Mielőtt megjelent a Placebo új albuma a Battle for the Sun, Brian Molko olyasmiket nyilatkozott, hogy most kijönnek a fényre és megmutatják az élet napos oldalát. Lesz itt akkora hepinessz, hogy Hello Kitty-s borotvával vagdossák majd az ereiket a rajongók, tükörgömb, klasszikusok diszkóritmusban. A teljes lemezt sajnos még nem hallottam, viszont a kritikák szerint az égvilágon semmi újat nem nyújt az anyag, aminek szívből örülök. Mivel a cédét meg fogom venni, és nem húzom le a torrentről, szeretnék a pénzemért durva gitárokat, feszes dobot, és egy zavarba ejtő énekhangot. Szükségem van a gyógyszeradagomra, na.
Jöjjön most a címadó dal, és figyeljétek az új dobost. Ritkán látni ekkora állatot:)
Placebo: Battle for the Sun / Harc a napfényért
harcolok a napfényért / és nem hagyom abba, míg bele nem halok / lassan te is felfogod / és nincs már mit mondanom / lerázok magamról minden mocskot / és úgy teszek majd, mintha nem fájna / fekete vagy és nagydarab / és többé nem veszek részt ebben / álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / harcolok a napfényért / mert idáig csak a fegyver csövét bámultam / nem vicces, hogy ócska vagy, mocskos és hamis / de én vagyok az a csont, amit nem törhetsz el /álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / álomtestvér / szeretőm vagy, a gyilkosom / harcolok a napfényért
