TÜNDÉRGYÁR

Hétfőn már éreztem, hogy meglesz nekem ez az influenza, ezért dél körül hazajöttem szenvedni. A keddi napot feladtam reggel nyolckor, de akkor legalább volt erőm önállóan lemenni a közértbe. Ma viszont annyira okádék módon éreztem magam, hogy beültem a fotelba, magam köré tekertem egy takarót, és egész nap ostoba lövöldözős filmeket néztem. Teát ittam, kínai levest ettem, és jobb szórakozás híján a macskám fülét vakargattam. Motyogtam is persze, hogy semmivel sem haladok, semmi sem megy, de képtelen voltam összeszedni magam. Ez a poszt is negyven perce készül, de már a felénél megbántam, hogy felkeltem írni.
    Nem szeretnék megöregedni. Sohasem.

Akartam indítani egy új blogot, de nem engedte a rendszer, mert hiába csak négy van nekem idáig (öt lehet maximum), hozzászámolta azokat a helyeket is, ahova meg vagyok hívva szerzőnek. Úgy okoskodtam, hogy kitörlök a sajátjaim közül két feleslegeset, és még egyben megszüntetem a tagságomat, aztán hajrá. Miután megszabadultam a boruljunknagyot blogtól meg egy másiktól, amit el sem kezdtem igazából, megakadt a szemem herr mavó politikai fanzinján, ahová nekem bejárásom van. Nosza, rányomtam a törlés gombra, és be is ikszeltem, hogy én ezt nem akarom soha többé, aztán hátradőltem nyugodtan és kinyitottam egy sört.
    Kábé a felénél tartottam, amikor a gyomrom közepe tájáról megindult egy sunyi érzés, felkúszott az ujjam hegyéig, és arra kényszerített, hogy nézzek utána, mit műveltem. Blog sehol. Megfeledkeztem róla, hogy admin jogosultságot kaptam, ami gyakorlatilag atyaúristen kategória, szóval nem csak a saját fiókomból töröltem a cuccot, hanem úgy globálisan az internetről. Szerencsére hosszas könyörgés után a blog.hu support visszaállította az eredeti állapotot.
    Ennyit rólam: Ellenségnek ostoba vagyok és kiszámítható, barátnak viszont sunyi és furmányos:)