Elgondolkoztatok-e kedves gyerekek azon, hogy a kis Hitler, vagy Sztálin ugyanúgy tologatta a csattogós lepkét, mint ti, aztán ahelyett, hogy unalmas felnőttekké váltak volna, sikerült kiirtaniuk a fél világot? Mi történhetett velük? Gonoszost játszottak a szünetben, aztán úgy maradtak? Az nem lehet, mert mindenkibe nyomják a mesét, ahogy nyiladozni kezd az értelme, ezért tudjuk, hogy jónak lenni jó, mer' az győz, rossznak lenni pedig rossz, ugyanis az elbukik, ronda, ráadásul büdös is. Akkor meg hogy van ez? Elmagyarázom, nem egy bonyolult dolog:
A megközelítés félig-meddig teológiai lesz, de csak a könnyebb érthetőség kedvéért. Nagyjából mindenki hisz valamiféle elvben, vagy eszmében. Lehet ez egy politikai irányzat, lehet a nagyonnaaaagy szerelem, vagy akár a tündérek, Elvis Presley halhatatlansága, teljesen mindegy. Az ember sokszor kénytelen szembesülni azzal, hogy amire feltette az életét, egyszerűen nem létezik, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt gondolta. Ilyenkor két lehetőség adódik, ugye. Alkalmazkodik a kialakult helyzethez, vagy nyom egy szép kövér csulát a feszületre, és eldönti, hogy márpedig ő megvalósítja AZT a dolgot, kerül, amibe kerül. Ezzel nincs gond, hiszen ha nem lennének ilyen emberek, akkor soha senki nem mászott volna fel a Mount Everestre, nem lenne relativitáselmélet, sőt még azzal sem lennénk tisztában, hogy a föld gömbölyű. Egy ilyen háborúban minden megengedett, kivéve egyetlen dolog, mert onnan többé nincs visszaút. Az ember akkor válik gonosszá, amikor a céljai érdekében semmibe veszi Isten első törvényét. Ez sokkal korábbi, mint a Tízparancsolat, amivel Mózest nyomasztotta. Közvetlenül a teremtéskor határozta meg a legfontosabb alapelvet:
Minden emberi lénynek jár a szabad akarat.
Nehéz ügy ez, mert az új irányzatok, hirtelen váltások általában ellenállást váltanak ki a többségből, a testi gerjedelem nem mindig talál viszonzásra, az űrkutatás meg rohadt sok pénzbe kerül, amit nyilván el kell vonni valahonnan. Tudom, nem egyszerű megtalálni a meggyőzés és a kényszerítés közti határvonalat, de ezért kapott az ember a fene nagy szabadsága mellé némi észt is, hogy fel tudja mérni a cselekedetei következményeit. Ha valaki úgy gondolja, Isten teremtette a világot, egészségére, de boszorkányok nincsenek, főleg nem olyanok, akiket vallásos áhitatból le kéne gyilkolászni. Az igaz szerelem létezhet, ha ketten akarják, sőt még trükközni is lehet a nász érdekében, de testi-lelki erőszak főbenjáró bűn. A náci fajelmélet baromság, mert belterjességhez vezet, a nemzeti büszkeség viszont szükséges jó, feltéve, ha nem akarjuk ezt más nemzetekre ráerőltetni, akik nyilván nem ránk büszkék, hanem önmagukra.
Nagyjából ennyit kéne figyelembe venni, de nem mindenkinek megy. Az igazán gonosz emberek általában karizmatikusak, kiemelkedő az intelligenciájuk és olyan képességekkel rendelkeznek, aminek az átlagpolgár nincs birtokában. Ezzel tisztában is vannak sajnos, és nem ritkán arra a következtetésre jutnak, hogy felette állnak az összes létező törvénynek, ha púznak, még az is szentírás. Képesek tömegeket maguk mögé állítani, és a kényszerítés így már áttételesen történik. Ettől függetlenül persze a folyamat összes szereplője tisztában van a dolgok menetével, nyílt titok, hogy ki a gonoszság forrása.
Leírok néhány szót:
lepke, napfolt, vízesés, spirálgalaxis, szélnyomás, szívbillentyű, háromszög, amőba, hierarchia, tavirózsa, borzalom. Nem nagy dolgok ezek, de a legutolsó kifejezésnek semmi értelme nincs a világegyetemben az ember nélkül, a gonoszság nélkül. Érdemes rajta elgondolkozni.
ÁPDÉT! Ó, milyen feledékeny vagyok! Éppen csak a lényeg maradt ki a posztból. Az, hogy miért is írtam meg. Azért, kedves gyerekek, mert én, Lotterfeld Boholy, egy adott helyzetben a fenti kritériumok szerint kis híján gonosszá váltam. Egy hajszálon múlott, hogy ne kapjak időben a fejemhez. Nyilván nem fogom elmesélni.
A szomorkás, hosszú hajú tündér, amit rajzolt, talán furcsán hat ezen a tavaszias napon, ám az is lehet, hogy nincs is elkeseredve, csak szégyellős még kicsit. Ő már a forró nyárra készül:)
jelenléti ív