TÜNDÉRGYÁR

Régen esett szó az energiavámpírok  természetrajzáról (lásd itt és itt), ami nekem amolyan kényszerből választott szakterületem. Elmém atomlángja, vagy lelkem virágos mezeje teszi - én nem tudom -, de vonzom a negatív töltést, az egészen biztos. Sokféle agyevő bogárkát tanulmányoztam már, és ezek közül az Orákulumot szeretném ma bemutatni:
    "TUDOM"
    Bármit kérdezel tőle, bármit mondasz neki, de még ha valami olyasmiről beszélsz is, amihez ő biztosan nem ért, a válasz így kezdődik: Tudom.
    Tudja, hogy kit szeretsz, tudja, hogy kivel kavarsz, tudja, mit gondolsz a világról, tudja, hova mész, és ha elújságolod neki, hogy öt perce nyertél a lottón, arra is csak annyit mond: Tudom.
    Ha tanácsért fordulsz hozzá, vagy csak látszik rajtad, hogy nincs rendben minden, leül veled szemben, és mindent elmagyaráz. Ő tudja, ő érti, ő egy félisten, és megfejti neked az egész világot. Egyébként még kérdésre sincs szükség, osztja az észt stand by üzemmódban is. Észreveszi mondjuk, hogy a monitorodon lólépésben vannak elrendezve az ikonok, mert neked úgy tetszik. Azt nem lehet, az nem jó - indul a verkli -, mert ÉN TUDOM, hogy egy ilyen rendszer nem átlátható.
    És nem veszi észre, nem hajlandó elismerni, hogy a rendszer azért nem átlátható, mert Ő nem érti.
    Az Orákulum színvak. Csak a fehéret és a feketét érzékeli, ezért számára egyszerű a világ. Mindent ért. Ami meg ezen kívül esik (a valóság cirka kilencvenkilenc százaléka), az csak a dolgok felesleges túlbonyolítása.
    Az Orákulum zseni, mert elégtelen mennyiségű információ felhasználásával is képes helytelen következtetéseket levonni. Ha nem vigyázol, simán elhiszed, amit mond.
    Az Orákulum azért különösen veszélyes, mert tudja magáról, hogy mindenhez ért, ezért előbb-utóbb irányítani, uralkodni akar. Könnyen a bűvkörébe lehet kerülni, mert ha valaki szanaszét van mondjuk érzelmileg, az különösen hajlamos befogadni az egyszerű, ámde hatalmas igazságokat. Így született a Szcientológia például, ami jelenleg a világ egyik legveszélyesebb agymosó szektája.
    A politikában is fényes karrier vár rá, hisz képes valamire, amire egy hétköznapi ember nem: Kiáll a Hősök Terén a hatalmas tömeg elé, és húszezer wattal üvölti:
    - ÁLLVA SZARIK A KUTYA!
    - És igen, és igen, és igen! - bökdösik egymást az emberek. - Hát megmon't a' igazat, nem?
    Az Ige termékeny talajba hulllik, kicsírázik azonnal. Mit csírázik?! Már szárba is szökkent, virágot bontott, és meghozta gyümölcsét. Az Orákulum vezényel, százezer torok pedig egyszerre üvölti:

Ilyen egyszerű ez. Én Tudom:)

Mózes a hegyen: huszonharmadik nap

Álmomból - melyben egy hatalmas űrállomás közepén üvöltöttem valamelyik Metallica szám refrénjét - egy felismerés riasztott fel:
    Nincsenek képkockák!
    Egy sem.
    Sose voltak.
    Kizárólag kép-téglalapok léteznek!

Azt hiszem, hatalmas gondolatok szunnyadnak lelkem vulkánjában.

:)

Mózes a hegyen: huszonkettedik nap

Ma tizenhárom órán keresztül fordítottam beteg angol szöveget beteg magyarra. Ilyeneket:

"Bazmeg, ha nem találjuk meg azt a kurva nyulat, hetekig nem lesz szex!"

"Tartsd a százötös számot a tükör elé, és kétszázegyet látsz majd, ami pontosan kilencvenhattal több, mint százöt. A 96 egy misztikus szám, amely a széttört Jin-Jangot szimbolizálja, avagy azt a cselekvést, amikor két ember egymáshoz dörzsöli a fenekét. Érthető?"

"Bombázó Alajos az örömünk és büszkeségünk. Azért edzett, hogy ő legyen a középiskolai csapat hátvédje, amíg ki nem rúgták, ugyanis nem szexelt fűért Répássy Rókával, a csapatkapitánnyal. Azóta csak a kispadon üldögél, és arra fecsérli a tehetségét, hogy egy piros LED-et villogtat szenvedélyesen. Így mindenki látja az üzenetet: Répa, bekaphatod!"

    Komolyan nem én találom ki ezeket, ott vannak a papíron - mondták a hangok is. - Na sebaj, tegnap tíz órán keresztül nyomtam ezt a cuccot, holnapra nagyjából tizenhat van beütemezve, hogy kész legyek - ez még nem a hiszti, figyeld meg a sztori végét. - Közben ugye meséket írok meg blogposztot hegesztek, és már úgy érzem, hogy szavak keringenek körülöttem mindenhol. Rusnya kis bögölyszavak, amik igyekeznek megcsípni engem, én meg persze rajta vagyok, hogy agyonverjem őket. Gyűlölöm a szavakat. Fúj!
    Ezek után jön az SMS éjfélkor. A plüssmaciszerű építészlány küldte, hogy milyen jó játékot talált ki csütörtök estére. Nem is kell hozzá más, csak szedjek össze 18 db ékezet nélküli, dallamos, legalább három szótagból álló SZÓT!
    Én! Here and now!
    Meglesz, hidd csak el nekem! Most viszont az a játék következik, amit én találtam ki: Nem kell hozzá más, csak hogy egy szál lópokrócban gyere, csörgős szilveszteri gülüszemet viselj légyszíves, és pingáld tele a testedet apró kis zöld elefántokkal! Ja, és tanuld meg folyékonyan fütyülni a Magyar Népmesék főcímzenéjét. Visszafelé.
    Kösszö'mmszépen!:)

Mózes a hegyen: tizennegyedik, tizenötödik, tizenhatodik, tizenhetedik, tizennyolcadik, tizenkilencedik, huszadik, huszonegyedik nap

Tényleg én is elhittem, hogy minden nap fogok írni. Téma egyébként lenne bőven, csak valahogy iszonyat időzavarba kerültem most, hogy semmi dolgom sincs. Illetve hogyne lenne, hiszen a mesék készülnek, és a Knog-os elmebetegség fordítása is a végéhez közeledik - Aran-ka, áldassék a te neved!

Találtam mára egy gyöngyszemet a nyolcvanas évekből. Mondhatni ez a korszak naiv dalköltészetének a csúcsa. Figyeljétek, ahogy a zenészek pajzánul egymásra pillantanak. Adams-bácsi a vége felé kegyetlen hamisan üvölt, viszont kiénekli a lelkét, kiénekli magából a gerincvelőt, a spermát, még a híg fost is. És ettől lesz hiteles.

Brian Adams - Heaven / Mennyország

ó, a fiatal éveinkre gondolok / minden csak rólunk szólt / fiatalok voltunk, vadak és szabadok / most már semmi sem szakíthat el tőlem / régebben csak jártuk az utat / de ennek vége már / vigyázol, hogy mindig visszatérjek / bébi, te vagy minden, amit akarok / amikor a karjaimban fekszel / az olyan, mintha a mennyországban találnám magam / és a szerelem mindaz, amire vágyom / és ezt megtaláltam a szívedben / nem nehéz észrevenni, hogy a mennyekben vagyunk / ó, csak egyszer találsz az életben valakit / aki átformálja a világod / felvidít, ha szomorú vagy / semmi sem változtathat azon, amit jelentesz nekem / ó, annyi mindent mondanék / de ölelj meg most, hiszen a szerelmünk világítja meg az utat / jó ideje vártam már / hogy bekövetkezzen valami / hogy beteljesedjen a szerelmem / most, hogy álmaink valóra váltak / jóban-rosszban, tűzön-vízen át / én melletted maradok