ápr 26 2009

megtalálni Edith Piafot

"ha új trükköt nem csinálsz
holnap jön egy óriás
téged megesz, engem elás
és nem csinál semmi mást
ez a kurvanagy óriás"


Álmomban egy városban bolyongtam, és Edith Piafot kerestem. Nagyon furcsa hely volt, mert a régi épületeket nem bontották le, hanem azokból nőttek ki a hatalmas üvegtornyok. Minél mélyebbre merészkedtem, annál sötétebb és ellenségesebb lett a környék. Csupasz izzók világították meg a vörös téglára tapadt penészes vakolatfoltokat, ha pedig felnéztem, minden szikrázóan tisztának és vadonatújnak tűnt. Az emberek fémes hatású műanyag nadrágot hordtak, és színes pulóvereket. Valamiért mindenki kopasz volt.
    Tudtam, hogy a jövőben vagyok valahol, mert a technikai fejlettség sokszorosan meghaladta a mostani szintet. Természetesen ez csak a fenti részre vonatkozik, mert legalul széntüzelésű kályhákkal fűtöttek és rengeteg huszadik századi lomot láttam. Nem zavart egyáltalán ez a kettősség, sőt nem is érdekelt komolyabban, hiszen semmi más dolgom nem volt azon kívül, hogy megtaláljam Edith Piafot. Nem volt rá okom, nem kaptam feladatot, egyszerűen ezt kellett tennem. Éreztem, hogy óriási a tét. Ha nem találkozunk, ha nem mondhatom el neki azt amit akarok, végem.
    És hatalmas volt az a város. Felmásztam egy ház tetejére és nem láttam a végét. Az egész láthatár világított, fények futkároztak mindenütt, mintha egy világnagy ünnepség zajlana. Engem viszont nem ragadott magával a hangulat, mert tudtam már, hogy nem lesz meg, hogy sohasem találkozunk, hiszen állhatnánk akár egy méter távolságban a tömegben, nem ismerném fel...

    Aztán felkeltem reggel, és valamiért az jutott eszembe, hogy ha majd egyszer végem lesz, szeretnék kapni egy szép napot, olyan csendes haldoklásra. Szóval nem úgy, hogy görcsökben fetrengek, meg nem is úgy, hogy tele vagyok morfiummal és fogalmam sincs már a világról. Remélem ez a dolog úgy ötven év múlva esedékes, addigra már csak feltalálnak olyan szereket, amitől az egész lehet olyan, mint egy vasárnap délutáni tespedés. Akkor aztán szólok majd a nővérkének, hogy nyissa ki az ablakot (remélem tavasszal tilpizek majd le), és hátradőlök majd elégedetten. Vissza fogok gondolni az összes nőmre, és majd úgy csinálok, mintha nem bántam volna meg egyiket sem. Biztos nem lesz már fogam, hát csak emlékezetből idézem fel a rántott csirkeszárnyat meg a sört és a somlói galuskát. Aztán ha végeztem mindezzel, összeszámolom a helyeket, ahová sikerült elutaznom. Mert én bolyongtam Párizs külvárosaiban, mattrészegre ittam magam egy berlini klubban, sőt voltam Moszkvában olyan helyen, ahová a helyi feketék (!) járnak szórakozni. Ezen felül elszívtam egy szál cigit a Central Parkban (jó, ez nem volt még meg, de addigra biztos összejön), és egyszer végigutaztam egy csomó volt Szovjet tagállamot, egészen az Északi Tenger partjáig.
    Amikor mindezzel végeztem, elalszom csendben, és randizok Edith Piaffal.

    Ha pedig már az Északi Tengernél tartunk, szeretném bejelenteni, hogy a 2006-ban megjelent első regényem, A Csillagok hegyén című posztapokaliptikus pszichodráma heteken belül a blogszférát fogja (helyettem) gazdagítani, ugyanis le fogom adni napi folytatásokban. Lesz nagy csinnadratta, médiatámogatás, szponzorhadtestek, celebeső. A részletekről mindenkit tájékoztatok időben. Szervezés közben írtam egyébként halállistát is, amin azok a személyek szerepelnek, akik első körben biztosítottak a támogatásukról, aztán meg elsiklottak valahogy a dolog felett. Sajnos ők szarul jártak, mert eldöntöttem, hogy az irodalmat úgy fogom terjeszteni, mint az arabok az iszlámot: nyers erővel. Az lesz, hogy a könyvtáros fog megütni mindenkit aki linkel, viszont én mondom majd, hogy hova üssön és hányszor. Úgy nézem, az index.hu szerkesztőségét fogjuk először megtizedelni. Csúf halál lesz, csúf!

Most viszont hallgassatok zenét. Kispál és a Borz - De szeretnék...


ápr 24 2009

jellemző

Én: Jó, akkor most tükrözd légyszi ezt a képet, és tegyél ide alulra egy színátmenetes kitöltést.
Ő: Az nem fog menni.
Én: Miért? Nem tud ez a szoftver színátmenetes kitöltést?
Ő: Hát a szoftver az tud, csak én nem.


ápr 21 2009

defektet és szálszakadást generálunk mesterségesen

Az alábbi videót természetesen nem én készítettem, nem az én munkahelyemen vettem fel, és nem a főnököm - az utolsó magyar polihisztor - szerepel rajta. Egyébként is a végén elmagyarázza, hogy vicc az egész. Muhaha!

Kapcsolódó anyag: hitelválság a szexiparban


ápr 20 2009

a pirate bay poszt kommentelőinek

Ifjú kommunisták, szevasztok!

Köszönöm a sok hozzászólást, mert igaz, hogy a kommentelők fele elküldött engem a picsába, de ők is megtámogatták ezt a saját érveikkel, ami azért becsülendő. Mielőtt belemegyünk az anyázásba, érdemes megnézni, hogy mennyire más volt azoknak a hozzáállása, akik rendelkeznek valamiféle szerzői jog felett, tehát alkotók, mint azoké, akik szimplán felhasználók. És itt nem a multinacionális kiadókról beszélek, hanem például Tepiről, aki a saját zenei projektjét igyekszik rentábilissá tenni. Kaptam egyébként köszönőlevelet a Dj-Szövetségtől, sőt néhány zenekartól is. Ezzel most nem arcoskodni akarok, csak érzékeltetni szeretném, hogy azok, akiknek letöltögetitek a zenéit, ettől nem olyan boldogok, mint ti. Hát nézzük, milyen témákat dobtatok fel a kommentekben:


ápr 17 2009

pirate bay

Szevasztok!

Elnézést, én most nem mennék bele a kommentháborúba, mert elmenne vele a fél napom, viszont holnap írok egy posztot, amiben igyekszem válaszolni mindenkinkek.

Üdv:

Boholy

A Pirate Bay elvesztette az évtized perét, olvasom a zindexen. A svéd bíróság kimondta végre, hogy a torrent oldalak elsősorban azért készülnek, hogy az emberek jogvédett tartalmakat osszanak meg egymással. Persze hőzöng mindenki, hogy milyenazmá' hogy fizetni kell a photoshopért meg a Dr Szösziért, meghalt Mátyás, oda az igazság! Az igazság ezzel szemben az, hogy az átlagos felhasználó nem rendelkezik szerzői jogok felett, nem gondolja át azt, hogy a szoftver, a film és hangfelvétel előállítása, de még egy ilyen kis blogposzt begépelése is pénzbe kerül. Annak meg vissza kell jönnie, mert a művész meg a programozó is tolja a sör-pizza kombót, a kocsmába viszont hiába viszek trackerfájlt, kiröhög a tulaj.
    Ha használsz torrent oldalakat, nézd meg most miket töltöttél le, és írd fel a könyvtárban található jogvédett, fizetős cuccokat. Egy albumnyi zene legyen kétezer forint, egy még nem kifutott film három, a játékszoftverek tíz körül mennek,  a grafikai és zeneszerkesztő programok ára változó, de nyugodt szívvel beírhatsz ötvenezret darabonként. Nincs mit szépíteni, ezzel az összeggel meghúztad a fejlesztőket, a művészeket, és a kiadókat. Most jöjjön egy másik oszlop, ahová a torrentel letöltött ingyenes szoftverek, szabadon terjeszthető zenék és filmek jönnek. Itt szerepeljenek ugyanazok az összegek, de ellenkező előjellel, mert jófej vagy, és támogatod a szabad forráskódot, az ingyenes letöltést, miegyebet.
    Na, mennyi a végeredmény? Lopáson kívül használod egyáltalán bármire a Pirate Bay-t, vagy valamelyik hasonló oldalt?
    Nem arról van szó, hogy be kéne tiltani a peer to peer technológiát, ez eleve lehetetlen. Az viszont bosszantó, hogy emberek vonulnak az utcára szimpátiatüntetést tartani egy olyan kezdeményezés mellett, aminek elsődleges célja az, hogy ők más faszával verhessék a csalánt.

kapcsolódó témakör: kurvák és gengszterek (reklám, művészek és a webkettő)


ápr 12 2009

fauna (frissítve)

Lehet, hogy sokakban egy világot fogok lerombolni ezzel a poszttal, de el kell mondanom az igazat. Mondhatni kötelességem. A Jégkorszakból ismert motkányról van szó. A napokban megdönthetetlen bizonyítékot találtam rá, hogy az ő meséje csúf véget ért. Sok kaland, rohangálás és idegeskedés után szerencsésen átvészelte az olvadást, az őskort, sőt még a spanyol inkvizíciót is megúszta. A tizennyolcadik század közepe felé identitás problémák léptek fel nála, és a makkot dióra cserélte, de ezen kívül nem történt semmi említésre méltó. A gazdasági válság felkészülten érte, ezért nem került adósságspirálba, a világháborúk során pedig csak apró horzsolásokat szedett össze. Eljött az ezredforduló, és ő még mindig a diót hajszolta, de közben kissé elbízta magát. Mivel ilyen szép kort megért, azt hitte, hogy most már túl fogja élni az emberiséget, egyfajta űbermotkánynak képzelte magát. Egyre kevésbé törődött a veszéllyel, és amikor a micsodája begurult cégünk traktorgumiszállító gépjárművébe, ostoba módon utána mászott. Azt gondolta, hogy majd ráharap a motorházfedél alá szorult dióra, a farkával meg kiakasztja a zárat, csak éppen nem számolt az évtizedes rozsdával, úgyhogy minden erőfeszítése kudarcot vallott. Ott pusztult el szerencsétlen.
    Cégünk filozófiája szerint az autónak csak az ajtaját és a tanksapkáját szabad néha kinyitni. A motorházfedél olyan, mint a hetedik szoba, mivel a karbantartást és az olajcserét tiltott vudu szertartásnak minősítette a menedzsment. Ezért sosem jöttünk volna rá a dologra, de a szellőzőből olyan szinten jött a dögszag, hogy a vezérigazgató ideiglenesen feloldotta az átkot, és egy csavarhúzó meg egy kalapács segítségével feltárult a titkok kamrája.
    Íme, a motkány földi maradványai:

    Show must go on. Na kivel találkoztam a kilencker kellős közepén?

Ápdét!

    Kicseréltem a videót, most már meg lehet nézni. Azért nem engedte lejátszani a youtube, mert úgy éreztem, a patkányrandihoz minimum egy Beautyful Day dukál, de kiszúrta a buzgómócsing algoritmusuk, hogy ez jogvédett tartalom. Sebaj, raktam be helyette langyi popzenét a nyolcvanas évekből, erre már biztos nem emlékszik senki.


ápr 08 2009

a munkásosztály hőse: Péter

Péter ezt a tündért egyenesen az ügyvezetőnek küldte, méltányolva azt, hogy önállóan beillesztett egy linket a blogjába, anélkül, hogy kitörölte volna az egészet. Mivel külső posztról van szó, nem másolom be a szöveget és a képet, tájékozódjatok a helyszínen. Kommentelni is ott lehet.


ápr 07 2009

szolfézs

Előre megjósolom, hogy Bajnai Gordon kormányzása idején sokkal kevesebb utcai zavargás lesz. Gyurcsánnyal ugye tök egyszerű volt a dolog, mert az sima tá-tá-ti-ti tá:

Ez a ritmus maga a rákenroll, mindenki érti. Bajnaival az a gebasz, hogy három szótagból áll a neve, és ha nem akarunk táncolhatatlan háromnegyedbe átmenni, akkor meg kell kissé variálni a dolgot. Íme az első verzió:

Ez nagyon jó, de csak álló helyben való ökölrázáshoz alkalmazhtó, ugyanis van egyfajta megtorpanás a ritmus közepén, és képtelenség rá menetelni. Persze erre is van megoldás:
 

Ezzel meg az a gond, hogy profin kell nyomni a négy ti-t, ami pikánssá teszi az ütemet, a tá után viszont rögtön levegővétel jön, ami könnyen hörgésbe csaphat át.

Bokrossal mindenki jobban járt volna.


ápr 06 2009

rossz

A Depeche Mode új lemezzel jön ki áprilisban. Egy dalt már nyomnak is róla a rádiók. Remélem az egész ennyire "rossz" lesz. A fordítás ingyen volt, nem beszólogatni, hogy az igeidők meg az átértelmezés, és hasonlók. Kösszö'mszépen!:)

Depeche Mode: Wrong / Rossz

rossz csillagzat alatt születtem / egy rossz házban / rossz hatalommal / rossz útra tértem / ami rossz irányba vezetett / rosszkor voltam rossz helyen / rossz okból / és a rossz vers / a rossz hét rossz napján / rosszul használtam a rossz módszert / rossz / rossz / túl régóta rossz / valami rossz vegyszer folyik az ereimben / valami eredendően rossz bennem / a rossz gének rossz keveréke / rossz eszközökkel értem el a rossz befejezést / ez egy rossz terv volt / rossz kezekben / a rossz ember rossz teóriája / rosszul csengő rossz hazugságok / a rossz kérdésekre adott rossz válaszok / rossz / rossz / túl régóta rossz / rossz zászló alatt meneteltem / a rossz csőcselékkel / megrészegít a rossz energia / mindig rosszat cselekedni / a rossz minőségű rossz jelek / a rossz könyv rossz oldalát olvastam / rosszul léptem minden rossz éjszakán / rossz dallamot játszottam, míg jól nem szólt, igen / rossz / rossz / túl régóta rossz / rossz csillagzat alatt születtem / egy rossz házban / rossz hatalommal / rossz útra tértem / ami rossz irányba vezetett / rosszkor voltam rossz helyen / rossz okból / és a rossz vers / a rossz hét rossz napján / rosszul használtam a rossz módszert / rossz... (PUFF! NÍNÓ-NÍNÓ)


ápr 05 2009

Xenu

Két kedvenc "tudományágam" van, a holokauszttagadás és a szcientológia. Hajlamos vagyok úgy beszélni, mintha mindenki konyítana ezekhez a szerencsére marginális, és kevés embert érintő témákhoz, de most kivételesen user friendly leszek, és írok egy rövid áttekintést:

    L. Ron Hubbard (1911-1986) amerikai sci-fi író volt, aki belefáradt az űroperákba, és jövedelmezőbb tevékenység után nézett. Írt egy könyvet Dianetika a mentális egészség modern tudománya címmel, amiben egyfajta lelki önsegítő terápiát adott közre. Megfelelő pszichiátriai képzettsége persze nem volt a dologhoz, de pótolta ezt a hiányosságot nem kevés fantáziával. Szakszavakat kreált, merített innen-onnan, aztán eladta az egészet, mint egy teljesen új filozófiát, ami majd forradalmasítja az elmetudományokat. A szakma rögtön ízekre szedte a dianetikát és áltudománynak nyilvánította, a nép viszont bekajálta, mint a Mónika Show-t, és sorban álltak az emberek az auditálásért. Nekem úgy a feléig sikerült elolvasnom, de aztán olyan szinten ömlött rám a hülyeség, hogy leraktam inkább. Meg kell hagyni, voltak jó meglátásai Hubbardnak, de kétlem, hogy ezek mind eredeti gondolatok lennének, egyébként meg nem kell felmagasztalni valakit azért, mert a hatszáz oldalból négy bekezdés nem egetverő ostobaság. A dianetika szerint például mesterséges altatásban, vagy egy balesetet követő sokkhatás alatt bekapcsol az ún. reaktív elme, amely nem asszociál, hanem mindent szó szerint értelmez és alkalmaz. Tehát ha egy vakbélműtétet hajtanak végre rajtad, és az asszisztens közben arról beszél, hogy hányingere van a bablevestől, akkor ez eltárolódik benned valahol, és te is undorodni fogsz tőle, bármennyire is imádtad odáig. Az egész irományt körüllengi az őrület diszkrét bája. Ijesztő, mint Veronika rajzai: Vicces persze, nagyon vicces, de mi van akkor, ha ezt komolyan gondolta? Akkor én nem szívesen találkoznék egy sötét utcában azzal az emberrel, aki ezt összehozta.
    Később Hubbard agyában kiégett még egy áramkör, és - nem utolsó sorban az adómentesség miatt - megalapította a szcientológia egyházat. Ez a dianetikát használja fel alapnak, de megfűszerezték egy csomó természetfeletti képességgel, amihez hozzájuthat az ügyfél, persze nem kevés papírpénzért. A világot is meg akarják menteni folyamatosan. Küzdenek a droghasználat, az elnyomás és a gyógyszeripar visszásságai ellen, legalábbis ők ezt állítják. Valójában az a trükk, hogy kitalálnak egy nemes célt, híres és elfogadott embereket igyekeznek az ügy mögé állítani, de valójában csak a szcientológiát, ezt a gyökér agymosó szektát próbálják legitimálni. Mivel nem a szcik bemutatása ennek a posztnak a célja, ezért lépjünk tovább. Akit bővebben érdekel a téma, annak itt van néhány link:

    a szcientológia egyház hivatalos oldala
    egy volt szcientológus blogja (különösen ajánlott)
    egy a "nemes" célok közül: drogmentes maraton


ápr 01 2009

a nap üzenete (frissítve)

A világgazdasági válság miatt lecseréltem a kínai robogómat egy kocsira. Az autóban mégsem fúj annyira a szél, könnyebb elviselni a nyomort, na. Feladtam egy hirdetést, hogy ilyen meg ilyen robogó van eladó, berugókar törött, hiányzik egy csomó csavar, egyébként meg szétvan a hengerfej, és ömlik belőle az olaj, hatvanötezer. Nem igazán kapkodtak érte. A magyar ember nem bírja a kihívásokat. Már arra gondoltam, hogy felgyújtom, amikor bejelentkezett egy csávó, hogy adna érte egy olasz robogót, aminek nincs semmi baja, viszont nem százhuszonöt, csak hetven köbcenti, de szét van tuningolva és száztízet megy. El is jött, megnéztem a gépet, de húztam a számat, ahogy kell, mire felajánlotta, hogy ad még mellé tíz rongyot. Megírtuk az adásvételiket és ment mindenki a dolgára. Egész délután a környéket ijesztegettem az új szerzeményemmel. Ez tényleg annyira életveszélyesen megy, hogy derékba fogja törni a bukott írói karrieremet.
    Amikor hazaértem, ez a Skype-üzenet fogadott:

    Szerintetek miért vette meg? Nem azért, mert ostoba, mint a döngölt agyag, ugye?:)

ápdét!

    Nincs még vége a sztorinak, ugyanis a gyerek felhívott ma és közölte velem, hogy a motor nem jó, minden baja van, és visszahozza mer'egyébként minden árut vissza lehet vinni három napon belül. Igyekeztem neki elmagyarázni, hogy a teszkóban ez még működik, de használt holmik esetén, pláne egy olyan cuccnál, ami hibásnak volt hirdetve, nincs garancia. Egyre csak hajtogatta  magáét, hogy én áttettem őt a palánkon és "nemleszezígyjó", hát levezettem neki, hogy nem olvasta át az e-mailben küldött hibalistát, akkor sem figyelt, amikor elmondtam, mik a lehetséges problémák. Csak azt nézte, hogy szép sárga a spoiler, mondhatni a saját kapzsisága áldozata lett.
    Asszem ekkor elszakadt nála a cérna.
    Megátkozta a családomat és a leszármazottaimat hetedíziglen, és benyögte az aduászt, hogy ő a rendőrségen dolgozik, kijönnek aztán úgy bezárnak, hogy rám rohad a műanyag lakat. Akik ismernek, tudják hogy egyáltalán nem vagyok egy agresszív alkat, de ez már nekem is sok volt. Megígértem, hogy agyonverem ha tovább pattog, aztán én hívom ki a rendőr haverjait, mert kötekedett ugye és sima önvédelem volt az egész. Erre bizonyítékom is van, hisz látta egész Csepel meg a Tűzoltó utca. Aztán ha ezzel megvagyunk, még ki is fizettetem vele a rezsiórdíjunkat, mert nem volt időm dolgozni, amíg ezzel a baromsággal foglalkoztam.
    Erre kicsit abbahagyta a telefonálgatást, de este megint Skype-on kezdett nyomasztani ugyanazzal. Igyekeztem kulturáltan lezárni a történetet, hát elővettem újra a hibalistát, levezettem neki a törvényi hátteret, de nem: csak mondta, csak mondta a magáét. Így ért véget a beszélgetésünk:

    Aztán letiltottam. End of story.