sze 02 2009

az összes szám nullától a végtelenig

Valahogy (bizonyára teljesen véletlenül) előkerült egy régi elméletem a párkapcsolatokról. Nyilván nem egy nyerő széria közepén írtam és azért rejtettem el a "nemá!" mappába. Annyira viszont nem rossz, hogy ott egye meg a penész, tessék:
    A világ egy hatalmas kaszinó, tele játékasztalokkal. Van köztük olyan, ahol gyakorlatilag tét nélkül is lehet nyerni, de ezeknél olyan kicsi a szorzó, hogy nem éri meg a ráfordított időt sem. Itt az ember csak végső kétségbeesésében játszik, amit úgyis megbán, hiszen a nyeremény szinte senkinek sem kell, tehát csak rossz szájízzel birtokolható.
    Az alacsony kockázatú asztalok már igényelnek némi befektetést, általában 2-4 sörrel,  gin-toniccal, vagy vodkával működnek. A nyerési esély ötven százalék, a fődíj pedig egy kellemes esti program a csillogó szemű idegennel. Itt lehet duplázni is virággal meg vacsorával, és jó esélyünk van elnyerni a bónuszt, amely néhány héttől néhány évig terjedő kikapcsolódást biztosít.
    Ha az ember komolyabb nyereményre vágyik, amire sokaknak fáj a foga, a belső terembe megy játszani. Ott már nagyon dörzsölten kell rakosgatni a téteket, különben üres zsebbel kulloghat haza a vendég. Minden nehézség ellenére sokan vannak itt, mert ha bejön a számítás, az maga az amerikai álom, a felszínes tökéletesség. Degradálónak tűnik a megfogalmazás, pedig ez hasonlít leginkább arra, amit boldogságnak nevezünk.
    Na és ott van a VIP részleg, ahová csak az megy be, aki teljesen elvesztette az eszét. Világnagy rulettasztal áll a közepén, amire fel van festve az összes szám nullától a végtelenig. A nyerési esély zéró, ráadásul nem fogadnak el kis téteket, hanem mindent oda kell tolni. Mindent az égvilágon. És mindig akad néhány szerencsétlen aki bevállalja, mert hallottak róla, mesélték nekik, hogy itt a világ legnagyobb csodáját rejtegeti a bank. Hát mi ahhoz képest egy élet?


aug 08 2009

csönded vagyok

Meghalt az én legújabb régi jó cimborám. Nyugodjon békében Cseh Tamás!


júl 22 2009

engedj be

Nincs időm hosszan ömlengeni, de nézzétek meg az Engedj be című svéd filmet. Az a gyönyörű benne, hogy egyszerre művészfilm, ugyanakkor vámpíros horror is, felhasználva a létező összes Stephen King-féle klisét. Attól brutális, hogy a halált, a kiömlő vért hétköznapinak láttatja, és nem szűri a színeket, mint ahogy az amerikai filmeknél szokás. A hulla itt hullának néz ki, és nem egy festett műanyag bábnak. Sokkoló.
    Mégsem azoknak ajánlom, akik a horrorra buknak, mert a sok rémség csak egyfajta keret. Torz félvilág, a külvárosi lakótelep és a misztikum határán. Ez a film nem egy szerelmi történet, hanem magát a szerelmet meséli el, és ebben a környezetben nem kelt ellentmondást, hogy a témakör határtalan, ugyanakkor egyszerű, mint egy pont. Azt hittem, hogy a Donnie Darko és a Bin-jip után már nem hatódom meg semmin, de amikor a mozi után rágyújtottam, a körút járókelői nagyon furcsának tűntek. Ufonautának éreztem magam, aki itt ragadt, mert tönkrement egy nagyon fontos alkatrész az űrhajójában.


ápr 26 2009

megtalálni Edith Piafot

"ha új trükköt nem csinálsz
holnap jön egy óriás
téged megesz, engem elás
és nem csinál semmi mást
ez a kurvanagy óriás"


Álmomban egy városban bolyongtam, és Edith Piafot kerestem. Nagyon furcsa hely volt, mert a régi épületeket nem bontották le, hanem azokból nőttek ki a hatalmas üvegtornyok. Minél mélyebbre merészkedtem, annál sötétebb és ellenségesebb lett a környék. Csupasz izzók világították meg a vörös téglára tapadt penészes vakolatfoltokat, ha pedig felnéztem, minden szikrázóan tisztának és vadonatújnak tűnt. Az emberek fémes hatású műanyag nadrágot hordtak, és színes pulóvereket. Valamiért mindenki kopasz volt.
    Tudtam, hogy a jövőben vagyok valahol, mert a technikai fejlettség sokszorosan meghaladta a mostani szintet. Természetesen ez csak a fenti részre vonatkozik, mert legalul széntüzelésű kályhákkal fűtöttek és rengeteg huszadik századi lomot láttam. Nem zavart egyáltalán ez a kettősség, sőt nem is érdekelt komolyabban, hiszen semmi más dolgom nem volt azon kívül, hogy megtaláljam Edith Piafot. Nem volt rá okom, nem kaptam feladatot, egyszerűen ezt kellett tennem. Éreztem, hogy óriási a tét. Ha nem találkozunk, ha nem mondhatom el neki azt amit akarok, végem.
    És hatalmas volt az a város. Felmásztam egy ház tetejére és nem láttam a végét. Az egész láthatár világított, fények futkároztak mindenütt, mintha egy világnagy ünnepség zajlana. Engem viszont nem ragadott magával a hangulat, mert tudtam már, hogy nem lesz meg, hogy sohasem találkozunk, hiszen állhatnánk akár egy méter távolságban a tömegben, nem ismerném fel...

    Aztán felkeltem reggel, és valamiért az jutott eszembe, hogy ha majd egyszer végem lesz, szeretnék kapni egy szép napot, olyan csendes haldoklásra. Szóval nem úgy, hogy görcsökben fetrengek, meg nem is úgy, hogy tele vagyok morfiummal és fogalmam sincs már a világról. Remélem ez a dolog úgy ötven év múlva esedékes, addigra már csak feltalálnak olyan szereket, amitől az egész lehet olyan, mint egy vasárnap délutáni tespedés. Akkor aztán szólok majd a nővérkének, hogy nyissa ki az ablakot (remélem tavasszal tilpizek majd le), és hátradőlök majd elégedetten. Vissza fogok gondolni az összes nőmre, és majd úgy csinálok, mintha nem bántam volna meg egyiket sem. Biztos nem lesz már fogam, hát csak emlékezetből idézem fel a rántott csirkeszárnyat meg a sört és a somlói galuskát. Aztán ha végeztem mindezzel, összeszámolom a helyeket, ahová sikerült elutaznom. Mert én bolyongtam Párizs külvárosaiban, mattrészegre ittam magam egy berlini klubban, sőt voltam Moszkvában olyan helyen, ahová a helyi feketék (!) járnak szórakozni. Ezen felül elszívtam egy szál cigit a Central Parkban (jó, ez nem volt még meg, de addigra biztos összejön), és egyszer végigutaztam egy csomó volt Szovjet tagállamot, egészen az Északi Tenger partjáig.
    Amikor mindezzel végeztem, elalszom csendben, és randizok Edith Piaffal.

    Ha pedig már az Északi Tengernél tartunk, szeretném bejelenteni, hogy a 2006-ban megjelent első regényem, A Csillagok hegyén című posztapokaliptikus pszichodráma heteken belül a blogszférát fogja (helyettem) gazdagítani, ugyanis le fogom adni napi folytatásokban. Lesz nagy csinnadratta, médiatámogatás, szponzorhadtestek, celebeső. A részletekről mindenkit tájékoztatok időben. Szervezés közben írtam egyébként halállistát is, amin azok a személyek szerepelnek, akik első körben biztosítottak a támogatásukról, aztán meg elsiklottak valahogy a dolog felett. Sajnos ők szarul jártak, mert eldöntöttem, hogy az irodalmat úgy fogom terjeszteni, mint az arabok az iszlámot: nyers erővel. Az lesz, hogy a könyvtáros fog megütni mindenkit aki linkel, viszont én mondom majd, hogy hova üssön és hányszor. Úgy nézem, az index.hu szerkesztőségét fogjuk először megtizedelni. Csúf halál lesz, csúf!

Most viszont hallgassatok zenét. Kispál és a Borz - De szeretnék...


júl 22 2008

csajozós duma by Boholy

Szívesen rajzolnék géntérképet a méhed falára.


már 23 2008

a gyermekkor vége

Nyilván mindenki tudja, hogy néhány nappal ezelőtt hunyt el Arthur C. Clarke. Rengeteg méltatást olvashattok blogokon meg hírportálokon, ezért most nem mennék bele részletesen az életmű elemzésébe. Asimov az emberrel foglalkozott többet, Clarke a technológiával, nekem mégsem az Űrodesszia-eposz a kedvencem tőle, vagy a Ráma sorozat, hanem egy kakukktojás regény, A gyermekkor vége. Van benne űrhajó meg idegenek kellő mennyiségben, de igazából egy olyan mese, ami nagyon érdekes megfejtése az ember természetfeletti vonzalmainak. Istenről van szó, a Sátánról, valamint az élet értelméről, ami lehet sokkal furcsább, sokkal bonyolultabb, mint a születés és halál körforgása. Elképzelhető, hogy a földgolyó nem más, mint egy hatalmas óvoda, és mindaz, amit komolyan veszünk, amire képesek vagyunk feltenni az életünket, csak játék. Színes műanyag kis mizék. A Dávid szobor hóember, a szerelem ugróiskola, a holokauszt pedig az egyik nagycsoportos ártalmatlan csínytevése volt. Negyvenkettő a negyvenkettediken.
    Körülnéztem a polcomon, nincs már meg sajnos a regény. Ha valaki esetleg a kezembe nyomná, szívesen írnék róla bővebben…

már 18 2008

az igazság pillanata

Halálos betegséget diagnosztizáltak nálam, ez a nagy helyzet. Nem akartam idáig elárulni, hiszen ez mégis csak egy vidám blog, de egyszer mindenképpen szembesülni kell a dologgal. Legyünk hát túl rajta: A mellkasomban kinőtt egy rosszindulatú kis húscafat. Néha kitágul, néha összehúzódik, és hogy még nagyobb legyen a baj, vöröses színű mérgező folyadékot áramoltat a testemben, ahogy rángatózik ott, teljesen öncélúan és irányíthatatlanul. Az orvostudomány sajnost tehetetlen ilyen esetben, és nem valószínű, hogy ötven-hatvan évnél több időm maradt. Igyekezni fogok, hogy ezt a keveset, ami hátravan, továbbra is a társadalom haszontalan tagjaként töltsem el.
    Mintha mi sem történt volna.

már 05 2008

hét szerelmeslevél

Menthetetlenül kitavaszodott. Nem csoda hát, hogy valamelyik éjjel én meg a vodka elhatároztunk, hogy írunk egy szerelmeslevelet azoknak a nőknek, akik a legközelebb állnak hozzánk. Nagyjából ugyanazt mindenkinek, apró kis eltérésekkel, mert ugye nem teljesen egyformák az emberek, nem veszi be mindenki ugyanazt a dumát. A cél itt az lett volna, hogy összehasonlítsuk a reakciókat, és ennek fényében jussunk valami nagyon okos dologra, vagy csak röhögjünk azon, hogy kapásból hét helyen sikerült beégetni magunkat. Szerencsére hirtelen felbuzdulásunkban csak a lista elkészítéséig jutottunk el, aztán gyorsan beleszédültünk az ágyba. Másnap persze elvetettem az ötletet, pláne, mert rájöttem, hogy nem a reakciókat, hanem a nőket kell összehasonlítani a boholy-féle speciális kritériumok alapján. Legyen hát akkor ez a hét szerelmeslevél:

 
megvolt, nem volt meg. I/N  I  N  I  N  I  N  I
kapott-e tőlem ajándékba állatnevet? I/N
 I  I  N  N  N  I  N
írtam-e neki mesét? I/N
 I  I  N  N  I  N  N
fogok-e írni neki mesét? I/N  N  N  N  I  I  I  I
tegeződünk, magázódunk. T/M
 T  T  T  M  M  T  M
ha találkozunk. megcsókolom (CS), puszi (P), semmi (S).
 Cs  P  Cs  S  S  P  S
volt-e olyan, hogy megkértem a kezét? I/N
 I  I  N  I  I  N  I
mit felelt? igen (I), nem (N), azt hitte, részeg vagyok és viccelek (?!).
 I  I    ?!    ?!
konlkúzió:
nyem
nyön
ki
ghrrr
broáff
röff
 nekem volt
igazam
vakarom
a fejem
húha...
pszt!na
de
kérem!

 ahogy
cejetnéd
életem

már 05 2008

tudom, hogy lusták vagytok...

…de akkor sem fogom duplikálni a posztot. A Könyvtáros Tezsvér újból volt szíves lehozni egy könyvajánlómat (Boris Vian, Venyigeszú és a plankton). Mézesmadzag gyanánt bemásolom ide az első mondatot: Az elején elég sokat dugnak, főleg mindenki mindenkivel, de talán még ennél is többet isznak, miközben hugyozik a kutya. Kommentelni oda lehet, most pedig kattyintsatok ide.

feb 28 2008

hogyan lesz valakiből negatív hős? (frissítve)

Elgondolkoztatok-e kedves gyerekek azon, hogy a kis Hitler, vagy Sztálin ugyanúgy tologatta a csattogós lepkét, mint ti, aztán ahelyett, hogy unalmas felnőttekké váltak volna, sikerült kiirtaniuk a fél világot? Mi történhetett velük? Gonoszost játszottak a szünetben, aztán úgy maradtak? Az nem lehet, mert mindenkibe nyomják a mesét, ahogy nyiladozni kezd az értelme, ezért tudjuk, hogy jónak lenni jó, mer' az győz, rossznak lenni pedig rossz, ugyanis az elbukik, ronda, ráadásul büdös is. Akkor meg hogy van ez? Elmagyarázom, nem egy bonyolult dolog:
    A megközelítés félig-meddig teológiai lesz, de csak a könnyebb érthetőség kedvéért. Nagyjából mindenki hisz valamiféle elvben, vagy eszmében. Lehet ez egy politikai irányzat, lehet a nagyonnaaaagy szerelem, vagy akár a tündérek, Elvis Presley halhatatlansága, teljesen mindegy. Az ember sokszor kénytelen szembesülni azzal, hogy amire feltette az életét, egyszerűen nem létezik, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt gondolta. Ilyenkor két lehetőség adódik, ugye. Alkalmazkodik a kialakult helyzethez, vagy nyom egy szép kövér csulát a feszületre, és eldönti, hogy márpedig ő megvalósítja AZT a dolgot, kerül, amibe kerül. Ezzel nincs gond, hiszen ha nem lennének ilyen emberek, akkor soha senki nem mászott volna fel a Mount Everestre, nem lenne relativitáselmélet, sőt még azzal sem lennénk tisztában, hogy a föld gömbölyű. Egy ilyen háborúban minden megengedett, kivéve egyetlen dolog, mert onnan többé nincs visszaút. Az ember akkor válik gonosszá, amikor a céljai érdekében semmibe veszi Isten első törvényét. Ez sokkal korábbi, mint a Tízparancsolat, amivel Mózest nyomasztotta. Közvetlenül a teremtéskor határozta meg a legfontosabb alapelvet:

Minden emberi lénynek jár a szabad akarat.

    Nehéz ügy ez, mert az új irányzatok, hirtelen váltások általában ellenállást váltanak ki a többségből, a testi gerjedelem nem mindig talál viszonzásra, az űrkutatás meg rohadt sok pénzbe kerül, amit nyilván el kell vonni valahonnan. Tudom, nem egyszerű megtalálni a meggyőzés és a kényszerítés közti határvonalat, de ezért kapott az ember a fene nagy szabadsága mellé némi észt is, hogy fel tudja mérni a cselekedetei következményeit. Ha valaki úgy gondolja, Isten teremtette a világot, egészségére, de boszorkányok nincsenek, főleg nem olyanok, akiket vallásos áhitatból le kéne gyilkolászni. Az igaz szerelem létezhet, ha ketten akarják, sőt még trükközni is lehet a nász érdekében, de testi-lelki erőszak főbenjáró bűn. A náci fajelmélet baromság, mert belterjességhez vezet, a nemzeti büszkeség viszont szükséges jó, feltéve, ha nem akarjuk ezt más nemzetekre ráerőltetni, akik nyilván nem ránk büszkék, hanem önmagukra.
    Nagyjából ennyit kéne figyelembe venni, de nem mindenkinek megy. Az igazán gonosz emberek általában karizmatikusak, kiemelkedő az intelligenciájuk és olyan képességekkel rendelkeznek, aminek az átlagpolgár nincs birtokában. Ezzel tisztában is vannak sajnos, és nem ritkán arra a következtetésre jutnak, hogy felette állnak az összes létező törvénynek, ha púznak, még az is szentírás. Képesek tömegeket maguk mögé állítani, és a kényszerítés így már áttételesen történik. Ettől függetlenül persze a folyamat összes szereplője tisztában van a dolgok menetével, nyílt titok, hogy ki a gonoszság forrása.

    Leírok néhány szót: lepke, napfolt, vízesés, spirálgalaxis, szélnyomás, szívbillentyű, háromszög, amőba, hierarchia, tavirózsa, borzalom.
    Nem nagy dolgok ezek, de a legutolsó kifejezésnek semmi értelme nincs a világegyetemben az ember nélkül, a gonoszság nélkül. Érdemes rajta elgondolkozni.

ÁPDÉT!

    Ó, milyen feledékeny vagyok! Éppen csak a lényeg maradt ki a posztból. Az, hogy miért is írtam meg. Azért, kedves gyerekek, mert én, Lotterfeld Boholy, egy adott helyzetben a fenti kritériumok szerint kis híján gonosszá váltam. Egy hajszálon múlott, hogy ne kapjak időben a fejemhez. Nyilván nem fogom elmesélni.

feb 24 2008

pontművészet

Ma reggel megalkottam a minimalizmus csúcsát, a pontművészetet. A szabályok a következők: Adott egy valamilyen méretű, arányú és színű téglalap, amiben egy pontszerű alakzat helyezkedik el. A művészi élményt a színek egymásra hatása, és a megfelelően alkalmazott koordináták adják. A pontművészet lehet pillanatnyi hangulat kifejezője, amint fent látható, avagy elmesélhetünk vele hosszú és zavaros történeteket is. Most épp ez jár a fejemben:


feb 23 2008

pszt!

Milyen nagy a csend. Még az agyevő bogárkák sem csiripelnek az üzenőfalon, csak mi ketten ülünk itt, és nézzük a filmet. Alig néhány mondat hangzik el másfél óra alatt, hát nem beszélünk. Teljesen felesleges. Halkan emelem fel a poharat, óvatosan gyújtok rá, és adok tüzet, amikor a cigarettáért nyúlsz. Mert tudom ám, hogy itt vagy mellettem. Megérinthetném a lábad is, de nem teszem, mert ez most egy álom. Térre van szükséged, hogy megértsd, és persze nekem is. Talán meghaltam a történet közepén, és tovább álmodsz engem, hogy ne fájjon, de lehet, hogy meg sem születtem, csak a képzeletedben, hogy inkább ez fájjon. A végeredmény szempontjából lényegtelen, mert amikor majd mérlegre tesznek minket, a kettőnk súlya pontosan nulla lesz.

Ez egy filmajánló volt, kedves gyerekek!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.02.01.)

feb 23 2008

az erkölcs relativitáselmélete

A méltán népszerű pedofil posztban – mivel nem ez volt a lényege – nem tértem ki a többfelé szeretés erkölcsi oldalára. Arra, hogy sokan élnek párkapcsolatban valakivel szépen, békében, de egyszer csak megjelenik a gaz csábító, és borul a bili. Elszabadul a pokol, felbolydul a méhkas, meg még tudok erre egy csomó közhelyet, de nem terhellek vele titeket.

szép vagy és az élet könnyű veled
                       de ha mesélnék magamról az fájna neked
nem tudom honnan és nem tudom hova
              olyan jövőből jöttem ami nem jön el soha


    Az európai típusú társadalmakban a körbepisálásos szisztéma működik. Én megjelölöm a felségterületemet, oda ne piszkítson senki, nekem pedig nem ajánlatos mások rekettyésébe merészkedni, mert csúnyán megüthetem a bokámat. Vadászni csak a billog nélküli egyedekre illik, szombat esténként az itatóknál, ahol csapatostul fordulnak elő, ugye. Lehet válogatni, kéremszépen. Egyszerű rendszer ez, nem kell érettségi sem a megértéséhez, viszont épp az egyszerűsége miatt néha előfordul, hogy meghibásodik. Egyszerűen nem működik.

                                láttam égni a szemeidet
amikor megkívántad a bűneimet
                                      menekülsz és üldözöd
          úgy imádod úgy gyűlölöd


    Arra ébredsz egy nap, hogy nem egyet szeretsz, hanem kettőt (durvább esetben hármat, vagy még többet). Nem pillanatnyi fellángolásról van szó, nem gyorsan levezetendő feszültségről, mert ezek a dolgok kellő ügyességgel kezelhetők, hanem tényleges szeretésről. Ennek a fogalomnak a kritériumait most nem határozom meg, mert aki nem érti, az érzelmi fogyatékos, és ajánlom neki jobb oldalt felül az iksz gombot.
    Szóval, az ember csak nézi bután, ahogy megdőlni készül a keresztény családmodell. Ilyen esetben ajánlatos leülni csendben önmagával, vagy valami magas alkoholtartalmú ital társaságában, és végiggondolni a helyzetet. Fontos, hogy kerüld az önámítást, mert a folyamat végén (nagyjából a harmadik hányás után), el kell jutni odáig, hogy megérted, ki is vagy valójában. És innentől lesz kemény, mert ha megértetted, el is kell fogadnod azt a valakit a tükörben. Idáig egy ingatag lotyó voltál, vagy egy szimplán alulvezérelt hím, de ha ezt képes vagy megtenni, immár csak a saját törvényeid vonatkoznak rád, mert beléptél a relatív erkölcs világába. Három lehetőséged van:

tudom miről beszélsz ha hallgatsz
                                        miattad is szégyenkeznek valahol
lopott virágok a kezemben
      szélhámos vagyok és kalandor


    Ha arra a következtetésre jutsz, hogy ez a második (harmadik, negyedik, stb.) nem ér annyit, hogy további kockázatot vállalj, meg kell tőle szabadulni. Eltemeted magadban az ügyet, mint szégyenletes, ámde feledhető közjátékot, és mindenféle kapcsolatot megszakítasz az illetővel. Ez azért nagyon fontos, mert a hősszerelmes az olyan állat, hogy sose adja fel, amíg fikarcnyi esélyt is lát a győzelemre. Számára már az is komoly sansznak számít, ha leállsz vele emberi módon beszélgetni, ezért vedd komolyan a csendkúrát. Ettől a pillanattól kezdve az a törvény vonatkozik rád, hogy csak és kizárólag a párodra koncentrálsz. Döntöttél. Ha meginogsz, véged.

egy bűnös tőr mindenki szívében
                                      ma szeretlek de nem tudom meddig
eltörölnek minket a dolgok
         mi arra születtünk hogy ne legyünk senkik


    Az első és második hányás között ajánlatos elgondolkozni azon, hogy mi a helyzet a jelenlegi partnereddel? Képes vagy leélni vele az életedet, együtt megöregedni meg minden ilyesmi? Ha úgy érzed, nem, ha tudod, hogy egyszer vége lesz, akkor kényelmi szempontok miatt nem szabad húzni a dolgot, hanem el kell válni, lehetőleg békességben. Nem önmagad miatt, nem is az új lovag, vagy hercegnő miatt, hanem azért, mert esélyt kell adnod a párodnak. Esélyt arra, hogy legyen egy borzalmas éve, sirasson el téged, utána viszont rakja össze az életét újra. Minél később teszed meg, annál nehezebb lesz neki.

                                    kalandor vagyok és szélhámos
 és csak azért nem tudod
                                 mert téged is átvertelek
te sem vagy
                                       te sem vagy ártatlan
te sem vagy ártatlan


    Létezik egy harmadik verzió, ez pedig a relatív erkölcs magasiskolája. Vannak olyan emberek, akik képtelenek egy példányban létezni. Több életet élnek, amihez természetesen több univerzum, több szerelem is szükséges. Ha ebbe a kategóriába tartozol, fogadd el. Mást úgysem tehetsz, legfeljebb folyamatosan bántod magad, bármit is teszel, azt hibásnak fogod értékelni. Alapíts külön galaxist, vagy galaxisokat, és ami azokban történik, az csak ott legyen érvényes. Ha egy ilyen helyen szeretsz valakit, akkor csak őt szereted az egész világon, és természetesen hűséges is vagy hozzá. Mivel több van belőled, az élet minden szintjén teljesíted az elvárásokat, és senki sem vádolhat meg csapodársággal. Sajnos egyszerre így is csak egy emberrel élhetsz, ezért fontos, hogy az, akinek az ezüstérmet szánod (vagy a bronzot, netán helyezést a top ten-ben), fogadja el ezt, és értsen meg téged. Ellenkező esetben mindenféle területi követeléseket fog támasztani, ami azért durva bonyodalmakhoz vezethet.
    Ma ez a tanulság:

miért kéne mindent komolyan venni?
                   miért kéne mindennek igaznak lenni?


    dalszöveg: Európa Kiadó - Kalandor vagyok (és szélhámos)


(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.30.)

feb 23 2008

az ördög legyint, elmosolyodik

Az ember egy olyan szinten túlbonyolított állat, hogy blöffölés nélkül még szaporodni is képtelen.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.29.)

feb 22 2008

szócikk a Boholy-féle világenciklopédiából

Szerelem: (fn) Előre megfontolt szándékkal kelepcébe csalásra késztető inger. Hatására az ember összekeveri a sört az eperlekvárral, mi több, nem is csodálkozik rajta, hogy édes, nem folyik, és kupak helyett celofán van az üveg tetején.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.17.)

feb 22 2008

sohasem írok mások könyvéről...

..kivéve, ha kényszer hatása alatt cselekszem. Szerencsére nem kell terhelnem ezt a blogot még több felesleges okoskodással, mert a Könyvtáros Testvér volt szíves lehozni az anyagomat. Szathmáry Sándor: Kazohinia

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.14.)

feb 22 2008

mese a szappanbuborékról, aki pixelhiba volt annak előtte

Lajos vagyok, a szappanbuborék. Sok százezer élet tapasztalata, megannyi jótett, szenvedés és nélkülözés vezetett ahhoz, hogy eljussak a létezésnek erre a különösen magas szintjére. Utoljára pixelhiba voltam egy lapmonitoron, felülről a hetvenhatodik sorban az ötszáznegyvenharmadik. Ha esett, ha fújt, én narancssárgán világítottam, fittyet hányva a nagyhatalmú videókártya utasításainak. Büszkén vállaltam, hogy szembemegyek a fősodorral, és kiemelkedem a képpontok szürke – elnézést, vörös-kék-zöld – tömegéből. Ujjal mutogattak rám, fejcsóválva méregettek, hát félre az álszerénységgel! A hétszáznyolcvanhatezer-négyszázharminckettő közül egyedül én vittem valamire. Nem örvendtem maradéktalan népszerűségnek, az igaz. Bizonyos körök szabadulni igyekeztek tőlem, de szerencsére az eltávolításom többe lett volna, mint egy új képernyő, ezért ellenségeim hiába szövetkeztek a hátam mögött, nem tudtak elmozdítani a helyemről.

feb 22 2008

szócikkek a boholy-féle világenciklopédiából


Angyal: (fn) Közvetlenül Isten alá rendelt lény. Hűsége jeléül naphosszat dicsőíti az Urat.

Tündér:
(fn) Olyan angyal, amelyik inkognitóban próbál meg félrelépni.

Nő: (fn) Bukott tündér, aki nem hajlandó megbánni semmit.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.25.)

feb 22 2008

évértékelő

Eladtam a lelkem a Sátánnak. Kaptam érte egy tizenhat hektáros kastélyt, hatszázhetvennégyezer háromszáztizennyolc karaktert, meg egy festékes vödröt. Fogtam az egészet és feltettem a piros hetesre. A rulettkerék viszont sehogy sem akar megállni, csak pörög-pörög a végtelenségig. Ezért koldusszegény vagyok, ugyanakkor várományosa is egy mesés birodalomnak. Ha végül üres zsebbel leszek kénytelen távozni a kaszinóból, cseppet sem fogok bánkódni. Elszegődöm Belzebubhoz szenet lapátolni, és felteszem a bérem újra, ugyanarra a számra.

    Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet mindenkinek!

    Lotterfeld Gróf

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.21.)

feb 22 2008

hétköznapi hímsovinizmus

Miért tart az ember macskát?

    – Azért, mert hasznos állat?
    – Fenéket. Korunk urbánus macskája szinte sohasem találkozik egérrel, viszont szívesen elfogyasztja a kanárit, a díszhalakat, és szétszaggat mindent, ami szétszaggatható.

    – Azért, mert okos?
    – Nem. A macskának pont annyi esze van, hogy ne szarjon a sarokba.

    – Azért, mert hűséges?
    – Ugyan! A macska fűhöz-fához odadörgölőzik, és lefekszik bárkinek, aki hajlandó megcirógatni a hasát.

    – Akkor miért?
    – Mert a macska szép. És ha dorombol… egyenesen gyönyörű.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.11.)

feb 22 2008

szeretlek, Isten bocsássa meg nekem...

…suttogta Drakula gróf Mina Murray fülébe. Nyilván érezte már a vesztét. Tudta, hogy alá van rendelve a mese törvényének, miszerint a jó győzedelmeskedik, a gonosznak pedig pusztulnia kell. Mégis, ezzel a mondattal új megvilágításba helyezte a történetet, és rámutatott két általánosan elterjedt tévhitre:

1. Kizárólag lelketlen, sötét alakok paktálnak le a Sátánnal.
2. A mesebeli legkisebb fiú megkapja végül a királykisasszonyt, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, ill. a királyfi elveszi a falu széli szegény lányt, és további hetven évig turbékolnak békességben.

    A sztori szerint Drakula gróf (Vlad Tepes, Hunyadi Mátyás kortársa), jó keresztény módjára védte Erdélyt a törököktől, mígnem egy napon öngyilkos lett a felesége. A normális ember ilyenkor természetesen megkattan, tör-zúz, nem alszik hetekig, önmagában és másokban keresi a hibát, iszik, drogozik, szóval igyekszik haszontalanul eltölteni az időt, amíg alább nem hagy a fájdalom. Drakulát azonban más fából faragták. Nem fogadta el azt az opciót, hogy eltemeti békességben az asszonyt, aztán majd lesz valami, hanem megoldást keresett. Istenben csalódott, emberi hatalom képtelen feltámasztani egy halottat, hát leállt üzletelni a Sátánnal. A szerződés részleti nem derültek ki pontosan, de valami olyasmiről lehetett szó, hogy a gróf elvállalta, hogy napfény nélkül él tovább a földön, cserébe találkozhat a feleségével cirka négyszáz év múlva. A Sátán megfosztotta őt az érzékelés minden szintjétől. Nem jelentett számára többé semmit a tapintás, az ízlelés, nem voltak illatok, nem látta a színeket. A vér, az emberi vér maradt számára az egyelten kapocs a világgal, egyedül ennek érezte az ízét. Persze, hogy szomjazott rá.
    Elkövette az összes létező szörnyűséget, szüzeket, gyerekeket gyilkolt, vagy éppen hozzá hasonló teremtményekké változtatta őket. Erkölcsileg nyilván kifogásolható tettek ezek, csak éppen azt ne felejtsük el, hogy mindez semmiféle örömöt nem okozott számára. Nem volt ő más, mint egy örök élettel és örök halállal megvert nyomorék, aki hajlandó volt elkárhozni azért, hogy visszakapja a nőt, akit szeretett. Vissza is kapta majdnem, hiszen a Sátán félig-meddig állta a szavát. Az asszony újjászületett Mina Murray alakjában, csak Drakula grófra nem emlékezett többé, sőt éppen valaki mással készült frigyre lépni. A királylányból kispolgár lett, aki végül karót szúrt annak az embernek a szívébe, aki átkelt érte a poklon, majd hozzáment egy lúzer ingatlanközvetítőhöz. Itt a vége, fuss el véle!
    Fasza, mi?
    Hiába mesélnek nektek bármit, a Herceg a királykisasszonyt fogja feleségül venni, a legkisebb fiú pedig a kovács lányát. Ilyen ez. Drakula példáján világosan látszik, hogyha ebbe valaki belekavar, az brutális félreértésekhez vezet.

    Draula gróf szörnyeteggé vált és elbukott, de ezzel nagyon sokat segített nekem. Tudom már, mit fogok mondani, ha egyszer át kell lépnem minden határt, ha fel kell égetnem magam körül az egész világot, ha végül a Sátántól kell segítséget kérnem, hogy visszakapjam azt, amit elvesztettem. Csak ennyit:
    Szeretlek, Isten bocsássa meg nekem…

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.05.)

feb 22 2008

Boholy első törvénye

Aki úgy kezd el háborúzni, hogy nem jelöli ki a meghódítandó területeket, csak ostoba módon nekimegy az egész világnak, önmaga első számú közellenségévé válik, és egész biztos, hogy rajta veszt.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.14.)

feb 22 2008

a varázstoll

Egy napon Isten szórakozottan babrált a zsebeiben. Hümmögött meg dudorászott is kicsit, és ténfergett a Tejúton, szóval ugyanúgy unatkozott, mint mindenki más, akinek semmi ötlete sincs arra nézve, hogy mihez kezdhetne magával. Elment ezzel az egész délelőtt, meg a délután java része is, amikor hirtelen eszébe jutott valami és gyorsan a fejéhez kapott, ahogy már ilyenkor illik. A mozdulat kissé ügyetlenre sikeredett, mert kiesett a kezéből a varázstoll, a magic pen, amivel a földet rajzolta, a felhőket, sőt még a zsiráfot is. Ezzel pöttyözte a csillagokat az égre, ezzel fodrozta ki a tenger hullámait, és ezzel rajzolta a sündisznóra a tüskéket. Egyenként.

feb 21 2008

jellemző

Ő: Szóval, mi történt?
Én: Véletlenül találkozott a barátaimmal, és ez kicsapta nála a biztosítékot. Azóta hallgatom, hogy engem fasiszták meg buta kis ringyók vesznek körül.
Ő: Szerencséd, hogy nem mentem oda. Hozzátehette volna még az arrogáns kurvát is...

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.09.11.)

feb 21 2008

Király Ferenc: 1973-2007

Elhunyt Király Ferenc, ma hajnalban, négy óra tizenhét perckor. Én, alulírott Lotterfeld Boholy, öltem meg a saját kezemmel. Odacsaptam a falhoz, mint egy kölyökkutyát. Nem szenvedett sokat. Valójában nem gyilkosságnak nevezném ezt a cselekedetet, hanem eutanáziának. Mire alapozom ezt a felvetésemet? Nézzük csak meg, mik a kortár síró alapismérvei:

  • végtelen számú világvégét képes kreálni a saját kisszerű problémáiból
  • hazudik és csal egyfolytában anélkül, hogy ezt a nagyszerű tevékenységet egy kicsit is élvezné
  • teljesen önállóan, minden külső segítség nélkül képes elbukni
  • baszakszik a Sátánnal, aztán meg csodálkozik, ha az vállon veregeti, és viszonzásképpen bemutat neki egy-két trükköt
  • miután ezeket a stációkat végigjárta, csak üldögél a szobájában, pislog bután, nem ért az egészből semmit és *ezt a gyimesi magyar népdalt dúdolgatja magában

Tajgetosz ez, valljuk be. Ráadásul enyhítő körülmények nélkül.

Természetesen nem csak humánus indítékaim voltak, amikor elterveztem ezt a gyilkosságot. Az ember összesírogatott azért néhány vicceset is, amivel egy halom pénzt keresek, ha a helyébe lépek. Ráadásul én sokkal alkalmasabb vagyok a feladatra, hiszen profi munkakerülőként, csalóként és házasságszédelgőként ismernek szerte a világon. Ha nem akarom, észre sem veszitek, hogy innentől kezdve valaki más írja a bejegyzéseket és a könyveket. Súlyos pénzeket fogtok fizetni a moziért, én pedig lelkiismeret-furdalás nélkül költöm el azt alkoholra, ócska kurvákra és világkörüli utakra. Térdelj le világ, éljen Lotterfeld Boholy!

Beregisztráltam az iwiw-re is, jelöljön be nyugodtan mindenki, aki befolyásolható, kihasználható, és beveszi a legostobább meséket is.

Király Ferenc temetéséről később intézkedem (vagy nem).

Üdv mindenkinek:

B. Lotterfeld

*baszom aki hová való

baszom aki hová való
s baszom aki hová való
(hogy) én sem vagyok ide való
(jaj de) én sem vagyok ide való

mer én oda való vagyok
s mer én oda való vagyok
ahol az a csillag ragyog
(jaj de) ahol az a csillag ragyog

én istenem mér vertél meg
szent istenem mér vertél meg
hátha nem érdemlettem meg
(jaj de) hátha nem érdemlettem meg

mér vertél meg jobban mint mást
(s) mér vertél meg jobban mint mást
én se voltam nagyobb hibás
(jaj de) én se voltam nagyobb hibás

nem vagyok én ide való
baszom aki hová való
vigyen el engem a halál
vigyen el engem a halál


(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.17.)