Rémlik, mintha olyasmi lett volna tegnap, hogy Bé Erzsébet burgonyakrokettet és sajttal töltött pujkamellett sütött az ÉN lakásomban, aztán meg jött egy ember, akinek a kabátja leszakította a fogast. De semmi ez még, mert később a kocsmában lekisfiúzott egy nálam négy évvel idősebb fazon, de fizetett rendesen, úgyhogy megbocsátottam neki. Közben jöttek ilyen mézes meggypálinkák és vodkák halál összefüggéstelenül, és amikor a hivatalos záróra után igen sokkal kiraktak minket, a T-mobile egyik fejlesztőmérnöke is átjött hozzám afterparyra. Cigányzenét játszottunk hajnali négykor. Én a viszonylag pontos Shadow SPH1-en, míg Bé Erzsébet a két hónapja hangolt Ibanez Roadstaron kísért, a macska meg tüzelni kezdett, szóval ő is beszállt a bandába. Aztán a mérnökember is lelépett, de még rendesen ölelgetett a kapualjban. Büszke vagyok magamra, mert még ennyire részegen sem engedtem, hogy puszit adjon. Reggel képtelen voltam rágyújtani, és a kávénak még a gondolatától is a hányinger kerülgetett. Csináltam magamnak egy kínai levest, aztán visszafeküdtem. Többször volt ma már úgy, hogy megmozdulok, de aztán úgy inkább mégsem. Fel is adom ezt a dolgot. Álmodjatok szépeket, és paráználkodjatok helyettem is!