Azon gondolkoztam, hogy a tettetett, vagy valós butuskaságnak mi szerepe lehet a reprodukcióban? Mi készteti arra a férfiakat, hogy ennek jelei hatására a lehető leghamarabb, de inkább azonnal megtermékenyítsék a nőt? Hogyan tudott ezzel a genetikai csapdával fennmaradni az emberi értelem?
A genetikai csapda című bejegyzéshez érkezett egy érdekes hozzászólás. Ezt a szerző engedélyével kicsit átszerkesztettem, és bemásolom ide. Tehát a felvetésre a válasz:
Úgy hogy ez az a mechanizmus, amin keresztül aktiválódnak a férfiba valahogy átszivárgó anyai ösztönök, ami arra késztet minket, hogy védjük meg (és dugjuk meg) az ilyen ártatlan(nak látszó) lánykákat. Valamilyen szinten minden férfi pedofil egy kicsit. Ezért tetszenek jobban a nagy szemű, kerek arcú, finom (gyerekes) vonású nők mindenkinek, mint a drabális, igavonó típusok. Aki nagydarab, erős nőt választ, az inkább anyukára vágyik, mint nyunyikára. Hölgyek-urak, meg lehet sértődni ezen, de a tények sajnos makacs dolgok.
A színlelt, vagy valós butuskaság váltja ki belőlünk azt a fajta romantikus és gyengéd érzést is, ami a nők oltalmazására késztet minket. A genetikai szelekció alapja tehát az, hogy a jól megdugott, majd jól megvédelmezett nőstények nagyobb valószínűséggel örökítik tovább a férfi génállományát, illetve a sajátjukat is, ezért mind a finom nőies (gyerekszerű) vonások, mind az erre reagáló férfiak nagyobb számban fordulnak elő.
Ennek a logikának az alternatívája a promiszkuitás + többnejűség + alfahím verzió, ami a csoportosan élő emlősök többségét jellemzi, beleértve a csimpánzokat is. Ott a hímek szelektálódnak, és a populáció 30 főjéből csak egynek van joga végigdugni a nőstényeket, ergo a férfiakban csöppnyi gyengédség nincs, a nőstények feszültség levezetésére szolgáló lukak, illetve a jutalom a hatalmi harcért.(nőstények meg erre a lukszerepre vágynak) Az emberekben ez a két "stratégia" keveredik.
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.27.)
