Elég ritkán szoktam írni a napi ügyeimről, ideje lenne pótolni. Vegyük például a tegnap estét, ami minden szempontból átlagosnak mondható. Nyolc körül megjelent a Könyvtáros Testvér, és konstruktív javaslatot tett, miszerint rúgjunk be hamar, és kövessünk el erőszakos bűncselekményeket. Én, mint a kortárs magyar irodalom utolsó reménysége, erre természetesen igent mondtam. Elhűlve néztem, hogy két sört képes meginni, amíg én egyet, de azért neki is kigúvadt a szeme, amikor a társaságunkban lévő hölgyismerősöm felállt az asztaltól, hogy könnyítsen magán. Ekkor a következő beszélgetés hangzott el:

Könyvtáros Testvér: Neked dermesztően nagy a melled!
Én: Viheted a lányt, csak előbb le kéne tenni némi kauciót.
Hölgyismerősöm: Minek? Már megbeszéltük, hogy ingyenkurva vagyok!

    Ezután hümmögtünk még egy darabig az irodalom helyzetén, a konzervatív gazdaságpolitikán és a szellemi szabadfoglalkozáson, majd átmentünk a Gödör Klubba, ahol további néhány sörrel és becherovkával súlyosbítottuk a helyzetet. A hölgy itt átváltott szociálisan romantikus üzemmódba, és táncolni vágyott. Nem felelt meg neki a langyos jazz, ezért átvonszoltuk magunkat a Kultiplexbe, de innen már kicsit ködösek az emlékeim. Megbeszéltünk valami helyet, ahol találkozunk, de én ezt azonnal el is felejtettem, és össze-vissza kóvályogtam a tizenéves tüctücrajongók közt, majd bölcsen feladtam és hazateleportáltam magam.
    Ma reggel valaki (fogalmam sincs, ki lehet az), ezt bírta írni a blogom üzenőfalára:

tudod geci, hogy otthagytatok a picsában (kultiban) na, ezért haragszom. nagyon. találjátok ki, hogy hogyan fogtok kiengesztelni...

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.09.13.)