TÜNDÉRGYÁR

Én: Nekem megvan az a könyv.
Ő: És odaadod?
Én: Biztos, hogy nem.
Ő: Akkor milyen szempontból releváns iformáció az, hogy neked megvan? Úgy értem például... Mittudomén, én sem mondom minden jöttmentnek hogy hát figyi, nekem van itt egy puncim. Persze egyértelmű hogy van, de ilyet maximum és kizárólag akkor mondok valakinek, ha fel akarom rá hívni a figyelmét.

elefánt matrica reklám, kicsit másképp buszjeggyel olcsóbb a szex aranka, szeretlek! (kötelező) szerzői jogi kérdés guantanamoban csatlakozom nyaunyaunyáú és az a durva, hogy nem vicc kell a kopasz medve menő? birka rádió ink trailer gigantikus lökhárítók

Feltámadt végre poraiból Könyvtáros Tezsvér olvasónaplója, ezért a Stalker könyvvel, fimmel és játékkal foglalkozó posztom ott vendégszerepel. Sajnálom egyébként, hogy visszatért, mert nem nevezhetem lecsúszott celebnek, aki mióta megnősült, szőrt növesztett a hátán és azzal tölti az  idejét, hogy az ujjatlan pólóját díszítő okádékfoltra fülzsírral rajzol mosolygós szmájlit. Erre tessék!

Nem vagyok horror rajongó, és a depresszióval is jól állok mostanában, de a többi művészeti ággal ellentétben a festészet csak akkor fog meg, ha megijeszt, ha maga alá temet. Ezért is vagyok hulla szerelmes Veronikába, csak ő most nem rajzol nekem sajna, mert utolérte a válság, és nem látja a sárga csekkektől a monitort. A csendéletektől hányok, a portrékat unom, a geometriai alakzatokat pedig már hetedikes koromban is gyűlöltem, most sem vagyok velük másképp. Be is mutatnám akkor három kedvencemet:

Daniel Danger: Ez a huszonéves, láthatóan flúgos csávó New Englandben él, és igazából nem is fest, hanem szitával dolgozik. Ez egy nyomdaipari eljárás, az a lényege, hogy egy szövetet bekennek emulzióval, ami igen érzékeny a fényre. A kívánt mintát filmre, vagy fóliára nyomtatják, ráhelyezik a szitára, és valami reflektorszerűséggel megvilágítják. A művelet végén a szövet pórusai eltömődnek, kivéve ott, ahol szükséges, és át lehet rajta trutymákolni a festéket. Daniel kettő-öt ilyen réteggel dolgozik. Tervez egyébként zenekari plakátokat és CD-borítókat is. Elég érdekes figura leget, mert a kontakt menüpont alatt csak egy e-mail címet ad meg, és bevallja, hogy se stúdiója, sem állandó lakhelye nincs, de külön kérésre elárulja, hogy melyik kollégium, melyik szobájában lehet vele találkozni...

Tiny Media Empire>>

Caspar David Friedrich: (1774-1840) Németalföldi festő. A művészek új generációját képviselte, nem egy mecénás "tartotta ki", hanem saját magát menedzselte, és a képei eladásából élt. Politikailag a mélynémet labanc.info vonalat képviselte, ezért az embereket általában nemzeti viseletben ábrázolta, és valami jó nagy kőre, vagy talapzatra állította őket, hangsúlyozva a földközeliséget és magabiztosságot. Mániákusan hitt a szimmetriában, ami szerintem nem kúl, viszont a tájképei egyszerűen félelmetesek. Remélem, Dan Brown sohasem fog írni a Friedrich-képekbe rejtett szimbólumokról. Tessék, keressétek meg őket.

Caspar David Friedrich galéria>>

Zdzisław Beksiński: (1929-2005) És végül a Mester. Festő, fényképész, szobrász, a világ legismertebb lengyel fantasy művésze. Ha a képek esetleg visszaköszönnek az Alienből, vagy a Silent Hill játékból, az nem a véletlen műve, mert a horrort (kis túlzással) Beksiński találta fel, és őt másolja azóta is a fél világ. Imádja a posztapokaliptikus környezetet, a vallási szimbólumokat, sőt a hétköznapi témákat (mint itt a kutyával sétáló vak) is úgy tudja megközelíteni, hogy megszorul az emberben a kula. A halála éppen annyira szürreális volt, mint a képei. Lakott nála egy család, gondnoki feladatokat láttak el, és húzogatták kisebb összegekkel az öreget. Beksiński az elején még pénzelte őket, de amikor látta, hogy ebből semmi sem kerül vissza hozzá, bekeményített. A következő próbálkozásra beintett, mire a nagyobbik fiú tizenhét késszúrással végzett vele.

Zdzisław Beksiński galéria>>

Webkettő (fn): Egy csillió dollárból létrehozott rendszer, mely professzionális keretet ad az üres fecsegésnek. Mivel az emberiség a lényegtelen dolgok megvitatásánál csak dugni szeret jobban, borítékolható, hogy a közösségi virtuális szexben fog kiteljesedni.

Kapcsolódó poszt: kurvák és gengszterek

Ez az animációs sci-fi Rene Laloux munkája, 1973-ban készítette. Neki köszönhető egyébként az Idő Urai is, valamint a Light Years, amit szerintem nem mutattak be nálunk.
    Olyan érzés nézni a filmet, mintha egy festő műtermében ülnék, és a mester pasztellkrétával rajzolna nekem másfél órán keresztül. A korabeli animációs technikáknak megfelelően rengeteg az állókép, ismétlődnek a hátterek és a karaktermozgások, viszont olyan meseszerű az egész, annyira gyönyörűek a színek, hogy magasan veri a Disney filmjeit még ma is. Jó, a művészet nem futóverseny. Nem győzni kell, hanem időtálló értéket teremteni, és az a fontos, hogy az alkotás a későbbi művekkel szemben is megállja a helyét. Ez egyértelműen sikerült, mert a Fantastic Planet harminchat év után is jelentős rajongótáborral bír.
    A Traag bolygón furcsa népek élnek. Emberszerűek, de akkorák, hogy még Pete Steele is elférne a tenyerükben. Miután sok tízezer év után eljutottak a technikai fejlődés csúcsára és bejárták az Univerzumot, felfedeztek egy különleges meditációs technikát, ami annyira megtetszett nekik, hogy mással már nem is foglalkoznak. Ez az életük. Üldögélnek otthon, varázsgombát majszolnak, lelkeik pedig szappanbuborékba zárva rekednek össze-vissza. Jó, mi? A Traagok még egy korábbi expedíció során kapcsolatba kerültek a földi emberekkel, és néhányat magukkal hoztak a bolygójukra. Nem tartják sokra a fajtánkat, igazából úgy tekintenek ránk, mint a patkányokra, akik sajnálatos módon elszaporodtak. Az emberek (helyi elnevezésük: Om) egy részét megszelidítették és a Traag gyerekek tartják őket aranyhörcsög helyett, míg a többiek a vadonban élnek, kis primitív társadalmakban. A Traagok néhány évenként Om-talanítást tartanak, amikor is méreg pasztillákat szórnak az emberek búvóhelyeire. Nem gonoszak igazából, nem gyilkolni akarnak, csak méretben és tudásban annyira felettünk állnak, hogy nem tekintenek minket értelmes lényeknek. Na és itt lép színre Terr, a főszereplő, aki megváltoztatja a történelmet...
    Az egész film fent van a youtube-on, persze tíz perces részekben. Ha valaki szeretné megnézni egyben, írjon nekem (b.lotterfeld kukac gmail pont com), küldök linket és magyar feliratot. Íme, néhány kép kedvcsinálónak:

Feltöltöttem a youtube-ra egy régi számot a nyolcvanas évekből. Sejtettem én, hogy kiszúrja a rendszer a jogvédett tartalmat, így is lett. A következő levelet kaptam:

Dear blotterfeld,

Your video, Pet Shop Boys - Suburbia, may have content that is owned or licensed by EMI.

No action is required on your part; however, if you are interested in learning how this affects your video, please visit the Content ID Matches section of your account for more information.

Sincerely,
- The YouTube Team

Ez magyarra nagyjából így fordítható:

Kedves Bojci!

A Pet Shop Boys szám, amit feltöltöttél, az nem a tiéd, hamem az EMI lemezkiadó tulajdona.

De semmi gond, szarj bele magasból. Mi is azt tesszük!

Üdv:

Youtube

Már többször beszóltak nekem, hogy látványosan félrefordítok szövegeket. Az esetek húsz százalékában tényleg arról van szó, hogy benéztem valamit, a többinél viszont az a helyzet, hogy a szöveg magyarul béna, nyakatekert, netán olyan magas labda, amit képtelen vagyok kihagyni. Example:

Lily Allen - Not Fair / Kibaszás

ő tisztelettel bánik velem / azt mondja, örökké szeretni fog / felhív egy nap tizenötször / mert biztos akar benne lenni, hogy jól vagyok / tudod, még sosem találkoztam olyan pasival / aki mellett ilyen biztonságban éreztem magam / ő egyáltalán nem balga és éretlen, mint a többi srác / csak egy dolog nem stimmel / amikor oda jutunk, elég béna vagy az ágyban, és ez nagyon gáz / a szemeidbe nézek, meg akarlak érteni / majd szusszansz egyet, és láthatólag vége is van az egésznek / ez kibaszás, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is foglalkoznod kéne / mert sosem sikoltozom alattad / ez nem ér, ez így rohadtul nem jó / ez kibaszás, ez így rohadtul nem jó / velem is foglalkoznod kéne / de te csak használsz engem, igen, te csak használsz engem / itt fekszem az ágy közepén egy spermafolton / baszottul kizsákmányolva érzem magam, egész életemben csak szívtam / aztán eszembe jut az összes szép dolog, amit mondtál nekem / talán csak túlreagálom, talán mégis te vagy az igazi / ez kibaszás, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is foglalkoznod kéne / mert sosem sikoltozom alattad / ez nem ér, ez így rohadtul nem jó / ez kibaszás, ez így rohadtul nem jó / velem is foglalkoznod kéne / de te csak használsz engem, igen, te csak használsz engem

Különösen művelt, az agoltot jól beszélő nézőink kedvéért itt az értelem szerinti fordítás is:

Lily Allen - Not Fair / Ez nem ér

ő tisztelettel bánik velem / azt mondja, örökké szeretni fog / felhív egy nap tizenötször / mert biztos akar benne lenni, hogy jól vagyok / tudod még sosem találkoztam férfival, aki mellett ilyen biztonságban érzem magam / ő egyáltalán nem olyan mint a többi srác, akik olyan buták és éretlenek / csak egy dolog nem stimmel / amikor oda jutunk nem vagy túl ügyes az ágyban, ez szégyen / belenézek a szemeidbe, meg akarlak ismerni / és akkor csinálod azt a zajt és szemmel láthatólag vége is van / ez nem ér, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is törődnöd kéne / sosem késztetsz sikolyra / ez nem ér, és egyáltalán nincs ez így jól / nincs ez így jól, nincs ez így jól / de te mindig csak elveszel, igen, te mindig csak elveszel / nedves folton fekszem az ágy közepén / rohadtul kizsákmányolva érzem magam, egész életemben csak szívtam / aztán eszembe jut az összes szép dolog, amit mondtál nekem / talán csak túlreagálom, talán mégis te vagy az igazi / ez nem ér, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is törődnöd kéne / sosem késztetsz sikolyra / ez nem ér, és egyáltalán nincs ez így jól / nincs ez így jól, nincs ez így jól / de te mindig csak elveszel, igen, te mindig csak elveszel

A művészet akkor hiteles, ha képes a közönségnek önmagát - mármint a közönséget - bemutatni egy teljesen új perspektívából. Ugyanis az embert sohasem a műalkotás érdekli, hanem a reláció, ami közte meg a dal, kép, szobor, film, stb. között kialakul. Ha a művész saját magát helyezi a középpontba, olyanná válik, mint a parkban matyizó szatír, pedig az lenne a dolga, hogy rám mutasson és meséje el, mi lenne, ha... Ebből a szempontból a Vidámpark zenekar teljesen hiteles, mert úgy éreztem magam a koncert végére, mintha egy életre szóló jeggyel a zsebemben, húsz éve köröznék a 906-os (régebben 6É) éjszakai buszon. Az előttem lévő ülésen hajléktalan alszik az ablakhoz dőlve, beszívott egyetemisták  röhögnek random csoportokban, ráncosodó gruftik stírölik az épphogy ivarérett emósokat, mellettem pedig egy miniszoknyás csaj öklendezik. Remélem, nem fog az ölembe hányni.
    Az ember huszonöt éves korára kiöregszik a mindennapi ráken'rollból. Vesz kocsit, összeköltözik valakivel, aztán esténként inkább otthon sörözik, és bámulja a Dr House-t, mert ez az élet rendje. Őz Zsolti viszont 1989-ben felszállt a 6É-re a Móriczon, és azóta ingázik egyfolytában. Úgy is néz ki. A karakter kissé leharcolt, tragikomikus, de hiteles és szerethető. Úgy él, ahogy én sohase mernék, pedig nem tartom magam egy mókuskerékbe zárt fazonnak.

A csepeli Michael Jackson. Forrás: bemmozi.blogspot.com

    A Vidámpark két felállásban játszik. A billentyűvel, vokalistákkal és szaxofonnal dúsított verzió mellett működik a Vidámpark-Hard, avagy Kisvidámpark, ami egy klasszikus kvartett: ének-gitár-basszus-dob-ennyi. A dobos kivételével mindenki itt van a régi Ugatha Christie-ből. Őket láttam múlt hét szombaton a Bem Mozi kávézójában.
    Egy átlagos koncert úgy kezdődik, hogy az Őz mattrészeg, és teljesen esélytelennek tűnik, hogy kiálljon a színpadra. Aztán valahogy feltámogatják, belekapaszkodik a mikrofonba, lenyomja a műsort, és a végére kijózanodik. Itt ez most fordítva történt. Amikor elkezdtek zenélni, Zsolti láthatólag teljesen tisztában volt vele, hogy hol van és miért. Valaki hozott azért neki sört, amikor az elfogyott, került helyette másik, és a koncert közepére már beütött a szalonspicc. Aztán amikor minden elfogyott, "Szólózzatok amíg iszom, bazmeg!" felkiáltással elvonult a büfébe, de meg kell hagyni, időben visszért, pedig erre nem tettem volna nagyobb összeget.
    Alkoholos befolyásoltság alatt az embernek érdekes ötletei támadnak. Mivel a zenekar bevallottan nem szereti a Csak Lassant, Őz magához vette a gitárt, és elkezdte játszani. Fontos itt megjegyezni, hogy Zsolti nem egy Jimi Henrdix, és sokszor nyomták már rá a technikusok a mute gombot, amikor hasonlóval próbálkozott. A hangzással most nem is volt gond, de addigra már kiégett az egyensúly-modul, a gitárt meg két kézzel kell fogni, ugye. Az lett volna ilyen, ha Jézus kezeiből kihúzzák a szögeket és megkérik, hogy énekelje már el a Sing Halleluját, hát biztos lekoccolja néhányszor a mikrofont. Külső segítséggel végül sikerült a produkció, amit fel is vettem videóra, de szerencsére annyira sötét volt, hogy nem látszik belőle semmi sem. Viszont csináltam színvonalas klipet az egyik legnagyobb Vidámpark slágernek, íme:

A Vidámpark honlapja
A Kisvidámpark honlapja

Koncertek:

Nov. 14. Bem mozi
Nov. 24: Gödör
Dec. 06: Cökkpoint
Dec. 11: Pécel

Ha keresztül tudom vinni a dolgot, lesz Vidámpark szilveszterkor is, csak még nem árulhatom el, hogy hol.

Olvassátok el legújabb zseniális dalszöveg fordításomat: Arthur Simms: It's only mistery

Tündér Gabriellának pedig boldogat!

Minden alkalommal megesküszöm égre-földre, hogy soha többé nem megyek be a teszkóba, aztán megfeledkezem a fogadalmamról, és megszívom újra. Azért lehet talán, mert megvan nálam is az az egyedül (súlyosabb esetben macskával) élő férfiakra jellemző kényszerképzet, hogy zoknit meg alsónadrágot kizárólag hipermarketben árulnak. Bedobálom a bevásárlókocsiba a rongycsomókat, aztán nézem, hogy milyen szánalmas ez, és megy rá még két tálca sör, persze csak azért, nehogy kilógjak a tömegből. Gyűlölöm az egészet, ugyanúgy, ahogy az alkalmazottak gyűlölnek engem. A biztonsági őrökről külön tanulmányt lehetne írni. A cég szlogenjének szellemében egy olyan sincs köztük, akinek a magassága meghaladja az egy méter hatvan centit. Ránézésre olyan csávók, akik ha bemennek egy kocsmába, egész biztosan nem ússzák meg pofon nélkül. Nem gonoszságból, hanem unalomból veri agyon az ember az ilyet, mert olcsóbb időtöltés a csocsózásnál és tartalmasabb a politikai eszmecserénél. Én azt szoktam csinálni, hogy hátulról sunyin rátolom a bevásárlókocsit a bodrira, majd valami halál megalázó módon elnézést kérek, nagyjából így: Boccsssánatt!
    Legutóbb meg az volt, hogy kifogtam a leglassabban haladó sort. A pénztáros folyamatosan szívott a nyomtatóval, ami negyven perc elteltével, éppen akkor exitált, amikor kipakoltam a cuccaimat. Telefonálgatott, nyomogatta a gombokat, de nem történt semmi. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi ideig tart ez a dolog, erre odavetette, hogy sokáig, és jobban járok, ha átállok egy másik sorba. Amikor felvetettem azt az ötletet, hogy nyitni kéne most egy pénztárat, ahol természetesen én leszek az első, a képembe röhögött, hogy ez egész biztosan nem fog megtörténni. Miért is nyitnának újat, amikor van nyitva elég, nem látom? Panaszkönyvezni nem volt időm, csak megkértem a hölgyet, hogy dugja fel magának az árut, és elindultam kifelé. Na, erre ott termett három mininindzsa, mert mit képzelek én, hogy nem fizetem ki a cuccot, amit otthagytam? Őket már simán ignoráltam, és most véglegesen és legeslegutoljára és visszavonhatatlanul és kisdobosbecsszóra megesküszöm, hogy soha többé nem vásárlok a teszkóban. Ha százér' adják csomóját a vodkának, akkor sem.

    Tegnapelőtt felhívott valamiféle Gergő, aki a snowboard-bizniszben utazik. Megkért, hogy írjak szöveget a katalógusukba, mert nagyon tetszett neki a Knog prospektus, amit az év elején fordítottam. Egyébként az ausztrálok 2010-es cuccát is én fordítom, illetve már kész van, csak még olyan kardinális kérdéseket kell tisztáznunk, hogy a lowlives az magyarul prosztó, vagy tahó inkább? Na mindegy, a snowboardos ember küldött nekem egy vérgáz szöveget, amit a grafikusuk hozott össze. Ezt kínkeserves munkával lefordítottam magyarról magyarra, másnap meg kiderült, hogy rossz fájlt küldtek, bocsibocsi. Ezen annyira felhúztam magam, hogy egy szuszra megírtam életem első teljesen önálló reklámszövegét. Tessék:

alice csodaországban trailer hükkewonhwe amatapa röppeten parasztszimulátor cija figyi egy csodálatos karrier kezdete (lefelé kell scrollozni, meglesz a szöveg) melegbűnözés háromlábú macskával súlyosbítva ezen beszarsz yo ladába bee

A youtube-terror, a távkapcsoló nyomogatással súlyosbított esti tévézés netes változata: Valakinek eszébe jut egy régi klip, és azt mindenképpen meg kell nézni, a másik persze visszatámad, és kezdetét veszi az órák hosszat tartó küzdelem. "Jó, de ha most két számot mutatsz, akkor én hármat plusz a barbisat, mert az előbb is négy olyat néztünk, amit te akartál, sőt még a bídzsíszt is kiröhögted, amikor visszajöttél a vécéről!" Ismerős? Na, egy ilyen est folyamán került elő a Radiohead, Karma Police című dala, aminek magyar vonatkozása is akad, ugyanis a főszereplő Kovács Lajos, a Kontroll Béla bácsija.

Radiohead - Karma Police / KarmaRendőrség

karmarendőrség, tartóztassák le ezt a férfit! / képletekben beszél / zúg, mint egy fridzsider / és olyan, mint egy elhangolt rádió / karmarendőrség, tartóztassák le ezt a nőt! / kiborító a hitler-frizurája / tönkre kellett tennünk a buliját / te is így fogsz járni / így fogsz járni, ha szórakozol velünk / karmarendőrség, mindent odaadtam / amit csak tudtam / de nem volt elég / mindent odaadtam / amit csak tudtam / de még mindig tartozom / te is így fogsz járni / így fogsz járni, ha szórakozol velünk / és akkor egy percig nem tudtam, ki vagyok / egy percig nem tudtam, ki vagyok / basszus, egy percig nem tudtam, ki vagyok!
 

Kezd ez a blog kriminálisan szar lenni, ezért úgy döntöttem, hogy mától borozni fogok, mert az látszatra intelligensebb időtöltés, mint a sörivás. Őz Zsolt (ja nem, bocs. Lovasi) is megmondta:

"sörtől elbutult hús
sárral kevert vér"

    Szóval a minap megálltam egy utcai könyvárus mellett, hogy sci-fit túrjak magamnak, és a kezembe akadt a fent említett című könyv, Anton H. Tammsaare észt író regénye. Sohasem hallottam róla, de kétszáz forint nem tűnt túl kockázatos befektetésnek. Én mint író szeretem a meseszerű, terjengős előadásmódot, viszont ha olvasnom kell ilyesmit, feláll a hátamon a szőr. Nem véletlenül kedvelem jobban Asimovot, mint Lemet  Ez a mese - mert mese ez elejétől a végéig - nem is terjengős, hanem úgy hömpölyög, mint a Duna márciusban, mégis bekajáltam. Nem is kicsit, nagyon.

"Hallod bogárkám, a lelkem üdvösségét adtam érted? Pedig te nem érsz ám egy gombostűnél többet! Így hát az én lelkem üdvössége sem ér többet, mint egy gombostű. Látod, hogy mennyire szeretlek téged?!"

    Arról van szó, hogy a Mennyországban válsághelyzet alakul ki, mert a a kisfőnök - Szent Péter - elküldi a vérbe a Sátánt, aki éppen a bűnösöket próbálja kivételezni a hátsó raktárból. Amint tudjuk, szerződés kötelezi a Jóistent, hogy a hibás lelkeket, akiknek nem sikerült az üdvözülés, kiadja a Ördögnek, aki kedvére játszadozhat velük a Pokolban. Péter azon van kibukva, hogy az elmúlt kétezer év alatt csak ő meg a haverjai üdvözültek (persze komoly protekcióval), mindenki más a pokolra került. Elképzelhetőnek tartja, hogy az emberi lélek alapból be van oltva megváltás ellen, tehát hiába a sok imádság meg szentkép, olyan szinten vonzódunk a bűnhöz, hogy mindenképpen elhasalunk a vizsgán. Ha viszont az ember eredendően rossz, akkor felesleges büntetni - most figyelj nagyon -, mert ha rossznak van teremtve, akkor a bűnei által üdvözül. Ebben az esetben viszont az egész termés a Mennyország Tourist-nak jár, a Sátán meg malmozzon csak az üstök tövében.
    Ezen kicsit összevitatkoztak.
    Péter végül ajánlatot tesz a Sátánnak, hogy fogja meg a feleségét, öltsenek emberi testet, és ha nekik sikerül üdvözülniük, akkor Hitlernek sem lett volna semmibe, hogy a zsidók szobrot állítsanak neki a Siratófal tövében, minden csak akarat kérdése. Tehát az ember büntethető. Ha viszont nem jön össze a dolog, akkor úgy veszik, hogy az el vagyunk rontva a kezdetektől, akkor  meg tök értelmetlen ez a Menny-Pokol felosztás. A Sátán nem tehet mást, belemegy az üzletbe, és mint egy földönfutó, egy orosz menekült, megjelenik valahol az Észt tanyavilágban. Egyből rászállnak a bürokraták, a rendőrség, az uzsorások, és a nők is persze, szóval szembesül mindazzal a nehézséggel, amivel a kisember, aki szeretné becsületesen, a saját hite szerint leélni az életét. Kicsit ismerni kell hozzá az északi népek gondolkodásmódját meg az újkori feudalizmust, aminek arrafelé a Vörös Hadsereg bevonulása vetett véget, de egy cseppet sem éreztem magamtól távolinak Jirkát, a Pokoltanya új Sátánját.
    Én egy 1959-es magyar kiadást vettem, azóta szerintem nem nyomták újra. Ha érdekel, az aukciós oldalakon biztos megtalálod.

A Rammstein zenekar legújabb videóját még éjjel sem vetíti az MTV, köszönhetően annak, hogy a klip végén egy nő hátára lövik a poént (segítek, nem géppisztollyal), és ebben a szellemben egy pornószájtra töltötték fel az alkotást. A cucc szigorúan tizennyolc plusszos, itt lehet megnézni.

A dal egyébként nagy és mély kérdésekről szól. Megpróbáltam irodalmi igényességgel fordítani, bár tudom, ez a költészet Mount Everest-je, és sohasem leszek képes hozzá mérhetőt alkotni.

Rammstein - Pussy/Pina

túl nagy, túl kicsi / a méret számít végülis / túl nagy, túl kicsi / azért lehetne kicsit nagyobb / mint a mercedes az autópályán / ezzel utazom külfölre / utazás, utazás, kéjutazás / élvezni akarok, nem szerelembe esni / csak egy kis... / csak egy kis kurva kell! / neked pinád van, nekem farkam, szóval mi a gond? / vigyél el, mielőtt késő lenne / az élet túl rövid, nem várhatok / vigyél már el innen, bazmeg / németországban nem kefélhetek / túl alacsony, túl magas / nem számít, egy méret becsúszik mindenhova / túl nagy, túl kicsi / a sorompónak állnia kell / kisanyám, még egy menet / villámháború a húsfegyverrel / snapsz a fejbe, térdelj le / sültkolbászom a savanyúkáposztádba mártom / csak most egy kicsit / legyél az én kis kurvám

Azért jó tequilát itatni egy nővel, mert az elején égre-földre megesküszik, hogy nem lesz belőle só és citromtartó kisasztal, de a harmadik kör után csak oldatolja a fenekét.

A politikusok leírták magukat nálam az elmúlt években. Az összes. A bíróság egy koncepciós per során letöltendő életfogytiglanra ítélte Kaiser Edét, miközben halál nyilvánvaló volt, hogy még csak Mór közelében sem járt. A rendőröknek sünt kiáltok a kocsiból, már oda sem fordulnak. Felszállok a villamosra jegy nélkül, és odavetem az ellenőrnek, hogy elégítsen ki téged a Szilágyi Eleonóra. A minap meghalt egy ember gyomorvérzésben, mert addig pingpongoztak vele a kórházak, amíg le nem telt a játékidő. Már a Temetkezési Vállalatban sem hihetek, mert azt is szétlopják. Pécsett annyi koporsót rendelt kamura az önkormányzat, hogy teszkós szatyorban földelnének el, ha véletlenül ott döglök meg. Most akkor miben higgyek, basszátok meg?! A Mikulásban?

Ő: az a tervem, hogy elcsábítok valami férfit és elmegyünk Arizónába, ahol paradicsomot fogunk termeszteni meg bárányokat legeltetünk, és akkor egyszer majd a szomszéd cowboy srác átjön, hogy kérjen kölcsönbe egy kis szénát, és távozóban a csizmája sarka majd koppan a padlón, a kalapját felpöcköli, a válla fölött visszanéz, és azt fogja kérdezni: Ti amúgy melyik egyetemre jártatok?
Én: Ííííí!

1995-ben jelent meg a The Cure, Wild Mood Swings című lemeze. A kritika lehordta, és a rajongók is húzták a szájukat, teljesen jogosan. Egy az egyben próbálták megismételni az 1992-es Wish-t, de olyan pofátlanul, hogy a még az akkordmeneteken sem változtattak. Olyan az egész, mint egy rossz tribute album. Kivétel a 13th című dal, ami fülledt, latin alapra épül, és ennek köszönhető a zenekar pályafutásának legbetegebb klipje. Érdemes kivárni, durva lesz a vége.

The Cure - 13th / Tizenhármas csatorna

"mindenki jól érzi magát a teremben" a lány táncol / "két akkord zeng a fejekben" a lány énekel / zümm-zümm, zümmög, mint a gyilkos méhek... / mondd, hogy ez nem igaz / kérlek mondd, hogy ez nem lehet igaz / időnként tágra nyílik a szeme / és mindig rajtam akad meg / meglepő, hogy milyen forró-méz színű, és éhes a tekintete / igen, jól esik, de el kell fordulnom, nehogy felrobbanjak / a lány leugrik a színpadról, légiesen / úgy néz ki, egy óra kell neki, míg földet ér / közben a két akkord ismétlődik egyfolytában / felém csúszik, lágyan, mint egy kígyó / köpni-nyelni nem tudok, és remegni kezdek / tudom, hogy ez egy nagy hiba, de jól esik! / tedd meg velem! tedd meg velem! tedd meg velem! / "ha akarod, elviszlek egy furcsa utazásra..." / "higgy nekem, szeretném, de..." / legbelül a "de" persze "kérlek"-et jelent / új ízre vágyom, a fejrázásom megadás / "olyanná válsz, amilyen sose lehetnél" / "látni fogsz mindent, amit még sohasem láttál még" / "mindent, amiről nem is álmodtál" / de azt hiszem, kissé összezavarodtam... / most csábító vagyok, vagy engem csábítottak el? / ó, tudom, hogy szarul fogom érezni magam holnap / de most ez egy cseppet sem érdekel / a lány vigyorog, énekel, forog velem körbe-körbe / mosolyog, ahogy összeomlok / az arca növekszik, majd összemegy / úgy tűnik, nem vagyok önmagam ma éjjel / és ez jól esik!

Én: Gyere velem ma este illegál grilllpartyba!
Ő: Lehet ott Heil Hitlerezni?
Én: Persze!

A jobb oldalt látható szavazás győztese egyébként a jóseggű szőke lett, de megúsztam a nősülést szerencsére.  Amikor már akkora dzsuva volt a lakásban, hogy menekülni sem tudtam hová, összefutottam Emesével, akit a főbérlőm dug vett fel nyári munkásnak, amikor a tetőt újították fel. Emese tizenkilenc éves mélymagyar lány. Olyan zömök, erős fajta, akit még eke elé is be lehet fogni nyugodtan. Amikor először találkoztunk, egy árpádsávos zászlót szorongatott és bizalmatlanul méregetett engem, de később berúgott másfél deci eperlikőrtől, és barátságossá vált. Persze nem vitte túlzásba, próbálta kirúgni alólam a széket, aztán kicsit fojtogatott is, mert hát szocionista-libsi söpredék vagyok. Szóba került viszont a kosz, ami miatt már haza sem mertem menni világosban, és felajánlotta, hogy tisztességes diákrabszolga-órabérben kitakarít nálam. Kulcsot kapott,  megbeszéltük, hogy estére, mire hazaérek minden rendben lesz. Egy levél fogadott az előszobában, napocskával és mosolygó virággal természetesen, amiben töredelmesen bevallotta, hogy alulbecsülte a káoszteremtő képességemet, nem végzett időre, de este visszajön és megcsinálja a maradékot. Ez meg is történt, és most a csilivili, ragyogó lakás közepén ülök, még a ruháim is el vannak pakolva rendesen. Persze néhány tárgyat áthelyezett ízlése szerint, a macska kajálós konzervdobozát meg kidobta, mert az gusztustalan, úgyhogy most szegény állat kínai mintás kistányérból vacsorázik. Eltűnt a gitárpengetőm is, de már megszoktam, hogy a tinédzserek kisugárzása atomjaira bomlasztja ezt a tárgyat. Ettől eltekintve az összhatás lenyűgöző. Cím, telefonszám a szerkesztőségben. Köszönjük, Emese!

Világéletemben utáltam Christian Bale-t, mert tenyérbemászó képe van, ráadásul ő a Batman, a Terminátor, az Amerikai Psycho, sőt még Jézus Krisztus is. A tököm kivan ezzel a csávóval, de tényleg. Biztos valami komplexus ez nálam, mert sárm helyett koboldeszenciába mártottak annak idején. Tom Cruise egyébként a másik szépfiú, akitől öklendezni tudok, de őt nem gyűlölöm, mert magasabb vagyok nála vagy három centivel, ráadásul szcientológus a szerencsétlen. Megvan a saját baja. Na mindegy, ezt majd kibeszélem a pszichiáter díványán a többi fóbiámmal együtt. Lényeg az, hogy láttam egy nagyon jó Christian Bale filmet, a Gépészt.
    Trevor Reznik egy szimpla gyári munkás, akinek van egy elég komoly gondja: Jó ideje nem tud aludni, ráadásul kávén és cigarettán él, aminek következtében lefogyott negyven kilóra. Ijesztően néz ki, mint egy auschwitzi rab, és ha nem tudom, hogy ki a főszereplő, biztos nem ismerem fel.

Christian Bale update. Ilyen volt, ilyen lett.

    Tudja, hogy nagy a baj, mert az átlagember nem azzal tölti az éjszakáit, hogy fogkefével tisztítja a fürdőszoba fugáit, de képtelen rájönni, mi a gond. Nem elég, hogy valaki beoson időnként a lakásába, és akasztófa-játékot ragaszt a falra, egy nagydarab idegen is nyomasztja, akiről rajta kívül mindenki azt állítja, hogy nem létezik. Pedig igazi embernek kell lennie, mert közvetetten balesetet okoz a munkahelyén, sőt fényképek is felbukkannak róla Trevor ismerőseinél. A gépész mindenkire gyanakszik természetesen, és nem hajlandó elfogadni a legtermészetesebb magyarázatot, miszerint megőrült. Végig kísért a misztikum, amit erősítenek a sötét tónusok és a telítetlen színek. Egyáltalán nem csodálkoztam volna, ha megjelenik a film végén egy szellem, aki büntetésképp kavarta össze Trevor Reznik életét, de a megoldás prózaibb, és ki is találhattam volna a felénél, ha több eszem van. Ha valaki szerette a Memento című filmet, annak ez is be fog jönni.

Tegnap (szombaton) ötvennégy perc alatt jutottam el a Nyugatitól a Tűzoltó utcáig, ugyanis a rendőrség hermetikusan lezárta a belvárost a melegfelvonulás miatt. Csak azért tartott ilyen rövid ideig, mert áthágtam a létező összes közlekedési szabályt, egyirányú utcákba hajtottam be fordítva, buszsávban közlekedtem, nagyjából hét jogosítványt lőttem el közel egy óra alatt. Ez persze senkit sem érdekelt, az összes Darth Vader azzal volt elfoglalva, hogy a betyárnindzsák ne verjék agyon a résztvevőket. Lehetetlenné tették egy egész város életét, benne volt vagy százmillióba, de sikerült. Gratulálok!
    Egy ilyen felvonulásnak akkor lenne létjogosultsága, ha korszerű demokráciában élnénk, ahol a hatalom nem akarja megsemmisíteni a másként élőket, másként gondolkodókat. A rendezvény üzenete ilyenkor ennyi: Itt vagyunk, élünk, boldogok vagyunk, szevasztok! Igen ám, de nem élünk korszerű demokráciában ugyanis hiába kormányoz (vagy mit csinál) a maszop, igazából a Jobbik van hatalmon. Ezt most látványosan demonstrálták is, mert milyen ünnepség az, amit csak biztonsági őrök gyűrűjében, az emberektől elzártan lehet megtartani? Miért kellett egyáltalán? Dacból? Csak azért is megmutatjuk, hogy ki merünk menni az utcára? De igazából nem mernek kimenni az utcára, mert ha nem védik őket kordonok, Budaházy haverjai vérfürdőt rendeznek, ez egészen biztos. Magyarországon, a huszonegyedik században.
    Szégyen.