Mózes a hegyen: hatodik nap

2008 különlegességét számomra az adta, hogy egész évben nem történt semmi. Semmi olyan, amire nem számítottam volna, semmi, amit ne tudtam volna előre. Ha úgy nézzük, ellógtam mind a háromszázhatvanöt napot. Beköltöztem egy üvegpiramisba, ami láthatatlanná tett engem. Így nyugodtan napozhattam, kirándulhattam és mondhattam az okosat a sarki kocsmában, nem tűnt fel senkinek. De figyeltem ám közben, piszkosul figyeltem. Azért volt szükség erre a fene nagy összpontosításra, mert éreztem, hogy hibás fogalmakkal operálok. Gondolok itt az egész nagy szociális kavarodásra, ami áll ugye barátságból, szeretésből, cimboraságból, érdekérvényesítésből, és ki tudja még miféle relációkból. Nem állítom, hogy mindent megértettem, de a távolságtartás adott legalább valami rálátást a dolgokra, perspektívából pedig tisztábban látszik minden, mint a katyvasz közepéből. És most, hogy így megokosodtam, végre...

...HISZTIZHETEK MEGINT KEDVEMRE, ÉS SIMÁN VISELKEDHETEK ÚGY, MINT ELEFÁNT A PORCELÁNBOLTBAN! :)

Boldogat mindenkinek!

Bé Lotterfeld, bukott író