TÜNDÉRGYÁR

Nem vagyok horror rajongó, és a depresszióval is jól állok mostanában, de a többi művészeti ággal ellentétben a festészet csak akkor fog meg, ha megijeszt, ha maga alá temet. Ezért is vagyok hulla szerelmes Veronikába, csak ő most nem rajzol nekem sajna, mert utolérte a válság, és nem látja a sárga csekkektől a monitort. A csendéletektől hányok, a portrékat unom, a geometriai alakzatokat pedig már hetedikes koromban is gyűlöltem, most sem vagyok velük másképp. Be is mutatnám akkor három kedvencemet:

Daniel Danger: Ez a huszonéves, láthatóan flúgos csávó New Englandben él, és igazából nem is fest, hanem szitával dolgozik. Ez egy nyomdaipari eljárás, az a lényege, hogy egy szövetet bekennek emulzióval, ami igen érzékeny a fényre. A kívánt mintát filmre, vagy fóliára nyomtatják, ráhelyezik a szitára, és valami reflektorszerűséggel megvilágítják. A művelet végén a szövet pórusai eltömődnek, kivéve ott, ahol szükséges, és át lehet rajta trutymákolni a festéket. Daniel kettő-öt ilyen réteggel dolgozik. Tervez egyébként zenekari plakátokat és CD-borítókat is. Elég érdekes figura leget, mert a kontakt menüpont alatt csak egy e-mail címet ad meg, és bevallja, hogy se stúdiója, sem állandó lakhelye nincs, de külön kérésre elárulja, hogy melyik kollégium, melyik szobájában lehet vele találkozni...

Tiny Media Empire>>

Caspar David Friedrich: (1774-1840) Németalföldi festő. A művészek új generációját képviselte, nem egy mecénás "tartotta ki", hanem saját magát menedzselte, és a képei eladásából élt. Politikailag a mélynémet labanc.info vonalat képviselte, ezért az embereket általában nemzeti viseletben ábrázolta, és valami jó nagy kőre, vagy talapzatra állította őket, hangsúlyozva a földközeliséget és magabiztosságot. Mániákusan hitt a szimmetriában, ami szerintem nem kúl, viszont a tájképei egyszerűen félelmetesek. Remélem, Dan Brown sohasem fog írni a Friedrich-képekbe rejtett szimbólumokról. Tessék, keressétek meg őket.

Caspar David Friedrich galéria>>

Zdzisław Beksiński: (1929-2005) És végül a Mester. Festő, fényképész, szobrász, a világ legismertebb lengyel fantasy művésze. Ha a képek esetleg visszaköszönnek az Alienből, vagy a Silent Hill játékból, az nem a véletlen műve, mert a horrort (kis túlzással) Beksiński találta fel, és őt másolja azóta is a fél világ. Imádja a posztapokaliptikus környezetet, a vallási szimbólumokat, sőt a hétköznapi témákat (mint itt a kutyával sétáló vak) is úgy tudja megközelíteni, hogy megszorul az emberben a kula. A halála éppen annyira szürreális volt, mint a képei. Lakott nála egy család, gondnoki feladatokat láttak el, és húzogatták kisebb összegekkel az öreget. Beksiński az elején még pénzelte őket, de amikor látta, hogy ebből semmi sem kerül vissza hozzá, bekeményített. A következő próbálkozásra beintett, mire a nagyobbik fiú tizenhét késszúrással végzett vele.

Zdzisław Beksiński galéria>>

Webkettő (fn): Egy csillió dollárból létrehozott rendszer, mely professzionális keretet ad az üres fecsegésnek. Mivel az emberiség a lényegtelen dolgok megvitatásánál csak dugni szeret jobban, borítékolható, hogy a közösségi virtuális szexben fog kiteljesedni.

Kapcsolódó poszt: kurvák és gengszterek

Ez az animációs sci-fi Rene Laloux munkája, 1973-ban készítette. Neki köszönhető egyébként az Idő Urai is, valamint a Light Years, amit szerintem nem mutattak be nálunk.
    Olyan érzés nézni a filmet, mintha egy festő műtermében ülnék, és a mester pasztellkrétával rajzolna nekem másfél órán keresztül. A korabeli animációs technikáknak megfelelően rengeteg az állókép, ismétlődnek a hátterek és a karaktermozgások, viszont olyan meseszerű az egész, annyira gyönyörűek a színek, hogy magasan veri a Disney filmjeit még ma is. Jó, a művészet nem futóverseny. Nem győzni kell, hanem időtálló értéket teremteni, és az a fontos, hogy az alkotás a későbbi művekkel szemben is megállja a helyét. Ez egyértelműen sikerült, mert a Fantastic Planet harminchat év után is jelentős rajongótáborral bír.
    A Traag bolygón furcsa népek élnek. Emberszerűek, de akkorák, hogy még Pete Steele is elférne a tenyerükben. Miután sok tízezer év után eljutottak a technikai fejlődés csúcsára és bejárták az Univerzumot, felfedeztek egy különleges meditációs technikát, ami annyira megtetszett nekik, hogy mással már nem is foglalkoznak. Ez az életük. Üldögélnek otthon, varázsgombát majszolnak, lelkeik pedig szappanbuborékba zárva rekednek össze-vissza. Jó, mi? A Traagok még egy korábbi expedíció során kapcsolatba kerültek a földi emberekkel, és néhányat magukkal hoztak a bolygójukra. Nem tartják sokra a fajtánkat, igazából úgy tekintenek ránk, mint a patkányokra, akik sajnálatos módon elszaporodtak. Az emberek (helyi elnevezésük: Om) egy részét megszelidítették és a Traag gyerekek tartják őket aranyhörcsög helyett, míg a többiek a vadonban élnek, kis primitív társadalmakban. A Traagok néhány évenként Om-talanítást tartanak, amikor is méreg pasztillákat szórnak az emberek búvóhelyeire. Nem gonoszak igazából, nem gyilkolni akarnak, csak méretben és tudásban annyira felettünk állnak, hogy nem tekintenek minket értelmes lényeknek. Na és itt lép színre Terr, a főszereplő, aki megváltoztatja a történelmet...
    Az egész film fent van a youtube-on, persze tíz perces részekben. Ha valaki szeretné megnézni egyben, írjon nekem (b.lotterfeld kukac gmail pont com), küldök linket és magyar feliratot. Íme, néhány kép kedvcsinálónak: