És akkor fogta magát egy csomó okos ember, irodalmárok, kritikusok meg hasonló paraziták, oszt' összedugták a buksijukat. Mert mégsem járja az, hogy míg ők mindenféle ösztöndíjakból meg pályázati pénzekből kénytelenek tengődni, a zírók, akik tulajdonképpen az ő segédmunkásaik – lévén, hogy mást sem csinálnak, csak alapanyagot szállítanak nekik – betegre keresik magukat a firkálmányaikkal. Összehoztak hát ők is egy könyvet, jó vastagot, amiben ez a sok okos ember elmagyarázza a sok buta embernek, hogy melyik az az 1001 könyv, amit mindenkinek el kell olvasni, mielőtt beadja a kulcsot.
    Tudom én, hogy egy ilyen listát nem lehet teljesen objektív alapokon létrehozni, de ha már a világirodalomról beszélünk, hol van a Micimackó, bazmeg?! Hol van Boris Vian, Mika Waltari, Eric Knight és még sokan mások? Miért kell erőltetni az Ulysses-t, ha borzalmasan rossz, és Kafka regényeit, amikor azokat durva személyiségzavarok nélkül lehetetlen befogadni? Miért kell felsorolni Douglas Adams egyéb műveit, amikor világosan látszik, hogy nem tudott túllépni a Galaxison, és önmagát másolta? Hagy ne olvassam végig a Sorstalanságot, jó? Hiába kapott Nobel-díjat, nálam tíz oldal után kiköltözött a vécébe (bukásra esélyes könyveket kizárólag szarás közben olvasok), és az öreg pedofil halászra sem vagyok kíváncsi, hiába kötelező olvasmány! A listán szerepelnek olyan könyvek, amiket csak néhány éve adtak ki. Ez viszont már konkrét üzleti csalafintaság (reklám), mert idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, mi az irodalom, mi nem.
    Havi két könyvvel számolva a futamidő cirka negyven év. Inkább a halál, de tényleg.
    Azt elismerem, hogy a lista jó része teljesen korrekt, de ez valami általános műveltségi maszlag, az élet pedig nem egy hatalmas gimnázium. Tessék csak halál ismeretlen írókat olvasni, olyan könyvet, aminek nagyon szép, netán szörnyű ronda a borítója, vagy akár a kuka mellett talált rongyos füzetecskét. Ezek azok, amik nagy meglepetést okozhatnak a Kedves Olvasónak.

ÁPDÉT!

Drága Tezsvéreim!

Mielőtt telenyomjátok igen okos és felháborodott kommentekkel az üzenőfalat, kicsit emelkedjetek felül a megfogalmazáson, és gondolkozzatok el arról, amit írtam. A Micimackó hogy maradhatott ki az 1001 könyvből? A Köpök a sírotokra, Sam Small csodálatos élete? Hmm? Ezek akkora alapművek, hogy a szerkesztők hozzá nem értéséről tanúskodik a hiányuk. Van közöttetek, aki öngyilkossági kísérlet nélkül kibírta az Ulyssest? Kafka regény megy-e gyorsító nélkül? Tényleg jó könyv a Sorstalanság? Mint irodalom, mint holokauszt-regény? Nem lehet, hogy mindkét kategóriában százak verik? Nem konkrét reklám az, hogy három éves könyveket raktak a listára? És végezetül: El tudod magadtól dönteni, hogy mit kell elolvasnod és mit nem, vagy rá vagy szorulva ERRE?!

ÁPDÉT KETTŐ:

A Sorstalansággal tán igazságtalan voltam. Megígérem itt és most, hogy ha végeztem az aktuálissal (Boris Vian: Venyigeszú és a plankton), az lesz a következő olvasmányom. Nem a vécén, hanem a széken, esetleg ágyban, párnák közt. És majd írni is fogok róla, és majd akkor megint összerondíthatjátok az üzenőfalamat:) Holokauszt-regény kategóriában ajánlom mindenkinek Wieslaw Kielar, A 290. számú auschwitzi fogoly című könyvét.

(azokat a kommenteket, amiket [B]-vel jelöltem, a régi blogról másoltam át, ahol ez az írás elsőre megjelent. 2007.01.24.-én.)