ápr 08 2009

a munkásosztály hőse: Péter

Péter ezt a tündért egyenesen az ügyvezetőnek küldte, méltányolva azt, hogy önállóan beillesztett egy linket a blogjába, anélkül, hogy kitörölte volna az egészet. Mivel külső posztról van szó, nem másolom be a szöveget és a képet, tájékozódjatok a helyszínen. Kommentelni is ott lehet.


dec 15 2008

a munkásosztály szégyene: András

Bocsi András, nálad szakadt el a cérna. Tényleg nem utállak jobban, mint a többi zombit, csak éppen te voltál a hatszázötvenhetedik, ami bűvös szám, és automatikusan lecsapja nálam a biztosítékot.
    Jön az e-mail, hogyaszongya nézzem meg, mit alkotott ez a csávó. Milyen fántásztikus, varázslatos, és a Tündérkeringő című könyve meg is jelent e-book formátumban, amit én a szerző honlapjáról letölthetek.
    Jó, hát bekapom a horgot, mert tündérrel hitegetnek. Letöltöm, beleolvasok és fosom is le magam kézen állva, hogy belőlem sose jöttek ki ilyen gyönyörűségek:

"azt hiszem a szerelem az, amit az eszünkkel-agyunkkal-tudatunkkal sohasem fogunk teljesen megérteni, mert annyira a lelkünkben történik. beleborzongok, szinte túl sok, néha elhinni sem merem, hogy ilyen létezik, mégis mintha kevés lennék egy ennyire mély érzéshez, pedig érzem, ebben születek meg igazán, itt, most kezdek élni. lebegés... egymásba lázasodva teljesen... soha nem volt ilyen, és mégis, csak ez létezik... egymásba szédülve... együtt lélegezve... istenem, létezik. mintha eltűnne az idő, mióta vagyunk együtt? nem régóta? akkor miért olyan mintha mindig is együtt lettünk volna? mintha mindig is ismertük volna egymást, és a jövőt sem elképzelni kell, csak áradnak néha a képek, ahogy élünk, boldog lebegésben, együtt... reggel összebújva álmos mosolyod édesen itatja át békével a hajnalt... félálomban ölelve esténként... ahogy a pocidat simogatom-puszilgatom és ragyogsz rám ahogy a kicsihez beszélek... játszunk... egymással... és valahogy egymásban...miért ilyen egymáshoz érni? talán nem is csak a bőrünk ér össze, a lelkünk simul egymáshoz minden ölelésben..."

    András persze nem éri be egy könyvvel, ami tele van ilyen zseniális meglátásokkal, és természetesen mentes mindenféle közhelytől. Gyönyörű honlapot épített, amin megtalálhatók egyéb - hasonló színvonalú - írásai, versei, melyektől egy Vogonnak is könnybe lábadna a szeme, sőt olyan zenéket is lehet letölteni, amiket ő készített, teljesen egyedül! Szántam rá egy órát, és végignézem az egészet. Ebben évek munkája van. Komolyan. Ja, el ne felejtsem, hogy András honlapokat is készít, mindemellett remek dizájner. Nyilván azért zsúfolta egy helyre az összes tipográfiai hibát, össze nem illő színt és elrendezésbeli problémát, hogy finoman jelezze nekünk, egyszerű földi halandóknak, hogy ő még ezt is megteheti.

    Nem bírom, ha valaki szarul ír és erőlteti. Gyűlölöm a dilettánsokat. Gyűlölöm őket, mert elvesznek egy órát az életemből azzal, ami nekik hosszú évekbe és álmatlan éjszakákba került. Ezért sajnálom őket, tehát még a sajnálatomat is elveszik. Hiszen sajnálhatnám a kóbor cicákat, az éhező afrikaiakat, vagy a saját rongy életemet, de nem! Sajnáljam őt, mert azon kevesek egyike, akiről biztosan ki lehet jelenteni, hogy abszolút tehetségtelen.
    András, kapsz tőlem néhány bónusz tippet, amivel fellendítheted az írói karrieredet:

    Lehetnél például öngyilkos.
    Ha sikerül, az megváltás számodra, ha pedig időben kimossák a gyomrod, tán még észhez is térsz egy kicsit. Ha ez sem segít, még mindig elmehetsz dolgozni: Vagont rakodni, traktorkereket szerelni, uránt bányászni, ízlés szerint. A munka edzi a testet, nemesíti a lelket, és ha folyamatosan érintkezel az egzakt valósággal, az talán lehoz téged erről a gügyögős cuccról, ami még masszív Romana olvasóból is kihozza a pszichopata sorozatgyilkost.
    Az se baj, ha nem segítenek az ötleteim, ha minden igyekezet ellenére így maradsz. Akkor a tudomány szolgálatába állítunk, és rajtad keresztül bizonyítjuk be az Univerzum hetven százalékát kitevő sötét energia létezését :)

András honlapja
Tündérkerigő
András dizájn stúdiója


nov 11 2008

a munkásosztály hőse: Dániel

Dániel újra próbálkozik. Nem adja fel. Alkoholproblémái után most egy depressziós városban esett lehangoló szexuális kalandjával sokkolja a szerkesztőséget.
    Itt kérek elnézést azoktól, akiknek még nem dolgoztam fel az anyagát. Egyszer biztos utolérem magam. Tündéreket továbbra is lehet (KELL!) küldeni a b.lotterfeld/kukac/gmail/pont/com címre.


    Chemnitz lehangoló hely.
    Nem, ezzel nem mondtam túl sokat.
    Az egyik leglehangolóbb hely a világon. Tudod, ezt a várost hívták régen úgy, hogy Karl-Marx-Stadt. Továbbiakban KMS. A belváros mindössze egy tér, egyébként Honecker öröksége mindenhol. Elhagyott lakótelepi tömbök lehegesztett ajtókkal, kitört ablakokkal, összegraffitizett, omladozó vasútállomás (Chemnitz Mitte b+!), a város közepén düledező, romos gyártelep, melyet már rég birtokba vett a radioaktív flóra és fauna. Az ottani felvonulási téren még áll Marx 8 méteres fejszobra, ugyanolyan sztoikusan bámulja a világ legdepresszívebb plázáját most, mint ahogy régen nézte az előtte felvonuló műmosolyokat. Az utcán por, bűz, német szó, piszok - Arany Jánosnál jobban nem lehet leírni.
    A külváros, ahol a cégem szállást foglalt nekem, még szörnyűbb. A gyorsforgalmi út melletti hotel nem is lenne rossz, ha nem raktáráruház hátára és egy postai logisztikai központ hatalmas parkolójára látnék. Minden elhagyatott, szürke, lehangoló, a szitáló eső, a naphosszat tartó félhomály pedig még tovább rontja az ember hangulatát. Ebbe a városba csak villanyborotvát vigyél, komolyan mondom.
    Nem is tudom, hol olvastam a hotelszobákról, hogy a lélektelenségük az, ami miatt olyan sokan lesznek öngyilkosok ilyen helyeken megszállva. Egy hotelszobában szörnyen lecserélhető vagy. Hiába találnak meg felvágott erekkel az ágyban, két nappal később már semmi nem emlékeztet halálod helyszínén arra, hogy valaha is léteztél.
    Nem csoda, hogy rosszul bírtam a kiküldetést. Bár a feleségemmel úgy tettünk mindketten, mintha nagyon sajnálnánk, titokban azért mindketten örültünk, hogy egy hónapig nem látjuk egymást. Hat év házasság nagyon hosszú lehet, főleg ha nem mennek túl jól a dolgok. Hasfájós a gyerek, folyamatosan átüvölti az éjszakákat, mindketten szorongunk a pénz miatt, túl sok túlóra, túl kevés idő magunkra, elhízás, veszekedés. Szex pedig természetesen gyakorlatilag nincs, de nem is hiányzik. Fáradtak vagyunk hozzá mindketten.
    Munka, hotel, tévé. Sokáig ennyi.
    Negyedik hét. Félőrülten járom a külvárost, jobb a gyorsforgalmi mellett elázni az októberi esőben, mint az I Love New York-ot bámulni a német MTV-n.
    Másfél óra gyloglás után meglátok egy szuterén fölé felfestett "Spielothek, Internet!" feliratot. Megváltás. Bár egész nap a monitort nézem, internet nincs, függőség viszont van. Fura, mennyire jól el lehet tölteni az időt érdektelen linkek végigkattintgatásával.
    Hat lépcső le, félhomály, villogó játékautomaták. Egyetlen vendég van, egy hatalmas darab kockafrizurás német nyomogat egy automatát. Szemmel láthatólag nincs szerencséje, de egyelőre nem rajtam akarja levezetni a dühét. A pulthoz sétálok, rettenetes németséggel közlöm, hogy netezni szeretnék, a szőke lány rámutat a gépekre, rámmosolyog, és megkérdezi, kérek-e valamit inni. Sör nincs, iszom kólát.

    Leülök a számítógép elé, és akkor esik le, milyen gyönyörű is ez a lány. Közhely, hogy a német nőknek hosszú, szőke haja és nagy melle van? Sokan így gondolják, pedig nincs így. Főleg nem Szászországban. Mindenesetre ő mégis ilyen. Oda sem figyelve netezem kicsit, közben a szemem sarkából folyton őt lesem. Hamar észreveszi, elszégyellem magam, de nem kell. Teljesen nyíltan mosolyog rám, visszabámul.
    Lelövöm a gépet, odaülök a bárpulthoz, beszélgetni kezdünk. Görcsösen próbálom összerakni a német mondatokat, hol sikerül, hol nem. Nem bánja, kuncog a béna vicceimen, a munkámról kérdez, közel hajol, és csak mereszti-mereszti rám hatalmas szemeit. A színét nem látom a félhomályban, de valószínűsítem, hogy kék. Szeretem a közhelyeket.
    Olyan simán megy minden, hogy már ez önmagában elég, hogy lehangoljon. Kamaszkorom jóképűségének romjai, a bő pullóver és a félhomály még akár jó pasit is csinálhatna belőlem, de fájdalmasan tudatában vagyok, hogy nem így van. Egy "Privat" feliratú helyiségből Bacardi is kerül. Rum-kóla. Ahogy adja, véletlenül / szándékosan végigsimít az ujjaimon. Hol dolgozom? Jónevű cég, a mérnökök jól keresnek. Ő nem keres jól, még a lakbérre is alig futja. Most is lóg még 20 Euróval, de annyija sincs, alig mer hazamenni.
    Persze van nálam. Persze a kötelező körök után odaadom, ő pedig persze kézen fog és az egyetlen vendégre ügyet sem vetve bevisz a "Privat"-ba.
    Nem csókolhatom meg, lehúzza a nadrágomat és leültet a szakadt heverőre. Persze jól csinálja. Egyik percben lágy, másikban erőszakos, váltogatja a ritmust, nekem pedig persze nem kell sok, és hörögve élvezek, kispriccelem minden haragomat, keserűségemet, csalódottságomat és öngyűlöletemet, ő pedig szívja, szívja, hogy úgy érzem, minden szervem távozott a farkamon keresztül.
    Felhúzom a nadrágom, majd őt is felhúzom magamhoz és szájon csókolom, amitől úgy meglepődik, hogy hagyja. Engem nem zavar, hogy a saját ízemet érzem, csak az, hogy meglátom a ráncokat a szeme körül.
    Nem értem, mit keresek itt. Elköszönök, mondom, hogy holnap bejövök, ő úgy tesz, mintha elhinné. Egymásra mosolygunk, érzem, hogy az arcomon inkább vicsor ülhet, de ő sem túl meggyőző.
    Becsatolom az övemet, kimegyek a "Privat"-ból, felmegyek a hat lépcsőn és elindulok a hotel felé a szitáló esőben. Remeg a lábam, de jól esik a séta. Legalább a jó levegőn vagyok. Ő pedig lent a sötét játékteremben, a cigarettafüstben kínálja tovább ragyogó mosolyát, puha száját.
    Keleten még a tündérek sem repülnek.

Elkerülnek a nők
az életem tipikus keleti csőd!

- üvöltöm bele a régi számot Karl Marx éjszakájába, majd megszaporázom a lépteimet. Kezdek fázni.


aug 25 2008

a munkásosztály hőse: Dezső

Dezső ezzel a szárnyaszegetten szomorú, szenvedősen szuicid tündérrel találkozott. Hogy ez egy rémálomban, a pláza parkolójában, vagy valami sötét szórakozóhelyen történt, azt már nem írta meg, de a végeredmény szempontjából lényegtelen is. Soha ijesztőbbet nem láttam. Húztam hozzá viszont egy kis szövegecskét Herr Mavo blogjáról (ez volt a forrásmegjelölés, utólagos engedelmeddel):

Az arkangyal leszállt, szárnyait összecsukta, majd elrejtette köntösébe, hogy ne fedezhessék fel. Hová menjek, kit keressek, fohászkodott alkotójához, taposta az utat, várta a választ, s esett kétségbe a csendtől.

Városba ért, kérdezősködni kezdett, kell egy hely, ahol tud beszélni urával, aki elindította, parasztember igazította útba, sáros ösvényen kaptatott felfelé dombra, rajta tornyos épület, kapuja nyitva, belépett, sehol senki, rémülten ült a padra, hívására senki sem felelt.

Estig maradt, elszántan, aztán már inkább megtörve, fejét kezébe temetve, hogy ne zaklassa a sok ember, aki leült, majd felállt, majd ismét leült, s ismét felállt, s nem tudta, miért teszik.

Valamikor tíz körül kászálódott elő, kilépett a kapun, s hagyta, hadd vezesse a sötétség.

Nincs második szűztől születés.

 


júl 30 2008

a munkásosztály hőse: Dániel

Mentő körülmény, hogy Dániel kényszer hatása alatt cselekedett. Történt ugyanis, hogy levogonozta az egyik tündérgyári munkásomat, mire én Ha már ekkora az arcod, mutass valamit! alapon felkértem egy a témába vágó szösszenet megírására. Nos, tündérekkel csak érintőlegesen foglalkozik, ott is inkább Bé Lotterfeld, bukott írófejedelem egyik meséjére reflektál. Pozitívum, hogy az iromány erősen sörszagú, és a szerkesztő bizottság tagjait is arra késztette, hogy megnézzék, lakik-e tündér a fél literes korsó fenekén? A válasz: igen, de nem mindegyikben. Sokat kellett próbálkoznunk...

Az egész úgy kezdődött, hogy szokásommal ellentétben józanul értem haza. Mert ha részegen értem volna haza, akkor ugye irány az ágy, ruhában és büdösen, tehát meg sem fordult volna a fejemben, hogy olvassak bármit, pláne nem monitoron, merthogy attól hánynom kell ilyen állapotban. Egyik szavamat másikba ne öltsem, józanul értem haza. Na jó. Viszonylag. Ilyenkor szabványosított eljárás keretében kibontok egy literes sört, és elolvasom, hogy miből maradtam ki aznap, mint lélek nélküli bérrabszolga. Furcsa, hogy ilyenkor sosem jut eszembe, hogy változtatni kéne az életemen, de hát ez van.

Szóval pilisvörösvári sör felbont, gép bekapcs, körülnéz. Ez a folyamat néha öt percig tart, néha órákig, teljesen véletlenszerűen, most ez utóbbi változat zajlott le, melynek egyenes következménye, hogy féltve őrzött józanságomnak búcsút mondtam a képernyő előtt. Istenem. Több is veszett Mohácsnál. Valaki lepkét gyűjt, valaki a köztársasági elnök, én meg esténként iszom. Az vesse rám az első követ, aki nem egy gyökér alkoholista.

Hol is tartottam? Ja, hogy sokáig fent voltam. Kellemesen elzombulva olvastam a barátaim, ismerőseim és üzletfeleim által írtakat, mikor villogni kezdett egy MSN-ablak, amit szerfölött gyűlölök, de internet-addikcióm miatt mindig bekapcsolom azt a sátánbaszta szart, hátha lemaradok valamiről. Na mindegy. Kivételesen örültem, mert imádott kishúgom villogott nekem, aki az utóbbi hónapokban csak Bárányfelhő-bodorító néven fut a neten. Egyszer régen, egy társkereső oldalon én is ezt adtam meg foglalkozásomnak, de ezt fedje homály. Lázár Ervin egy szőrös, iszákos angyal, és amíg közöttünk volt, napról napra próbálta jobbá tenni ezt a szarfészket, ahol éltünk, jegyezném meg közbevetve. Mindig elkalandozom, bocsássatok meg, kedves gyerekek.

Fogjuk rövidre a gonzó-mesét, drága húgom azt írta, elköltözik a munkahelye. Bár fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán van neki, nem lepődtem meg, csak feltettem a nyilvánvaló kérdést: Hova, kistesó?

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
egy ágy alá, tesóm:)

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
ki tudja?

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
talán még tündéreket is találok munka közben

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
elegem van a seggfej bölcsészekből

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
isten veled:)

Azóta nem hallottam róla. De nem aggódom, mióta március végén megjött a meleg. Kifeküdtem a Városligetbe, néztem a kócosan tovasiető bárányfelhőket és tudtam, hogy jól van. Él,virul és szorgalmasan dolgozik.

Egy kicsit nekem is. Mert tudja, hogy a tündérektől félek, de bármikor felülnék egy kellően borzas felhőre.


már 30 2008

a munkásosztály hőse: Gábor

Na végre, egy férfi is jelentkezett Tündérgyári munkásnak. Gábor versbe öntötte a vérfarkas és a ledér erdei tündér kalandját. Csak vakarom a fejem, de nem tudok mit hozzátenni:

A bolond vérfarkas egy nap
Erdőt járva látta meg őt.
Bolond lett tőle, s persze vak
Mint bárki más, ki kívánt nőt.
Agya rögvest puhára főtt,
Szeme lágy tojás lett legott,
Bogarának kékje lett rőt,
Okos szó rá már nem hatott.

Légy enyém, könyörgött hozzá,
Temetném arcom öledbe.
Az éj, ha jönnél oly csodás
Lehetne, te drága tünde.
Míg így forrt el agya leve
Kacagott rajta a tündér:
Nem farkas vagy, inkább teve,
Sőt, birka, kit vár a kondér.

Királynőm, isteni csodám,
Szinte sírt már a nagy állat,
Fejednek készült a vállam,
S hasam egy nagy, puha párna.
Hiszem, véred tűzzé válna,
Ha meglátnád férfi ékem,
Mégis elzavarsz a 'csába,
Hogy megkeserítsd az éltem?

Már épp elinalt a vén dög,
De állj! A tündér visszahív:
Farkadtól a vér dübörög,
És szőrös füled sem taszít.
Ha mancsod ruhámon lazít,
Az lesz talán, mi kell nekem,
Ha ledőlnénk egy cseppet itt,
S szuszognál rajtam keveset.

Így esett, hogy farkas s tündér
A zöld szagú avaron hevert,
És mert minden mese ledér,
Bizony még sokszor megesett.

Tündéreket továbbra is a b.lotterfeld (kukac) gmail (pont) com-ra lehet küldeni.

már 18 2008

a munkásosztály hőse: Veronika

Nemrég olvastam, hogy miután bezárták a Lipótot, hatszáz elmebeteg került ki a tébé látóköréből, akik most szabadon randalíroznak az országban. Pszichopaták, téveszmések és potenciális sorozatgyilkosok lófrálnak az utcákon, nem vagyunk többé biztonságban. Hiába van ingyér a vizitdíj, ezeknek végleg elgurult a gyógyszerük, lassan már sörért sem merek kimenni az éjjelnappaliba. Bekövetkezett az, amitől rettegtem: ezek a kötöznivaló bolondok már a Tündérgyár sárkányokkal és koboldokkal díszített falait ostromolják! Ismerkedjünk meg Veronikával, akinek lelkében a Sátán járja a lambadát. Habzó szájjal, hét rajzzal felfegyverkezve rontott az irodámba, és megfenyegetett, hogy kiharapja a nyaki ütőeremet, ha nem közlöm le ezeket a rémséges alkotásokat. Elnézést mindenkitől, nincs választási lehetőségem. Kényszer alatt cselekszem. A képek megtekintése csak erősebb idegzetű olvasóinknak ajánlott!


Hiba lenne nem észrevenni, hogy Veronika első rajzában a Tündérgyár, horror költségvetésből, sztárdizájnerek bevonásával készült logóját próbálja meg kifigurázni.


Külvárosi tündér, Kis Herceg motívummal. Jut eszembe, kicsit gázos az mese, nem? A főhős behisztizik, hagyja megdögleni a rózsát egy Isten háta mögötti aszteroidán, majd nemes egyszerűséggel öngyilkos lesz…


Plázaribanc tündér, a férje pedig nyilván válla'kozó. Talán egy színesfém kereskedő kobold.


Ebben a rajzban csak annyi a pozitívum, hogy Veronika megcsillogtatta átlagon felüli műveltségét. A képen egy zseniális mese főszereplője látható. Bármennyire is úgy tűnik, a bal oldalon fellelhető objektum nem fallikus szimbólum, hanem egy fehér világítótorony.


Veronika szerint ez egy mókás kis erdei tündér. Soha többé nem megyek sátorozni.


A komolyabb mentális zavarok általában gyermekkori traumákra vezethetők vissza. Vajon kitől kaphatta a nyalókát?


A falusi idill ne tévesszen meg senkit. Nem egy tiszta pillanatában rajzolta, hanem egyszerűen kimásolta a képet egy kifestőkönyvből, hogy jobb színben tűntesse fel magát. Felesleges próbálkozás!

már 10 2008

a munkásosztály hőse: Emese

Emese igen rafinált nő(nek hiszi magát), például a Tündérgyári munkásfelvételkor alkalmazott megfelelőségi szűrőn úgy próbált átslisszolni, hogy ezt a valahonnan letöltött képet lobogtatta virtuálisan, amit saját állítása szerint a Deák téren osztogattak, vagy ott fényképezte, már nem lehet tudni, mert be volt nyomva kissé.
    Hiába rázta a seggét miniszoknyában, hiába mutogatta a szerinte rózsaszín, szerintünk narancssárga körmeit, senki sem dőlt be neki, sőt még a kapualjba sem kísérte el a jegyzőkönyvért felelős segédírnok, de tényleg. A bizottság hosszas és folyamatos nyomása alatt végül sikerült kiizadni magából egy épkézláb, ám kicsit beborult tündért, íme:



Amikor a következő műalkotását elemezte, persze ismételten át akart rázni minket. Teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy ez a tündér könnycseppbe zárva zuhan éppen lefelé, de ő váltig állította, hogy ez egy gyertyaláng, aminek következtében a vektor fordított előjellel értendő. A kompozíció ilyen durva félreértelmezése pavlovi reflexként indította el a felvételi helyiségben található kétkazettás rádiósmagnót, a Kispál és a Borz, Emese most már indul a buszod, kezdetű nótájánál. A hölgy álnoksága azonban mindennél határtalanabbnak bizonyult. Miután a bizottság jóindulata és főleg szánalma jeléül állást ajánlott neki cégünk altesti divíziójában, elszabadította a retiküljében rejtegetett, Ubul névre hallgató vehemens csigáját, aki rögtön megrontotta a tündérgyártásban egyébként nélkülözhetetlen katicabogarakat, akik azóta csak régi NDK-s pornófilmeket hajlandóak nézni, a munkával meg nem törődnek kicsit sem. Döntsék el, hogy mit érdemel az ilyen!



És amint már bizonyára jól tudják, a feldolgozandó tündéreket erre az e-mail címre kérjük: b.lotterfeld (kukac) gmail (pont) com. Legyen ön is a munkásosztály hőse! A dolgozó népért, a hazáért, előre! Rendületlenül!

már 02 2008

a munkásosztály hőse: Gabriella

Gabriella az épp aktuális videóhoz mellékelt Karinthy-idézetet gondolta tovább. A zsűri vakarta egy ideig a fejét, mert profi bloggerek anyagait (irigységből) nem szoktuk leközölni, de most az egyszer kivételt teszünk.

feb 26 2008

a munkásosztály hőse: Vikcsi

A szomorkás, hosszú hajú tündér, amit rajzolt, talán furcsán hat ezen a tavaszias napon, ám az is lehet, hogy nincs is elkeseredve, csak szégyellős még kicsit. Ő már a forró nyárra készül:)

Továbbra is lehet tündéreket küldeni ide: b.lotterfeld (kukac) gmail (pont) com.