Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

jan 19 2009

miniszteriális

Jó ideje már nem Word-öt használok a gépeléshez, hanem Google Docs-ot. Szeretem, mert bárhonnan el tudom érni az anyagaimat, használható, és ingyen van. A leggyengébb pontja a helyesírás-ellenőrzés. Az még nem megy igazán. Semmi gond, mert Firefox böngészőm van, ami szintén nyújt ilyen szolgáltatást. Na, az a durva, amikor ezek ketten törik a magyartot! Begépelem, hogy "indusztriális". A Google Docs egyből megvonja a vállát; ilyet ő nem hallott sose, de mán akkorra a Firefox is aláhúzta pirossal, hogy hülye vagyok. A kis rókának azért rémlik valami, és felajánlja helyette a következő lehetőségeket: indusztrializál, indusztrializmus, miniszteriális, Hindusztán.
   Úgy volt, hogy nem veszek ma sört az éjjelnappaliban, de miniszteriális másképp határozott. Fejet hajtok a hatalom előtt.

Ápdét!

(ennek nem akartam külön posztot, úgyis hasonló témakör)

Drága, egyetlen Aran-ka! Nagyon-nagyon sok vodkával jössz nekem! A bringás kesztyűknél az egyiket - szerinted - úgy hívják, hogy Ride Hand. Én meg fél órát molyoltam vele, hogy akkor most ez mi a vér lehet? Lovagló kéz? Kéziló? Fiúknak rendszeresített szexuális segédeszköz? Aztán véletlenül belenéztem az eredetibe, ahol meg így szerepel: Ride Hard - Tekerj Keményen.
   :)


jan 17 2009

az orákulum

Régen esett szó az energiavámpírok  természetrajzáról (lásd itt és itt), ami nekem amolyan kényszerből választott szakterületem. Elmém atomlángja, vagy lelkem virágos mezeje teszi - én nem tudom -, de vonzom a negatív töltést, az egészen biztos. Sokféle agyevő bogárkát tanulmányoztam már, és ezek közül az Orákulumot szeretném ma bemutatni:
    "TUDOM"
    Bármit kérdezel tőle, bármit mondasz neki, de még ha valami olyasmiről beszélsz is, amihez ő biztosan nem ért, a válasz így kezdődik: Tudom.
    Tudja, hogy kit szeretsz, tudja, hogy kivel kavarsz, tudja, mit gondolsz a világról, tudja, hova mész, és ha elújságolod neki, hogy öt perce nyertél a lottón, arra is csak annyit mond: Tudom.
    Ha tanácsért fordulsz hozzá, vagy csak látszik rajtad, hogy nincs rendben minden, leül veled szemben, és mindent elmagyaráz. Ő tudja, ő érti, ő egy félisten, és megfejti neked az egész világot. Egyébként még kérdésre sincs szükség, osztja az észt stand by üzemmódban is. Észreveszi mondjuk, hogy a monitorodon lólépésben vannak elrendezve az ikonok, mert neked úgy tetszik. Azt nem lehet, az nem jó - indul a verkli -, mert ÉN TUDOM, hogy egy ilyen rendszer nem átlátható.
    És nem veszi észre, nem hajlandó elismerni, hogy a rendszer azért nem átlátható, mert Ő nem érti.
    Az Orákulum színvak. Csak a fehéret és a feketét érzékeli, ezért számára egyszerű a világ. Mindent ért. Ami meg ezen kívül esik (a valóság cirka kilencvenkilenc százaléka), az csak a dolgok felesleges túlbonyolítása.
    Az Orákulum zseni, mert elégtelen mennyiségű információ felhasználásával is képes helytelen következtetéseket levonni. Ha nem vigyázol, simán elhiszed, amit mond.
    Az Orákulum azért különösen veszélyes, mert tudja magáról, hogy mindenhez ért, ezért előbb-utóbb irányítani, uralkodni akar. Könnyen a bűvkörébe lehet kerülni, mert ha valaki szanaszét van mondjuk érzelmileg, az különösen hajlamos befogadni az egyszerű, ámde hatalmas igazságokat. Így született a Szcientológia például, ami jelenleg a világ egyik legveszélyesebb agymosó szektája.
    A politikában is fényes karrier vár rá, hisz képes valamire, amire egy hétköznapi ember nem: Kiáll a Hősök Terén a hatalmas tömeg elé, és húszezer wattal üvölti:
    - ÁLLVA SZARIK A KUTYA!
    - És igen, és igen, és igen! - bökdösik egymást az emberek. - Hát megmon't a' igazat, nem?
    Az Ige termékeny talajba hulllik, kicsírázik azonnal. Mit csírázik?! Már szárba is szökkent, virágot bontott, és meghozta gyümölcsét. Az Orákulum vezényel, százezer torok pedig egyszerre üvölti:

"ÁLLVA SZARIK A KUTYA!
ÁLLVA SZARIK A KUTYA!
ÁLLVA, ÁLLVA, ÁLLVA, ÁLLVA!
ÁLLVA SZARIK A KUTYA!"

 

Ilyen egyszerű ez. Én Tudom:)


jan 15 2009

képkocka

Mózes a hegyen: huszonharmadik nap

Álmomból - melyben egy hatalmas űrállomás közepén üvöltöttem valamelyik Metallica szám refrénjét - egy felismerés riasztott fel:
    Nincsenek képkockák!
    Egy sem.
    Sose voltak.
    Kizárólag kép-téglalapok léteznek!

Azt hiszem, hatalmas gondolatok szunnyadnak lelkem vulkánjában.

:)


jan 14 2009

a szavakról

Mózes a hegyen: huszonkettedik nap

Ma tizenhárom órán keresztül fordítottam beteg angol szöveget beteg magyarra. Ilyeneket:

"Bazmeg, ha nem találjuk meg azt a kurva nyulat, hetekig nem lesz szex!"

"Tartsd a százötös számot a tükör elé, és kétszázegyet látsz majd, ami pontosan kilencvenhattal több, mint százöt. A 96 egy misztikus szám, amely a széttört Jin-Jangot szimbolizálja, avagy azt a cselekvést, amikor két ember egymáshoz dörzsöli a fenekét. Érthető?"

"Bombázó Alajos az örömünk és büszkeségünk. Azért edzett, hogy ő legyen a középiskolai csapat hátvédje, amíg ki nem rúgták, ugyanis nem szexelt fűért Répássy Rókával, a csapatkapitánnyal. Azóta csak a kispadon üldögél, és arra fecsérli a tehetségét, hogy egy piros LED-et villogtat szenvedélyesen. Így mindenki látja az üzenetet: Répa, bekaphatod!"


    Komolyan nem én találom ki ezeket, ott vannak a papíron - mondták a hangok is. - Na sebaj, tegnap tíz órán keresztül nyomtam ezt a cuccot, holnapra nagyjából tizenhat van beütemezve, hogy kész legyek - ez még nem a hiszti, figyeld meg a sztori végét. - Közben ugye meséket írok meg blogposztot hegesztek, és már úgy érzem, hogy szavak keringenek körülöttem mindenhol. Rusnya kis bögölyszavak, amik igyekeznek megcsípni engem, én meg persze rajta vagyok, hogy agyonverjem őket. Gyűlölöm a szavakat. Fúj!
    Ezek után jön az SMS éjfélkor. A plüssmaciszerű építészlány küldte, hogy milyen jó játékot talált ki csütörtök estére. Nem is kell hozzá más, csak szedjek össze 18 db ékezet nélküli, dallamos, legalább három szótagból álló SZÓT!
    Én! Here and now!
    Meglesz, hidd csak el nekem! Most viszont az a játék következik, amit én találtam ki: Nem kell hozzá más, csak hogy egy szál lópokrócban gyere, csörgős szilveszteri gülüszemet viselj légyszíves, és pingáld tele a testedet apró kis zöld elefántokkal! Ja, és tanuld meg folyékonyan fütyülni a Magyar Népmesék főcímzenéjét. Visszafelé.
    Kösszö'mmszépen!:)


jan 13 2009

hevőőőnn!

Mózes a hegyen: tizennegyedik, tizenötödik, tizenhatodik, tizenhetedik, tizennyolcadik, tizenkilencedik, huszadik, huszonegyedik nap

Tényleg én is elhittem, hogy minden nap fogok írni. Téma egyébként lenne bőven, csak valahogy iszonyat időzavarba kerültem most, hogy semmi dolgom sincs. Illetve hogyne lenne, hiszen a mesék készülnek, és a Knog-os elmebetegség fordítása is a végéhez közeledik - Aran-ka, áldassék a te neved!

Találtam mára egy gyöngyszemet a nyolcvanas évekből. Mondhatni ez a korszak naiv dalköltészetének a csúcsa. Figyeljétek, ahogy a zenészek pajzánul egymásra pillantanak. Adams-bácsi a vége felé kegyetlen hamisan üvölt, viszont kiénekli a lelkét, kiénekli magából a gerincvelőt, a spermát, még a híg fost is. És ettől lesz hiteles.

Brian Adams - Heaven / Mennyország

ó, a fiatal éveinkre gondolok / minden csak rólunk szólt / fiatalok voltunk, vadak és szabadok / most már semmi sem szakíthat el tőlem / régebben csak jártuk az utat / de ennek vége már / vigyázol, hogy mindig visszatérjek / bébi, te vagy minden, amit akarok / amikor a karjaimban fekszel / az olyan, mintha a mennyországban találnám magam / és a szerelem mindaz, amire vágyom / és ezt megtaláltam a szívedben / nem nehéz észrevenni, hogy a mennyekben vagyunk / ó, csak egyszer találsz az életben valakit / aki átformálja a világod / felvidít, ha szomorú vagy / semmi sem változtathat azon, amit jelentesz nekem / ó, annyi mindent mondanék / de ölelj meg most, hiszen a szerelmünk világítja meg az utat / jó ideje vártam már / hogy bekövetkezzen valami / hogy beteljesedjen a szerelmem / most, hogy álmaink valóra váltak / jóban-rosszban, tűzön-vízen át / én melletted maradok


jan 10 2009

a nő, akivel élek

Mózes a hegyen: tizenharmadik nap

A nő, akivel élek, egyszerűen unalmas. Ha nem szépítkezik éppen, akkor alszik.

A nő, akivel élek, kicsinál engem anyagilag. Csak olyan ajándékot hajlandó elfogadni, amit minimum aranyárban mérnek. A földi halandók számára is megfizethető dolgokat méltóságon alulinak érzi. Természetesen dolgozni azt nem hajlandó.

A nő, akivel élek, levegőnek néz engem. Kivétel, ha éppen akar valamit, mert akkor úgy törleszkedik, mintha én lennék az atyaúristen. Egészen addig tart ez a nagy szerelem, amíg engedek, utána megint úgy csinál, mintha a világon se lennék. És mindig bedőlök neki. Újra és újra.

A nő, akivel élek, állandóan elutasítja a közeledésemet. Bezzeg ha őrá tör a három perces szeretetroham, azonnal álljak rendelkezésére!

A nő, akivel élek, elvárja tőlem, hogy őt, csak is őt szeressem, pedig egy ordas nagy kurva. Az még hagyján, hogy a hátam mögött megcsal, de képes idegenekkel flörtölni a szemem láttára!

A nő, akivel élek, annyira ostoba, hogy aki nála sötétebb, az már a sarokba szarik.

A nő, akivel élek, nagyon szép. Százezer ok ellenében ez az egy, ami miatt nem rúgom ki. Amikor felkelek reggel, és látom, hogy mellettem szuszog az ágyban, mindent megbocsátok neki.

ÍME A NŐ, akivel élek! :)


jan 09 2009

a tapló gyökerekről

Mózes a hegyen: tizenkettedik nap

…súlyosbítva azt, ami már egyébként is, lemegyek a kocsmába, hogy legalább részeg legyek, ha már ideges is, mert akkor tudok igazán csúnya ballépéseket elkövetni. Asztaltársaság a következő: A főbérlőm, aki épp durván iszik egy nő miatt, egyébként olyan romantikus mélymagyar. Ismeritek ezt a fajtát, Trianon, Erdélyország és hasonlók, de legalább nem zsidózik folyamatosan. Vele szemben országos cimborája, egy százhúsz kilós cigánygyerek, aki egyébként meglepően értelmes. Most nem úgy értem, hogy cigányhoz képest értelmes, hanem az átlagos kocsmatöltelék szintjén viszonyítok. Alapból sötét van egy ilyen helyen, hót mindegy, ki milyen árnyalatban játszik, nem? Mellettem egy negyvenes fazon ücsörgött, aki két igen különleges tulajdonsággal is rendelkezett. Pain óta ő az első ember, aki képes úgy beszélni, mintha tüdőlövést kapott volna, és nem csak dicsekedett azzal, hogy annyi pénze van, mint a pelyva, hanem bizonyított is. Háromszáz forintból úsztam meg az estét, pedig hajnali kettőkor már nem nagyon tudtam, merre van az arra. Ja igen, velünk volt még Bé Erzsébet színésznő, amúgy a helyi roma önkormányzat munkatársa, akinek aznap temették a nagypapáját – Őszinte részvétem. – Főként nekem volt a tisztem, hogy vigasztaljam őt, ami az ötödik sör környékén már nem sokban különbözött a tapizástól, de hát ne feszegessük a történelem homályos eseményeit. Ami elmúlt, elmúlt.
    A szomszéd asztalnál egyedül iszogatott Mr Szerencsétlenség. Egy lányos arcú fazon, akit gibbonná nyomorított a két számmal kisebb öltöny. Zsíros göndör tincsek lógtak az arcába, és motyogott is igen látványosan. Valaki megsajnálta közülünk, és odahívta beszélgetni. Vesz az ember egy levegőt, és mondja:
    "Hogy az Ejrópai Únijó az mekkora köcsögség már, mert nem az van, amit MI akarunk, hanem az van, amit a MÁSOK akarnak, és hogymert ŐK azt akarják, hogy a francia meg a német lóhúst vegyük, ezért a Teszkóban nem igazi MAGYAR lóhús van, de megbasszák még ők az anyjukat, mert úgyis darabokra hullik ez a redves únijó, mert alapvetően nem működőképes. És azért nem működőképes, mert mindenki utálja egymást, csak kényszerből van az egész."
    Én az ilyenekkel még részegen sem vitatkozom, mert a butaság mocsarában sokkal rutinosabban mozognak nálam. Kerülnek-fordulnak, aztán lehúznak a trutyi legaljára, úgyhogy csak annyit mondtam neki, hogy ostoba, mint a döngölt agyag, és van nekem ennél jobb dolgom is. Visszatértem hát Bé Erzsébet kebelére.
    Elsírtunk egy fél tekercs vécépapírt, aztán újból ránéztem a sörömre. Emberünk akkor éppen ott tartott, hogy szerinte a Kárpát-medence népeinek egyesülni kéne – nyilván a Szent Korona alatt, de erre nem mertem konkrétan rákérdezni –, egyfajta gazdasági únijóba, hogyha a tótok, a románok, a szerbek meg a magyarok összefognának, akkor jönne el a tejjel-mézzel folyó Kánaán!
    Itt már én is felemeltem a hangom, hogy kiscsákó, miket beszélsz te?! Az előbb szellemesen levezetted, hogy nem jó az, ha gazdasági egységet képzünk olyan csoportokból, akik a történelmi feszültségek és a saját önös érdekeik miatt képtelenek együttműködni. Erre meg jössz most azzal, hogy éppen mi a szlovákokkal, szerbekkel, románokkal? Hát Izrael kivételével nincs a világon még egy ország, akit ennyire gyűlölnek a szomszédai! Hogy ott mi a gebasz, az legyen ízlés és világnézet kérdése, de minket azért utálnak, mert az egy négyzetméteren előforduló tapló gyökerek száma itt a legmagasabb. Félreértés ne essék, rólad beszéltem.
    Úgy érzem hiba lenne így befejezni ezt a posztot: This is the beginning of a beautiful friendship.


jan 08 2009

ma meg ennyit tudok

Mózes a hegyen: tizenegyedik nap

Valóban nem állok túl jól!

Direkt egy másik szöveg:

ha az életben nincs már több móka / meghalunk, mintha nem volna / több dolgunk a világba' / s édes lenne a halál / hát ilyen értelemben / énekeljük el azt, hogy vége / nem járunk ki többet rétre / nem úszunk többet a strandon / és nem borozunk már többet a gangon / nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy / ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy / nem süt a nap be az ágyba / mint az athéni hotelszobába / nem mosol bugyit, hogy tiszta / legyél az akropoliszra / felmegyünk, és ott a csikket / a városra pöccintjük, és a viccek se / lesznek már, a nevetések is rövidülnek, ahogy az élet se kéne már / a halál után / én nekem / úgy igazán

Tudom, hogy nem az én szavam járása, de gecire ideges vagyok, mert fingom nincs, hogyan kéne megtennem azt, amit most kell, már elnézést a kifejezésért! Ebből bazmeg hogy lesz mesekönyv?!!


jan 06 2009

ma nem kell írnom...

Mózes a hegyen: tizedik nap

...ugyanis vendégszereplésem volt.


jan 06 2009

kedves ellenségem

Mózes a hegyen: kilencedik nap

Sosem voltam nagy pc-játék rajongó. Megelégedtem az autóversennyel, a birkadugással meg a Windows flipperrel. Aztán elolvastam a Sztrugackij testvérektől a Stalkert, sőt megnéztem a két részes Tarkovszij adaptációt is, és eszembe jutott, hogy írni kéne erről egy monumentális posztot a Könyvtárosnak. Ekkor derült ki számomra, hogy egy ukrán fejlesztőcsapat játékot is készített S.T.A.L.K.E.R. Shadow of Chernobyl címmel, és - persze csak a tisztánlátás érdekében - játszottam vele ötven órát, majd kijött a folytatás, a Clear Sky, amire ennek a háromszorosát szántam. Most éppen a Fallout3-al szemezek, de nem merem feltenni a gépre, mert akkor soha az életben nem lesz kész a mesekönyvem, ami miatt elvileg itthon ülök, ugye.
    Játékfüggő lettem, na. De nyugi, nem kell aggódni értem. Ivásra azért szakítok időt.

 

    Szóval két hónapja kalandozom ezekben a furcsa, posztapokaliptikus világokban, és nézek jó nagyokat. Mivel én nem követtem figyelemmel a játékipar fejlődését, teljesen kész voltam attól, hogy életszerű karakterek mászkálnak körülöttem, akikkel beszélgetni is tudok, nem csak lelőni őket. Az meg különösen furcsa volt, hogy nincs minden esetben meghatározva, hogy ki az ellenségem, ki a barátom, hanem eldönthetem, melyik oldalra állok.
    A nagy csodálkozásom azért néha bosszankodásba csapott át, mert az lehet, hogy a programozóknak tökéletesen megy a fizikai modellezés, és a mesterséges intelligencia meglepően jól irányítja a karaktereket harc közben (az ellenfelek fedezéket keresnek, megpróbálnak szűk helyekre beszorítani, és összehangoltan támadnak), de a sztori és a párbeszédek néha elkeserítően laposak.
    Azért van ez kéremszépen, mert a kortár síró urak nem fedezték fel még maguknak ezt a platformot, és a forgatókönyv írók is inkább lineáris sztoriban gondolkodnak, mintsem valamiben, ami többféle módon érhet véget. A videójáték ráadásul költséghatékony is. Egy A-kategóriás mozifilm húszmillió dollártól indul, nézed két órán keresztül, oszt' helló. Egy profi játékprogramot ki lehet hozni ennek a tíz százalékából, és hónapokig elvan vele a gyerek.
    Egy regényben én mondom meg, hogy ki a jó, ki a rossz. Azzal azonosulsz, akivel én, és azt utálod, aki megdugta a nőmet, és ezért főgonoszt kreáltam belőle. Egyféle megfejtés van. A végén én osztom ki a jutalomfalatokat, és az osztályfőnöki intőket is, természetesen. Ha tetszik, tetszik, ha nem, lerakod a felénél. Ennyit tehetsz. Játékot írni ennél sokkal érdekesebb feladat lehet, hiszen nem tehetek mást, csak finoman terelgetlek a végkifejlet felé, de a döntéseket te hozod meg. Nagyjából itt kezdődik a valódi párbeszéd az író és az olvasó között.
    Találtam a régebbi vázlataim között egy történetet, amiből sokkal jobb játékot lehetne írni, mint regényt. A címe: Kedves Ellenségem - Enemy Mine* - A Lila ködbe borult művészlelkek most nyugodtan abbahagyhatják az olvasást, ugyanis ez nem kortár sirodalom, hanem rendes sci-fi. Űrhajókkal, idegenekkel, és némi varázslattal, ahogy az kell.


jan 02 2009

józsi 2.0

Mózes a hegyen: nyolcadik nap

XY hölgyismerősöm beregisztrált az egyik társkereső oldalra, mert az instant megtermékenyítésre jelentkezőkön kívül nem volt egy épkézláb pasi sem a látóterében. Egy nap alatt negyven bemutatkozó levelet kapott, és rövid mérlegelés után törölte magát az oldalról. Megmutatta nekem a termést, hát sírva röhögtem. Íme a legbrutálisabb fénykép:

Józsi az OBI barkácsáruházban fényképezi le magát, mert tudja, hogy a nők ösztönösen vonzódnak az építőanyagokhoz és a fúrógépekhez. A képbe diszkréten belóg Józsi 2.0-ás verziója, Öreg Jóska is. Ilyen lesz ő húsz év múlva: szakképzett alkoholista, a kasztjára jellemző gyerekcsináló sapkában. Ugorjatok rá, lányok! Cím, telefonszám a szerkesztőségben.
 


jan 01 2009

elbocsátó, szép üzenet

Mózes a hegyen: hetedik nap

The Cure - Exploding Boy / A szétrobbanó fiú

egy szót sem értettem abból, amit beszélsz / nem hallottam semmit / csak mondtad, amíg fel nem dagadt a nyelved / és aztán is mondtad még kicsit / tudtam, hogyha lelépek / lelépek örökre / és még csak vissza sem nézek / hát mondd magadnak, hogy újra kezdjük / mondd magadnak, hogy nincs itt a vége / mondd magadnak, hogy ez nem történhet meg / nem így / nem ma


dec 31 2008

évértékelő - az üvegpiramis

Mózes a hegyen: hatodik nap

2008 különlegességét számomra az adta, hogy egész évben nem történt semmi. Semmi olyan, amire nem számítottam volna, semmi, amit ne tudtam volna előre. Ha úgy nézzük, ellógtam mind a háromszázhatvanöt napot. Beköltöztem egy üvegpiramisba, ami láthatatlanná tett engem. Így nyugodtan napozhattam, kirándulhattam és mondhattam az okosat a sarki kocsmában, nem tűnt fel senkinek. De figyeltem ám közben, piszkosul figyeltem. Azért volt szükség erre a fene nagy összpontosításra, mert éreztem, hogy hibás fogalmakkal operálok. Gondolok itt az egész nagy szociális kavarodásra, ami áll ugye barátságból, szeretésből, cimboraságból, érdekérvényesítésből, és ki tudja még miféle relációkból. Nem állítom, hogy mindent megértettem, de a távolságtartás adott legalább valami rálátást a dolgokra, perspektívából pedig tisztábban látszik minden, mint a katyvasz közepéből. És most, hogy így megokosodtam, végre...

...HISZTIZHETEK MEGINT KEDVEMRE, ÉS SIMÁN VISELKEDHETEK ÚGY, MINT ELEFÁNT A PORCELÁNBOLTBAN! :)

Boldogat mindenkinek!

Bé Lotterfeld, bukott író


dec 29 2008

kutyákról és macskákról

Mózes a hegyen: ötödik nap

Kutya: Biztonságban élek, meleg lakásban. Minden nap kapok enni. Mekkora király az én gazdám!

Macska: Biztonságban élek, meleg lakásban. Minden nap kapok enni. Mekkora király vagyok!

(Nem az én szövegem, majd megjelölöm a forrást, ha eszembe jut.)


dec 28 2008

a gekkókról és a norvég mintás pulcsikról

Mózes a hegyen: negyedik nap

Egy blog nem csak csajozásra jó, hanem pénzt is lehet vele keresni. Működik a kiválasztódás, tehát a tehetségesebb szerzőket előbb-utóbb meghívják nagyobb blogokba írogatni, ahol promóciós cédéhez, vagy könyvajándékhoz juthat az ember. Egyes helyeken ezeröt és négyezer között fizetnek posztonként, ami már nem rossz, én viszont ennél nagyságrendekkel többet kerestem a Tündérgyárral:
    Csörög a telefon, ismeretlen szám. Azt mondja az ember, hogy ő a Könyvtáros haverja, mellesleg a Schwinn-Csepelnél dolgozik, és ajánlana nekem egy munkát. Van egy prosijuk, amit le kellene fordítani magyarra. Elsőre hárítottam, mivel nem beszélem annyira az angoltot, hogy be merjek vállalni ilyesmit, de aztán addig mondta, hogy ez a dolog személyesen nekem van kitalálva, amíg ráálltam egy próbafordításra.  Ránéztem a szövegre, hörögve a fal felé fordultam, és ugyanolyan érzésem támadt, mint amikor átrágtam magam a Venyigeszú és a Plankton első oldalán:

Ha pisztollyal fenyegetnének, hogy
fordítsam le ezt a könyvet, letérdelnék
és úgy könyörögnék, hogy lőjenek agyon.

A KNOG egy ausztál cég, és felső kategóriás kiegészítőket gyártanak kerékpárokhoz. Táskát, lámpát, szerszámokat, miegyebet. A fő célközönségük a fixisek, akik még a rámpán szaltózó elmebetegeknél is extrémebb módon próbálnak véget vetni rongy életüknek. A fixi a világ legegyszerűbb biciklije: Nincs fék, nincs váltó, se kontra, se szabadonfutó. A két lánckerék direktbe van kötve, tehát ha tekered megy, ha pedig nem tekered - például lejtőn -, ő teker téged. Ennyi.
    Egyszer félrészegen kipróbáltam Vincent fixijét a megboldogult Kultiplex előtt. Olyan közel még sohasem voltam a nirvánához. Megindult velem az a darab vas, aztán csak gyorsult egészen a fénysebességig, és még csak lövésem sem volt, hogyan fogok élve lekerülni róla. Asszem a talpammal fékeztem, de ebben nem vagyok már biztos.
    A cég marketingesei felismerték, hogy aki felül egy ilyen dologra, az tuti nem százas, ezért ejtették a hagyományos pr-szöveget - Dörmi vagyok, érdekel egy mackótúra a csokibarlangban? - Elszívtak inkább egy kövér jointot, aztán letekertek a bícsre kokózni, és egy spermafoltos kifestőkönyv margójára felírtak mindent, ami az eszükbe jutott. Egy kis ízelítő:

Céginformáció:

Esélyes, hogy egy kinyúlt pulóveres filozófus egyszer mondott valami ilyesmit: "Ne csinálj semmit és nem lesz semmid - de csinálj csak valamit, és fejlődsz. Találj ki dolgokat, okádj a biciklikormányba kapaszkodva." Bölcs szavak. Nos, kinyúlt pulcsi nélkül is, a KNOG-os csávók CSINÁLNAK VALAMIT - de tényleg mindent, amit két keréken el lehet képzelni. Annak ellenére is, hogy magukra haragították a KNIGHT RIDER autót, csak mennek tovább az úton, feltalának ezt-azt, miközben jókat buliznak a haverjaikkal.

Hét funkciós szerszámkészlet:

Minden jó kis utcai verekedésben eljön az a pillanat, amikor valaki előkapja a nunchakut, és tesz vele néhány vicces mozdulatot. A végén persze az ő bandája választhat dalt a zenegépen. A biciklijavításban a hét funkciós szerszámkészlet a nunchaku. Míg a többiek izzadva kínlódnak a végtelenségig, te csak előhúzod ezt a biszbazt - CSIRIBÍ-CSIRIBÁ! -, meghúzod a kerekeidet, és eltekersz nyugat felé.

Három színű Gekkó (biztonsági világítás):

A nagybácsim mindig azt mondogatta, azért hord ballonkabátot, mert gekkók potyoghatnak a csillagokból, és megeszik a norvég mintás pulcsiját. Később persze rájött, hogyha nem hordja azt a szörnyű pulóvert, megkíméli a gekkókat az utazástól. Ezzel viszont életre hívta a Három színű Gekkót, és kitört a galaktikus háború a hüllők és a norvégok között, ami persze a mai napig is tart.

Igen, és itt szeretném megköszönni Aran-Ka nélkülözhetetlen segítségét a fordításban. Nélküle már biztos
becsavarodtam volna, de ez egyébként is egy olyan dolog, amit Ő JOBBAN TUD!:)


dec 26 2008

heuréka, kék a béka!

Mózes a hegyen: harmadik nap

Délutánra már elviselhetetlenné vált a viszonyom saját magammal, ezért idegi alapon kitakarítottam. A végeredmény:

  • 1 db körömolló a mosógép (!) mögött. Nagyon hasznos lelet, ugyanis a lábujjaimról nem tudom lerágni a körmöt.
  • 3400 Ft készpénz. Hál' istennek nem ma, csak holnap kell felhívnom a főnökömet, hogy Jézuska időnek előtte megitta a fizetésemet.
  • 1 db azonosítatlan fekete bogártetem. Akkor mégsem volt akkora kosz, hiszen ez is éhen döglött, nem?

dec 25 2008

karácsonyi filmajánló: Berlin felett az ég

Mózes a hegyen: második nap

Az angyalok köztünk járnak. Illetve csöveznek inkább, mert a teremtés hatodik napján munkanélkülivé váltak. Elkészült 2.0-ás verziójuk, az ember, aki már nem tud össze-vissza repkedni, és túl nehéz ahhoz, hogy végigsétáljon a szivárványon, viszont remekül ért a kődobáláshoz. Képes ezen kívül érezni a kávé ízét, a cigaretta füstjét, a bőr apró egyenetlenségeit, és könnyen azonosul a zene ritmusával. Szárnyas barátainkat ez néha irigységgel tölti el.
    Az angyalok hosszú ballonkabátos, negyvenes pasik. Annyira szürkék, hogy észre sem lehet venni őket. Naphosszat járják a várost, feljegyzik a gondolatainkat, és ha szomorúak vagyunk, ránk mosolyognak. Ha valaki végső kétségbeesésében azon gondolkozik egy toronyház tetején, hogy kilépjen-e a semmibe, egy angyal átöleli a vállát. Ebből ő semmit sem vesz észre, és leugrik természetesen, de az ölelés megtörtént.
    Ez fontos.
    Az angyal csak szemléli a világot. Ide teremtették, mégis kívülálló, hiszen sosem volt részeg, nem volt nővel, nem kellett ötödikéig kijönnie a pénzből, ezért nem érzi át teljesen a problémáinkat. Az angyal számára mi vagyunk a varázslat. Megfejthetetlen, mágikus világban élünk, ami néhányukat arra ösztönzi, hogy beadják a felmondásukat egy...


...elképesztően jó lábú nőért.

    A film szinte csak monológokból áll. Angyal-nézőkké válunk, és azt halljuk a világból, amit ők, olyan természetesen pihenünk meg harminc méter magas oszlopok tetején, ahogy ők teszik. Az anyag fekete fehér, és nyomasztóan külvárosi, viszont a alkalmazták azt a trükköt, ami miatt a Control-ról írt beszámolómban hisztiztem: Néha átvált a film színesbe - csak pár perc erejéig -, viszont az tényleg olyan, mintha csoda történne.
    A főszerepet Bruno Ganz játssza, aki tizenöt évvel később Hitlert alakította a Bukásban. Angyaltól Antikrisztusig minden meg volt neki, tökéletes karrier. Feltűnik Peter Falk is, akinek nagyon sok minden kiderül a múltjáról. Ő is angyalként kezdte, csak aztán leszállt közénk, hogy végig izgulhassuk a Columbo-sorozatot. Erre miért nem jötten rá magamtól?!:)

    Nem tudom, ki hogy van vele, én nem bírom, ha a film végén valamelyik főszereplő egy húsz perces monológban próbálja elmagyarázni, hogy mit láttam. Itt sajnos ez történik, amikor a jólábú artistalány közvetlenül a nász előtt megfejti a világot ahelyett, ami a dolga lenne: NAGYON GYORSAN ledobni magáról az összes ruhát. Ez most kivételesen nem hímsovinizmus. Képzeld el, hogy találkozol életed nőjével/pasijával, és dramaturgiailag az a rész következne, amikor ész nélkül egymásnak estek, erre a kedves elkezd komolyságról és elkötelezettségről hablatyolni.
    Neked, aki a végtelent adtad fel miatta.
    Nyilván te is befognád gyorsan a száját, és egy Voga-Turnovszky idézettel bírnád jobb belátásra:

gyere velem a ház mögé
mit dugok a hátad mögé?
olyan, mint a liba gége
köldöködig ér a vége

    Ettől az egy malőrtől eltekintve zseniális a film, ajánlom mindenkinek.


dec 24 2008

a fűrészhalakról

Mózes a hegyen: első nap

Előfordul, hogy öt óránál kevesebbet alszom, ilyenkor bepirosodik a szemem. Ha sört is iszom előtte, könnyezek a hideg széltől, de ha erre még rátolok egy kis törkölypálinkát, egyéb torzulásokat is szenved az arcberendezésem.
    Karácsony szent reggelén arra ébredtem háromnegyed nyolckor, hogy apró kis fűrészhalak úszkálnak a megpempősödött agyvelőmben, kergetőznek, fickándoznak, és belülről karistolják a koponyámat. Nagy nehezen elvergődtem a gyógyszertárba, ahol a riadt patikusnak megpróbáltam érthetően elmagyarázni, hogy nem lelki segélyre, vagy alamizsnára van szükségem, csak valami erős fájdalomcsillapítóra.
    Itthon átnéztem a tennivalóim listáját - aha... jól van, ennek sem most állok neki -, majd visszafeküdtem aludni. Most este hat óra van, de azt hiszem, feladom ezt a napot, mielőtt egyáltalán belekezdtem volna.

    Boldog szülinapot, Krisz!


dec 22 2008

Mózes a hegyen

Karácsonytól érdemes lesz gyakrabban benézni a Tündérgyárba, mert negyven napig itthon ülök, és - kisdobos becsületszavamra - minden este írok egy posztot. Az aktuális, háromszázhuszonhetedik verzió szerint tavasszal jön ki egy mesekönyvem, és azt szeretném befejezni, valamint pontot tennék a néhány tucat futó projektem végére. Unaloműzőnek elvállaltam még egy fordítást is, amihez képest Boris Vian nyelvezete sünis-nyuszis kifestőkönyv, szóval lesz dolgom bőven.
    Lehet majd követni a szellemi leépülésemet, nagyjából ebben a sorrendben:

  • Az első héten semmit sem csinálok, csak játszom az autóversenyzős, báránymegdugós és zombikutyalelövős játékaimmal. Ellenben inni fogok sokat, mert van itthon egy liter törkölypálinka, de olyan erős, hogy három korty után a kilincs mellé nyúlkálok.
  • Aztán ideges leszek nagyon, hogy nem haladok semmivel, és elkezdek gyorsan mindenkit terrorizálni a világvége-hisztimmel.
  • Ezután senki nem vállalja majd a felelősséget, hogy miatta nem történik semmi, hát előveszem a szuicid énem: Lesz is három sikertelen, meg két sikeres öngyilkossági kísérletem, de mivel ettől még mindig nem halad a munka, motyogok egy kicsit magamban meg húzom a számat, és leülök írni.

    Jó szórakozást!


süti beállítások módosítása