Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
okt 06 2009

a pokoltanya új sátánja

Kezd ez a blog kriminálisan szar lenni, ezért úgy döntöttem, hogy mától borozni fogok, mert az látszatra intelligensebb időtöltés, mint a sörivás. Őz Zsolt (ja nem, bocs. Lovasi) is megmondta:

"sörtől elbutult hús
sárral kevert vér"


    Szóval a minap megálltam egy utcai könyvárus mellett, hogy sci-fit túrjak magamnak, és a kezembe akadt a fent említett című könyv, Anton H. Tammsaare észt író regénye. Sohasem hallottam róla, de kétszáz forint nem tűnt túl kockázatos befektetésnek. Én mint író szeretem a meseszerű, terjengős előadásmódot, viszont ha olvasnom kell ilyesmit, feláll a hátamon a szőr. Nem véletlenül kedvelem jobban Asimovot, mint Lemet  Ez a mese - mert mese ez elejétől a végéig - nem is terjengős, hanem úgy hömpölyög, mint a Duna márciusban, mégis bekajáltam. Nem is kicsit, nagyon.

"Hallod bogárkám, a lelkem üdvösségét adtam érted? Pedig te nem érsz ám egy gombostűnél többet! Így hát az én lelkem üdvössége sem ér többet, mint egy gombostű. Látod, hogy mennyire szeretlek téged?!"

    Arról van szó, hogy a Mennyországban válsághelyzet alakul ki, mert a a kisfőnök - Szent Péter - elküldi a vérbe a Sátánt, aki éppen a bűnösöket próbálja kivételezni a hátsó raktárból. Amint tudjuk, szerződés kötelezi a Jóistent, hogy a hibás lelkeket, akiknek nem sikerült az üdvözülés, kiadja a Ördögnek, aki kedvére játszadozhat velük a Pokolban. Péter azon van kibukva, hogy az elmúlt kétezer év alatt csak ő meg a haverjai üdvözültek (persze komoly protekcióval), mindenki más a pokolra került. Elképzelhetőnek tartja, hogy az emberi lélek alapból be van oltva megváltás ellen, tehát hiába a sok imádság meg szentkép, olyan szinten vonzódunk a bűnhöz, hogy mindenképpen elhasalunk a vizsgán. Ha viszont az ember eredendően rossz, akkor felesleges büntetni - most figyelj nagyon -, mert ha rossznak van teremtve, akkor a bűnei által üdvözül. Ebben az esetben viszont az egész termés a Mennyország Tourist-nak jár, a Sátán meg malmozzon csak az üstök tövében.
    Ezen kicsit összevitatkoztak.
    Péter végül ajánlatot tesz a Sátánnak, hogy fogja meg a feleségét, öltsenek emberi testet, és ha nekik sikerül üdvözülniük, akkor Hitlernek sem lett volna semmibe, hogy a zsidók szobrot állítsanak neki a Siratófal tövében, minden csak akarat kérdése. Tehát az ember büntethető. Ha viszont nem jön össze a dolog, akkor úgy veszik, hogy az el vagyunk rontva a kezdetektől, akkor  meg tök értelmetlen ez a Menny-Pokol felosztás. A Sátán nem tehet mást, belemegy az üzletbe, és mint egy földönfutó, egy orosz menekült, megjelenik valahol az Észt tanyavilágban. Egyből rászállnak a bürokraták, a rendőrség, az uzsorások, és a nők is persze, szóval szembesül mindazzal a nehézséggel, amivel a kisember, aki szeretné becsületesen, a saját hite szerint leélni az életét. Kicsit ismerni kell hozzá az északi népek gondolkodásmódját meg az újkori feudalizmust, aminek arrafelé a Vörös Hadsereg bevonulása vetett véget, de egy cseppet sem éreztem magamtól távolinak Jirkát, a Pokoltanya új Sátánját.
    Én egy 1959-es magyar kiadást vettem, azóta szerintem nem nyomták újra. Ha érdekel, az aukciós oldalakon biztos megtalálod.


okt 04 2009

pina

A Rammstein zenekar legújabb videóját még éjjel sem vetíti az MTV, köszönhetően annak, hogy a klip végén egy nő hátára lövik a poént (segítek, nem géppisztollyal), és ebben a szellemben egy pornószájtra töltötték fel az alkotást. A cucc szigorúan tizennyolc plusszos, itt lehet megnézni.

A dal egyébként nagy és mély kérdésekről szól. Megpróbáltam irodalmi igényességgel fordítani, bár tudom, ez a költészet Mount Everest-je, és sohasem leszek képes hozzá mérhetőt alkotni.

Rammstein - Pussy/Pina

túl nagy, túl kicsi / a méret számít végülis / túl nagy, túl kicsi / azért lehetne kicsit nagyobb / mint a mercedes az autópályán / ezzel utazom külfölre / utazás, utazás, kéjutazás / élvezni akarok, nem szerelembe esni / csak egy kis... / csak egy kis kurva kell! / neked pinád van, nekem farkam, szóval mi a gond? / vigyél el, mielőtt késő lenne / az élet túl rövid, nem várhatok / vigyél már el innen, bazmeg / németországban nem kefélhetek / túl alacsony, túl magas / nem számít, egy méret becsúszik mindenhova / túl nagy, túl kicsi / a sorompónak állnia kell / kisanyám, még egy menet / villámháború a húsfegyverrel / snapsz a fejbe, térdelj le / sültkolbászom a savanyúkáposztádba mártom / csak most egy kicsit / legyél az én kis kurvám


sze 26 2009

a női "nem"-ről

Azért jó tequilát itatni egy nővel, mert az elején égre-földre megesküszik, hogy nem lesz belőle só és citromtartó kisasztal, de a harmadik kör után csak oldatolja a fenekét.


sze 21 2009

miben higgyek?

A politikusok leírták magukat nálam az elmúlt években. Az összes. A bíróság egy koncepciós per során letöltendő életfogytiglanra ítélte Kaiser Edét, miközben halál nyilvánvaló volt, hogy még csak Mór közelében sem járt. A rendőröknek sünt kiáltok a kocsiból, már oda sem fordulnak. Felszállok a villamosra jegy nélkül, és odavetem az ellenőrnek, hogy elégítsen ki téged a Szilágyi Eleonóra. A minap meghalt egy ember gyomorvérzésben, mert addig pingpongoztak vele a kórházak, amíg le nem telt a játékidő. Már a Temetkezési Vállalatban sem hihetek, mert azt is szétlopják. Pécsett annyi koporsót rendelt kamura az önkormányzat, hogy teszkós szatyorban földelnének el, ha véletlenül ott döglök meg. Most akkor miben higgyek, basszátok meg?! A Mikulásban?


sze 20 2009

jellemző

Ő: az a tervem, hogy elcsábítok valami férfit és elmegyünk Arizónába, ahol paradicsomot fogunk termeszteni meg bárányokat legeltetünk, és akkor egyszer majd a szomszéd cowboy srác átjön, hogy kérjen kölcsönbe egy kis szénát, és távozóban a csizmája sarka majd koppan a padlón, a kalapját felpöcköli, a válla fölött visszanéz, és azt fogja kérdezni: Ti amúgy melyik egyetemre jártatok?
Én: Ííííí!


sze 19 2009

egy elfelejtett lemez elfelejtett dala

1995-ben jelent meg a The Cure, Wild Mood Swings című lemeze. A kritika lehordta, és a rajongók is húzták a szájukat, teljesen jogosan. Egy az egyben próbálták megismételni az 1992-es Wish-t, de olyan pofátlanul, hogy a még az akkordmeneteken sem változtattak. Olyan az egész, mint egy rossz tribute album. Kivétel a 13th című dal, ami fülledt, latin alapra épül, és ennek köszönhető a zenekar pályafutásának legbetegebb klipje. Érdemes kivárni, durva lesz a vége.

The Cure - 13th / Tizenhármas csatorna

"mindenki jól érzi magát a teremben" a lány táncol / "két akkord zeng a fejekben" a lány énekel / zümm-zümm, zümmög, mint a gyilkos méhek... / mondd, hogy ez nem igaz / kérlek mondd, hogy ez nem lehet igaz / időnként tágra nyílik a szeme / és mindig rajtam akad meg / meglepő, hogy milyen forró-méz színű, és éhes a tekintete / igen, jól esik, de el kell fordulnom, nehogy felrobbanjak / a lány leugrik a színpadról, légiesen / úgy néz ki, egy óra kell neki, míg földet ér / közben a két akkord ismétlődik egyfolytában / felém csúszik, lágyan, mint egy kígyó / köpni-nyelni nem tudok, és remegni kezdek / tudom, hogy ez egy nagy hiba, de jól esik! / tedd meg velem! tedd meg velem! tedd meg velem! / "ha akarod, elviszlek egy furcsa utazásra..." / "higgy nekem, szeretném, de..." / legbelül a "de" persze "kérlek"-et jelent / új ízre vágyom, a fejrázásom megadás / "olyanná válsz, amilyen sose lehetnél" / "látni fogsz mindent, amit még sohasem láttál még" / "mindent, amiről nem is álmodtál" / de azt hiszem, kissé összezavarodtam... / most csábító vagyok, vagy engem csábítottak el? / ó, tudom, hogy szarul fogom érezni magam holnap / de most ez egy cseppet sem érdekel / a lány vigyorog, énekel, forog velem körbe-körbe / mosolyog, ahogy összeomlok / az arca növekszik, majd összemegy / úgy tűnik, nem vagyok önmagam ma éjjel / és ez jól esik!


sze 18 2009

jellemző

Én: Gyere velem ma este illegál grilllpartyba!
Ő: Lehet ott Heil Hitlerezni?
Én: Persze!


sze 16 2009

köszönjük, emese!

A jobb oldalt látható szavazás győztese egyébként a jóseggű szőke lett, de megúsztam a nősülést szerencsére.  Amikor már akkora dzsuva volt a lakásban, hogy menekülni sem tudtam hová, összefutottam Emesével, akit a főbérlőm dug vett fel nyári munkásnak, amikor a tetőt újították fel. Emese tizenkilenc éves mélymagyar lány. Olyan zömök, erős fajta, akit még eke elé is be lehet fogni nyugodtan. Amikor először találkoztunk, egy árpádsávos zászlót szorongatott és bizalmatlanul méregetett engem, de később berúgott másfél deci eperlikőrtől, és barátságossá vált. Persze nem vitte túlzásba, próbálta kirúgni alólam a széket, aztán kicsit fojtogatott is, mert hát szocionista-libsi söpredék vagyok. Szóba került viszont a kosz, ami miatt már haza sem mertem menni világosban, és felajánlotta, hogy tisztességes diákrabszolga-órabérben kitakarít nálam. Kulcsot kapott,  megbeszéltük, hogy estére, mire hazaérek minden rendben lesz. Egy levél fogadott az előszobában, napocskával és mosolygó virággal természetesen, amiben töredelmesen bevallotta, hogy alulbecsülte a káoszteremtő képességemet, nem végzett időre, de este visszajön és megcsinálja a maradékot. Ez meg is történt, és most a csilivili, ragyogó lakás közepén ülök, még a ruháim is el vannak pakolva rendesen. Persze néhány tárgyat áthelyezett ízlése szerint, a macska kajálós konzervdobozát meg kidobta, mert az gusztustalan, úgyhogy most szegény állat kínai mintás kistányérból vacsorázik. Eltűnt a gitárpengetőm is, de már megszoktam, hogy a tinédzserek kisugárzása atomjaira bomlasztja ezt a tárgyat. Ettől eltekintve az összhatás lenyűgöző. Cím, telefonszám a szerkesztőségben. Köszönjük, Emese!


sze 13 2009

a gépész

Világéletemben utáltam Christian Bale-t, mert tenyérbemászó képe van, ráadásul ő a Batman, a Terminátor, az Amerikai Psycho, sőt még Jézus Krisztus is. A tököm kivan ezzel a csávóval, de tényleg. Biztos valami komplexus ez nálam, mert sárm helyett koboldeszenciába mártottak annak idején. Tom Cruise egyébként a másik szépfiú, akitől öklendezni tudok, de őt nem gyűlölöm, mert magasabb vagyok nála vagy három centivel, ráadásul szcientológus a szerencsétlen. Megvan a saját baja. Na mindegy, ezt majd kibeszélem a pszichiáter díványán a többi fóbiámmal együtt. Lényeg az, hogy láttam egy nagyon jó Christian Bale filmet, a Gépészt.
    Trevor Reznik egy szimpla gyári munkás, akinek van egy elég komoly gondja: Jó ideje nem tud aludni, ráadásul kávén és cigarettán él, aminek következtében lefogyott negyven kilóra. Ijesztően néz ki, mint egy auschwitzi rab, és ha nem tudom, hogy ki a főszereplő, biztos nem ismerem fel.


Christian Bale update. Ilyen volt, ilyen lett.

    Tudja, hogy nagy a baj, mert az átlagember nem azzal tölti az éjszakáit, hogy fogkefével tisztítja a fürdőszoba fugáit, de képtelen rájönni, mi a gond. Nem elég, hogy valaki beoson időnként a lakásába, és akasztófa-játékot ragaszt a falra, egy nagydarab idegen is nyomasztja, akiről rajta kívül mindenki azt állítja, hogy nem létezik. Pedig igazi embernek kell lennie, mert közvetetten balesetet okoz a munkahelyén, sőt fényképek is felbukkannak róla Trevor ismerőseinél. A gépész mindenkire gyanakszik természetesen, és nem hajlandó elfogadni a legtermészetesebb magyarázatot, miszerint megőrült. Végig kísért a misztikum, amit erősítenek a sötét tónusok és a telítetlen színek. Egyáltalán nem csodálkoztam volna, ha megjelenik a film végén egy szellem, aki büntetésképp kavarta össze Trevor Reznik életét, de a megoldás prózaibb, és ki is találhattam volna a felénél, ha több eszem van. Ha valaki szerette a Memento című filmet, annak ez is be fog jönni.


sze 06 2009

melegfront

Tegnap (szombaton) ötvennégy perc alatt jutottam el a Nyugatitól a Tűzoltó utcáig, ugyanis a rendőrség hermetikusan lezárta a belvárost a melegfelvonulás miatt. Csak azért tartott ilyen rövid ideig, mert áthágtam a létező összes közlekedési szabályt, egyirányú utcákba hajtottam be fordítva, buszsávban közlekedtem, nagyjából hét jogosítványt lőttem el közel egy óra alatt. Ez persze senkit sem érdekelt, az összes Darth Vader azzal volt elfoglalva, hogy a betyárnindzsák ne verjék agyon a résztvevőket. Lehetetlenné tették egy egész város életét, benne volt vagy százmillióba, de sikerült. Gratulálok!
    Egy ilyen felvonulásnak akkor lenne létjogosultsága, ha korszerű demokráciában élnénk, ahol a hatalom nem akarja megsemmisíteni a másként élőket, másként gondolkodókat. A rendezvény üzenete ilyenkor ennyi: Itt vagyunk, élünk, boldogok vagyunk, szevasztok! Igen ám, de nem élünk korszerű demokráciában ugyanis hiába kormányoz (vagy mit csinál) a maszop, igazából a Jobbik van hatalmon. Ezt most látványosan demonstrálták is, mert milyen ünnepség az, amit csak biztonsági őrök gyűrűjében, az emberektől elzártan lehet megtartani? Miért kellett egyáltalán? Dacból? Csak azért is megmutatjuk, hogy ki merünk menni az utcára? De igazából nem mernek kimenni az utcára, mert ha nem védik őket kordonok, Budaházy haverjai vérfürdőt rendeznek, ez egészen biztos. Magyarországon, a huszonegyedik században.
    Szégyen.
 


sze 02 2009

az összes szám nullától a végtelenig

Valahogy (bizonyára teljesen véletlenül) előkerült egy régi elméletem a párkapcsolatokról. Nyilván nem egy nyerő széria közepén írtam és azért rejtettem el a "nemá!" mappába. Annyira viszont nem rossz, hogy ott egye meg a penész, tessék:
    A világ egy hatalmas kaszinó, tele játékasztalokkal. Van köztük olyan, ahol gyakorlatilag tét nélkül is lehet nyerni, de ezeknél olyan kicsi a szorzó, hogy nem éri meg a ráfordított időt sem. Itt az ember csak végső kétségbeesésében játszik, amit úgyis megbán, hiszen a nyeremény szinte senkinek sem kell, tehát csak rossz szájízzel birtokolható.
    Az alacsony kockázatú asztalok már igényelnek némi befektetést, általában 2-4 sörrel,  gin-toniccal, vagy vodkával működnek. A nyerési esély ötven százalék, a fődíj pedig egy kellemes esti program a csillogó szemű idegennel. Itt lehet duplázni is virággal meg vacsorával, és jó esélyünk van elnyerni a bónuszt, amely néhány héttől néhány évig terjedő kikapcsolódást biztosít.
    Ha az ember komolyabb nyereményre vágyik, amire sokaknak fáj a foga, a belső terembe megy játszani. Ott már nagyon dörzsölten kell rakosgatni a téteket, különben üres zsebbel kulloghat haza a vendég. Minden nehézség ellenére sokan vannak itt, mert ha bejön a számítás, az maga az amerikai álom, a felszínes tökéletesség. Degradálónak tűnik a megfogalmazás, pedig ez hasonlít leginkább arra, amit boldogságnak nevezünk.
    Na és ott van a VIP részleg, ahová csak az megy be, aki teljesen elvesztette az eszét. Világnagy rulettasztal áll a közepén, amire fel van festve az összes szám nullától a végtelenig. A nyerési esély zéró, ráadásul nem fogadnak el kis téteket, hanem mindent oda kell tolni. Mindent az égvilágon. És mindig akad néhány szerencsétlen aki bevállalja, mert hallottak róla, mesélték nekik, hogy itt a világ legnagyobb csodáját rejtegeti a bank. Hát mi ahhoz képest egy élet?


sze 02 2009

orgazmuskoktél

Tejfölbe mártogatott töpötyű lilahagymával, sajtoskiflivel és hideg kakaóval. Takarítani akartam tényleg, de ezek után aludnom kell kicsit.


aug 30 2009

miért nem jó film a Gettómilliomos?

Nyolc Oskar, négy Golden Globe és hét BAFTA-díj után értelmetlennek tűnik a kérdés, pedig tényleg nem jó. Látványos valóban, tehetséges színészek nyújtanak hiteles alakításokat, de a történet pofátlanul blőd. Egy hajszál választja el attól, hogy a huszonegyedik század meghatározó alkotása legyen, így viszont nem más, mint egy képeslap. Színes, mozgalmas, de előbb-utóbb megy a többi közé a szemétbe.
    A Gettómilliomos nem Indiáról, a szerelemről, vagy a vetélkedőkről szól, hanem a végzetről. A gyengébbek kedvéért ezt egy szimmetrikus mintával is jelzik filmben: A legelején és a legvégén ugyanaz a kérdés olvasható (Miért tudja Jamal a válaszokat? D: Mert így volt megírva), és halálpontosan a játékidő felénél felhangzik a "Mert ez a végzetünk" mondat, természetesen egy gettóban született, hat éves fiú szájából. Baromi hiteles.
    A rendező, Danny Boyle szerint a végzet egy hidegburkoló szakmunkás, aki mindig a megfelelő mintát rakja ki a csempéből, függetlenül attól, hogy merre dőlnek a fürdőszoba sarkai. Mit is tett Jamal, hogy elnyerje Latika szerelmét és a húszmillió rúpiát? Egyszer behívta maga mellé a menedékbe, mert a bátyja hallgatólagosan belegyezett. Kétszer otthagyta a trutyi kellős közepén, mert félt a bátyjától, egyszer meg épp Salimot követve talált rá, de azzal sem jutott előrébb. Sem megtartani, sem megvédeni nem tudta a lányt, aztán végső kétségbeesésében jelentkezett a "Legyen Ön is milliomos"-ba, és az ölébe hullott minden. Megérdemelte? Az lenne a végzet dolga, hogy nyomoroncoknak osztogasson jócsajokat meg pénzt ládaszámra?

    Talán a hiperrealista megközelítés verte ki nálam a biztosítékot, mert képtelen vagyok befogadni a precízen adagolt huszonegyedik századi nyomort, miközben tudom, hogy egy klasszikus népmesét nézek. Azt, amelyikben a legkisebb fiú elnyeri a fele királyságot meg a királylány kezét, csak azért, mert ő a legkisebb fiú. Ez a végzete. És Boyle-nak egyáltalán nem esett volna nehezére mesevilágot teremteni, hiszen ő rendezte a Trainspotting-ot, A Sekély sírhantot meg a Partot is. A Trainspotting-ban éppen a valóságtól elrugaszkodott sztori hitette el velem, hogy a heroinfüggőségből simán át lehet sétálni a kispolgári létbe, pedig ez nettó hülyeség.
    Az is zavart nagyon, hogy míg a látványt a legapróbb részletekig kidolgozták az alkotók, a főszereplőknek nincs jellemük. Bután néznek ki a fejükből két órán keresztül, aztán tarkón vágja őket a happy end, és vége. Egyedül Salimnak van karaktere, érezhető ahogy változik, fejlődik. Ha rossz irányba, akkor is. Az egész filmben ő az egyetlen igazi ember. Talán annyi kellett volna csak, hogy a befejezésnél nem a tipikus amerikai klisét használják flitteresővel meg szélgéppel, hanem pofára ejtik Jamalt egy kicsit. Mondjuk elbukja a pénzt. Iszonyú csend támad a stúdióban, a tévénézők a tenyerükbe temetik az arcukat, a fiú pedig felugrik és úgy örül, mintha megnyerte volna a fődíjat. És meg is nyerte, hiszen a végzet csak eszköznek használta a játékot és a pénzt, az igazi cél az volt, hogy összejöjjenek. Ennyi elég lett volna.


aug 26 2009

nahát...

...mégsem vetett ki magából a kortár sirodalom. Minden előjel ellenére az Irodalmi Jelen lehozta az interjút meg az egyik mesémet. Bebebeeee!

Itt van.


aug 18 2009

még az ág is...

Megyek haza dög büdösen, nincs szappan. A közértben veszek valamit, amiről a zuhany alatt derül ki, hogy testápoló. Citrus illatú mosogatószert kenek magamra, majd átbindzsizek a nagyszobába. Megnézném a leveleim, de nincs net. Telefonálok, az ügyfélszolgálatos droid használhatatlan. Elindulok a kirendeltségre, izzadok és jönnek rám a darazsak. Egy órát várok, egy órát vitatkozom, küldetés teljesítve. Megnyitom a gmailt, egy levél van összesen, amiben egy irodalmi honlap szerkesztője sztornózza le az interjút meg a novellám megjelentetését (nagyon vicces sztori, erről mesélek még). Beraknék valami zenét, hogy megnyugodjak, de nem indul a lejátszó. Kék halál, újraindítás, kék halál. Lefüstölt a vincseszterem. Game Over.


aug 13 2009

jellemző

Ő: ...és szép szőke, ha jól emlékszem.
Én: Nem, nem. Sötétbarna.
Ő: Még jó, hogy nem szökkenő. Képzeld, régebben nem értettem a szökkenős vicceket. Fogalmam sem volt róla, hogy mi a fene olyan vicces egy szökkenőben...
Én: Ííí!
Ő: Ja, hát vannak elhallásaim.


aug 12 2009

reméljük, hogy gratuláljak önnek a nyertes a mi worldwide business

Zseniális átverős e-mailt kaptam ma a Nemzetközi Kirajzol Számvevőszék és menedzsment, Koordinátorainak Vízumlottó Headquarterétől:

Nemzetközi Kirajzol Számvevőszék és menedzsment,
Koordinátorainak Vízumlottó Headquarter,
31, Brixon Bíróság Carlton East Gate,
Dél-Afrika
 
 
Ref.: PEC/9030108308/07.
Gy.sz.: 15/76/EF36.
Tételszám: SALP97585.
Ticket száma: B665 75.608.567.
Biztonsági kód: ZA/183/RR
 
Attn: Winner;
 
GRATULÁLUNK
 
Reméljük, hogy gratuláljak Önnek a nyertes a mi Worldwide Business, Kereskedelmi Folyóirat, web-site és személyes e-mail címek segítségével Computer System Super Draw, amelyet véletlenszerűen kiválasztott több mint 2.000.000 (kétmillió) Érvényes az egyes e-mailek, nevek és címek listája való különböző ország a világ minden tájáról az E-LOTTERY Dél-Afrika és az Egyesült Királyság támogató 2010 FIFA World Cup, amely kimondta, hogy Dél-Afrika.
 
Ez egy évezred tudományos számítógépes játék, amely az e-mail címeket használtak, hogy ösztönözze a labdarúgás szerelmeseit.
 
A büszke támogatásával E-LOTTERY EGYESÜLT KIRÁLYSÁG, MICROSOFT & FIFA SUPPORT TEAM (Afrika)
 
Az Ön neve és Hivatk. Ügyszámot ezért jóváhagyta az az állítás, a teljes összeg a 800.000 (nyolcszázezer font Egyesült Királyság). Ezt megoszlik a 20 szerencsés nyertesek összesen 16.000.000 Alap és ön között, az 1. kategóriába Worldwide 2008 LUCKY WINNERS.
 
   
DÍJ KÖVETELÉS UTASÍTÁSOK

Kapcsolat Akkreditált / meghatalmazott képviselői a fájlt a követelést, az elérhetőségi adatait ismertetjük,
 
Nigériai megbízhatósága Agent R panasziroda
 
KAPCSOLAT
Rev atya James Roland
revjamesroland@live.co.uk
 
Annak érdekében, hogy elkerüljék a felesleges késedelmek, Ön köteles felvenni a kapcsolatot a megbízott képviselő a következő információkat a hivatalos ellenőrzést, és megerősítést.

Kérem, küldjenek egy másolatot a kontaktus adatokat MINDKÉT EMAIL.
 
REF SZÁMA
SERIAL NUMBER
MENETJEGY SZÁMA
Biztonsági kód
 
Biztonsági okokból, azt tanácsoljuk, hogy a nyertes információ titkosságát, amíg a követelések feldolgozott és a pénzt átutalják a account.Please hívást, ha a levelet nem válaszolt, hogy 24 órán belül.
 
Még egyszer gratulálok!
 
Üdvözlettel:
Mrs. Brown Cathy
(General Secretary)


aug 10 2009

jaj úgy élvezem én a strandot!

Jól indult a vasárnapi fürdőzés, mert sütött a nap, sőt még helyet is találtunk a parton. Később kicsit elbizonytalanodtam, amikor közvetlenül mellettünk egy újfullandi hatalmasat kulázott a vízbe.


aug 08 2009

csönded vagyok

Meghalt az én legújabb régi jó cimborám. Nyugodjon békében Cseh Tamás!


aug 04 2009

ipari kémeink jelentik

az ész trónfosztása meglepően értelmes poszt a bombagyáron alice csodaországban trailer keresztény michael jackson imitátorok ha a pénz túrós-habos sütemény lenne zsidótlanító pezsgőtabletta matisyahu nézegessen halott celebeket nehogy egyszer én is így járjak amikor franz kafka rálecsózik a varázsgombára


aug 01 2009

Edek & Mala

Említettem már valamelyik posztban, hogy új másodállásom van: egy kocsma elindításában segédkezem. A hétvégén tanulmányi útra mentünk Krakkóba, mivel lengyelországban nagy hagyományai vannak az alkoholfogyasztásnak, este nyolcra gyakorlatilag mindenki mattrészeg. A teszkó ott úgy néz ki, hogy le van választva az eladótér harmada, és azon a részen kizárólag vodkát árulnak. Az éjjel-nappali közértre sem az van kiírva, hogy ABC, vagy Delikát, hanem egy hatalmas ALKOHOLE felirat virít a bejárat fölött.
    Feels like heaven.
    Négyen utaztunk: Mélymagyar Zoltán képviselte a hazai ultrákat, a filmrendező haverom a buddhista-raszta szövetséget, és magunkkal vittük még Jolán Hortenzia Barbie-t, aki nem csak céép, hanem okosz is. Engem ugye a kobold és lúdvérc szakszervezet delegált, komoly csapatot alkottunk, ezt biztosan állíthatom. Abszolút nem tűntünk ki a tömegből, mert Krakkó egy  hatalmas Muppet Show. Az a furcsa a városban, hogy nyoma sincs a búvalbaszott zombiseregnek, ami ellepi nálunk a metrót. Mindenki mosolyog és nevetgél, ami köszönhető persze az égetett szesznek, de egy arcon sem láttam a nálunk jól ismert "sírva vigad a magyar" jellegű tablettásbor-depressziót. Feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy ennyi elázott miniszoknyás nőt sem láttam még egyrakáson - go to 2nd paragraph.
    Random helyi érdekességek:


Nyalókázó kislányokra figyelmeztető közlekedési tábla és pszichedelikus kispolszki.

    Ellátogattunk az Auschwitz-Birkenau konszernbe is, de nem fogok most élménybeszámolót tartani a borzalmakról. Elmesélek viszont egy történetet, ami ott esett meg 1944-ben:
    Edward Galínski lengyel politikai fogoly volt, 21 éves. A tábori száma 531, tehát az első transzportok egyikével érkezett, vén rókának számított. Nagyon unták már magukat a haverjaival, és kisütötték, hogy meg kéne szökni. Ebben az időben a németek már több fronton vonultak vissza, akadozott ellátás is, hát lehetett üzletelni az őrökkel. Készpénzért és aranyért vettek egy komplett SS-egyenruhát meg kilépő papírokat. Hónapokig tervezgettek és figyelték a katonákat, hogy viszik külsős munkára a rabokat, mert ezt a trükköt akarták elsütni. Menet közben viszont Edek beleszeretett egy Mala nevű nőbe, és semmiképpen sem akarta otthagyni.
    Sokan azt gondolják, hogy a táborban csak csontsovány, kiéhezett foglyok éltek, akik azzal töltötték az idejüket, hogy a halált várták. Voltak rengetegen persze, akik idegileg felőrlődtek és feladták, flekktífusz és vérhas járvány is tombolt, ügyeskedéssel és egy nagy adag szerencsével viszont felszökött a túlélési esély akár egy százalékra is. Edek pedig ügyeskedő volt, jóképű, és az a fajta, aki folyamatosan bajba kerül, de valahogy mindig megússza. A lányos anyák rémálma. Szerelőként dolgozott, ami kiváltságos posztnak számított, mert bejárása volt a női részlegbe is. Itt ismerkedett meg egy sziléziai zsidó lánnyal, Mala Zimetbaummal, és járni is kezdtek, már amennyire ezt meg lehetett oldani Birkenauban.


Mala Zimetbaum és Edward Galínski

    Edek ragaszkodott ahhoz, hogy vigyék magukkal a lányt is, de a barátja, Wieso (Wieslaw Kielar, aki később megírta az Anus Mundi-t. Magyarul A 209. auschwitzi fogoly címmel jelent meg) nem mert nekivágni egy legyengült és beteg nővel, ezért úgy határoztak, hogy két csoportra oszlanak. Galínski megy először Malával, és néhány napra rá a többiek, ha sikerült valahogy visszacsempészni az egyenruhát. Edek átöltözött egy bódéban, és nemes egyszerűséggel kisétált a táborból a nőjével együtt. Másfél hét múlva sajnos elcsípte őket egy őrjárat, és az azonosítás után visszaszállították őket a táborba. A politikai osztály nagyon kíváncsi volt arra, honnan sikerült egyenruhát szerezni, ezért majdnem egy hétig kínozták őket a 11. barakkban. Nem vallott egyik sem. Felkötötték mindkettőt, viszont a történet terjedni kezdett a táborban, helyi legendává váltak, ami sokaknak erőt adott a túléléshez. Edek és Mala utolsó üzenete a mai napig olvasható a pincebörtön falán.

    A Szerelem a halál árnyékában című képregény is róluk szól.


júl 27 2009

jellemző

Ő: A tizenhatodik század óta nagyon sokat változott az angol nyelv. Egy mai ember nem is értené.
Én: Ugyan! Olvastam én már Shakespeare-t eredetiben. Ugyanannyit értettem belőle, mint egy Times vezércikkből: Semmit.


júl 22 2009

engedj be

Nincs időm hosszan ömlengeni, de nézzétek meg az Engedj be című svéd filmet. Az a gyönyörű benne, hogy egyszerre művészfilm, ugyanakkor vámpíros horror is, felhasználva a létező összes Stephen King-féle klisét. Attól brutális, hogy a halált, a kiömlő vért hétköznapinak láttatja, és nem szűri a színeket, mint ahogy az amerikai filmeknél szokás. A hulla itt hullának néz ki, és nem egy festett műanyag bábnak. Sokkoló.
    Mégsem azoknak ajánlom, akik a horrorra buknak, mert a sok rémség csak egyfajta keret. Torz félvilág, a külvárosi lakótelep és a misztikum határán. Ez a film nem egy szerelmi történet, hanem magát a szerelmet meséli el, és ebben a környezetben nem kelt ellentmondást, hogy a témakör határtalan, ugyanakkor egyszerű, mint egy pont. Azt hittem, hogy a Donnie Darko és a Bin-jip után már nem hatódom meg semmin, de amikor a mozi után rágyújtottam, a körút járókelői nagyon furcsának tűntek. Ufonautának éreztem magam, aki itt ragadt, mert tönkrement egy nagyon fontos alkatrész az űrhajójában.


júl 21 2009

nemnemsoha

Ígérem, soha többé nem majmolom senki blogját, de Bede Márton villáminterjúi megihlettek. A szöveg kegyeletsértő, pornográf, és olvasása semmilyen korosztálynak nem ajánlott. Fehérrel írtam, ki kell jelölni.

Villáminterjú Michael Jacksonnal, a popzene királyával:

Riporter: Mr Jackson! Miközben a Hófehérkére recskázott, megfordult a fejében, hogy be kéne végre akasztani egy igazi mocskosszájú ribancnak?
Michael Jackson: Igen.
Riporter: Köszönöm az interjút!


júl 19 2009

a szilánkokról

Hét életem van, mint a macskának, csak míg ő szusszanhat egyet, amikor elcsapja a kocsi, nekem egyszerre kell lenyomnom az egészet. Tényleg úgy érzem, mintha valaki kapcsolgatná a tévét, teljesen összefüggéstelen képeket látok, és nem értem, hogy mi miért történik. Ezt a blogot (is) hagynom kéne a francba, akkor is szívja az energiámat, ha rá se nézek. Az első évben négy posztot írtam, és egyáltalán nem nyomasztott az egész. Most kétszázötven fölött járunk, és legalább húsz vázlat van a gépemen. De semmi ez, mert megy közben a csillagos blog, ami csúnya bukta egyébként, ugyanis a kezdeti index-könyvesblog támogatás ellenére erősen közelít a látogatottsága a nullához. Fikázhatnám most az olvasókat, hogy a politikán meg a pinán kívül semmi sem érdekli őket, vagy kitörölhetném az egészet azzal a felkiáltással, hogy fos amit csinálok - lám kiderült -, de azoknak meg tetszik, akik olvassák. What to do? Mindegy, ennek a frissítgetése is elvisz egy órát naponta.
   Aztán dolgozom is, most éppen három helyen. Főállásban a traktorgumi-kereskedésben ugye, ezenkívül rusnya szórólapokat tervezek, hogy legyen pénz sörre, de a biztonság kedvéért még egy kocsma létrehozásában is segédkezek.
   Van egy félig kész mesekönyvem, amit nagyon szeretnék befejezni, plusz egy elcseszett regény, aminek ki kell dobni a felét, vagy le kéne tenni róla teljesen. Ezt viszont nem tehetem, mert életem végéig idegesítene, hogy nem csináltam meg.
   Szociálisan sem gyengén vállaltam túl magam, ugyanis a default mókuskán kívül még figyelemmel kísérem Miss Röfi jellemfejlődését, és rendszeresen hallgatom Beszédesné Hoffenbauer Aranka történeteit. Nyulam is van, de az szerencsére önmagába szerelmes halálosan, és szeretnék még odafigyelni valakire, aki nem egyszerű időszakon van túl.
   Nem is macska vagyok akkor, hanem egész akol, mert itt hirtelen tizenkét olyan tétel jött össze, ami teljes embert igényel. Selejtezni kéne, mert darabokra törik az életem, de hogy tehetném meg, amikor minden kis szilánkját szeretem?


süti beállítások módosítása