TÜNDÉRGYÁR

Tegnap este kocsmában ültem a teátrálisan szuicid nővel. Azt mondja nekem a második sör után, hogy vigyázni kell vele, mert ő mostan instabil, ráadásul bőven bevásárolt zsilettpengéből. Megkért, hogyha hazaértünk, dugjam el valahova a fegyvert, amivel egész biztosan kioltaná az életét. Tudni kell, hogy én is teátrálisan szuicid vagyok, ezért nagyon profin kezelem ezeket az embereket. Mondtam neki, hogy csináljon amit akar, mert ha ezt komolyan gondolná akkor nem szólt volna, csak a megállapodásunk alapján kirakott volna egy post it-et a bejárati ajtóra, hogy hívjak valakit, aki eltakarítja.
    Otthon viszont egy kicsit meginogtam, mert egyfolytában a Segítsetek Vuknak, a kis rókának tekintettel meredt a semmibe, és elkértem tőle a pengéket. Egy nejlonszatyorra mutatott a fürdőszobában, ami tele volt mindenféle kozmetikai cuccokkal.
    Átnéztem, semmi. Ekkor az orra alá dugtam a zacskót, és megkértem, hogy mutassa meg azt, amiről beszélt. Négy darab rózsaszín punciborotváló fej volt.
    Most magamtól fogok idézni:

Azon gondolkoztam, hogy a tettetett, vagy valós butuskaságnak mi szerepe lehet a reprodukcióban? Mi készteti arra a férfiakat, hogy ennek jelei hatására a lehető leghamarabb, de inkább azonnal megtermékenyítsék a nőt? Hogyan tudott ezzel a genetikai csapdával fennmaradni az emberi értelem?

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2006.07.08.)