Ma reggel megalkottam a minimalizmus csúcsát, a pontművészetet. A szabályok a következők: Adott egy valamilyen méretű, arányú és színű téglalap, amiben egy pontszerű alakzat helyezkedik el. A művészi élményt a színek egymásra hatása, és a megfelelően alkalmazott koordináták adják. A pontművészet lehet pillanatnyi hangulat kifejezője, amint fent látható, avagy elmesélhetünk vele hosszú és zavaros történeteket is. Most épp ez jár a fejemben:
