A babona kialakulása arra vezethető vissza, hogy a zsidók zárt közösségekben éltek, a keresztények (legalábbis a hétköznapi emberek) szinte semmit sem tudtak a szertartásaikról és a mindennapjaikról. Ugyanaz a mechanizmus működik itt, mint amikor egy kis faluba beköltözik egy zárkózott, hallgatag ember. Előbb-utóbb elkezdődik a találgatás, hogy mivel foglalatoskodik egyedül, persze valami sötét dolog van a háttérben, amit nyilván megpróbál eltitkolni a többiek elől.
Furcsa, de a zsidó vallásban nem példátlan az emberáldozat. Emlékezzünk csak Ábrahámra, aki az Úr parancsára majdnem feláldozta Izsákot (1 Móz. 22,2), de említ a Biblia egy olyan esetet is, amikor a szent gyilkosság valóban megtörtént. Jefte, Izrael bírája egy csata előtt fogadalmat tett, hogy amennyiben legyőzi az ammonitákat, feláldozza azt, ami először kijön a házából, amikor hazaér (Bír. 11,3). Szerencsétlenségére a lánya jött először az üdvözlésére, és ebben az esetben Isten nem váltotta meg kossal az emberáldozatot.
Alátámasztja ez a két eset (legalábbis Jefte története) a vérvádat?
Próbáljuk átgondolni, hogy mit jelent a vallásban az áldozat. Azt, hogy lemondunk valamiről, ami a miénk, a saját tulajdonunk, és nagyon közel áll hozzánk. Áldozni annyit tesz, mint önmagunkat megkisebbíteni valamivel, ezért áll nagyon közel az áldozat és alázat szavak értelme. Ábrahám egyszülött fiát, míg Jefte szeretett lányát ajánlotta fel Istennek. Ez a hozzáállás nem állítható párhuzamba egy idegen ember szimpla lemészárolásával. Aki egy kicsit is ismeri ezt a vallást, tudja, hogy a zsidók a világot mereven felosztják tiszta és tisztátalan dolgokra. Valaki, aki nem zsidó, szintén tisztátalannak számít, ezért semmilyen szinten nem vehet részt a szertartásokban, ergo nem is áldozhatják fel.
Bővebben a vérvádról itt olvashattok.
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.22.)