TÜNDÉRGYÁR

1995-ben jelent meg a The Cure, Wild Mood Swings című lemeze. A kritika lehordta, és a rajongók is húzták a szájukat, teljesen jogosan. Egy az egyben próbálták megismételni az 1992-es Wish-t, de olyan pofátlanul, hogy a még az akkordmeneteken sem változtattak. Olyan az egész, mint egy rossz tribute album. Kivétel a 13th című dal, ami fülledt, latin alapra épül, és ennek köszönhető a zenekar pályafutásának legbetegebb klipje. Érdemes kivárni, durva lesz a vége.

The Cure - 13th / Tizenhármas csatorna

"mindenki jól érzi magát a teremben" a lány táncol / "két akkord zeng a fejekben" a lány énekel / zümm-zümm, zümmög, mint a gyilkos méhek... / mondd, hogy ez nem igaz / kérlek mondd, hogy ez nem lehet igaz / időnként tágra nyílik a szeme / és mindig rajtam akad meg / meglepő, hogy milyen forró-méz színű, és éhes a tekintete / igen, jól esik, de el kell fordulnom, nehogy felrobbanjak / a lány leugrik a színpadról, légiesen / úgy néz ki, egy óra kell neki, míg földet ér / közben a két akkord ismétlődik egyfolytában / felém csúszik, lágyan, mint egy kígyó / köpni-nyelni nem tudok, és remegni kezdek / tudom, hogy ez egy nagy hiba, de jól esik! / tedd meg velem! tedd meg velem! tedd meg velem! / "ha akarod, elviszlek egy furcsa utazásra..." / "higgy nekem, szeretném, de..." / legbelül a "de" persze "kérlek"-et jelent / új ízre vágyom, a fejrázásom megadás / "olyanná válsz, amilyen sose lehetnél" / "látni fogsz mindent, amit még sohasem láttál még" / "mindent, amiről nem is álmodtál" / de azt hiszem, kissé összezavarodtam... / most csábító vagyok, vagy engem csábítottak el? / ó, tudom, hogy szarul fogom érezni magam holnap / de most ez egy cseppet sem érdekel / a lány vigyorog, énekel, forog velem körbe-körbe / mosolyog, ahogy összeomlok / az arca növekszik, majd összemegy / úgy tűnik, nem vagyok önmagam ma éjjel / és ez jól esik!

Én: Képzeld, írtam egy csomót az új The Cure lemezről!
Ő: És szerinted ez érdekelni fogja az olvasóidat?
Én: Egész biztos, hogy nem!

Éppen ezért a 4:13 Dream ajánlót nem itt, hanem a b-oldal blogon publikáltam.

Kedvenc zenekarom, a The Cure még tavaly új lemezt jelentetett meg. Erről itt sok szó nem esett, többek közt azért, mert egy komplett albumfordítás is készül, és egyszerre szeretném posztolni az ajánlóval. Dolgozom is ezen, de sokszor abba kell hagynom, mert komolyan megijesztenek a szövegek. Nem szeretnék belelátni annak az embernek a lelkébe, aki írta őket. Komolyan nem. Példaként itt egy kedves nyári sláger:

The Cure: Reasons why / Az okokról

nem akarom, hogy rosszul érezd magad az öngyilkosságom miatt / meg kell értened, ez egy nagy meglepetés / nem könyörgök, hogy te legyél az életem szerelme / ha megígéred, hogy senkinek sem beszélsz az okokról / épp egy levelet írok neked / jobban vagyok már... / láthatlak? / mikor? / minden fény egyszerre alszik el / igen, és hideg van újra / okold érte az időjárást / a sötétben egy pillanatra mosolyogni láttam őket, ez egészen biztos / engem hívnak / igen, hívnak engem / és átzuhanok a csillagokon / most már emlékszel? / a karjaikba zuhanok / emlékszel, hogy volt? / átzuhanok az egeken / erre emlékszel? / elmerülök a szemeikben / emlékszel arra a csókra? / nem akarlak bevonni a feláldozásomba / nincs értelme szomorkodni a másik oldal miatt / nem fogok könyörögni a halálhoz való jogomért / ha megígéred, hogy senkinek sem beszélsz az okokról / éjfélkor felhívlak / jól érzem magam... elmondhatom? / mikor? / süket a vonal, csak én beszélek / biztos madarak ülnek a a vezetéken / a csendben egy pillanatra / hallom is őket nevetni, ez egészen biztos / úgy érzem, hívnak engem / igen, engem hívnak / és átzuhanok a csillagokon / most már emlékszel? / a karjaikba zuhanok / emlékszel, hogy volt? / átzuhanok az egeken / erre emlékszel? / elmerülök a szemeikben / emlékszel arra a csókra? / "tudjuk" mondták ők / "kitartasz amellett, hogy minden elveszett" / "tudjuk" mondták ők / "megszabadulsz a félelemtől és rettegéstől" / "és mindent megértesz" / "nem lesz többé szükséged bizonyosságra" / "higgy az öröklétben" / "hogy megtaláld az igaz valóságot a gyönyörű végtelenben" / De nem akarom, hogy rosszul érezd magad az öngyilkosságom miatt / ígérd meg, hogy senkinek sem beszélsz az okokról

Mózes a hegyen: hetedik nap

The Cure - Exploding Boy / A szétrobbanó fiú

egy szót sem értettem abból, amit beszélsz / nem hallottam semmit / csak mondtad, amíg fel nem dagadt a nyelved / és aztán is mondtad még kicsit / tudtam, hogyha lelépek / lelépek örökre / és még csak vissza sem nézek / hát mondd magadnak, hogy újra kezdjük / mondd magadnak, hogy nincs itt a vége / mondd magadnak, hogy ez nem történhet meg / nem így / nem ma

Lefogadtam volna az acélbetétes jettámba, hogy ezt a filmet nem játsszák majd a hazai mozik. Szerencsére nem voltam ilyen felelőtlen, így megmenekültem attól, hogy párducmintás mamuszban menjek legközelebb a depesmód klubba. A cím ne tévesszen meg senkit, ez nem a magyar metrófilm angol változata, hanem egy zenekar története, mely nem más, mint a Joy Division. Mivel ezt a blogot főleg nálam fiatalabbak olvassák - símogatta meg szakállát a bölcs öregember -, ejtenék néhány szót a Gyönyör Részlegről:
    A Joy Division 1978-ban alakult a manchesteri Warsaw nevű formációból. A történetnek 1980 július 24-én lett vége, amikor Ian Curtis, az énekes felkötötte magát. Két stúdióalbumot adtak ki, mellesleg kitaláltak néhány olyan lényegtelen dolgot, mind a New Wave, a Dark Wave, és a nyolcvanas éveket meghatározó popzene. A Dead Can Dance, a The Cure, sőt még a Pet Shop Boys is elmondhatja magáról, hogy egyenesen a Joy Division segge lukából pottyantak elő.
    Kezdetben sima punkzenével próbálkoztak, majd lassulni kezdett a ritmus, és letisztult a hangzás, de emellett megtartották a minimalista, egyszerű szerkezet. A legtöbb dal két, vagy három akkordból áll. Bután dörmög a basszus, prüntyög rá valamit a gitáros, Ian Curtis meg dünnyög, mikor épp nem torkaszakadtából üvölt. Egyszerre garázszene ez, meg valami hatalmas dolog, ami nem sötét rockkocsmába való, hanem templomba. Egy professzionálisan gimnazista hangzású zenekarban éneklő barátom mondta egyszer, hogy amit a Joy Division csinál, az nem művészet.
    Az maga az aktus.

    Néhány érdekesség: a koncentrációs táborokban lévő kupikat hívták gyönyör részlegnek, innen a zenekar neve. A plakátokon és szórólapokon rendszeresen szerepeltettek katonákat, és a fasizmust idéző jelképeket. Emiatt elég sok támadás érte őket, pedig nagyon keveset politizáltak a dalokban, és akkor is inkább valami munkásmozgalmi dumát nyomtak. Ian Curtis igen furcsán táncolt a színpadon, és erre néha rásegítettek az epilepsziás rohamai is. Az énekes halála után egy évvel újra összeálltak a tagok, és megalapították a New Ordert. Ez (azt hiszem) a mai napig is működik, de megmaradt b-kategóriás popzenekarnak.
    Nézzétek meg a filmet. Néhány háttéranyag:

trailer magyarul
trailer angolul
magyar Joy Division oldal
wikipédia (angolul)
a film honlapja

Az ember ötven éves kora körül bármit megtehet, főleg ha rockzenész. Kiadhatja a tizenharmadik tribute-albumát, simán nézhet ki úgy, mint egy ufonauta, és a szövegkörnyezetből ítélve a legteljesebb lelki nyugalommal olthatja a szomját tinilányok vérével. Juhász Előd szavaival élve: Hölgyeim és uraim! A The Cure új nagylemezzel jelentkezik. Ilyenkor két lehetőség van. Elfogyott a zseton, vagy Robert Smithnek megint mondanivalója van az emberiség számára!

The Cure - The Only One/ Egyetlen

ó szeretem, ó szeretem, ó szeretem / amit a fejemmel csinálsz / amikor felhúzol a lépcsőn és benyomsz az ágyba / ó szeretem, amit a fejemmel csinálsz / ez úgy összekutyul mindent / ó szeretem, ó szeretem, ó szeretem / amit a szívemmel csinálsz / amikor megálljt parancsolsz / aztán darabokra szaggatsz / ó szeretem, amit a szívemmel csinálsz / ez a legjobb, ó igen! / ó szeretem, ó szeretem, ó szeretem / amit az ajkaimmal csinálsz / mikor belülről nyalogatsz engem / és csókot dobsz nekem / ó szeretem, amit az ajkaimmal csinálsz / ez olyan édes ott belül / ó szeretem, ó szeretem, ó szeretem / amit a csípőmmel csinálsz / amikor kívülről rám fújsz / aztán ugyanazzal a lendülettel leszopsz / ó szeretem, amit a csípőmmel csinálsz / ez tényleg ütős, ó igen! / te vagy az egyetlen, akiért sírok / az egyetlen, akit megpróbálok kielégíteni / te vagy az egyetlen, aki miatt sóhajtozom / az egyetlen, akiért meghalnék, hogy megszorongathassam / és napról napra jobbá válik, ahogy játszom veled / csuda egy dolog ez / napról napra gázosabbá válik, azt mondom / ez olyan szélsőséges / igen, és napról napra nedvesebb lesz / ahogy itt maradok veled, mint egy álomban / ó szeretem, ó szeretem, ó szeretem / amit a bőrömmel csinálsz / ahogy magadra kapsz és belém csúszol / ó szeretem, amit a bőrömmel csinálsz / ettől teljesen elpirulok / ó szeretem, ó szeretem, ó szeretem / amit a csontjaimmal csinálsz / amikor elcsúsztatsz / és hazakúsztatsz engem / ó szeretem, amit a csontjaimmal csinálsz / ez a zúzás, ó igen! / te vagy az egyetlen, akiért sírok / az egyetlen, akit megpróbálok kielégíteni / te vagy az egyetlen, aki miatt sóhajtozom / az egyetlen, akiért meghalnék, hogy megszorongathassam / egyre ködösebb lesz az egész, ahogy billegek veled / csuda egy dolog ez / egyre elképesztőbb veled minden játék, azt mondom / ez olyan szélsőséges / igen, napról napra őrültebb lesz / ahogy itt maradok veled, mint egy álomban / ó szeretem, ó szeretem, ó szeretem / mindazt, amit csinálsz velem

A dark wave fejedelme, a legöregebb emós találkozik az egychipes, ámde igen édesss szőke kislánnyal, és erősen megörülnek egymásnak. Két menet közt hozták össze ezt a dalt, egész biztos vagyok benne.

The Cure - Just Say Yes/ Csak mondj igent

mondd, hogy ez az / ne mondd, hogy talán / ne mondd, hogy nem / mondd, hogy ez az / ne mondd, hogy megállj / ne mondd, hogy lassan / mondd, hogy ez az / ne mondd, hogy legközelebb / ne mondd, hogy mikor / mondd, hogy ez az / ne mondd, hogy később / nem, ne mondd, hogy majd akkor… / csak mondj igent! tedd meg most! / engedd el magad / csak ugrálj figyelmetlenül / vagy sohasem tudod meg / hogy szereted / hogy tényleg szeretnéd / ha szereted / tényleg szeretnéd / ó, gyerünk és szeresd! / igen, ez az / ne légy óvatos / ne hezitálj / ez az / ne játssz biztonságosan / ne hűtsd le / igen, ez az / ne rágódj rajta / nem, ne járd körbe hatszor / ez az / ne csak nézz és várj / ne próbáld megérteni / csak mondj igent! tedd meg most! / engedd el magad / csak ugrálj, ne bámészkodj / vagy sohasem tudod meg / hogy szereted / hogy tényleg szeretnéd / szóval ne mondd nekem / hogy majd minden elromlik / nem, ne mondd nekem / hogy minden el lesz cseszve / ó, ne mondd nekem / hogy az egész csak időpocsékolás / mondd, oui! si! sim! da! ja! yow! yes! kylla! / csak mondj igent!

The Cure - Siamese Twins / Sziámi Ikrek

én választottam ezt az örökkévalóságot / mint a bukott angyalok / a világ eltűnt / a tűzbe nevetve / ez mindig ilyen? / hús, vér, és az első csók / az első színek / az első csók / együtt vonaglottunk a vörös fény alatt / ördögi mosoly / sziámi ikrek / a lány az ablakból egy órán keresztül bámult engem / aztán minden szétesett / darabokra tört bennem / szétesett / a falak és a mennyezet mozognak az időben / nyomj egy pengét a kezembe / lassan fel a lépcsőn / és be a szobába / ez mindig ilyen? / a zsebemben táncolva / férgek rágják a bőröm / a lány izzik és növekszik / kitárt karokkal / a lábait körém fonja / reggel sírtam / hagyj meghalni / nem emlékszel a hangomra / elmentem és megöregedtem / sosem beszélsz /sosem mosolygunk / üvöltök: semmi vagy / nincs már szükségem rád, semmi vagy / halványul és pörög / énekeld hangosan: mind meghalunk, a tűzbe nevetve / ez mindig ilyen? / ez mindig ilyen? / ez mindig ilyen?

Tessék, a világ leggyönyörűbb gitárja. Robert Smith-nek (vagy inkább a rajongóinak) tervezte a Schecter nevű cég. Aki ismeri a The Cure zenéjét, annak csak rá kell nézni erre a hangszerre, és érti miről van szó. Aki meg nem, az pótolja be gyorsan a hiányosságot:

thecure.com
schetcerguitars.com

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2005.05.07.)