TÜNDÉRGYÁR

Mózes a hegyen: negyedik nap

Egy blog nem csak csajozásra jó, hanem pénzt is lehet vele keresni. Működik a kiválasztódás, tehát a tehetségesebb szerzőket előbb-utóbb meghívják nagyobb blogokba írogatni, ahol promóciós cédéhez, vagy könyvajándékhoz juthat az ember. Egyes helyeken ezeröt és négyezer között fizetnek posztonként, ami már nem rossz, én viszont ennél nagyságrendekkel többet kerestem a Tündérgyárral:
    Csörög a telefon, ismeretlen szám. Azt mondja az ember, hogy ő a Könyvtáros haverja, mellesleg a Schwinn-Csepelnél dolgozik, és ajánlana nekem egy munkát. Van egy prosijuk, amit le kellene fordítani magyarra. Elsőre hárítottam, mivel nem beszélem annyira az angoltot, hogy be merjek vállalni ilyesmit, de aztán addig mondta, hogy ez a dolog személyesen nekem van kitalálva, amíg ráálltam egy próbafordításra.  Ránéztem a szövegre, hörögve a fal felé fordultam, és ugyanolyan érzésem támadt, mint amikor átrágtam magam a Venyigeszú és a Plankton első oldalán:

Ha pisztollyal fenyegetnének, hogy
fordítsam le ezt a könyvet, letérdelnék
és úgy könyörögnék, hogy lőjenek agyon.

A KNOG egy ausztál cég, és felső kategóriás kiegészítőket gyártanak kerékpárokhoz. Táskát, lámpát, szerszámokat, miegyebet. A fő célközönségük a fixisek, akik még a rámpán szaltózó elmebetegeknél is extrémebb módon próbálnak véget vetni rongy életüknek. A fixi a világ legegyszerűbb biciklije: Nincs fék, nincs váltó, se kontra, se szabadonfutó. A két lánckerék direktbe van kötve, tehát ha tekered megy, ha pedig nem tekered - például lejtőn -, ő teker téged. Ennyi.
    Egyszer félrészegen kipróbáltam Vincent fixijét a megboldogult Kultiplex előtt. Olyan közel még sohasem voltam a nirvánához. Megindult velem az a darab vas, aztán csak gyorsult egészen a fénysebességig, és még csak lövésem sem volt, hogyan fogok élve lekerülni róla. Asszem a talpammal fékeztem, de ebben nem vagyok már biztos.
    A cég marketingesei felismerték, hogy aki felül egy ilyen dologra, az tuti nem százas, ezért ejtették a hagyományos pr-szöveget - Dörmi vagyok, érdekel egy mackótúra a csokibarlangban? - Elszívtak inkább egy kövér jointot, aztán letekertek a bícsre kokózni, és egy spermafoltos kifestőkönyv margójára felírtak mindent, ami az eszükbe jutott. Egy kis ízelítő:

Céginformáció:

Esélyes, hogy egy kinyúlt pulóveres filozófus egyszer mondott valami ilyesmit: "Ne csinálj semmit és nem lesz semmid - de csinálj csak valamit, és fejlődsz. Találj ki dolgokat, okádj a biciklikormányba kapaszkodva." Bölcs szavak. Nos, kinyúlt pulcsi nélkül is, a KNOG-os csávók CSINÁLNAK VALAMIT - de tényleg mindent, amit két keréken el lehet képzelni. Annak ellenére is, hogy magukra haragították a KNIGHT RIDER autót, csak mennek tovább az úton, feltalának ezt-azt, miközben jókat buliznak a haverjaikkal.

Hét funkciós szerszámkészlet:

Minden jó kis utcai verekedésben eljön az a pillanat, amikor valaki előkapja a nunchakut, és tesz vele néhány vicces mozdulatot. A végén persze az ő bandája választhat dalt a zenegépen. A biciklijavításban a hét funkciós szerszámkészlet a nunchaku. Míg a többiek izzadva kínlódnak a végtelenségig, te csak előhúzod ezt a biszbazt - CSIRIBÍ-CSIRIBÁ! -, meghúzod a kerekeidet, és eltekersz nyugat felé.

Három színű Gekkó (biztonsági világítás):

A nagybácsim mindig azt mondogatta, azért hord ballonkabátot, mert gekkók potyoghatnak a csillagokból, és megeszik a norvég mintás pulcsiját. Később persze rájött, hogyha nem hordja azt a szörnyű pulóvert, megkíméli a gekkókat az utazástól. Ezzel viszont életre hívta a Három színű Gekkót, és kitört a galaktikus háború a hüllők és a norvégok között, ami persze a mai napig is tart.

Igen, és itt szeretném megköszönni Aran-Ka nélkülözhetetlen segítségét a fordításban. Nélküle már biztos becsavarodtam volna, de ez egyébként is egy olyan dolog, amit Ő JOBBAN TUD!:)

Mózes a hegyen: harmadik nap

Délutánra már elviselhetetlenné vált a viszonyom saját magammal, ezért idegi alapon kitakarítottam. A végeredmény:

• 1 db körömolló a mosógép (!) mögött. Nagyon hasznos lelet, ugyanis a lábujjaimról nem tudom lerágni a körmöt.
• 3400 Ft készpénz. Hál' istennek nem ma, csak holnap kell felhívnom a főnökömet, hogy Jézuska időnek előtte megitta a fizetésemet.
• 1 db azonosítatlan fekete bogártetem. Akkor mégsem volt akkora kosz, hiszen ez is éhen döglött, nem?

Mózes a hegyen: második nap

Az angyalok köztünk járnak. Illetve csöveznek inkább, mert a teremtés hatodik napján munkanélkülivé váltak. Elkészült 2.0-ás verziójuk, az ember, aki már nem tud össze-vissza repkedni, és túl nehéz ahhoz, hogy végigsétáljon a szivárványon, viszont remekül ért a kődobáláshoz. Képes ezen kívül érezni a kávé ízét, a cigaretta füstjét, a bőr apró egyenetlenségeit, és könnyen azonosul a zene ritmusával. Szárnyas barátainkat ez néha irigységgel tölti el.
    Az angyalok hosszú ballonkabátos, negyvenes pasik. Annyira szürkék, hogy észre sem lehet venni őket. Naphosszat járják a várost, feljegyzik a gondolatainkat, és ha szomorúak vagyunk, ránk mosolyognak. Ha valaki végső kétségbeesésében azon gondolkozik egy toronyház tetején, hogy kilépjen-e a semmibe, egy angyal átöleli a vállát. Ebből ő semmit sem vesz észre, és leugrik természetesen, de az ölelés megtörtént.
    Ez fontos.
    Az angyal csak szemléli a világot. Ide teremtették, mégis kívülálló, hiszen sosem volt részeg, nem volt nővel, nem kellett ötödikéig kijönnie a pénzből, ezért nem érzi át teljesen a problémáinkat. Az angyal számára mi vagyunk a varázslat. Megfejthetetlen, mágikus világban élünk, ami néhányukat arra ösztönzi, hogy beadják a felmondásukat egy...

...elképesztően jó lábú nőért.

    A film szinte csak monológokból áll. Angyal-nézőkké válunk, és azt halljuk a világból, amit ők, olyan természetesen pihenünk meg harminc méter magas oszlopok tetején, ahogy ők teszik. Az anyag fekete fehér, és nyomasztóan külvárosi, viszont a alkalmazták azt a trükköt, ami miatt a Control-ról írt beszámolómban hisztiztem: Néha átvált a film színesbe - csak pár perc erejéig -, viszont az tényleg olyan, mintha csoda történne.
    A főszerepet Bruno Ganz játssza, aki tizenöt évvel később Hitlert alakította a Bukásban. Angyaltól Antikrisztusig minden meg volt neki, tökéletes karrier. Feltűnik Peter Falk is, akinek nagyon sok minden kiderül a múltjáról. Ő is angyalként kezdte, csak aztán leszállt közénk, hogy végig izgulhassuk a Columbo-sorozatot. Erre miért nem jötten rá magamtól?!:)

    Nem tudom, ki hogy van vele, én nem bírom, ha a film végén valamelyik főszereplő egy húsz perces monológban próbálja elmagyarázni, hogy mit láttam. Itt sajnos ez történik, amikor a jólábú artistalány közvetlenül a nász előtt megfejti a világot ahelyett, ami a dolga lenne: NAGYON GYORSAN ledobni magáról az összes ruhát. Ez most kivételesen nem hímsovinizmus. Képzeld el, hogy találkozol életed nőjével/pasijával, és dramaturgiailag az a rész következne, amikor ész nélkül egymásnak estek, erre a kedves elkezd komolyságról és elkötelezettségről hablatyolni.
    Neked, aki a végtelent adtad fel miatta.
    Nyilván te is befognád gyorsan a száját, és egy Voga-Turnovszky idézettel bírnád jobb belátásra:

gyere velem a ház mögé
mit dugok a hátad mögé?
olyan, mint a liba gége
köldöködig ér a vége

    Ettől az egy malőrtől eltekintve zseniális a film, ajánlom mindenkinek.

Mózes a hegyen: első nap

Előfordul, hogy öt óránál kevesebbet alszom, ilyenkor bepirosodik a szemem. Ha sört is iszom előtte, könnyezek a hideg széltől, de ha erre még rátolok egy kis törkölypálinkát, egyéb torzulásokat is szenved az arcberendezésem.
    Karácsony szent reggelén arra ébredtem háromnegyed nyolckor, hogy apró kis fűrészhalak úszkálnak a megpempősödött agyvelőmben, kergetőznek, fickándoznak, és belülről karistolják a koponyámat. Nagy nehezen elvergődtem a gyógyszertárba, ahol a riadt patikusnak megpróbáltam érthetően elmagyarázni, hogy nem lelki segélyre, vagy alamizsnára van szükségem, csak valami erős fájdalomcsillapítóra.
    Itthon átnéztem a tennivalóim listáját - aha... jól van, ennek sem most állok neki -, majd visszafeküdtem aludni. Most este hat óra van, de azt hiszem, feladom ezt a napot, mielőtt egyáltalán belekezdtem volna.

    Boldog szülinapot, Krisz!

Karácsonytól érdemes lesz gyakrabban benézni a Tündérgyárba, mert negyven napig itthon ülök, és - kisdobos becsületszavamra - minden este írok egy posztot. Az aktuális, háromszázhuszonhetedik verzió szerint tavasszal jön ki egy mesekönyvem, és azt szeretném befejezni, valamint pontot tennék a néhány tucat futó projektem végére. Unaloműzőnek elvállaltam még egy fordítást is, amihez képest Boris Vian nyelvezete sünis-nyuszis kifestőkönyv, szóval lesz dolgom bőven.
    Lehet majd követni a szellemi leépülésemet, nagyjából ebben a sorrendben:

• Az első héten semmit sem csinálok, csak játszom az autóversenyzős, báránymegdugós és zombikutyalelövős játékaimmal. Ellenben inni fogok sokat, mert van itthon egy liter törkölypálinka, de olyan erős, hogy három korty után a kilincs mellé nyúlkálok.
• Aztán ideges leszek nagyon, hogy nem haladok semmivel, és elkezdek gyorsan mindenkit terrorizálni a világvége-hisztimmel.
• Ezután senki nem vállalja majd a felelősséget, hogy miatta nem történik semmi, hát előveszem a szuicid énem: Lesz is három sikertelen, meg két sikeres öngyilkossági kísérletem, de mivel ettől még mindig nem halad a munka, motyogok egy kicsit magamban meg húzom a számat, és leülök írni.

    Jó szórakozást!