feb 18 2008

elnézést a kellemetlenségekért

Néhányan nem csak annyit vettek észre, hogy kitöröltem ezt a blogot, hanem kaptak egy jó nagy adagot az aktuális világvége-hisztimből. Majd egy hétig nyomtam a környezetembe, hogy én most felkötöm magam, az egészen biztos, de minimum pszichiátriára és örökös szótlanságba vonulok vissza.
    Elnézést, annyi mentségem van, hogy befejezni egy könyvet mindig nagy borulás. Abszolút nem egy felemelő érzés, hanem olyasmi, mintha az ember meggyalázná élete nőjét, aztán persze verné a fejét a falba, csak sajna ez már senkit sem érdekel.
    Persze mostanra már lejött nekem is, hogy itt van, megvan, és hamarosan kiderül, hogy nem én vagyok a világ második legjobb ponyvaregényírója. Még ha a Sátánnal is vitáztam két hónapot, újra megúsztam. Csodák pedig vannak, köszönet érte.
    Tehát: Elkészült az Armageddon című könyv. Egyelőre csak a mottóját árulom el.

mese volt ez, ha nem is túl szép
de sárkány lettem én, a béka
forró üstben lubickolok
mert megettem egy tündért néha


(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.05.24.)

feb 16 2008

csipkeorom-vaddisznórét

Túl vagyunk a második könyv szindrómán. Várható volt persze, hogy valami történni fog (lásd az előző írást), mivel ez így nem mehetett tovább. Ilyenkor szoktak az emberek hirtelen elkezdeni konditerembe járni, alkoholizmusba fordulni, frappánsan vonat elé ugrani, az élelmesebbek pedig vallást alapítanak. Én megfogtam egy sátrat, és kiköltöztem az erdőbe három hónapra. Kíváncsi voltam, hogy elég-e ennyi idő egy könyv megírásához, ha az ember az életben maradáson kívül mással nem foglalkozik? Elég. [Nem elég. Ez egy két évvel ezelőtti bejegyzés, de az a könyv még mindig csak ötszázezer karakternyi szöveg, és nem regény] Ez volt életemnek az egyetlen hosszabb szakasza, amikor naplót vezettem. Ha végeztem a begépeléssel, feltöltöm ide, ami ebből publikus.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2006.08.18.)