Dezső ezzel a szárnyaszegetten szomorú, szenvedősen szuicid tündérrel találkozott. Hogy ez egy rémálomban, a pláza parkolójában, vagy valami sötét szórakozóhelyen történt, azt már nem írta meg, de a végeredmény szempontjából lényegtelen is. Soha ijesztőbbet nem láttam. Húztam hozzá viszont egy kis szövegecskét Herr Mavo blogjáról (ez volt a forrásmegjelölés, utólagos engedelmeddel):
Az arkangyal leszállt, szárnyait összecsukta, majd elrejtette köntösébe, hogy ne fedezhessék fel. Hová menjek, kit keressek, fohászkodott alkotójához, taposta az utat, várta a választ, s esett kétségbe a csendtől.
Városba ért, kérdezősködni kezdett, kell egy hely, ahol tud beszélni urával, aki elindította, parasztember igazította útba, sáros ösvényen kaptatott felfelé dombra, rajta tornyos épület, kapuja nyitva, belépett, sehol senki, rémülten ült a padra, hívására senki sem felelt.
Estig maradt, elszántan, aztán már inkább megtörve, fejét kezébe temetve, hogy ne zaklassa a sok ember, aki leült, majd felállt, majd ismét leült, s ismét felállt, s nem tudta, miért teszik.
Valamikor tíz körül kászálódott elő, kilépett a kapun, s hagyta, hadd vezesse a sötétség.
Nincs második szűztől születés.
jelenléti ív