TÜNDÉRGYÁR

• a csókolózás
• a franciázás
• ha gumival csinálod
• ha részeg vagy
• ha közben csuriban van a kezed:)

Az itt látható különleges hatásokat nem képfeldolgozó programmal értük el. Egy félig leformázott, és utána hetekig egy piros hátizsákban hurcolt winchesterről próbáltunk adatokat menteni. A feladat megoldásához feltétlenül egy férfira és egy nőre van szükség:
    A nő a tenyerébe veszi a merevlemezt, megsimogatja, és becéző szavakat suttog neki. A férfi ezután egy határozott mozdulattal rádugja az adatkábelt, és a nő elindítja a számítógépet. Olyan gépeknél, ahol a start gomb nem csak műkörömmel nyomható be, az indítást végezheti a férfi is. Ezzel a módszerrel egyszerre 2-3 fájl nyerhető ki, utána jöhet a következő menet. Lényeg a szeretet...

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2006.04.09)

Úgy másfél évvel ezelőtt a kezembe akadt egy film. Donnie Darko volt a címe, és valami nagyon beteg sztorit vezettek elő a hátsó borítóján. Nagyjából azt, hogy adott egy problémás gimnazista srác, akinek éjjel megjelenik egy óriás szörny-nyúl, és másodpercre pontosan felfedi előtte, hogy mikor lesz a világvége. Még aznap éjjel egy repülőgép-hajtómű zuhan a házra, egyenesen Donnie Darko ágyára. Ő viszont a nyúlnak köszönhetően egy golfpályán tölti az éjszakát, és megmenekül. No, innentől kezdődik az őrület…
    Valamiért mégsem tettem be a kosárba, talán drága volt, talán csak azért, mert az ember nem vesz meg minden filmet. Egy idő után mégis motoszkálni kezdett bennem a dolog, és elmentem a tékába. Bemondtam a címet, de csak valami Donnie Brasco-ról tudott a kislány. Amikor elmeséltem neki a történetet, kijelentette, hogy ezt a filmet csak kitaláltam, mert nincs az a félhülye producer, aki ilyesmire pénzt áldozna.
    Érdeklődtem az ismerőseimnél, de csak de ők is csak hallottak valakiről, aki esetleg látott valami hasonlót. Az Odeonban végül megtaláltam az üres borítót az eladó filmek között. Boldogan rohantam a pulthoz, de kijelentették, hogy biztos megvan valahol, de azt csak a Józsi tudja, aki talán hazavitte, meg egyébként is kilépett három hónapja. Kezdtem már tényleg azt hinni, hogy kamu az egész, amikor az egyik kollégám minden elővezetés nélkül kezembe nyomta a dvd-t.
    Négyszer néztem meg egymás után. Nem azért, mert be akartam pótolni az elvesztegetett időt, hanem azért, mert nem hittem el, amit látok.
    A főszerepeket akkor még jórészt ismeretlen színészek játszották, viszont az epizódokban feltűnik Drew Barrymore, Patrick Swayze, és Noah Wyle is. A Donnie Darko-t játszó Jake Gyllehaal valóban főnyeremény problémás gimnazista témakörben, a barátnője, akit Jena Malone alakított, pedig pont úgy néz ki, mint aki nem igazi, hanem rajzolták. Az a fajta tizenöt éves lány, akire ötvenes pasik recskáznak a fizetős pornóoldalakon.
    Maga a film az időutazással, foglalkozik, nagyon furcsa megközelítésben. Tudni kell, hogy az időutazás logikailag mindig bukta. Nem lehet olyan történetet összehozni, amibe senki sem tud belekötni. Egy olyan jelenségről és a következményeiről nem egyszerű beszélni, ami a számunkra megadatott valóságban nem létezik, és éppen ezért fel sem tudjuk mérni, hogy mi mindent hozhat magával. Ebben a szellemben az egész sztori zavaros és következetlen, de a rendező-forgatókönyvíró sokak számára megválaszolt egy nagyon fontos kérdést:

    – Mikor van a világvége?
    – Amikor meghalsz.

    Zseniális az ember, mert úgy teremtett saját világot, úgy tette szerethetővé a történetet, hogy borzalmasan koreografált jeleneteket követnek iszonyat baklövések. Az a rész, amikor Donnie Darko megpróbál becsajozni, magasan túl volt a tűrésküszöbömön. A film vége felé teljesen életszerűtlen a két álarcos rabló a sötét pincében, az meg pláne, hogy minden ok nélkül kirángatták a lányt az utcára.
    És mégsem ez a lényeg. Nézzétek végig, és meg fogjátok érteni, hogy ez a nyúl egy igazi köcsög!
    Végigcsináltatta Donnie-val az egész hajcihőt. Eláraszotta vízzel az iskolát, lebuktatta a pedofil szektafőnököt, és még attól is gondoskodott, hogy legyen a fiúnál fegyver, amivel majd fejbe lövi azt a másikat, ha eljön az idő. És mi értelme volt az egésznek? Pont semmi. Gretchenrose végül életben maradt, de sohasem ismerkedtek meg egymással. A pedofil tanár úr tovább űzte a kis játékait, és valószínűleg sohasem bukott le. Természetesen a baleset sem történt meg, de ahhoz elég lett volna, ha nem jelenik meg éjjel szörny-nyúlként, csak hagyja folyni az eseményeket. Lehet, hogy a lány így is összejött volna Donnie-val, de ha nincs ez az időutazásos mizéria, biztos nem mennek aznap éjjel az öregasszony pincéjéhez, és nem jön az az autó. Azt hiszem, sohasem fogom megérteni, hogy mit akart. Valaki egyszer felvilágosíthatna.

www.donniedarko.com
www.donniedarko.lap.hu

(az eredeti bejegyzés dátuma: 2006.01.31)


 

Kitöltöttem az SZDSZ kérdőívét, mer' azt hittem, liberális vagyok. Hetvenvalahány százalékban egyeztek is az elképzeléseink, de a maradékon annyira felidegesítettem magam, hogy le kellett vezetnem a feszültséget egy ingyenes újságokat áruló hajléktalanon. Elvettem a lapot, és fizetés nélkül távoztam.
    Kedves szadesz, komolyan el akarod velem hitetni, hogy az eutanázia nem ellentétes az orvosi esküvel?! Én is inkább méltósággal halnék meg, mint hetekig agonizálva, de az ezzel járó procedúrát nem varrhatjátok az orvosok nyakába. Ha legális eutanáziát akartok, ám legyen. Viszont nem várhatod el egy kezelőorvostól, aki küzdött valakinek az életéért, hogy beadja az injekciót. Vagy arra a kis időre behívjátok az éjszaki ügyeletest? Nem tudom pontosan, hogy csinálják Hollandiában, de erre a feladatra olyan megfelelően képzett embereket kéne találni, akik napközben nem mások gyógyításával foglalkoznak.
    A másik téma, amin felhúztam magam, a homoszexuálisok jogaival kapcsolatos. Tényleg nagy szabadság van, meg mindenki csináljon azt, amit akar. Az állam ne szóljon bele, hogy én kit, és milyen módon szeretek. Viszont jogos-e egy homoszexuális párnak államilag támogatott lakáshitelt adni? Vehetnek majd igénybe olyan kedvezményeket, amiket most a családoknak nyújtanak? Ez kicsit érdekes lenne, mert a támogatást, és az adókedvezményt nem a két szép szemünkért kapjuk. Az állam elsősorban azért áll a családok mögé, hogy legyen hova megszületniük a gyerekeknek. Ezek a gyerekek meg szépen felcseperednek, dolgozni kezdenek, adót fizetnek, és nem omlik össze a TB.
Aki pedig nem tud gyereket produkálni, az fogadja el, hogy pár dologból kimarad. Nem azért, mert más, hanem azért, mert ez így igazságos.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2005.03.31.)

Loserség (ejtsd: lúzerség)

A loserséget pontosan definiálni nem lehet, szakirodalom egyelőre nem áll rendelkezésünkre a tárgykörben, csak néhány, a témával kezdetlegesen foglalkozó mű, mint a Svejk, a derék katona, vagy a Bridget Jones naplója, de ezekben a kezdeti loserekről kiderül, nem is annyira loserek, mint mi, olvasók, tehát ezek az írások nem hiteles és autentikus források.
    A loserségről csupán egyetlen dolgot lehet biztosan elmondani: a loserség az valami, ebből adódóan a loser, az feltétlenül valaki.
    A losereknek azonban legtöbbször az a bajuk magukkal, hogy azt gondolják, ők senkik.
    A megoldóképlet viszont az előző sorokban egyértelműen és megmásíthatatlanul bebizonyította, a loserek mind, egytől-egyig valakik, tehát losernek lenni axióma, azaz a loserek valamennyien skizofrének, akiknek két énjük van: egy valaki és egy senki. Nem teljesen menthetetlen skizofrénia ez, gyógyítható, s a loser-tudomány jelenleg 3 gyógymódot ismer.

1. Meghagyjuk a senki éntudatot, és megszüntetjük a valakit.
2. A valakit hagyjuk meg, és a senkit revidiáljuk.
3. A senkiséget és a valakiséget megpróbáljuk „összebarátkoztatni”, és eggyé korbácsolni.

    A harmadik variáció – matematikai elvek szerint – nem lehetséges, az egyén ebben az esetben megsemmisül, hiszen senki és valaki kioltják egymást, és egy nagy büdös nulla marad, tehát ha megengednek egy szerény javaslatot, az egyes és kettes pont közül válasszanak maguknak üdvözítő megoldást a loserek.
    Kezdjük hagyományosan az egyes ponttal, miszerint a senki attitűd marad, a valaki pedig megy a picsába. Egy igazi, vérbeli loser egy percig sem gondolkodik, talán meg sem hallgatja a többi alternatívát, azonnal ezt választja, s tettét – egy jó loserhez illőn – pusztán azzal magyarázza: mit is választhatna, hisz ő csak egy szerencsétlen, elbaszott loser.
A kettes pontot választóknál fennáll egy veszély, ami egész tanulmányunkra hatással lehet: jelesül, aki ezt a pontot választja, nem is valószínű, hogy loser. Csak egy valakiből eltévelyedett kis szösz, egy senkicsíra, aki azért még nagyobb részben valaki, sőt, sokkal inkább valaki, mint senki, tehát igazából, nem is loser, csak ál-loser, akit az igazi losertársadalom kiközösít. Megpöckölik cseresznyemaggal, nem engedik a heki közelébe, kigáncsolják jól a lépcsőn, és az első sorba vesznek neki mozijegyet a feliratos filmekre.
Amikor azonban mindez megtörténik, a delikvens már joggal gondolja magáról: ő is egy menthetetlen loser, a senkicsírából loserzigóta lett, nincs visszaút, a teljes loserség már csak pillanatok kérdése, s a folyamatból nincs kiszállás, a körforgás örök.
    Mindebből – aki talán nem értette volna – az következik, hogy mindenki ezen a tetves bolygón loser.

(Nem én írtam ezt a bejegyzést, hanem SzaSzily Baby, akiről már nem hallottam jó ideje. Eredeti dátum: 2004.01.08.)