TÜNDÉRGYÁR

Ma reggel megalkottam a minimalizmus csúcsát, a pontművészetet. A szabályok a következők: Adott egy valamilyen méretű, arányú és színű téglalap, amiben egy pontszerű alakzat helyezkedik el. A művészi élményt a színek egymásra hatása, és a megfelelően alkalmazott koordináták adják. A pontművészet lehet pillanatnyi hangulat kifejezője, amint fent látható, avagy elmesélhetünk vele hosszú és zavaros történeteket is. Most épp ez jár a fejemben:

Név: tehén
Szám:
Tartalom:  annak is, aki írja me □□□□□□□□□□□□□□□□□    ??mú??? kisnégyszögek???!?
Időpont: 2008.02.18 11:22:40

Milyen nagy a csend. Még az agyevő bogárkák sem csiripelnek az üzenőfalon, csak mi ketten ülünk itt, és nézzük a filmet. Alig néhány mondat hangzik el másfél óra alatt, hát nem beszélünk. Teljesen felesleges. Halkan emelem fel a poharat, óvatosan gyújtok rá, és adok tüzet, amikor a cigarettáért nyúlsz. Mert tudom ám, hogy itt vagy mellettem. Megérinthetném a lábad is, de nem teszem, mert ez most egy álom. Térre van szükséged, hogy megértsd, és persze nekem is. Talán meghaltam a történet közepén, és tovább álmodsz engem, hogy ne fájjon, de lehet, hogy meg sem születtem, csak a képzeletedben, hogy inkább ez fájjon. A végeredmény szempontjából lényegtelen, mert amikor majd mérlegre tesznek minket, a kettőnk súlya pontosan nulla lesz.

Ez egy filmajánló volt, kedves gyerekek!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.02.01.)

A méltán népszerű pedofil posztban – mivel nem ez volt a lényege – nem tértem ki a többfelé szeretés erkölcsi oldalára. Arra, hogy sokan élnek párkapcsolatban valakivel szépen, békében, de egyszer csak megjelenik a gaz csábító, és borul a bili. Elszabadul a pokol, felbolydul a méhkas, meg még tudok erre egy csomó közhelyet, de nem terhellek vele titeket.


    Az európai típusú társadalmakban a körbepisálásos szisztéma működik. Én megjelölöm a felségterületemet, oda ne piszkítson senki, nekem pedig nem ajánlatos mások rekettyésébe merészkedni, mert csúnyán megüthetem a bokámat. Vadászni csak a billog nélküli egyedekre illik, szombat esténként az itatóknál, ahol csapatostul fordulnak elő, ugye. Lehet válogatni, kéremszépen. Egyszerű rendszer ez, nem kell érettségi sem a megértéséhez, viszont épp az egyszerűsége miatt néha előfordul, hogy meghibásodik. Egyszerűen nem működik.


    Arra ébredsz egy nap, hogy nem egyet szeretsz, hanem kettőt (durvább esetben hármat, vagy még többet). Nem pillanatnyi fellángolásról van szó, nem gyorsan levezetendő feszültségről, mert ezek a dolgok kellő ügyességgel kezelhetők, hanem tényleges szeretésről. Ennek a fogalomnak a kritériumait most nem határozom meg, mert aki nem érti, az érzelmi fogyatékos, és ajánlom neki jobb oldalt felül az iksz gombot.
    Szóval, az ember csak nézi bután, ahogy megdőlni készül a keresztény családmodell. Ilyen esetben ajánlatos leülni csendben önmagával, vagy valami magas alkoholtartalmú ital társaságában, és végiggondolni a helyzetet. Fontos, hogy kerüld az önámítást, mert a folyamat végén (nagyjából a harmadik hányás után), el kell jutni odáig, hogy megérted, ki is vagy valójában. És innentől lesz kemény, mert ha megértetted, el is kell fogadnod azt a valakit a tükörben. Idáig egy ingatag lotyó voltál, vagy egy szimplán alulvezérelt hím, de ha ezt képes vagy megtenni, immár csak a saját törvényeid vonatkoznak rád, mert beléptél a relatív erkölcs világába. Három lehetőséged van:


    Ha arra a következtetésre jutsz, hogy ez a második (harmadik, negyedik, stb.) nem ér annyit, hogy további kockázatot vállalj, meg kell tőle szabadulni. Eltemeted magadban az ügyet, mint szégyenletes, ámde feledhető közjátékot, és mindenféle kapcsolatot megszakítasz az illetővel. Ez azért nagyon fontos, mert a hősszerelmes az olyan állat, hogy sose adja fel, amíg fikarcnyi esélyt is lát a győzelemre. Számára már az is komoly sansznak számít, ha leállsz vele emberi módon beszélgetni, ezért vedd komolyan a csendkúrát. Ettől a pillanattól kezdve az a törvény vonatkozik rád, hogy csak és kizárólag a párodra koncentrálsz. Döntöttél. Ha meginogsz, véged.


    Az első és második hányás között ajánlatos elgondolkozni azon, hogy mi a helyzet a jelenlegi partnereddel? Képes vagy leélni vele az életedet, együtt megöregedni meg minden ilyesmi? Ha úgy érzed, nem, ha tudod, hogy egyszer vége lesz, akkor kényelmi szempontok miatt nem szabad húzni a dolgot, hanem el kell válni, lehetőleg békességben. Nem önmagad miatt, nem is az új lovag, vagy hercegnő miatt, hanem azért, mert esélyt kell adnod a párodnak. Esélyt arra, hogy legyen egy borzalmas éve, sirasson el téged, utána viszont rakja össze az életét újra. Minél később teszed meg, annál nehezebb lesz neki.


    Létezik egy harmadik verzió, ez pedig a relatív erkölcs magasiskolája. Vannak olyan emberek, akik képtelenek egy példányban létezni. Több életet élnek, amihez természetesen több univerzum, több szerelem is szükséges. Ha ebbe a kategóriába tartozol, fogadd el. Mást úgysem tehetsz, legfeljebb folyamatosan bántod magad, bármit is teszel, azt hibásnak fogod értékelni. Alapíts külön galaxist, vagy galaxisokat, és ami azokban történik, az csak ott legyen érvényes. Ha egy ilyen helyen szeretsz valakit, akkor csak őt szereted az egész világon, és természetesen hűséges is vagy hozzá. Mivel több van belőled, az élet minden szintjén teljesíted az elvárásokat, és senki sem vádolhat meg csapodársággal. Sajnos egyszerre így is csak egy emberrel élhetsz, ezért fontos, hogy az, akinek az ezüstérmet szánod (vagy a bronzot, netán helyezést a top ten-ben), fogadja el ezt, és értsen meg téged. Ellenkező esetben mindenféle területi követeléseket fog támasztani, ami azért durva bonyodalmakhoz vezethet.
    Ma ez a tanulság:


    dalszöveg: Európa Kiadó - Kalandor vagyok (és szélhámos)


(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.30.)

Az ember egy olyan szinten túlbonyolított állat, hogy blöffölés nélkül még szaporodni is képtelen.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.29.)

Ha írok egy mesét, azt nagyjából kétszázan olvassák el. Anyád, az index ezen a héten két posztomat is belinkelte. Az elsőt azzal reklámozták, hogy én szarás közben olvasom a Sorstalanságot, ami 2238 embert érdekelt hétköznap, főműsoridőben. A másik, az alant található kis pedofil szösszenet 6941 látogatót vonzott vasárnap, amikor szinte senki sem internetezik. Nektek atom, nekem eutanázia. Ez így igazságos.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.28.)

XY ismerősöm töredelmesen bevallotta, hogy szerelmes Veronikába, egy tíz éves kislányba, sőt konkrétan dugnak is. Mielőtt a múltkori idegbeteg kommentelők összemaszatolnák az üzenőfalamat, elárulom, hogy Veronika valójában közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz, csak van vele egy kis bibi. Ott belül nemhogy a felnőtt, de még a kamaszkort sem érte el, ami nem kevés bonyodalomhoz vezetett.
    Nem buta, vagy szellemi fogyatékos a hölgy, kicsit sem. Főiskolát végtett, komoly helyen dolgozik, és az ismerősöm elmondása alapján nagyjából háromszor annyi könyvet olvasott el és értett meg, mint én. Eddig rendben is lenne minden, de az udvarlás a kizárólag a következő módon lehetséges:
    Veronikát kézen kell fogni, elvinni az állatkertbe, és megmutatni neki az orrszarvút. Ezután XY ismerősömnek kutya kötelessége lerajzolni szíve szottyának az orrszarvút, de ez még semmi, mert jön mellé a zsiráf, a zebra meg a jegesmedve, ezeket kivágja körömollóval, és bábszínházat improvizál. Ha tetszik a műsor Veronikának, akkor folytatódhat ugyanez az ágyban, ha nem, akkor húzza a száját, és nézelődik körbe-körbe, hátha talál magának egy szórakoztatóbb játszótársat.
    Veronika nem független. Barátja Apukája van neki, aki persze szintén dugja. Esély nincs teljesen megszerezni egy ilyen nőt, mert XY sose lehet egyenrangú azzal a másikkal. Veronika nem menyasszony, vagy barátnő, hanem kislány, akinek azért nem olyan egyszerű elmagyarázni, hogy figyelj már, majd én leszek mostantól az apukád, jó? Ha ilyennel próbálkozna az ismerősöm, menten hazafutna, és soha többet nem állna szóba vele.
    Tehát Veronikának apukája van, aki nagy, erős és biztonságot ad, de hát szüksége van játszópajtásokra is, mert ilyen egy gyerek. XY, viszont kezd belebolondulni a dologba, mert ő egyszerű, egészséges lélek, akinek NŐ kell. Senki sem döntésképes, miután átkattant a fejében a rózsaszín kapcsoló, tehát kénytelen elfogadni a félig játszótárs, de valamennyire apuka is (idősebb testvér?) szerepet. Nehéz ez, mert egy idő után tényleg kezdte úgy érezni, hogy Veronika az ő kislánya, a játszópajtása, márpedig egy gyerek sokkal veszélyesebb, mint egy felnőtt nő. Ha kiderül, hogy nem működik a dolog, hogy sose lesz ebből esküvő, összeköltözés, de még egy rendes együttalvás sem, akkor egy felnőttel szakítani kell, ugye. Fájni fog, megemelkedik a napi cigi és söradag, de jön majd a következő, akin el lehet verni a port.
    De egy kislány? Hogyan hagyhatná el az ember a tulajdon lányát?

    XY belereccsent a történetbe. Üveges tekintettel járkál a nagyvilágban, és beszámíthatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy épp tőlem kért tanácsot. Néztem rá egy darabig, majd azt javasoltam neki, hogy játssza végig a lehetetlent. Szerezze meg azt a kislányt, harcoljon az utolsó csepp véréig. Ha nyer, mindent megnyer a világon, ha veszít, megy a vonat alá, de ez egyáltalán nem baj. Neki ennél az állapotnál bármi jobb. Veronika persze sírdogálni fog három napig, de aztán túl lesz rajta, és talál magának másik játszópajtást.

    Fontos: Ennek a történetnek nincs tanulsága.

ÁPDÉT!

    Hamar kiderült ám, hogy az ismerőseim közt legalább négy XY, és közel ugyanannyi ovis kislány található, akik persze mind elküldtek a oda. És akkor még nem esett szó a kollegináról, akinek felhasználtam a keresztnevét, és rohadt ideges lesz holnap reggel. Semmi gond, emberek. Küldjétek el a b.lotterfeld (kukac) gmail (pontkom)-ra a következő ütenetet:

Boholy, te toportyánfíreg! Elmész te a kurvaanyádba!

Aláírás: Ken, vagy Barbi

Ég áldjon benneteket!

ÁPDÉT KETTŐ:

    Szép nagy ing lett ebből a pedofiliás posztból, halljátok! Mindenki belefér...:)



(azokat a kommenteket, amiket [B]-vel jelöltem, a régi blogról másoltam át, ahol ez az írás elsőre megjelent. 2007.01.26.-án.)

És akkor fogta magát egy csomó okos ember, irodalmárok, kritikusok meg hasonló paraziták, oszt' összedugták a buksijukat. Mert mégsem járja az, hogy míg ők mindenféle ösztöndíjakból meg pályázati pénzekből kénytelenek tengődni, a zírók, akik tulajdonképpen az ő segédmunkásaik – lévén, hogy mást sem csinálnak, csak alapanyagot szállítanak nekik – betegre keresik magukat a firkálmányaikkal. Összehoztak hát ők is egy könyvet, jó vastagot, amiben ez a sok okos ember elmagyarázza a sok buta embernek, hogy melyik az az 1001 könyv, amit mindenkinek el kell olvasni, mielőtt beadja a kulcsot.
    Tudom én, hogy egy ilyen listát nem lehet teljesen objektív alapokon létrehozni, de ha már a világirodalomról beszélünk, hol van a Micimackó, bazmeg?! Hol van Boris Vian, Mika Waltari, Eric Knight és még sokan mások? Miért kell erőltetni az Ulysses-t, ha borzalmasan rossz, és Kafka regényeit, amikor azokat durva személyiségzavarok nélkül lehetetlen befogadni? Miért kell felsorolni Douglas Adams egyéb műveit, amikor világosan látszik, hogy nem tudott túllépni a Galaxison, és önmagát másolta? Hagy ne olvassam végig a Sorstalanságot, jó? Hiába kapott Nobel-díjat, nálam tíz oldal után kiköltözött a vécébe (bukásra esélyes könyveket kizárólag szarás közben olvasok), és az öreg pedofil halászra sem vagyok kíváncsi, hiába kötelező olvasmány! A listán szerepelnek olyan könyvek, amiket csak néhány éve adtak ki. Ez viszont már konkrét üzleti csalafintaság (reklám), mert idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, mi az irodalom, mi nem.
    Havi két könyvvel számolva a futamidő cirka negyven év. Inkább a halál, de tényleg.
    Azt elismerem, hogy a lista jó része teljesen korrekt, de ez valami általános műveltségi maszlag, az élet pedig nem egy hatalmas gimnázium. Tessék csak halál ismeretlen írókat olvasni, olyan könyvet, aminek nagyon szép, netán szörnyű ronda a borítója, vagy akár a kuka mellett talált rongyos füzetecskét. Ezek azok, amik nagy meglepetést okozhatnak a Kedves Olvasónak.

ÁPDÉT!

Drága Tezsvéreim!

Mielőtt telenyomjátok igen okos és felháborodott kommentekkel az üzenőfalat, kicsit emelkedjetek felül a megfogalmazáson, és gondolkozzatok el arról, amit írtam. A Micimackó hogy maradhatott ki az 1001 könyvből? A Köpök a sírotokra, Sam Small csodálatos élete? Hmm? Ezek akkora alapművek, hogy a szerkesztők hozzá nem értéséről tanúskodik a hiányuk. Van közöttetek, aki öngyilkossági kísérlet nélkül kibírta az Ulyssest? Kafka regény megy-e gyorsító nélkül? Tényleg jó könyv a Sorstalanság? Mint irodalom, mint holokauszt-regény? Nem lehet, hogy mindkét kategóriában százak verik? Nem konkrét reklám az, hogy három éves könyveket raktak a listára? És végezetül: El tudod magadtól dönteni, hogy mit kell elolvasnod és mit nem, vagy rá vagy szorulva ERRE?!

ÁPDÉT KETTŐ:

A Sorstalansággal tán igazságtalan voltam. Megígérem itt és most, hogy ha végeztem az aktuálissal (Boris Vian: Venyigeszú és a plankton), az lesz a következő olvasmányom. Nem a vécén, hanem a széken, esetleg ágyban, párnák közt. És majd írni is fogok róla, és majd akkor megint összerondíthatjátok az üzenőfalamat:) Holokauszt-regény kategóriában ajánlom mindenkinek Wieslaw Kielar, A 290. számú auschwitzi fogoly című könyvét.

(azokat a kommenteket, amiket [B]-vel jelöltem, a régi blogról másoltam át, ahol ez az írás elsőre megjelent. 2007.01.24.-én.)

Kedves Tibor! Szívből örülök, hogy dagad a kebled ettől a sajtószenzációtól! Én mondjuk lehet, hogy inkább a bögyös barnát választom, de randi előtt feltétlenül megnézem, hogy nincsenek-e apró pattanások a péniszemen.

Könyvtáros Testvérnek megvolt a nap mondata, ugye, aztán rögtön besöpörte a Stupid Question Of The Day díjat, most pedig első helyezést ért el a blogbejegyzés-idézet gálán, ezzel a mondattal:

Mert bármit el lehet viselni bárkitől, csak azt nem, ha az álmainkba rúgnak bele.

    Itt a teljes cikk.
    Pontosan ezért nem beszélek azokkal, akikkel nem beszélek, és ezért nem beszélnek velem azok, akik nem beszélnek velem. (Lotterfeld Gróf nyerte a nap kicsavart mondata díjat)

    Gratulálunk versenyzőnknek!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.19.)

Ő: ...az semmi! Nekem az egyik haverom négy órán keresztül feküdt egy tehén hátán.
Én: Minek?!
Ő: Éjszaka üldözte a rendőrség, helikopterrel meg infrafvörös kamerával.
Én: ííí...

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.18.)

Szerelem: (fn) Előre megfontolt szándékkal kelepcébe csalásra késztető inger. Hatására az ember összekeveri a sört az eperlekvárral, mi több, nem is csodálkozik rajta, hogy édes, nem folyik, és kupak helyett celofán van az üveg tetején.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.17.)

Máskor is meg kéne hívnom alkoholbeteg írókat vendégszerepelni, nemtom mikor volt utoljára ennyi komment.

Könyvtáros Tezsvér

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.16.)

..kivéve, ha kényszer hatása alatt cselekszem. Szerencsére nem kell terhelnem ezt a blogot még több felesleges okoskodással, mert a Könyvtáros Testvér volt szíves lehozni az anyagomat. Szathmáry Sándor: Kazohinia

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.14.)

Most kicsit megfeledkeztem az univerzumot betöltő egómról, ugyanis találtam két csodát a neten.

Zsákmányállatka kalandja Károllyal (bután vigyorogva végigolvasósan beleszeretős női blog)
Kacorkirály hiánypótló tanulmánya, ami a zebrát illeti (sírva röhögős hétköznapi zseni, teszkó gazdaságos dizájnnal)

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.09.)

Lajos vagyok, a szappanbuborék. Sok százezer élet tapasztalata, megannyi jótett, szenvedés és nélkülözés vezetett ahhoz, hogy eljussak a létezésnek erre a különösen magas szintjére. Utoljára pixelhiba voltam egy lapmonitoron, felülről a hetvenhatodik sorban az ötszáznegyvenharmadik. Ha esett, ha fújt, én narancssárgán világítottam, fittyet hányva a nagyhatalmú videókártya utasításainak. Büszkén vállaltam, hogy szembemegyek a fősodorral, és kiemelkedem a képpontok szürke – elnézést, vörös-kék-zöld – tömegéből. Ujjal mutogattak rám, fejcsóválva méregettek, hát félre az álszerénységgel! A hétszáznyolcvanhatezer-négyszázharminckettő közül egyedül én vittem valamire. Nem örvendtem maradéktalan népszerűségnek, az igaz. Bizonyos körök szabadulni igyekeztek tőlem, de szerencsére az eltávolításom többe lett volna, mint egy új képernyő, ezért ellenségeim hiába szövetkeztek a hátam mögött, nem tudtak elmozdítani a helyemről.

Ha elakadok egy történettel, netán kiderül, hogy az összes belefektetett munka ellenére egy ruppót sem ér, leülök idegi alapon flipperezni, és várom az ihletet. Világcsúcsot döntöttem, szóval borítékolható a Nobel-díj:)

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.01.)

Az ünnepek publikus csúcspontja az volt, amikor közel három kiló színhús és bejgli elfogyasztása után kénytelen voltam anyámat bevezetni az internet rejtelmeibe. Egy fél literes vodkával nyitottunk, majd következtek a csetprogramok, az online biztosításkötés, végül totális káoszba fulladt a kísérlet, a Kistehén Tánczenekar fent említett számának MP3 formátumban való meghallgatásakor. Jövőre megnősülök.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.26.)

Angyal: (fn) Közvetlenül Isten alá rendelt lény. Hűsége jeléül naphosszat dicsőíti az Urat.

Tündér: (fn) Olyan angyal, amelyik inkognitóban próbál meg félrelépni.

Nő: (fn) Bukott tündér, aki nem hajlandó megbánni semmit.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.25.)

Eladtam a lelkem a Sátánnak. Kaptam érte egy tizenhat hektáros kastélyt, hatszázhetvennégyezer háromszáztizennyolc karaktert, meg egy festékes vödröt. Fogtam az egészet és feltettem a piros hetesre. A rulettkerék viszont sehogy sem akar megállni, csak pörög-pörög a végtelenségig. Ezért koldusszegény vagyok, ugyanakkor várományosa is egy mesés birodalomnak. Ha végül üres zsebbel leszek kénytelen távozni a kaszinóból, cseppet sem fogok bánkódni. Elszegődöm Belzebubhoz szenet lapátolni, és felteszem a bérem újra, ugyanarra a számra.

    Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet mindenkinek!

    Lotterfeld Gróf

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.21.)