Itt van például a közöny. A közöny önmagában létezik, nincs semmi oka, illetve pontosan a semmi az, ami életre kelti. Megyek az utcán, odaszól hozzám egy koldus a földről: Segíts nekem pár forinttal! Ránézek, és miközben szótlanul elsétálok mellette, ezt gondolom: Ha te azt tudnád… hogy ez rajtam már nem segítene. Ő pedig lehajtja a fejét egy pillanatra, de már el sem szomorodik azon, hogy itt van ma már ez a sokadik barom, aki még egy morzsát sem szór oda az ő tökéletes életéből. Nem látjuk egymást a ködben. Bizony, ez a halálos szürke közöny.
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.20.)
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.20.)
