Ő: az a tervem, hogy elcsábítok valami férfit és elmegyünk Arizónába, ahol paradicsomot fogunk termeszteni meg bárányokat legeltetünk, és akkor egyszer majd a szomszéd cowboy srác átjön, hogy kérjen kölcsönbe egy kis szénát, és távozóban a csizmája sarka majd koppan a padlón, a kalapját felpöcköli, a válla fölött visszanéz, és azt fogja kérdezni: Ti amúgy melyik egyetemre jártatok? Én: Ííííí!
1995-ben jelent meg a The Cure, Wild Mood Swings című lemeze. A kritika lehordta, és a rajongók is húzták a szájukat, teljesen jogosan. Egy az egyben próbálták megismételni az 1992-es Wish-t, de olyan pofátlanul, hogy a még az akkordmeneteken sem változtattak. Olyan az egész, mint egy rossz tribute album. Kivétel a 13th című dal, ami fülledt, latin alapra épül, és ennek köszönhető a zenekar pályafutásának legbetegebb klipje. Érdemes kivárni, durva lesz a vége.
The Cure - 13th / Tizenhármas csatorna
"mindenki jól érzi magát a teremben" a lány táncol / "két akkord zeng a fejekben" a lány énekel / zümm-zümm, zümmög, mint a gyilkos méhek... / mondd, hogy ez nem igaz / kérlek mondd, hogy ez nem lehet igaz / időnként tágra nyílik a szeme / és mindig rajtam akad meg / meglepő, hogy milyen forró-méz színű, és éhes a tekintete / igen, jól esik, de el kell fordulnom, nehogy felrobbanjak / a lány leugrik a színpadról, légiesen / úgy néz ki, egy óra kell neki, míg földet ér / közben a két akkord ismétlődik egyfolytában / felém csúszik, lágyan, mint egy kígyó / köpni-nyelni nem tudok, és remegni kezdek / tudom, hogy ez egy nagy hiba, de jól esik! / tedd meg velem! tedd meg velem! tedd meg velem! / "ha akarod, elviszlek egy furcsa utazásra..." / "higgy nekem, szeretném, de..." / legbelül a "de" persze "kérlek"-et jelent / új ízre vágyom, a fejrázásom megadás / "olyanná válsz, amilyen sose lehetnél" / "látni fogsz mindent, amit még sohasem láttál még" / "mindent, amiről nem is álmodtál" / de azt hiszem, kissé összezavarodtam... / most csábító vagyok, vagy engem csábítottak el? / ó, tudom, hogy szarul fogom érezni magam holnap / de most ez egy cseppet sem érdekel / a lány vigyorog, énekel, forog velem körbe-körbe / mosolyog, ahogy összeomlok / az arca növekszik, majd összemegy / úgy tűnik, nem vagyok önmagam ma éjjel / és ez jól esik!
A jobb oldalt látható szavazás győztese egyébként a jóseggű szőke lett, de megúsztam a nősülést szerencsére. Amikor már akkora dzsuva volt a lakásban, hogy menekülni sem tudtam hová, összefutottam Emesével, akit a főbérlőm dug vett fel nyári munkásnak, amikor a tetőt újították fel. Emese tizenkilenc éves mélymagyar lány. Olyan zömök, erős fajta, akit még eke elé is be lehet fogni nyugodtan. Amikor először találkoztunk, egy árpádsávos zászlót szorongatott és bizalmatlanul méregetett engem, de később berúgott másfél deci eperlikőrtől, és barátságossá vált. Persze nem vitte túlzásba, próbálta kirúgni alólam a széket, aztán kicsit fojtogatott is, mert hát szocionista-libsi söpredék vagyok. Szóba került viszont a kosz, ami miatt már haza sem mertem menni világosban, és felajánlotta, hogy tisztességes diákrabszolga-órabérben kitakarít nálam. Kulcsot kapott, megbeszéltük, hogy estére, mire hazaérek minden rendben lesz. Egy levél fogadott az előszobában, napocskával és mosolygó virággal természetesen, amiben töredelmesen bevallotta, hogy alulbecsülte a káoszteremtő képességemet, nem végzett időre, de este visszajön és megcsinálja a maradékot. Ez meg is történt, és most a csilivili, ragyogó lakás közepén ülök, még a ruháim is el vannak pakolva rendesen. Persze néhány tárgyat áthelyezett ízlése szerint, a macska kajálós konzervdobozát meg kidobta, mert az gusztustalan, úgyhogy most szegény állat kínai mintás kistányérból vacsorázik. Eltűnt a gitárpengetőm is, de már megszoktam, hogy a tinédzserek kisugárzása atomjaira bomlasztja ezt a tárgyat. Ettől eltekintve az összhatás lenyűgöző. Cím, telefonszám a szerkesztőségben. Köszönjük, Emese!
Géza szuicid személyiségzavaros, Jolán viszont katicabogárnak képzeli magát.
Egymás mellett dolgoznak a futószalag mellett a tündérgyárban. Egész nap fecsegnek,
vagy az öltözõben szexelnek, szóval nem igazán koncentrálnak a munkára, ezért
igen sok a selejt. Ebbõl mutatunk be némi ízelítõt.
jelenléti ív