Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
jún 30 2009

a profizmusról

Elmentem a lányhoz, aki a hajamat szokta vágni. Megkérdezte milyen legyen, erre benyögtem neki, hogy szeretnék úgy kinézni, mint egy biszexuális francia filmszínész, mert idáig hajléktalan punk voltam, és azt már unom. A szeme se rebbent.


jún 29 2009

hubológia

Mostanában egy közel tíz éves kalandjátékkal töltöm az időmet, a Fallout2-vel. A történet szerint valamikor az ötvenes években* kitört a harmadik világháború, és a túlélők földalatti menedékekbe költöztek, hogy ott húzzák ki amíg elviselhető szintre süllyed a sugárzás. Amikor visszatérnek a felszínre, megpróbálnak mindent újrakezdeni, de ez elég nehéz ipar, mezőgazdaság, és közlekedési eszközök nélkül. Az USA területén számtalan kis városállam alakul ki; van köztük demokratikus közösség, rabszolgatartó diktatúra, meg olyan is, ahol teljes az anarchia. A játék egyébként meglehetősen brutális és szabadszájú, elég sok országban csak a cenzúrázott változatot engedték forgalmazni. Itt mindenkit meg lehet ölni, még a gyerekeket is. A párbeszédekről csak annyit, hogy amikor éppen női karakterrel játszottam és meglátogattam egy helyi rabszolgakereskedőt, a következő szöveggel fogadott: "Mit akarsz, te ocsmány kurva?!"

*Ezt elnéztem. Nem az ötvenes években, hanem 2077-ben, amikor menő volt a retró.

    Éppen az aktuális világmegmentő küldetésen dolgoztam, amikor az egyik városban betévedtem egy templomba. A falakon furcsa keresztek, és egy csuhás alak oltári nagy hülyeségekkel traktált az elnyomó személyekről és a lélek energiaszintjeiről. Meg akart dumálni, hogy végezzek el egy tesztet, aminek segítségével magasabb mentális szintre léphetek.

   Csuklottam a röhögéstől, amikor rájöttem, hogy a játék készítői kedvenc agymosó szektámat, a Szcientológiát parodizálják. Az egyház alapítója Ron L. Hubbard, innen a Hubológia kifejezés. A szciknél ugye OT (operativ thetan) szintek vannak, itt BHK (behangolt hub kereső), és ugyanúgy szívják az ember vérét, és próbálnak lehúzni minél több pénzzel.
    Később eljutottam a szekta központjába, ahol ismételten megpróbáltak beszervezni. Itt helyi hírességek (pornószínészek) tartottak egy előadást, amiben kimerítően ecsetelték a Hubológia előnyeit, és megtudtam, hogy ez az EGYETLEN út, ami a világ megmentéséhez vezet. Íme, a posztapokaliptikus celebek:

    A férfi nevével gondolom Tom Cruise előtt tisztelegtek, a nőről fogalmam sincs. Aki tudja, írja meg. A szentélyben bolyongva sikerült hozzájutnom egy adathordozóhoz, amin megtaláltam a Hubológia teljes filozófia-rendszerét:


jún 23 2009

harc a napfényért

Mielőtt megjelent a Placebo új albuma a Battle for the Sun, Brian Molko olyasmiket nyilatkozott, hogy most kijönnek a fényre és megmutatják az élet napos oldalát. Lesz itt akkora hepinessz, hogy Hello Kitty-s borotvával vagdossák majd az ereiket a rajongók, tükörgömb, klasszikusok diszkóritmusban. A teljes lemezt sajnos még nem hallottam, viszont a kritikák szerint az égvilágon semmi újat nem nyújt az anyag, aminek szívből örülök. Mivel a cédét meg fogom venni, és nem húzom le a torrentről, szeretnék a pénzemért durva gitárokat, feszes dobot, és egy zavarba ejtő énekhangot. Szükségem van a gyógyszeradagomra, na.
    Jöjjön most a címadó dal, és figyeljétek az új dobost. Ritkán látni ekkora állatot:)

Placebo: Battle for the Sun / Harc a napfényért

harcolok a napfényért / és nem hagyom abba, míg bele nem halok / lassan te is felfogod / és nincs már mit mondanom / lerázok magamról minden mocskot / és úgy teszek majd, mintha nem fájna / fekete vagy és nagydarab / és többé nem veszek részt ebben / álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / harcolok a napfényért / mert idáig csak a fegyver csövét bámultam / nem vicces, hogy ócska vagy, mocskos és hamis / de én vagyok az a csont, amit nem törhetsz el /álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / harcolok a napfényért


jún 18 2009

húsz éves a Disintegration

Ha időben, egy hónappal ezelőtt írom ezt a posztot, akkor így kezdődött volna: Húsz évvel ezelőtt, 1989 május elsején jelent meg a The Cure, Disintegration című albuma. Addigra a zenekar mindent kipróbált, amit lehetett. A melankóliától a mély depresszión át a hiperaktív pattogásig az összes létező személyiségzavart megzenésítették. Ez a lemez, amit joggal tartanak Robert Smith élete főművének, valami furcsa középút az érfelvagdosós gruftizene és a Pink Floyd-féle elszállás között. Nagyjából azt az életérzést hozza, amikor az ember (harminc körül általában) először ébred tudatára, hogy a világon minden mulandó. Mivel ezt a blogot nem kjúrosok olvassák, nem terhellek titeket a komolyabb ópuszokkal, viszont hallgassátok meg az album egyetlen vicces dalát. Íme:

The Cure - Lullaby / Altatódal

cukrozott lábakon eljön a pókember / puhán, a naplemente árnyékában / gyönyörű halottak ablakai alatt lopakodik / és keresi az ágyban reszkető áldozatot / a rettegés összegyűlik a homályban, és... / hirtelen! / megmozdul valami a szoba sarkában / nem tehetek semmit / rettegve felfogom / hogy a pókember ma engem esz meg vacsorára / halkan nevetve a fejét rázza / közelebb oson, egészen az ágy végéhez / puhább, mint az árnyék, gyorsabb, mint a légy / a karjait körém fonja, nyelve a szemem előtt csapkod / "ne mozdulj, maradj nyugton, csendben, édes fiam!" / "ne küzdj, mert akkor még durvábban szeretlek" / "túl késő, hogy elmenekülj, hogy feloltsd a villanyt" / "ma éjjel, a pókember vacsorája leszel!" / úgy érzem, mintha millió szőrös, remegő lyuk enne meg / és tudom, hogy holnap, mikor felébredek / reszketek majd a hidegtől / a pókember mindig éhes...
 


jún 16 2009

blogoljatok és szaporodjatok! harmadik rész: a holland lovas

Előzmények: első rész>> második rész>>

Miután leléptünk a sörkertből, megnéztünk néhány helyet, de azokra nem igazán emlékszem, mert annyira részeg voltam, hogy jó darabig csak ásványvizet tudtam inni (!) Hajnali három körül elindultunk a külvárosba, ugyanis a helyi emberünk szállást nem tudott adni (vagy nem mert az anyukája miatt) viszont beígért pokrócokat meg hálózsákot, és egy kiserdőt a lakótelep kellős közepén. A teszkó melletti buszmegállóban leálltunk beszélgetni két fazonnal, akik "tiszamelléki koccintós" fantázianevű bort iszogattak, teljesen békésen egyébként. Az idősebbik huszonöt lehetett, olyan félhajléktalan punk, a másik meg egy metálos legény, akit folyamatosan hívogattak a szülei, hogy mikor megy már haza. A diskurzus során érintettük a vidéki élet szépségeit, valamint szó esett a Brutális Seggtörlés nevű formációról is. Készítettem videót a fiatalokról, de az meg annyira a legalja minden létező igénytelenségnek, hogy nem töltöm fel a youtube-ra inkább. Pláne mert szexuális felvilágosításban is részesültem, és elmagyarázták nekem, mi is az a holland lovas. A megfejtést fehér betűkkel írom. Aki meri, jelölje ki. Fájni fog.

A holland lovas a homoszexualitás határát súroló (?) örömszerzési mód kamaszfiúk részére. Szembeállsz a haveroddal, bal kézzel megfogod a micsodádat, a jobbal pedig a csávó (bal) felkarját. Ő ugyanígy tesz veled, majd elkezditek rángatni egymás vállát, és néhány perc múlva diszkréten összepriccelitek egymást. Szóltam, hogy fájni fog.


Hazafelé a vonaton arra gondoltam, hogy sajnos egyszer én is megöregszem majd, és nem lesznek többé ilyen kalandjaim. Az unalom fog elvinni, nem a magas koleszterinszint.


jún 15 2009

fizetett magánhirdetés

A Ludwig Múzeum és az EMI hirdetett egy videoklip-pályázatot, aminek az a lényege, hogy a Depeche Mode, Enjoy the Silence című számát kell vizuálisan újraértelmezni. Indult ezen az egyik cimborám is, az én nyilvánvalóan teljesen objektív véleményem szerint a legjobb pályaművel. Nézzétek meg és szavazzatok.

 


jún 11 2009

blogoljatok és szaporodjatok! második rész: hogyan élvez a barnamoszat?

Az irodalmas-bloggeres beszélgetés után a dóm téri sörkertbe mentünk levezetni a feszültséget. Ez annyira jól sikerült, hogy fél hétkor (háromnegyedkor megy az utolsó vonat Budapestre) fel kellett hívnom a főnökömet, és nagyjából a következő beszélgetés zajlott le köztünk:

Én: Huárghbroffzsuff!
Ő: Tessék!
Én: Szgedn grhroffmbrömmroáff!
Ő: Hol?
Én: Szgedn!
Ő: Á, értem! Szabadnapot kérsz holnapra, ugye?
Én: Broáff!
Ő: Szevasz.

   Az alkoholtól én vagy barátságos leszek, vagy nagyon okos. Rosszabb esetben mindkettő. Kölcsön is vettem valakinek a nőjét, és körbejártuk az asztalokat. Leültünk mindenkivel beszélgetni, aki elég problémásnak tűnt. Kiszúrtam az egyik sarokban két meleg fiút, akikről aztán kiderült, hogy mégsem azok, viszont biológusnak készülnek, majd csatlakozott hozzánk Hippi, a helyi hajléktalan filozófus. Kár is tovább beszélnem a társulatról, mert egy csodálatos ismeretterjesztő kisfilmet sikerült összehoznom a segítségükkel:

   Holnap pedig a szegedi kaland záró aktusa következik, kizárólag nagykorúaknak és erős gyomorral rendelkezőknek.


jún 09 2009

blogoljatok és szaporodjatok! első rész: álom.net

Tegnap egy beszélgetésen vettem részt, amit a szegedi Somogyi Könyvtár szervezett, irodalom és blogok témakörben. Simán megtehetném azt, hogy általam szórakoztatónak ítélt módon szétsavazom az egész produkciót, de mivel a kezdeményezés alapvetően jó, és a szervezők láthatóan idegen pályán mozogtak, maradnék a konstruktív ellenzékiségnél.
    Moderátornak egy nagyon kedves arcot kértek fel, viszont az ember saját bevallása szerint is egy technikai analfabéta, aki azért tette le harmincöt éves korában a jogosítványt, mert a lovaskocsit nem igazán engedik be Budapestre, a számítógéppel pedig nem régóta ismerkedik. Nem csak azt nem tudta, hogy a résztvevők kicsodák és miről írogatnak, hanem úgy alapvetően a blogszféráról sem volt lövése. Kis híján aknára is lépett a következő kérdésével: "Az Álom.net című magyar filmben szó esik a blogokról is. Mi a véleményetek erről, meg a celebek blogjairól?" Majdnem meg is kérdeztem akkor, hogy hova szarjak nagy hirtelen? Mégis egy könyvtárban voltunk, meg eleve lekenyereztek repi vodkával, szóval csak próbáltam rábírni egy értelmesebb kérdésre, de nem lehetett. Tanulság: Moderátornak olyan embert kell felkérni, aki tisztában van a webkettes alkalmazásokkal. A gyermeki rácsodálkozás itt nem jön be, hiszen a tizenévesek úgy használják közösségi oldalakat, mint mi annak idején az iskolai faliújságot. Ne röhögtessük ki magunkat, ha nem muszáj.

Dedikált könyvtári példány. Ajánlás: Köszönöm a Vodkát!

    A gyér érdeklődés nem csak annak volt köszönhető, hogy velünk egy időben Vámos Miklós dedikált, hanem a bloggerek összeválogatásával is adódtak problémák. Ötünk közül ketten tematikus, könyvekkel foglalkozó blogot írnak (Murci és Cotta), ezen kívül jelen volt még egy fantasy-író (Anthony Sheenard), meg egy kövér gyerek (Wyquin), aki írástechnikai kurzus címén tol egetverő nagy ostobaságokat a blogjában. Tényleg nem bántani akarom szegényt, de ennyi üres locsogást és blődséget ritkán látni egy helyen. Okés, egyszer én is osztottam az észt Hogyan írjunk könyvet? témakörben, de nekem lehet ugye (LOL! Végre leírhattam ezt a szót! LOL!), egyébként is kinőttem ebből rég. Engem nem a Tündérgyár miatt hívtak, mert ennek semmi köze a zirodalomhoz, hanem a csillagos blog kapcsán. Fontos megjegyezni, hogy egyikünk munkássága sem mozgatja meg emberek ezreit, valójában kis senkik vagyunk a piacon. Ha nekem kellett volna megszerveznem egy ilyen estet, irodalommal foglalkozó bloggerből csak egyet hívok, igazinak tűnő íróból szintén egyet, bevettem volna még valamelyik online magazin újságíróját, egy informatikust, és valakit, akit rengetegen olvasnak. Ha Izomtibor az, vagy netán a Tarda blog szerzője, akkor is, mivel a jelenkori magyar irodalom szerves részei ők. Tetszik, nem tetszik, ez van.
    Eleve nem ültetném külön a vendégeket a közönségtől, ugyanis blogger alanyi jogon lehet bárki, ezért teljesen felesleges az abrosz, a külön ásványvíz, meg ez az egész pártkongresszus-szerű felállás. Ha lesz még egyszer hasonló rendezvény, akkor a beszélgetést két részre kéne osztani. Először lehetne a tartalomról, magáról az írásról szövegelni, utána viszont kezdődne egy workshop, ahol az érdeklődők megtudhatnak ezt-azt a kódolásról, a sablonokról, az rss-feedről, a nagyobb szolgáltatókról, és a saját domain alá telepíthető blogmotorokról. Szerintem.
    Műsoron kívül beszélgettem a könyvtár igazgatónőjével, aki szívesen írna blogot, de tart még azoktól az emberektől, akik lenézik ezt a műfajt, és úgy érzik, hiteltelenné válna ettől. Szerintem érdemes lenne belevágni, sőt az lenne az igazi, ha a Somogyi saját blogot tartana fent. Én bátorítani fogom, feltéve, ha a mostani írásom miatt nem tiltanak ki Szegedről:)

Holnap jön a második rész, ahol megemlékezem a Dóm téri sörkertről, és sokkoló videót mutatok be a bálnák és barnamoszatok szaporodásáról. A befejező epizódban pedig eljutunk Szeged legsötétebb bugyraiba, és fény derül arra, hogy mi is az a holland lovas. Durva lesz.


jún 05 2009

a női logika magasiskolája

Becsönget, azt mondja, hogy csak öt percre jött, mert vizsgaidőszak van és atyaúristen. Persze megdumálom, hogy menjünk el sörözni, de végig hisztizik (társaságban), hogy én milyen gonosz vagyok, mert nem hagyom őt tanulni. Negatív hősként lelkiterrorhoz folyamodom ekkor, és további söröket ígérek meg szendvicset reggelre, hogy ne menjen haza. Este tizenegy óra van, és semmi értelme sincs már. Na, ekkor már csaknem a földhöz verdesi magát idegességében, hogy nem, nem, én nem lehetek ilyen szörnyeteg, ő most elindul és bemagolja az internetet. Teszek még három kísérletet (volt benne mesekeksz meg eperjoghurtos milka is asszem) aztán feladom. Indulna mindenki a dolgára, amikor benyögi, hogy igazából arra gondolt, már semmi értelme hazamenni, ezért akár itt is maradhat. Ezt magyarázza el nekem valaki. Köszike.


süti beállítások módosítása