TÜNDÉRGYÁR

A főnököm vett egy terepjárót, nagyjából ilyesmit:

   Rögtön kértem fizetésemelést, persze nem azért, mert szeretem a SOK pénzt, amiért SOK vodkát adnak, egyszerűen pedagógiai célzattal. Most már legalább tudja, hogy a nagy autó nem csak az önbizalmat növeli, hanem a mérleg kiadási oldalát is.
    Miközben nézegettem azt a fekete kombájnt, kiszámoltam, hogy ezért a pénzért vehetett volna 18.100 db buszjegyet, ami napi kétszer három átszállással cirka 82 évre elég. Persze senki sem szereti a menetrendet meg az éjszakai járatokat, erre is van megoldás: Kijött volna a léből ötszáz darab lejárt műszakis, de üzemképes Trabant, vagy huszonöt jó ló. Esetleg százötven kecske…

    Ikszipszilon hölgyismerősöm is autót vásárolt. Típus, évjárat lényegtelen, viszont ilyen színe van a gépjárműnek:

    Elképzeltem, ahogy betipegett a kereskedésbe, és letámadta az első útjába kerülő üzletkötőt: Sziókamaróka, cejetnék egy olyan édibédi kicsikocsit, amin nem látszik meg a turha!

    Én meg csak játszom, lassan tíz éve már, ugyanazzal az autóversennyel (TestDrive 5). Olyan ez, hogy meg kell nyerni a bajnokságot, aztán átülhetek egy sokkal jobb autóba, és mehetek a következő bajnokságra, ahol természetesen sokkal jobb autókat kell lenyomnom. Valamelyik este kipróbáltam az Ultimate-kupát (ez itt a brutál széria) úgy, hogy a leggyengébb Ford Mustanggal indultam.

    Semmi más célom nem volt, csak az, hogy ne az utolsó helyen végezzek.
    Nem sikerült.