befolyásoltság alatt az embernek érdekes ötletei támadnak. Mivel a zenekar bevallottan nem szereti a Csak Lassant, Őz magához vette a gitárt, és elkezdte játszani. Fontos itt megjegyezni, hogy Zsolti nem egy Jimi Henrdix, és sokszor nyomták már rá a technikusok a mute gombot, amikor hasonlóval próbálkozott. A hangzással most nem is volt gond, de addigra már kiégett az egyensúly-modul, a gitárt meg két kézzel kell fogni, ugye. Az lett volna ilyen, ha Jézus kezeiből kihúzzák a szögeket és megkérik, hogy énekelje már el a Sing Halleluját, hát biztos lekoccolja néhányszor a mikrofont. Külső segítséggel végül sikerült a produkció, amit fel is vettem videóra, de szerencsére annyira sötét volt, hogy nem látszik belőle semmi sem. Viszont csináltam színvonalas klipet az egyik legnagyobb Vidámpark slágernek, íme:

A Vidámpark honlapja
A Kisvidámpark honlapja

Koncertek:

Nov. 14. Bem mozi
Nov. 24: Gödör
Dec. 06: Cökkpoint
Dec. 11: Pécel

Ha keresztül tudom vinni a dolgot, lesz Vidámpark szilveszterkor is, csak még nem árulhatom el, hogy hol.


okt 26 2009

juteszembe!

Olvassátok el legújabb zseniális dalszöveg fordításomat: Arthur Simms: It's only mistery

Tündér Gabriellának pedig boldogat!


okt 22 2009

unokáink is látni fogják


okt 20 2009

a legkisebb is számít

Minden alkalommal megesküszöm égre-földre, hogy soha többé nem megyek be a teszkóba, aztán megfeledkezem a fogadalmamról, és megszívom újra. Azért lehet talán, mert megvan nálam is az az egyedül (súlyosabb esetben macskával) élő férfiakra jellemző kényszerképzet, hogy zoknit meg alsónadrágot kizárólag hipermarketben árulnak. Bedobálom a bevásárlókocsiba a rongycsomókat, aztán nézem, hogy milyen szánalmas ez, és megy rá még két tálca sör, persze csak azért, nehogy kilógjak a tömegből. Gyűlölöm az egészet, ugyanúgy, ahogy az alkalmazottak gyűlölnek engem. A biztonsági őrökről külön tanulmányt lehetne írni. A cég szlogenjének szellemében egy olyan sincs köztük, akinek a magassága meghaladja az egy méter hatvan centit. Ránézésre olyan csávók, akik ha bemennek egy kocsmába, egész biztosan nem ússzák meg pofon nélkül. Nem gonoszságból, hanem unalomból veri agyon az ember az ilyet, mert olcsóbb időtöltés a csocsózásnál és tartalmasabb a politikai eszmecserénél. Én azt szoktam csinálni, hogy hátulról sunyin rátolom a bevásárlókocsit a bodrira, majd valami halál megalázó módon elnézést kérek, nagyjából így: Boccsssánatt!
    Legutóbb meg az volt, hogy kifogtam a leglassabban haladó sort. A pénztáros folyamatosan szívott a nyomtatóval, ami negyven perc elteltével, éppen akkor exitált, amikor kipakoltam a cuccaimat. Telefonálgatott, nyomogatta a gombokat, de nem történt semmi. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi ideig tart ez a dolog, erre odavetette, hogy sokáig, és jobban járok, ha átállok egy másik sorba. Amikor felvetettem azt az ötletet, hogy nyitni kéne most egy pénztárat, ahol természetesen én leszek az első, a képembe röhögött, hogy ez egész biztosan nem fog megtörténni. Miért is nyitnának újat, amikor van nyitva elég, nem látom? Panaszkönyvezni nem volt időm, csak megkértem a hölgyet, hogy dugja fel magának az árut, és elindultam kifelé. Na, erre ott termett három mininindzsa, mert mit képzelek én, hogy nem fizetem ki a cuccot, amit otthagytam? Őket már simán ignoráltam, és most véglegesen és legeslegutoljára és visszavonhatatlanul és kisdobosbecsszóra megesküszöm, hogy soha többé nem vásárlok a teszkóban. Ha százér' adják csomóját a vodkának, akkor sem.

    Tegnapelőtt felhívott valamiféle Gergő, aki a snowboard-bizniszben utazik. Megkért, hogy írjak szöveget a katalógusukba, mert nagyon tetszett neki a Knog prospektus, amit az év elején fordítottam. Egyébként az ausztrálok 2010-es cuccát is én fordítom, illetve már kész van, csak még olyan kardinális kérdéseket kell tisztáznunk, hogy a lowlives az magyarul prosztó, vagy tahó inkább? Na mindegy, a snowboardos ember küldött nekem egy vérgáz szöveget, amit a grafikusuk hozott össze. Ezt kínkeserves munkával lefordítottam magyarról magyarra, másnap meg kiderült, hogy rossz fájlt küldtek, bocsibocsi. Ezen annyira felhúztam magam, hogy egy szuszra megírtam életem első teljesen önálló reklámszövegét. Tessék:


okt 10 2009

ipari kémeink jelentik

alice csodaországban trailer hükkewonhwe amatapa röppeten parasztszimulátor cija figyi egy csodálatos karrier kezdete (lefelé kell scrollozni, meglesz a szöveg) melegbűnözés háromlábú macskával súlyosbítva ezen beszarsz yo ladába bee


okt 08 2009

karmarendőrség

A youtube-terror, a távkapcsoló nyomogatással súlyosbított esti tévézés netes változata: Valakinek eszébe jut egy régi klip, és azt mindenképpen meg kell nézni, a másik persze visszatámad, és kezdetét veszi az órák hosszat tartó küzdelem. "Jó, de ha most két számot mutatsz, akkor én hármat plusz a barbisat, mert az előbb is négy olyat néztünk, amit te akartál, sőt még a bídzsíszt is kiröhögted, amikor visszajöttél a vécéről!" Ismerős? Na, egy ilyen est folyamán került elő a Radiohead, Karma Police című dala, aminek magyar vonatkozása is akad, ugyanis a főszereplő Kovács Lajos, a Kontroll Béla bácsija.

Radiohead - Karma Police / KarmaRendőrség

karmarendőrség, tartóztassák le ezt a férfit! / képletekben beszél / zúg, mint egy fridzsider / és olyan, mint egy elhangolt rádió / karmarendőrség, tartóztassák le ezt a nőt! / kiborító a hitler-frizurája / tönkre kellett tennünk a buliját / te is így fogsz járni / így fogsz járni, ha szórakozol velünk / karmarendőrség, mindent odaadtam / amit csak tudtam / de nem volt elég / mindent odaadtam / amit csak tudtam / de még mindig tartozom / te is így fogsz járni / így fogsz járni, ha szórakozol velünk / és akkor egy percig nem tudtam, ki vagyok / egy percig nem tudtam, ki vagyok / basszus, egy percig nem tudtam, ki vagyok!
 


okt 06 2009

a pokoltanya új sátánja

Kezd ez a blog kriminálisan szar lenni, ezért úgy döntöttem, hogy mától borozni fogok, mert az látszatra intelligensebb időtöltés, mint a sörivás. Őz Zsolt (ja nem, bocs. Lovasi) is megmondta:

"sörtől elbutult hús
sárral kevert vér"


    Szóval a minap megálltam egy utcai könyvárus mellett, hogy sci-fit túrjak magamnak, és a kezembe akadt a fent említett című könyv, Anton H. Tammsaare észt író regénye. Sohasem hallottam róla, de kétszáz forint nem tűnt túl kockázatos befektetésnek. Én mint író szeretem a meseszerű, terjengős előadásmódot, viszont ha olvasnom kell ilyesmit, feláll a hátamon a szőr. Nem véletlenül kedvelem jobban Asimovot, mint Lemet  Ez a mese - mert mese ez elejétől a végéig - nem is terjengős, hanem úgy hömpölyög, mint a Duna márciusban, mégis bekajáltam. Nem is kicsit, nagyon.

"Hallod bogárkám, a lelkem üdvösségét adtam érted? Pedig te nem érsz ám egy gombostűnél többet! Így hát az én lelkem üdvössége sem ér többet, mint egy gombostű. Látod, hogy mennyire szeretlek téged?!"

    Arról van szó, hogy a Mennyországban válsághelyzet alakul ki, mert a a kisfőnök - Szent Péter - elküldi a vérbe a Sátánt, aki éppen a bűnösöket próbálja kivételezni a hátsó raktárból. Amint tudjuk, szerződés kötelezi a Jóistent, hogy a hibás lelkeket, akiknek nem sikerült az üdvözülés, kiadja a Ördögnek, aki kedvére játszadozhat velük a Pokolban. Péter azon van kibukva, hogy az elmúlt kétezer év alatt csak ő meg a haverjai üdvözültek (persze komoly protekcióval), mindenki más a pokolra került. Elképzelhetőnek tartja, hogy az emberi lélek alapból be van oltva megváltás ellen, tehát hiába a sok imádság meg szentkép, olyan szinten vonzódunk a bűnhöz, hogy mindenképpen elhasalunk a vizsgán. Ha viszont az ember eredendően rossz, akkor felesleges büntetni - most figyelj nagyon -, mert ha rossznak van teremtve, akkor a bűnei által üdvözül. Ebben az esetben viszont az egész termés a Mennyország Tourist-nak jár, a Sátán meg malmozzon csak az üstök tövében.
    Ezen kicsit összevitatkoztak.
    Péter végül ajánlatot tesz a Sátánnak, hogy fogja meg a feleségét, öltsenek emberi testet, és ha nekik sikerül üdvözülniük, akkor Hitlernek sem lett volna semmibe, hogy a zsidók szobrot állítsanak neki a Siratófal tövében, minden csak akarat kérdése. Tehát az ember büntethető. Ha viszont nem jön össze a dolog, akkor úgy veszik, hogy az el vagyunk rontva a kezdetektől, akkor  meg tök értelmetlen ez a Menny-Pokol felosztás. A Sátán nem tehet mást, belemegy az üzletbe, és mint egy földönfutó, egy orosz menekült, megjelenik valahol az Észt tanyavilágban. Egyből rászállnak a bürokraták, a rendőrség, az uzsorások, és a nők is persze, szóval szembesül mindazzal a nehézséggel, amivel a kisember, aki szeretné becsületesen, a saját hite szerint leélni az életét. Kicsit ismerni kell hozzá az északi népek gondolkodásmódját meg az újkori feudalizmust, aminek arrafelé a Vörös Hadsereg bevonulása vetett véget, de egy cseppet sem éreztem magamtól távolinak Jirkát, a Pokoltanya új Sátánját.
    Én egy 1959-es magyar kiadást vettem, azóta szerintem nem nyomták újra. Ha érdekel, az aukciós oldalakon biztos megtalálod.


okt 04 2009

pina

A Rammstein zenekar legújabb videóját még éjjel sem vetíti az MTV, köszönhetően annak, hogy a klip végén egy nő hátára lövik a poént (segítek, nem géppisztollyal), és ebben a szellemben egy pornószájtra töltötték fel az alkotást. A cucc szigorúan tizennyolc plusszos, itt lehet megnézni.

A dal egyébként nagy és mély kérdésekről szól. Megpróbáltam irodalmi igényességgel fordítani, bár tudom, ez a költészet Mount Everest-je, és sohasem leszek képes hozzá mérhetőt alkotni.

Rammstein - Pussy/Pina

túl nagy, túl kicsi / a méret számít végülis / túl nagy, túl kicsi / azért lehetne kicsit nagyobb / mint a mercedes az autópályán / ezzel utazom külfölre / utazás, utazás, kéjutazás / élvezni akarok, nem szerelembe esni / csak egy kis... / csak egy kis kurva kell! / neked pinád van, nekem farkam, szóval mi a gond? / vigyél el, mielőtt késő lenne / az élet túl rövid, nem várhatok / vigyél már el innen, bazmeg / németországban nem kefélhetek / túl alacsony, túl magas / nem számít, egy méret becsúszik mindenhova / túl nagy, túl kicsi / a sorompónak állnia kell / kisanyám, még egy menet / villámháború a húsfegyverrel / snapsz a fejbe, térdelj le / sültkolbászom a savanyúkáposztádba mártom / csak most egy kicsit / legyél az én kis kurvám


süti beállítások módosítása