Luke Skywalker: Te nem hiszel az Erőben, ugye?
Han Solo: Humbug ez, én mondom. Hókuszpókusz meg spádé.
A webkettőről nagyon sokan beszélnek, nagyon sokan élnek belőle, annak ellenére, hogy valójában nem is létezik. Megnőtt a sávszélesség, továbbfejlesztették a fórumokat és az online társkeresési oldalakat, oszt' ennyi az egész. Nem volt minőségi ugrás, egyszerűen Janit átkeresztelték Dzsémszire. Valójában annyi történt, hogy egy kritikus szint fölé emelkedett a felhasználók száma, és már jórészt ők határozzák meg a tartalmat, a szolgáltatók csak a formát adják.
A webkettőn művésznek számít mindenki, aki létrehozott valami olyasmit, amit mások meg akarnak szerezni, el akarnak olvasni, letölteni, vagy meghallgatni. Ebből a szempontból egyenrangú a blogot írogató gazdaságos hipermarket alkalmazott, Fekete Pákó, Robert Smith, és Kurt Vonnegut is. Színvonallal és osztályozással teljesen felesleges foglalkozni. Megteszi ezt a közönség, hisz más dolga sincs.
A reklám valójában egy olyan különleges információ, ami hasznosnak és nélkülözhetetlennek próbálja feltűntetni magát, holott egyszerű pszichikai zsarolás. Ám a pénz nem a webkettes szolgáltatóknál, vagy a művészeknél van, hanem a reklámügynökségeknél, ezért nem lehet kihagyni őket a buliból.
Sokak szerint az elkövetkezendő öt évben fog lezárulni az a folyamat, amikor az emberek végleg átülnek a tévé elől a számítógéphez. A hagyományos műsorszórás befejeződik, egyedül a rádióadók maradnak meg. A filmeket és vetélkedőket majd a neten nézzük. Persze akkor, amikor hazaérünk, és nem fog többé forgalmi dugót okozni a Dallas befejező része. Ez óriási reklámbüdzsé átcsoportosítást jelent, valamint kényszert arra, hogy újfajta hirdetési módokat találjanak ki. Az emberek többsége bannervakságban szenved, nekem például fogalmam sincs, mit akarnak rám sózni az indexen, vagy az iwiw-en, pedig napi rendszerességgel látogatom ezeket az oldalakat.
A weben nagyjából minden ingyen van, a videó feltöltő szájtok miatt lassan már a pornó is, ami azért nem kevés bevételkiesés. Az extra szolgáltatásokból összejön valami, de reklám nélkül elég nehéz kifizetni a villanyszámlát. Mivel a felhasználók elkényelmesedtek, nem lesz könnyű meggyőzni őket, hogy pénzt áldozzanak a tartalomért. Egy lehetőség maradt: a művészek munkáját fogják megterhelni reklámokkal, akik ebbe kénytelenek lesznek beleegyezni, hiszen a látogatottsági adatokból nem jön ki az esti sör. Várható, hogy a filmek cselekményébe az eddigieknél sokkal direktebb módon fognak beleépülni a hirdetések, mert az mégsem üzlet, ha az elérni kívánt réteg pisálásra használja a drága reklámidőt, valamint azt is elképzelhetőnek tartom, hogy nemsokára zenét, könyveket tudunk ingyen letölteni azzal a feltétellel, ha visszaigazoljuk, hogy a hozzá mellékelt reklámokat magunkévá tettük.
Szerintem ezzel nincs nagy gond. Ilyen világban élünk, hiába borítja el az agyunkat a művészet fene nagy lila köde, itt kell hatni és jelen lenni. Ha néhány alapvető jogot megkapunk, akkor ez még egy működőképes rendszerré is válhat. Ezek nagyjából a következők:
- Korrekt módon részesedjek a reklámbevételből, ha az általam létrehozott mittudoménmicsodát ingyen osztogatja a szolgáltató.
- Legyen rá lehetőségem, hogy megválasszam, milyen árucikkek hirdetései jelenhetnek meg a művemmel párhuzamosan. Ha mondjuk, írok egy regényt a holokausztról, hülyén nézne ki a letöltési oldalon egy Bayer-logó. (a Bayer az I.G. Farben egyik utódvállalata. Ez a cég építtetett egy hatalmas komplexumot Auschwitz mellett, rengeteg fogoly halt meg a munkálatok során, és volt némi közük a Zyklon-B beszállítójához is)
- Legyen jogom meghatározni a művem megjelenési formáját, és egyértelműen különüljön el a hozzá járó reklámtól.
- Aki felhasználja az anyagaimat, kérjen engedélyt és jelölje meg a forrást.
Lenne erre az egészre egy megoldási javaslatom. Filmekre mindenképpen alkalmazható, de akár még egy könyv esetében is megvalósítható. Készüljön mindenből két verzió: egy fizetős és egy ingyen letölthető. Az ingyenes filmeknél (regényeknél, játékoknál, stb.) a megértés szempontjából legfontosabb részekbe épüljenek bele a direkt hirdetések. Ezeket nem lehet átugrani, és mindenki jól jár vele. A felhasználó ingyen kapott valamit, a hirdető biztos lehet benne, hogy eljutott az üzenete a fogyasztóhoz, a reklámcég pedig több pénzt kérhet valamiért, ami tutira talált.
Én biztos megnézném a 24 című sorozat ingyenes verzióját. Legalább látnám Jack Bauert enni valamit, esetleg automata mosógépet kezelni, miközben megmenti a világot:)
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.06.17.)
