Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ápr 24 2008

a program

"Ha már elmegyek valami irodalmi rendezvényre, legalább a fejem is tömjék… valami maszlaggal!"

Dabas egykori szépségkirálynője


Nakérem. A pénteki rendezvénnyel kapcsolatban felmerült, hogy az alkoholfogyasztáson kívül mégis össze kéne hoznunk valami minimális programot. Először arra gondoltam, hogy a Könyvtáros Tezsvér által durván lehúzott, veszíts el egy könyvet akciót plagizálom, kötelező jellegű kötetbeszolgáltatásos svédasztal formájában. Szerencsére támadt egy ennél sokkal rosszabb ötlete a filmrendező haveromnak, akinek egyébként a Tündérgyár legolvasottabb posztja köszönhető. Lényeg az, hogy mindenki hozzon magával egy mondatot a kedvenc könyvéből. Lehet ez sajtpapíron, homlokra tetoválva, vagy bemagolás által megjegyezve, teljesen mindegy. Mi természetesen fel fogjuk használni ezeket a mondatokat, elsősorban emberiségellenes cselekedetek végrehajtása során ejtjük el őket, kvázi hamis bűnjelként, de ezzel ne is törődjetek.
    Beszélgetni is fogunk. Fő témánk a sci-fi lesz, aminek az apropóját sajnos Arthur C. Clarke halála szolgáltatja. Engem például az érdekel, hogy mennyit változott a műfaj az elmúlt 30-40 évben? 1973-ban, amikor születtem, mindenki szentül meg volt győződve róla, hogy az ezredfordulóra benépesül a naprendszer, fotonrakétákkal közlekedünk majd, és talán távoli rendszerekbe is eljutunk valami hipertér-trükk segítségével. Ehhez képest van nekünk egy kínkeservvel összehozott nemzetközi űrállomásunk, és talán húsz-harminc év múlva elindulhat az első ember a Marsra. Bizony, odalett a tudományos-fantasztikus irodalom néhány álma, és mostanában sokkal többen foglalkoznak – helyesen – a jövőbeni társadalmi problémákkal meg az ökológiai kérdésekkel. Gondoljatok bele, a mi lesz ötven év múlva? kérdésre milyen választ adott az Űrodesszia, és milyen történeteket hoznak össze mostanában az írók? Ennyit a téma felvezetésről.
    A helyszín ugye továbbra is a Reaktor Dinamó (Bp. IX. Tűzoltó u. 22.), időpont: Április 25, este nyolc óra. Büfé nincs, italt hozzatok. Aki nem teljesen érti, hogy milyen rendezvényről beszélek, nézze meg a blogot három-négy poszttal lejjebb.

ápr 14 2008

irodalom hányásig (frissítve)

Moszkvában Mercedeseket osztogatnak? A hír igaz! - közölte a jereváni rádió. - Csak éppen nem Moszkvában, hanem Minszkben, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak...

Figyelmesen olvassátok el még egyszer a posztot, mert változott az időpont. Ez sajnos Vincentnek nem volt jó, ezért meghívtunk helyette mást, így őt csak az esetleges következő alkalommal ránthatja magára az, aki erre gyúr már hetek óta. Lelkem rajta, többet nem variálunk. Szóval:

Mindenkit szeretettel várunk az első hányós-bloggertapizós irodalmi gálaestre, mely a Reaktor-Dinamó műteremben kerül megrendezésre, április 25-én, este nyolc órai kezdettel. Cím: Budapest, IX. Tűzoltó u. 22. Nagy vasajtó a Trafó épülete mellett, egy darab "Reaktor" feliratú kapucsengővel. Azt kell megnyomni, ha más módon lehetetlennek tűnik a bejutás. Sztárvendégeink:

  • Könyvtáros Tezsvér, a buta olvasó, aki mostanában új bloggal nyomul, melyből világosan kiderül, hogy a szőrös, dagadt külső mögött egy különösen tapló belső rejtőzik.
  • Wostry Ferenc, a geekz.blog.hu főszerkesztője, filmproducer. Neki most nem szólunk be, mert nagydarab.
  • Lotterfeld Boholy, elsőkönyves bukott író.

A beléptetéskor Drink Code lesz, ugyanis a helyiségben nincs büfé, mindenki hozzon bőven töményet, sört, bort, extrém esetben kísérőt is. Ezt mi műanyag poharakkal, néhány szendviccsel és buta nézéssel háláljuk meg. Felolvasás, zsákbafutás, lángosevő verseny nem lesz, az esetleges egyéb programokról még egyeztetünk a héten. Ha kialakul valami, frissítek.

ápr 10 2008

valahol, valamikor lesz valami izé

No, az úgy kezdődött, hogy tavaly részt vettem egy felolvasóesten, ami elég kínosra sikeredett. Macisapkában üldögéltem egy rohadt kényelmetlen széken, mellettem pedig  FNS NulladikVáltozat Tibor, aki különösen buta kérdésekkel zaklatott. Később, miután elérkezettnek látta az időt, egy szuicid mozdulattal felkapta gyári hangolású, ukrán akusztikus gitárját, és porig alázta magát néhány Cure szám magyar átiratával. Felolvasás is volt persze, amit kiadtam alvállalkozásba Miss Röfinek. Vékonyka hangon, meghatódva a jelen lévő huszonhárom fős tömegtől, elcincogott két mesét meg egy általam viccesnek ítélt részt, a soha el nem készülő Armageddonból, miközben egy tajrészeg punk próbált orálisan közeledni hozzá. Mindegy, túléltük valahogy, és a végén még egész értelmes beszélgetés is kialakult, miután elmenekültünk a helyszínről egy kocsmába.
    Akkor jöttem rá, hogy az ilyen irodalmi esteket nem úgy kell rendezni, mint a Maónikasót, mivel komolyabb mennyiségű alkohol elfogyasztása után úgyis kialakul minden magától. A zírónak könnyebb, mert nem hunyorog abban a borzalmas fehér fényben, és az olvasónak sem kell olyan színvonalas kérdéseken törni a fejét, hogy és ugye azért kezdett el írni, hogy kiadja a lelkében kavargó… ööö… a lelkében kavargó… szóval, ami ott van, hogy azt kiadja? – Nem azért, bazmeg, hanem hogy ebből legyen úszómedencés házam, nagybéemvém, szilikonmellű szőke üléshuzattal!
    Ne kanyarodjunk le a témától.
    Tehát szerettem volna egy ilyen bulit, de nem akartam egyedül nekiállni, mert nem vagyok még akkora sztár, mint a Fekete Pákó. Szerencsére leoltottam a Könyvtáros Tezsvért, aki hitelesen alakítja a buta olvasót, valamint Vincentet, aki egy dagadt rockernek álcázott irodalmár, hogy rendezzük meg hárman az IRODALOM HÁNYÁSIG, TAPOGASSON BLOGGERT! című gálaestünket. Vincent még hozza a Berci nevű cimboráját, aki állítólag irodalomtanár, szóval négyünk részéről garantáltan meglesz a nyolcvanas IQ. Nem fogunk felolvasni, gyöngyöt fűzni, kanalat hajlítani, csak megisszuk, amit hoztok és mondjuk a nagyon okosat.
    Most megyünk át szürreálba.
    A rendezvény helyszínének kinéztem a Reaktor-Dinamó nevű féllegális műtermet, ami a Trafó egyik leányvállalata. Felhívtam XY illetékes elvtársat, aki közölte, hogy minden oké, csak a helyet kiadták valami zenekarnak, és velük kéne egyezkednem. Meg is kaptam Titokzatos Lajos telefonszámát, ami viszont napokon keresztül ki volt kapcsolva, ezért újból próbálkoztam az emberemnél. No, kiderült, hogy Lajos kórházba vonult, ezért nem működik a mobilja, viszont ha írnék egy levelet esetleg a Laurának, akkor a hölgy azt továbbítaná mindenféle arcoknak, és akkor majd kiderül, hogy mikor, milyen opciókkal lehetséges a buli. Ezt meg is tettem, de válasz persze nem érkezett, ezért végső elkeseredésemben felálltam a gép elől, és bekopogtam a Reaktor-Dinamóba, ami éppen a lakásom melletti helyiség.
    És lőn csoda!
    Lajos nyitott ajtót, akinek nagy a haja, piros a szeme, viszont saját állítása szerint semmiféle zenekarban nem játszik. Ettől függetlenül tényleg szokott próbálni itt egy csapat, míg mások biciklit szerelni (!) járnak ide szombatonként, páran meg hozzá hasonlóan csak úgy bejönnek, szóval az a legjobb, ha írok még egy levelet a Laurának, de ő is ír, és akkor majd ha kell, felveszem a kulcsot a portán, és minden rendben lesz.
    Nokérem. Jelenleg ott tartunk, hogy lesz egy buli, valószínűleg a Reaktor-Dinamóban, valószínűleg április 19-én, valószínűleg este nyolc órai kezdettel. Ha bármi végleges kialakul, posztolok…

süti beállítások módosítása