TÜNDÉRGYÁR

Egyet sose felejtsetek el, amikor ezt a Magyar Gárda nevű csoportosulást fikázzátok, vagy épp nevetségessé próbáljátok tenni. Nem arról van itt szó, kérem szépen, hogy Magyarországon erősödik az antiszemitizmus, és ahelyett, hogy hullana a férgese, nekiáll pofátlan módon radikalizálódni. Kicsit sem. Ezek az emberek idáig sem autóskártyával nyomták, ahol a Lola-T a mindent vivő, hanem olyan kis horogkeresztessel, ahol Zyklon-B csatázik a Mein Kampf dedikált példányával. Annyi történt, hogy ez a mi Fecónk tényleg elkúrta, legalábbis a kommunikációt most már egész biztosan. Indokolatlan feszültségeket gerjesztett a hülyeségeivel, és emiatt hallgatólagos társadalmi támogatáshoz jutottak ezek a baromarcúak. Nincs értelme hisztizni, betiltással, vagy a honvédségen belül polgári alakulatokkal próbálkozni (észrevettétek, hogy Orbán Viktor újra feltalálta az MHSZ-t?).
    A következő választáson fekete-fehéren ki fog derülni a sztori. Ha az MSZP hatalmasat bukik, és egy Fidesz-Jobbik koalíció kerül hatalomra, akkor tényleg baj van. Igazuk volt azoknak, akik most azt állítják, hogy ez nem reform, hanem szimpla kapkodás és politikai barbarizmus. Ha az MSZP csak kicsit bukik (mert nyerni nem fognak, az száz), de a Jobbik nem jut be a parlamentbe, akkor viszont nem kell mindenkinek összecsomagolni a Dohány utcában.
    Orbán nem olyan sötét, mint amilyennek mutatja magát, és belátja majd, hogy Kurvaország mégis csak Európában van, ahol ezek a kis gárdisták legfeljebb parlagfüvet irthatnak szabadidejükben. Vagy otthon játszhatnak. Amivel és ahogy tetszik…

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.25.)

Én: Képzeld, rólam szólt a vezércikk a blog.hu-n, meg kirakták az index nyitólapra is!
Ő: Hú bazmeg, most híres lettél!
Én: Ja! Egyszer majd mutatok neked egy doboz cigit, amit a saját pénzemből vettem!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.23.)

... hogy a Könyvtáros Testvér egy ISTENKIRÁLY!!! Blog.hu-s vezércikket, és megjelenést az index nyitólapján még soha senki nem volt képes intézni nekem. Ha az ember most egy darabig nem fog írni, annak csak egy oka lehet: annyira le fogom itatni, hogy lakcímkártyát igényelhet a detoxikálóból!:)

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.22.)

Itt van például a közöny. A közöny önmagában létezik, nincs semmi oka, illetve pontosan a semmi az, ami életre kelti. Megyek az utcán, odaszól hozzám egy koldus a földről: Segíts nekem pár forinttal! Ránézek, és miközben szótlanul elsétálok mellette, ezt gondolom: Ha te azt tudnád… hogy ez rajtam már nem segítene. Ő pedig lehajtja a fejét egy pillanatra, de már el sem szomorodik azon, hogy itt van ma már ez a sokadik barom, aki még egy morzsát sem szór oda az ő tökéletes életéből. Nem látjuk egymást a ködben. Bizony, ez a halálos szürke közöny.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.20.)

Most mondjon valaki egy indokot, hogy miért kéne nekem aktívan résztvennem az ökoszisztémában?

Elhunyt Király Ferenc, ma hajnalban, négy óra tizenhét perckor. Én, alulírott Lotterfeld Boholy, öltem meg a saját kezemmel. Odacsaptam a falhoz, mint egy kölyökkutyát. Nem szenvedett sokat. Valójában nem gyilkosságnak nevezném ezt a cselekedetet, hanem eutanáziának. Mire alapozom ezt a felvetésemet? Nézzük csak meg, mik a kortár síró alapismérvei:

• végtelen számú világvégét képes kreálni a saját kisszerű problémáiból
• hazudik és csal egyfolytában anélkül, hogy ezt a nagyszerű tevékenységet egy kicsit is élvezné
• teljesen önállóan, minden külső segítség nélkül képes elbukni
• baszakszik a Sátánnal, aztán meg csodálkozik, ha az vállon veregeti, és viszonzásképpen bemutat neki egy-két trükköt
• miután ezeket a stációkat végigjárta, csak üldögél a szobájában, pislog bután, nem ért az egészből semmit és *ezt a gyimesi magyar népdalt dúdolgatja magában

Tajgetosz ez, valljuk be. Ráadásul enyhítő körülmények nélkül.

Természetesen nem csak humánus indítékaim voltak, amikor elterveztem ezt a gyilkosságot. Az ember összesírogatott azért néhány vicceset is, amivel egy halom pénzt keresek, ha a helyébe lépek. Ráadásul én sokkal alkalmasabb vagyok a feladatra, hiszen profi munkakerülőként, csalóként és házasságszédelgőként ismernek szerte a világon. Ha nem akarom, észre sem veszitek, hogy innentől kezdve valaki más írja a bejegyzéseket és a könyveket. Súlyos pénzeket fogtok fizetni a moziért, én pedig lelkiismeret-furdalás nélkül költöm el azt alkoholra, ócska kurvákra és világkörüli utakra. Térdelj le világ, éljen Lotterfeld Boholy!

Beregisztráltam az iwiw-re is, jelöljön be nyugodtan mindenki, aki befolyásolható, kihasználható, és beveszi a legostobább meséket is.

Király Ferenc temetéséről később intézkedem (vagy nem).

Üdv mindenkinek:

B. Lotterfeld

*baszom aki hová való

baszom aki hová való
s baszom aki hová való
(hogy) én sem vagyok ide való
(jaj de) én sem vagyok ide való

mer én oda való vagyok
s mer én oda való vagyok
ahol az a csillag ragyog
(jaj de) ahol az a csillag ragyog

én istenem mér vertél meg
szent istenem mér vertél meg
hátha nem érdemlettem meg
(jaj de) hátha nem érdemlettem meg

mér vertél meg jobban mint mást
(s) mér vertél meg jobban mint mást
én se voltam nagyobb hibás
(jaj de) én se voltam nagyobb hibás

nem vagyok én ide való
baszom aki hová való
vigyen el engem a halál
vigyen el engem a halál

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.17.)

Nos, a válasz igen egyszerű. Ha mondjuk elgurítasz egy tekegolyót, és gyönyörűen, nyílegyenesen eltalálja azt a bábút, amit megcéloztál, de a többi meg se rezzen, akkor tedd le a tollat. Ha viszont többször a falnak csapódva érkezik célba, letarol mindent, csak éppen az az egy marad állva, bután mosolyogva, amit el akartál találni, borítékolható a Nobel-díj!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.07.)

Gondoltam egy nagyot, és beköltöztem az ágyam alá. Vittem magammal egy fél üveg málnaszörpöt, egy csomó színes filctollat, morzsálódós sütit celofánba csomagolva, meg egy könyvet, amit kölcsönkértem, de már sohasem fogom visszaadni. Féltem tőle, hogy szűken leszek ott önmagammal, de láss csodát! Óriási hely volt az ágyam alatt, talán több is, mint odakint. Sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, mint a szabványos kék éggel borított világ, hiszen a hatalmasra nőtt ágyneműtartót azzal firkálhattam össze, amivel akartam.
    Napot rajzoltam, egyből kettőt. Aztán még egyet a biztonság kedvéért, de az zöld volt, piros pöttyökkel. Halványsárga lett az ég, és zafír csillagok ragyogtak a lila spirális univerzumok közt. Nem kellett igazodnom semmiféle unalmas törvényszerűséghez, ezért a barátságos bolygókat hidak kötötték össze, de azok a népek, akik haragban álltak egymással, csak akkor tudták bosszantani a másikat, ha átkeltek a csalános aszteroidamezőn. Nyitott napvitorlásokon közlekedtek a gazdagok, míg a többieknek meg kellett várni a menetrendszerinti buszjáratot, ami elé két megszelídített üstökös volt fogva.

A háborúnak – azonkívül, hogy van, és remekül el lehet vele ütni az időt –, az elsődleges célja a fegyverszünet. Nem a győzelem, vagy az örökkön-örökké tartó béke, hiszen ezek irreális fogalmak. Totális győzelem nincsen, hiszen az csak akkor lehetséges, ha mindent elpusztítottál, amit meg akartál szerezni a csörtében. Ez gyakorlatilag egyenlő a teljes bukással, tehát motyoghatsz magadban a nagy semmi kellős közepén, oszt' helló. A peace-jelet is elfelejtheted, ha már belekeveredtél, hiszen azok az erők, amik az idő egy pontján robbanóelegyet alkottak, később sem fognak vaníliás kólává egyesülni.
    Az átkaroló hadműveletek jelentős része nem csap át globális háborúba, hanem néhány hirtelen felindulásból elkövetett határvillongás után elnyomja a balhét a hétköznapi unalom. A probléma ott kezdődik, ha a túloldalt olyan tereptárgyakat fedezel fel, amik birtoklása nélkül úgy érzed, hogy az egész nem ér egy ruppót sem. Nem adják, persze nem adják könnyen, de leginkább sehogy sem, és ilyenkor nem marad más lehetőség, mint rózsaszín filctollal hadüzenetet írni, és felkészülni a válaszcsapásra – vagy annak a teljes hiányára. Franz Kafka erről így beszél:

Persze mindenki harcol, de az én küzdelmem valóságosabb, mint másoké, a legtöbben mintegy alvajáróként küzdenek, ahogy álombeli kísértéseket hessegetünk, én azonban kiléptem a sorból, és valamennyi rendelkezésemre álló erőt megfontoltan és gondosan kihasználva harcolok.

    Győzelemre nincs esély – hidd el, nincs –, tehát az áhított béke sohasem fog beköszönteni abban a formában, ahogy a taktikai egységek irányítása közben elképzeled. Makacs vagy, mindennél makacsabb, ezért sohasem fogsz visszavonulni. Az egyetlen dolog, amit elérhetsz – sokszor több évig tartó lövészárokban fetrengés után –, az a fegyverszünet. Ennél ideálisabb állapot nincs, mert eltűnik a határról a vasfüggöny, és átsétálhatsz anélkül, hogy hazudnod kellene a vámosnak. Láthatod – és ha ügyes vagy, meg is tapogathatod – azokat a területeket, amik fölött át akartad venni az uralmat, és átélheted azt a gyönyörű érzést, amikor valami fontossá válik számodra. Egyszerűen csak azért, mert létezik.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.01.)

Ő: Figyi, ez a izé gyerek azt hiszi, hogy haragszol rá.
Én: Miért? Egy rossz szót sem szóltam hozzá.
Ő: Na de egy jót sem!

    Itt hívnám fel mindenkinek a figyelmét, aki úgy érzi, hogy éppen:

• Fejbe akarom verni egy hólapáttal, utána felnégyelni, ledarálni és sörösobozba tölteni.
• Ki akarom szívni az utolsó csepp vérét is.
• Végtelen számú új ötletem van, amivel egyes-egyedül a világon őt zaklatom.
• Legszívesebben kikötném a radiátorhoz, és ott tartanám élete végéig, kenyéren és vízen.
• Makacsul molesztálom, és vetítek olyan mozit, ami fárasztóbb, mintha lelassítva és visszafelé játszva kéne végignéznie a Ghandi életét.

    Tehát akiben hasonló gondolatok merültek fel velem kapcsolatban, az legyen oly kedves megérteni, hogy ilyenkor két lehetőség van:

1. Könyvet szerkesztek, filmforgatást szervezek, krízishelyzetet próbálok megoldani és gondoskodnom kell arról is, hogy legyen mit ennem ősztől. Mindezt lehetőleg egyszerre, ami azért elég komoly terhelés.
2. Ez valóban így van!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.01.)

Azon gondolkoztam, hogy a tettetett, vagy valós butuskaságnak mi szerepe lehet a reprodukcióban? Mi készteti arra a férfiakat, hogy ennek jelei hatására a lehető leghamarabb, de inkább azonnal megtermékenyítsék a nőt? Hogyan tudott ezzel a genetikai csapdával fennmaradni az emberi értelem?

A genetikai csapda című bejegyzéshez érkezett egy érdekes hozzászólás. Ezt a szerző engedélyével kicsit átszerkesztettem, és bemásolom ide. Tehát a felvetésre a válasz:

    Úgy hogy ez az a mechanizmus, amin keresztül aktiválódnak a férfiba valahogy átszivárgó anyai ösztönök, ami arra késztet minket, hogy védjük meg (és dugjuk meg) az ilyen ártatlan(nak látszó) lánykákat. Valamilyen szinten minden férfi pedofil egy kicsit. Ezért tetszenek jobban a nagy szemű, kerek arcú, finom (gyerekes) vonású nők mindenkinek, mint a drabális, igavonó típusok. Aki nagydarab, erős nőt választ, az inkább anyukára vágyik, mint nyunyikára. Hölgyek-urak, meg lehet sértődni ezen, de a tények sajnos makacs dolgok.
    A színlelt, vagy valós butuskaság váltja ki belőlünk azt a fajta romantikus és gyengéd érzést is, ami a nők oltalmazására késztet minket. A genetikai szelekció alapja tehát az, hogy a jól megdugott, majd jól megvédelmezett nőstények nagyobb valószínűséggel örökítik tovább a férfi génállományát, illetve a sajátjukat is, ezért mind a finom nőies (gyerekszerű) vonások, mind az erre reagáló férfiak nagyobb számban fordulnak elő.
    Ennek a logikának az alternatívája a promiszkuitás + többnejűség + alfahím verzió, ami a csoportosan élő emlősök többségét jellemzi, beleértve a csimpánzokat is. Ott a hímek szelektálódnak, és a populáció 30 főjéből csak egynek van joga végigdugni a nőstényeket, ergo a férfiakban csöppnyi gyengédség nincs, a nőstények feszültség levezetésére szolgáló lukak, illetve a jutalom a hatalmi harcért.(nőstények meg erre a lukszerepre vágynak) Az emberekben ez a két "stratégia" keveredik.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.27.)

A vérvád egy néphiedelem, aminek többféle variációja is van, de visszatérő eleme, hogy a zsidók időnként embereket áldoznak. Nem maguk közül választanak természetesen, hanem az őket körülvevő többségi társadalom egy tagját rabolják el, és vágják le. A vérvád a középkorban kezdett el terjedni, de az első dokumentált eset az ókorban történt Antiókhosz király idejében. Akkor az a szóbeszéd járta, hogy a zsinagógában fogva tartanak egy görögöt, azt egy egész éven át hizlalják, majd feláldozzák az istenüknek. Később makacsul visszaköszönt a történet, jellemzően gyerekek meggyilkolásával vádolták őket, valamint azzal, hogy a húsvéti pászkához keresztény vért (gondoljatok bele: a zsidó vallás a vér fogyasztását semmilyen körülmények közt nem engedélyezi) használnak. Az újkorban a vérvád természetesen komolytalanná vált, jelenleg már csak néhány szélsőséges csoport próbálja bizonyítani a valóságtartalmát.