júl 27 2009

jellemző

Ő: A tizenhatodik század óta nagyon sokat változott az angol nyelv. Egy mai ember nem is értené.
Én: Ugyan! Olvastam én már Shakespeare-t eredetiben. Ugyanannyit értettem belőle, mint egy Times vezércikkből: Semmit.


júl 22 2009

engedj be

Nincs időm hosszan ömlengeni, de nézzétek meg az Engedj be című svéd filmet. Az a gyönyörű benne, hogy egyszerre művészfilm, ugyanakkor vámpíros horror is, felhasználva a létező összes Stephen King-féle klisét. Attól brutális, hogy a halált, a kiömlő vért hétköznapinak láttatja, és nem szűri a színeket, mint ahogy az amerikai filmeknél szokás. A hulla itt hullának néz ki, és nem egy festett műanyag bábnak. Sokkoló.
    Mégsem azoknak ajánlom, akik a horrorra buknak, mert a sok rémség csak egyfajta keret. Torz félvilág, a külvárosi lakótelep és a misztikum határán. Ez a film nem egy szerelmi történet, hanem magát a szerelmet meséli el, és ebben a környezetben nem kelt ellentmondást, hogy a témakör határtalan, ugyanakkor egyszerű, mint egy pont. Azt hittem, hogy a Donnie Darko és a Bin-jip után már nem hatódom meg semmin, de amikor a mozi után rágyújtottam, a körút járókelői nagyon furcsának tűntek. Ufonautának éreztem magam, aki itt ragadt, mert tönkrement egy nagyon fontos alkatrész az űrhajójában.


júl 21 2009

nemnemsoha

Ígérem, soha többé nem majmolom senki blogját, de Bede Márton villáminterjúi megihlettek. A szöveg kegyeletsértő, pornográf, és olvasása semmilyen korosztálynak nem ajánlott. Fehérrel írtam, ki kell jelölni.

Villáminterjú Michael Jacksonnal, a popzene királyával:

Riporter: Mr Jackson! Miközben a Hófehérkére recskázott, megfordult a fejében, hogy be kéne végre akasztani egy igazi mocskosszájú ribancnak?
Michael Jackson: Igen.
Riporter: Köszönöm az interjút!


júl 19 2009

a szilánkokról

Hét életem van, mint a macskának, csak míg ő szusszanhat egyet, amikor elcsapja a kocsi, nekem egyszerre kell lenyomnom az egészet. Tényleg úgy érzem, mintha valaki kapcsolgatná a tévét, teljesen összefüggéstelen képeket látok, és nem értem, hogy mi miért történik. Ezt a blogot (is) hagynom kéne a francba, akkor is szívja az energiámat, ha rá se nézek. Az első évben négy posztot írtam, és egyáltalán nem nyomasztott az egész. Most kétszázötven fölött járunk, és legalább húsz vázlat van a gépemen. De semmi ez, mert megy közben a csillagos blog, ami csúnya bukta egyébként, ugyanis a kezdeti index-könyvesblog támogatás ellenére erősen közelít a látogatottsága a nullához. Fikázhatnám most az olvasókat, hogy a politikán meg a pinán kívül semmi sem érdekli őket, vagy kitörölhetném az egészet azzal a felkiáltással, hogy fos amit csinálok - lám kiderült -, de azoknak meg tetszik, akik olvassák. What to do? Mindegy, ennek a frissítgetése is elvisz egy órát naponta.
   Aztán dolgozom is, most éppen három helyen. Főállásban a traktorgumi-kereskedésben ugye, ezenkívül rusnya szórólapokat tervezek, hogy legyen pénz sörre, de a biztonság kedvéért még egy kocsma létrehozásában is segédkezek.
   Van egy félig kész mesekönyvem, amit nagyon szeretnék befejezni, plusz egy elcseszett regény, aminek ki kell dobni a felét, vagy le kéne tenni róla teljesen. Ezt viszont nem tehetem, mert életem végéig idegesítene, hogy nem csináltam meg.
   Szociálisan sem gyengén vállaltam túl magam, ugyanis a default mókuskán kívül még figyelemmel kísérem Miss Röfi jellemfejlődését, és rendszeresen hallgatom Beszédesné Hoffenbauer Aranka történeteit. Nyulam is van, de az szerencsére önmagába szerelmes halálosan, és szeretnék még odafigyelni valakire, aki nem egyszerű időszakon van túl.
   Nem is macska vagyok akkor, hanem egész akol, mert itt hirtelen tizenkét olyan tétel jött össze, ami teljes embert igényel. Selejtezni kéne, mert darabokra törik az életem, de hogy tehetném meg, amikor minden kis szilánkját szeretem?


júl 13 2009

cicatappancs

"A munkásosztály hőse" cicatappancsokkal díszített gyémántfokozatát adományozom ezennel Tündér Gabriellának, akit volt már alkalmam többször is ostobára itatni, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) felvették a Képzőművészeti Főiskolára úgy, hogy a lehetséges kétszáz pontból kétszázat teljesített. Drakulálok!:)

 


júl 05 2009

a direktmarketingről

A piros lámpánál benéz az ember, lobogtatja a Fedél Nélkül újságot. Megköszönöm és próbálom kerülni a szemkontaktust, erre elsüt egy viccet:

   Miért kell mobiltelefon a hajléktalannak? Mert otthon sosem lehet elérni.

   Fogom a fejem, de nem ad esélyt a menekülésre. Folytatja:

   Miért kell elküldeni az anyóst szavazni? Azért, hogy szokja az urnát.

   A lámpa közben zöldre váltott, de feltartottam a sort, amíg kiszámoltam a pénzét. Így kell ezt csinálni. Nagyjából tízszer annyit keres ezzel a módszerrel, mintha csak állna bambán az autók közt. Legközelebb ha meglátom, nem engedem beszélni. Kiugrok a kocsiból, és beviszek két olyan poént, amit még Jáksó László sem engedne meg magának. Aztán behajtom rajta a kétszázast, amit buktam az ügyleten:)


júl 03 2009

ipari kémeink jelentik

"De ráérsz, bazmeg" alapon új rovatot találtam ki. Nettó linkek következnek.

Minden, amit tudni akarsz az emóról, de idáig nem merted megkérdezni (első rész második rész) Székely Google. A zenei felvételek tündöklése és bukása. Sok haj, kevés riff. UNKLE - Burn my Shadow. Adómanó színre lép. A végítélet felhői. Tündér Gabriella és a figyelmetlen képzőművész. Punciborotva reklám. Hogyan élesszünk újra ufonautákat?