Nem akarok én bulvárblogot csinálni, de ez kihagyhatatlan. Ül a marketinges a Suzuki-kereskedésben, és azon gondolkozik, mivel lehetne feldobni még a sarki órásplakátot, mert nem jönnek a vevők. Ezaz! Ragasszunk rá világítós-sárga betüket, biztos nem úgy fog kinézni, mint egy utolsó segélykiáltás. Ha szellemi fogyatékos válságmenedzser lennék, pont így csinálnám.
Augusztusban jön az új Placebo lemez. Brian Molko állítólag dalban mondja majd el, hogy az ég kék, a fű zöld, oly gyönyörű az élet. Durva lehet, amikor ő kezd majd vidám számokat játszani. Addig is itt egy régi kedvencem, ami egyébként egy elképesztően fertelmes Kate Bush szám feldolgozása.
Placebo - Running up that Hill / Fel a hegyre
ez nem fáj nekem / akarod érezni, hogy milyen? / akarod tudni, hogy ez nem fáj nekem? / elmondjam, hogy milyen üzletet kötöttem istennel? / felszaladsz a hegyre / te és én, felszaladunk arra a hegyre / bárcsak üzletet köthetnék istennel / hogy cseréljünk helyet / járja ő ezt az utat / rohanjon ő a hegyre / másszon ő a ház tetejére / ó bárcsak... / nem akarsz engem bántani / de nézd, milyen mélyre ment ez a golyó / akaratlanul is szétszakítalak / vihar van a szívünkben, édes / mennyi gyűlölet kell, hogy szeressünk? / mondd, mi még számítunk egymásnak, ugye? / felszaladsz a hegyre / te és én, felszaladunk arra a hegyre / te és én, nem leszünk többé boldogtalanok / bárcsak üzletet köthetnék istennel / hogy cseréljünk helyet / járja ő ezt az utat / rohanjon ő a hegyre / másszon ő a ház tetejére / ó bárcsak... / gyerünk bébi, gyerünk, gyerünk bébi! / hadd lopjam el tőled ezt a pillanatot / gyerünk angyal, gyerünk, gyerünk drága! / mutassuk meg, mit tudunk / bárcsak üzletet köthetnék istennel / hogy cseréljünk helyet / járja ő ezt az utat / rohanjon ő a hegyre / másszon ő a ház tetejére / ó bárcsak... /
(a gitáros gyerek néha belenyüsszög a mikrofonba, hogy u-ú-u-ú, de azt nem tudtam lefordítani sajna)
A cigány biciklizik a faluban. Egy zsák van rákötve a vázra. Arra jár a rendőr és ráköszön:
- Jó napot!
A cigány felháborodottan válaszol:
- Dehogy loptam én malacot!
Most meg azt találták ki nagy unalmukban az elvtársak, hogy nálunk is büntetni kellene a holokauszt-tagadást. Függetlenül attól, hogy ez egy teljesen kivitelezhetetlen projekt - hála az amerikai szervereken tárolt anyagoknak -, alapvető jogállami elveket is sért. Nem csak itt egyébként, hanem Németországban is, ahol már működik ilyen törvény. És most nem a szólásszabadságról van szó, hanem az önvádra kötelezés tilalmáról (1998 XIX/8 §).
"Senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson."
Elmagyarázom, hogy jön ez ide: Ha egy racionális gondolkozású, épeszű embert komolyan érdekel egy téma, akkor a következőképpen jár el:
Na, ez az a módszer, amivel lehetetlen eljutni a holokauszt-tagadásig. Sőt. Egyáltalán nem létezik olyan logikus gondolatmenet, aminek ez lenne a vége. Azok az emberek, akik azt hangoztatják, hogy a zsidó genocídium nem történt meg, simán hazudnak. Ők egyszerűen neonácik, és mivel jól tudják, hogy a világ civilizáltabb részén - nagyrészt a holokauszt miatt - nem számít szobatiszta hobbinak a zsidózás*, és aki a sarokba szarik ugye, az nem kap rétest estére, igyekeznek jobb színben feltüntetni magukat. Tagadnak. Nemúgyvót. Ha meg úgy volt, hát az sem úgy volt, mert Hitler pont nem nézett oda, amikor ez a diákcsíny történt, Szálasinak meg csuriban volt az ujja, miközben belelövette az embereket a Dunába. Persze-persze.
A holokauszt-tagadók szellemileg és erkölcsileg azonosulnak a nácikkal, és kénytelenek osztozni a bűneikben. Ezért amit tesznek, nem más, mint a gyilkos védekezése, aki úgy igyekszik elkerülni az életfogytiglant, hogy tagad. Ehhez pedig joga van.
Én jobban szeretném, ha mondanák tovább a magukét, mert így legalább szem előtt vannak. Tud rájuk figyelni a rendőrség és a nemzetbiztonság. A világon kismillió kártékony eszme terjed, és csak azért nem hisz mindenki a szcientológiában, a fényevésben meg a barguzini Petőfi Sándorban, mert az ember alapvetően nem hülye. Észreveszi, ha megpróbálják bepalizni.
Sokan azt mondanák erre, hogy ez mind szép és jó, de a túlélőket és az ügyben érintett csoportokat érzékenyen érinti a holokauszt-tagadás. Erre meg annyit tudnék mondani, hogy a média nagy része alapból nem enged teret az ilyen nézeteknek, a közösség elleni uszítás pedig elég jól van szankcionálva. Simán meg lehetne oldani, hogy a fasiszták csak egymást szórakoztassák a hülyeségeikkel, ha a netezők jó része nem a kuruc.info-ból merítené a napi horror adagját. Ha olyan terméket kéne eladnom, amit speciálisan a liberális értelmiség vásárol, én egész biztos ott hirdetnék, mert ők teszik ki az olvasóközönség jó részét.
Ezen kéne elgondolkozni.
*cigányozás, buzizás, románozás, magyarozás, szlovákozás, ízlés szerint
jelenléti ív