ápr 21 2009

defektet és szálszakadást generálunk mesterségesen

Az alábbi videót természetesen nem én készítettem, nem az én munkahelyemen vettem fel, és nem a főnököm - az utolsó magyar polihisztor - szerepel rajta. Egyébként is a végén elmagyarázza, hogy vicc az egész. Muhaha!

Kapcsolódó anyag: hitelválság a szexiparban


feb 22 2009

boholyovics proletár egy munkanapja

Ha az ember fizetésemelést akar kérni, körültekintően kell megválasztani az időpontot. Úgy terveztem, reggel hét körül próbálkozom, mert akkor még a főnököm, az utolsó magyar polihisztor nem kávézott be rendesen. Ilyenkor - gondoltam én - simán van esély rá, hogy elveszik az általam felépített logikai útvesztőben, és bedől az elmetrükkjeimnek. Ehhez képest, amikor felvezettem a sztorit, sunyin megkérdezte, hogy mennyi sört szoktam inni? Hármat, mondom, de mivel nem sörözöm minden nap, lemehet az átlag akár kettőre is. Jó-jó, és kerekített egyből egy akkora történetet, ami elért Bukaresttől Kőbánya felsőig. Nekiállt oltogatni, hogy majd szerez nekem NAGYON olcsó sört, amivel éves szinten százezreket takaríthatok meg. Ezt a tengernyi pénzt pedig arra költhetem, amire akarom, és innentől nincs is szükség semmiféle emelésre. Elég nehezen értette meg, hogy a fogyasztói kosaramat szeretném önállóan menedzselni, az ő dolga mindössze a szükséges pénzeszközök biztosítása. Mintegy másfél órai alkudozás után megállapodtunk - boltban, középárfolyamon - egy havi ötven sör nagyságrendű bérfejlesztésben. Juhé!
    Délután trakrorgumit kellett szállítanom, ugyanis ennek a vállalkozásnak ez a specialitása. A trakrogumi. Ezzel foglalkozunk. Nekem itt a hivatalos beosztásom "termelőeszközeitől megfosztott proletár", szóval én vagyok az a csávó, aki felrakja a traktorra a traktorgumit, és mondogatja közben, hogy mijakurvannyavan?! Ma viszont komolyabb kvalitásokat igénylő feladatot kaptam, ugyanis el kellett mennem traktorgumiért, cégünk traktorgumi szállító gépjárművével. Ezzel, e':


yo gépé-gépé-gépé-gépkoccsí

    A szerkezet valóban nem szép, ellenben az oldalajtót néhány drót tartja a helyén, mert ki van szakadva. Ugyanez elmondható a futóműről, és a komplett hajtásláncról is. A pilótafülkében titkos biokémiai kísérleteket folytat a menedzsment: Megpróbálnak válaszolni olyan tudományos kérdésekre, hogy hány hónap után harapja át az alufóliát a sajtos szendvics, és vajon erjed-e pálinkává a banán, ha elég sokáig rohasztják a kesztyűtartóban? Féltem kicsit, hogy rám támadnak ezek a vadonatúj életformák, ezért agyonvertem őket egy méteres szerelővassal, a hullákat pedig bedobtam az irodai szemetesbe, mielőtt útnak indultam.
    Gond nélkül eljutottam célállomáshoz, ami egy raktár volt, közvetlenül a Jászberényi út mellett. Egy meredek rámpára kellett feltolatnom úgy, hogy a kocsi orra előtt egy méterre döngettek a kamionok. Ezzel sincs baj, behúztam a kéziféket, és beraktam rükvercbe. Kiékelni nem tudtam mivel, de úgy gondoltam ennyi bőven elég lesz. Négy darab, másfél méter átmérőjű, cirka háromszáz kilós traktorgumit toltak elő az emberek, és szakszerűen belökdösték őket a raktérbe.
    A másodiknál elindult a kocsi lefelé.
    Olyan volt, mint amikor a tévében lassítva játszanak vissza egy gólt. Mert vagy négyszer tudtam arra gondolni, hogy húbazmeg, és belefért három mijakurvannya is, de a traktorszállító gépjármű még mindig nem érte el az út szélét, és a felharsanó dudák is olyan elnyújtva, vontatottan szóltak. Amikor meg észbe kaptam, hogy nincs veszve minden, hirtelen felgyorsult az idő. Batmant megszégyenítő ügyességgel téptem fel az ajtót, és álltam bele két lábbal a fékbe. Nyilvánvaló, hogy én leszek a hónap dolgozója.


traktorgumi

    A rakomány rögzítése sem sikerült problámamentesen, ezért egyenesben csak sima halálsikolyokat produkált a gumi, ahogy az acélfalhoz dörzsölődött, kanyarban viszont ez a sokszáz kiló az oldalajtót csapkodta, amit ugye három szál drót tart a helyén. Elképzeltem, ahogy a fáradt fém megadja magát, a födlre zuhanó vas pedig levágja egy nyugdíjas néni tacskójának a fejét. Aztán megindulnak a traktorgumik, és vallási, vagy etnikai hovatartozástól függetlenül letarolják a környéket. Ezután persze elmagyarázom a rendőröknek, hogy nem tehetek semmiről, sík hülye vagyok, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, de mennem kell sajnos, mert beígértem az esetről egy interjút a Fókusznak. A következő héten én lehetek a sztárvendég a Story-Tv-ben, sőt még a Mónika Show-ig is felívelhet a karrierem, mint traktorgumis sorozatgyilkos. Sajnos, mire idáig értem az álmodozásban, különösebb baj nélkül visszaértem a munkahelyemre, úgyhogy nem leszek celeb, bármennyire szeretném is.


nov 26 2008

a kanál, mely nem gerjeszt hullámokat

Néhány évvel ezelőtt panaszkodtam valakinek, hogy igazából egyetlen olyan ismerősöm sincs, aki úgy frankón normális. Valahogy körülöttem mindenki kobold, vagy rajzfilmfigura, rosszabb esetben vérszopó zombi. Nekem nem azért nincs tévém, mert játszom a sznob művészlelket, hanem felesleges, mert élő egyenesben megy a South Park, a Muppet Show, plusz a Spongya Bob, természetesen. No, ez az illető felvetette, hogy a körülöttem lévő emberek valójában nem is léteznek, csak a beteg elmém generálja őket, és ha meghalok majd egyszer, szétpukkannak, mint a szappanbuborék.
    Nem mintha a témához tartozna, de a főnököm - MézesMackó - vérhólyagot növesztett az ujján, amiről egyből ki is jelentette, hogy ez nem ám vérhólyag, hanem maga Xenu, és ezentúl neki kell szólnom, ha kávét akarok inni. Ilyen kávét: