okt 20 2009

a legkisebb is számít

Minden alkalommal megesküszöm égre-földre, hogy soha többé nem megyek be a teszkóba, aztán megfeledkezem a fogadalmamról, és megszívom újra. Azért lehet talán, mert megvan nálam is az az egyedül (súlyosabb esetben macskával) élő férfiakra jellemző kényszerképzet, hogy zoknit meg alsónadrágot kizárólag hipermarketben árulnak. Bedobálom a bevásárlókocsiba a rongycsomókat, aztán nézem, hogy milyen szánalmas ez, és megy rá még két tálca sör, persze csak azért, nehogy kilógjak a tömegből. Gyűlölöm az egészet, ugyanúgy, ahogy az alkalmazottak gyűlölnek engem. A biztonsági őrökről külön tanulmányt lehetne írni. A cég szlogenjének szellemében egy olyan sincs köztük, akinek a magassága meghaladja az egy méter hatvan centit. Ránézésre olyan csávók, akik ha bemennek egy kocsmába, egész biztosan nem ússzák meg pofon nélkül. Nem gonoszságból, hanem unalomból veri agyon az ember az ilyet, mert olcsóbb időtöltés a csocsózásnál és tartalmasabb a politikai eszmecserénél. Én azt szoktam csinálni, hogy hátulról sunyin rátolom a bevásárlókocsit a bodrira, majd valami halál megalázó módon elnézést kérek, nagyjából így: Boccsssánatt!
    Legutóbb meg az volt, hogy kifogtam a leglassabban haladó sort. A pénztáros folyamatosan szívott a nyomtatóval, ami negyven perc elteltével, éppen akkor exitált, amikor kipakoltam a cuccaimat. Telefonálgatott, nyomogatta a gombokat, de nem történt semmi. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi ideig tart ez a dolog, erre odavetette, hogy sokáig, és jobban járok, ha átállok egy másik sorba. Amikor felvetettem azt az ötletet, hogy nyitni kéne most egy pénztárat, ahol természetesen én leszek az első, a képembe röhögött, hogy ez egész biztosan nem fog megtörténni. Miért is nyitnának újat, amikor van nyitva elég, nem látom? Panaszkönyvezni nem volt időm, csak megkértem a hölgyet, hogy dugja fel magának az árut, és elindultam kifelé. Na, erre ott termett három mininindzsa, mert mit képzelek én, hogy nem fizetem ki a cuccot, amit otthagytam? Őket már simán ignoráltam, és most véglegesen és legeslegutoljára és visszavonhatatlanul és kisdobosbecsszóra megesküszöm, hogy soha többé nem vásárlok a teszkóban. Ha százér' adják csomóját a vodkának, akkor sem.

    Tegnapelőtt felhívott valamiféle Gergő, aki a snowboard-bizniszben utazik. Megkért, hogy írjak szöveget a katalógusukba, mert nagyon tetszett neki a Knog prospektus, amit az év elején fordítottam. Egyébként az ausztrálok 2010-es cuccát is én fordítom, illetve már kész van, csak még olyan kardinális kérdéseket kell tisztáznunk, hogy a lowlives az magyarul prosztó, vagy tahó inkább? Na mindegy, a snowboardos ember küldött nekem egy vérgáz szöveget, amit a grafikusuk hozott össze. Ezt kínkeserves munkával lefordítottam magyarról magyarra, másnap meg kiderült, hogy rossz fájlt küldtek, bocsibocsi. Ezen annyira felhúztam magam, hogy egy szuszra megírtam életem első teljesen önálló reklámszövegét. Tessék:

LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ...

...mondogatja a szomszédom. Szerepel még a repertoárjában a "Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!", valamint az "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!" című életbölcsesség is. Való igaz, biztonságos életet él, hiszen még sohasem törte össze magát a sípályán, és attól sem kell tartania, hogy elveszíti az árufeltöltő állását a hipermarketban. Az asszonyt sem fogja senki elszeretni tőle, mert olyan ronda szegény, hogy a gyerekek ZOO-csemegével kínálgatják az állatkertben. Pontosan annyit vállal, amennyit teljesíteni tud, és csak olyan dolgokat szerez meg, amiket egész biztosan meg tud tartani anélkül, hogy felesleges tanulással, vagy önmaga fejlesztésével kéne bajlódnia. Ő egy mintapolgár, és ezért mindenki tiszteli.

A telet otthon tölti sportközvetítéseket nézve, ez alól kivétel az az egy hét, amikor elviszi a lányát síelni, mert mindig ezt kéri karácsonyra. Etelkát már az óvodában is kapafogúnak csúfolták, nála a fogamzásgátlás annyiból áll, hogy elmosolyodik, viszont a Jóisten is snowboardra teremtette. Vidáman kerülgeti a kezdőket, nem gond neki a húsz méteres flat, nagyjából mindenkit lealáz kilenctől négyig, amíg üzemelnek a felvonók. A szomszédom persze nem majmolja így Jamie Andersont, hanem naponta kétszer lecsúszik a tanulópályán, az idő többi részét a bárban, vagy a szaunában tölti. Ha egy vidám deszkás odakiáltja neki, hogy "I'm Forum!", ő csak ennyit mormog a bajsza alatt: "Every little helps..."

Igaza is van, hiszen ő racionális ember. Nem bolondítják meg az érintetlen hegycsúcsok, nem érez késztetést, hogy nyomokat hagyjon a szűz hóban, a backflipről pedig azt hiszi, hogy valami különleges kombináció a pókerben. Nem érdeklik a csúcstechnológiás deszkák, a kötések, bakancsok, és magasról tesz a divatos kiegészítőkre. Ha meg kicsit fellelkesedik, ahogy nézi a gravitációra fittyet hányó snowboardosokat, arra gondol, nem lehet mindenki első. Nem élhet mindenki úgy, ahogy szeretne. Az álmok az agymunka selejtes darabjai, és nem arra valók, hogy segítségükkel kilépjünk az unalmas hétköznapokból. A szomszédom egy bölcs, hallgass rá!

Engedd, hogy magába szippantson a szürke tömeg, és boldog leszel. Ne törekedj elérthetetlen magasságokba, mert úgyis visszazuhansz a földre. Légy középszerű vagy gyenge, dolgozz mint egy rabszolga, és kapsz egy jó kis mellékszerepet a saját életedben.

NE KOCKÁZTASS!
NE SNOWBOARDOZZ!
DOBD EL EZT A KATALÓGUST!



A bejegyzés trackback címe:

https://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr791462212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüske · http://ketertelmu.blog.hu 2009.10.20. 10:15:14

Jó nagy paraszt vagy, de azért az rss-olvasómból nem töröllek ki. :-)

twilight zone 2009.10.20. 20:45:22

ezt kikérem magamnak. a valódi vidéki suttyó parasztok nevében.
a boholy legfeljebb egy wannabe-paraszt... :D hisz olyan kisz ééédesz! :D

Lotterfeld Boholy · http://www.boholy.blog.hu 2009.10.20. 23:17:04

van egy ismerősöm, aki biztonsági céget vezet, többek közt a teszkóba is közvetítenek embereket. megkérdeztem tőle, hogy ezek a nullaíkús, húszkilós alkoholisták miért mennek el bodrinak? mi a motivációjuk? és elmondta, hogy éppen ez a lényeg. nincs motiváció, mert egy bodri igazából nem dolgozik, csak álldogál egész nap. ezek a csávók semmit sem akarnak az élettől, nulla az egész. azért lennék paraszt, mert véletlenül fellököm az ilyet a bevásárlókocsival?:)

enba 2009.10.21. 12:50:13

ha fellököd bevásárlókocsival, paraszt vagy. ha összevered nuncsakuval, a munkásosztály hőse. melyik akarsz lenni, édes bohoj?

csavarhuzo77 · http://csavarhuzo.blog.hu 2009.10.31. 12:10:59

ha nem mész többet teszkóba, akkor ilyen remek élményekkel leszel szegényebb és kevesebb inger ér. még a végén unatkoznál!