Kezd ez a blog kriminálisan szar lenni, ezért úgy döntöttem, hogy mától borozni fogok, mert az látszatra intelligensebb időtöltés, mint a sörivás. Őz Zsolt (ja nem, bocs. Lovasi) is megmondta:

"sörtől elbutult hús
sárral kevert vér"

    Szóval a minap megálltam egy utcai könyvárus mellett, hogy sci-fit túrjak magamnak, és a kezembe akadt a fent említett című könyv, Anton H. Tammsaare észt író regénye. Sohasem hallottam róla, de kétszáz forint nem tűnt túl kockázatos befektetésnek. Én mint író szeretem a meseszerű, terjengős előadásmódot, viszont ha olvasnom kell ilyesmit, feláll a hátamon a szőr. Nem véletlenül kedvelem jobban Asimovot, mint Lemet  Ez a mese - mert mese ez elejétől a végéig - nem is terjengős, hanem úgy hömpölyög, mint a Duna márciusban, mégis bekajáltam. Nem is kicsit, nagyon.

"Hallod bogárkám, a lelkem üdvösségét adtam érted? Pedig te nem érsz ám egy gombostűnél többet! Így hát az én lelkem üdvössége sem ér többet, mint egy gombostű. Látod, hogy mennyire szeretlek téged?!"

    Arról van szó, hogy a Mennyországban válsághelyzet alakul ki, mert a a kisfőnök - Szent Péter - elküldi a vérbe a Sátánt, aki éppen a bűnösöket próbálja kivételezni a hátsó raktárból. Amint tudjuk, szerződés kötelezi a Jóistent, hogy a hibás lelkeket, akiknek nem sikerült az üdvözülés, kiadja a Ördögnek, aki kedvére játszadozhat velük a Pokolban. Péter azon van kibukva, hogy az elmúlt kétezer év alatt csak ő meg a haverjai üdvözültek (persze komoly protekcióval), mindenki más a pokolra került. Elképzelhetőnek tartja, hogy az emberi lélek alapból be van oltva megváltás ellen, tehát hiába a sok imádság meg szentkép, olyan szinten vonzódunk a bűnhöz, hogy mindenképpen elhasalunk a vizsgán. Ha viszont az ember eredendően rossz, akkor felesleges büntetni - most figyelj nagyon -, mert ha rossznak van teremtve, akkor a bűnei által üdvözül. Ebben az esetben viszont az egész termés a Mennyország Tourist-nak jár, a Sátán meg malmozzon csak az üstök tövében.
    Ezen kicsit összevitatkoztak.
    Péter végül ajánlatot tesz a Sátánnak, hogy fogja meg a feleségét, öltsenek emberi testet, és ha nekik sikerül üdvözülniük, akkor Hitlernek sem lett volna semmibe, hogy a zsidók szobrot állítsanak neki a Siratófal tövében, minden csak akarat kérdése. Tehát az ember büntethető. Ha viszont nem jön össze a dolog, akkor úgy veszik, hogy az el vagyunk rontva a kezdetektől, akkor  meg tök értelmetlen ez a Menny-Pokol felosztás. A Sátán nem tehet mást, belemegy az üzletbe, és mint egy földönfutó, egy orosz menekült, megjelenik valahol az Észt tanyavilágban. Egyből rászállnak a bürokraták, a rendőrség, az uzsorások, és a nők is persze, szóval szembesül mindazzal a nehézséggel, amivel a kisember, aki szeretné becsületesen, a saját hite szerint leélni az életét. Kicsit ismerni kell hozzá az északi népek gondolkodásmódját meg az újkori feudalizmust, aminek arrafelé a Vörös Hadsereg bevonulása vetett véget, de egy cseppet sem éreztem magamtól távolinak Jirkát, a Pokoltanya új Sátánját.
    Én egy 1959-es magyar kiadást vettem, azóta szerintem nem nyomták újra. Ha érdekel, az aukciós oldalakon biztos megtalálod.