Szeretnénk, ha a Tündérgyár egyedi hangulatú hely lenne, ezért nem kevés időt-energiát fektettem abba, hogy különleges tárgyak után nyomozzak. Így jutottam el egy önkormányzati raktárba, ahol az örökös nélkül elhalt emberek holmijait őrzik. Nem egy vidám hely, mert válogatás nélkül ide kerül minden, a képeslapoktól kezdve a járókeretekig, amik egy egész termet foglalnak el. Világítás az nem nagyon van, elemlámpával kell botorkálni a lomok között. Kicsit féltem is, hogy megharap egy zombi, de csak néhány öreg patkánnyal találkoztam, azok is eliszkoltak, ahogy rájuk világítottam. Ha valaki kommunista díszletek közt akarna horrorfilmet forgatni, annak ideális ez a raktár, mert az elmúlt hatvan év minden jelképe és státuszszimbóluma megtalálható itt. Egy barna ruhásszekrény mélyén pedig igazi csodát találtam: Ez kérem, egy harminc éves Tisza tornacipő, ami bontatlan gyári csomagolásban élte túl a rendszerváltást. Soha senki sem viselte előttem, ráadásul 43-as, ami pont jó a lábamra. Utoljára az acélbetétes Jettának örültem ennyire.
jelenléti ív