Karácsonytól érdemes lesz gyakrabban benézni a Tündérgyárba, mert negyven napig itthon ülök, és - kisdobos becsületszavamra - minden este írok egy posztot. Az aktuális, háromszázhuszonhetedik verzió szerint tavasszal jön ki egy mesekönyvem, és azt szeretném befejezni, valamint pontot tennék a néhány tucat futó projektem végére. Unaloműzőnek elvállaltam még egy fordítást is, amihez képest Boris Vian nyelvezete sünis-nyuszis kifestőkönyv, szóval lesz dolgom bőven.
Lehet majd követni a szellemi leépülésemet, nagyjából ebben a sorrendben:
- Az első héten semmit sem csinálok, csak játszom az autóversenyzős, báránymegdugós és zombikutyalelövős játékaimmal. Ellenben inni fogok sokat, mert van itthon egy liter törkölypálinka, de olyan erős, hogy három korty után a kilincs mellé nyúlkálok.
- Aztán ideges leszek nagyon, hogy nem haladok semmivel, és elkezdek gyorsan mindenkit terrorizálni a világvége-hisztimmel.
- Ezután senki nem vállalja majd a felelősséget, hogy miatta nem történik semmi, hát előveszem a szuicid énem: Lesz is három sikertelen, meg két sikeres öngyilkossági kísérletem, de mivel ettől még mindig nem halad a munka, motyogok egy kicsit magamban meg húzom a számat, és leülök írni.
Jó szórakozást!
