Mindenki akar valamit. Ezzel az axiómával a Boráros téren szembesülök nap mint nap, amikor megpróbálok elvergődni a hév-megállótól a villamosig.
De.
Nem lehet bazmeg, mert jönnek rám, mint a lókupec a sok redvás szórólappal, hogy menjek el nyárra diákrabszolgának, vagy vásároljak pumala® cipőt olcsóér' meg hasonló ostobaságok. Jobbra ijesztek, balra huss, de akkor meg a perui zenekar rókafinggal aromásított szeszesital szagú menedzsere nyomja az arcomba a cédét, hogy vegyem meg. Közben majdnem rálépek egy elemes nyúlra, amit szintén rám akarnak sózni, de csak a bűvös kockát áruló buta droid felé menekülhetek, game over.
Látom, hogy jön a villamos, és már csak a lépcsőn kéne felkúsznom, de Mari nénje meg Bözsi nénje épp az út közepén élnek lelki életet. Miért nem mennek az esztékába csevegni? Ingyen van, megszavazták, ezt akarták. Miért nem a tiszta váróteremben, kényelmesen ülve beszélik ki Kovácsnét a háromperbéből, akihez olyan
furcsa alakok járnak, néha
több is egyszerre?
Na mindegy, hazaérek nagy nehezen. Naivan azt gondolom, hogyha magamra zárom az ajtót, kikerülök a Halálcsillag vonósugarából, de megint jönnek, kopogtatnak. Kétszer is. Először a főbérlőm, hogy
adjak neki pénzt sörre ideje lenne rendezni a saramat, aztán meg a szomszéd asszony, hogy túl hangosan szól a dzsidzsidzsidzsi. Bezzeg amikor üvölt, mint a fába szorult féreg, és a feje kocog a falon, akkor nem zavarja, ha ütöm a csimbalmot. Sebaj, legyünk nagyvonalúak.
Az MSN meg valami új verziót akar letölteni, és addig nem hajlandó, amíg én azt meg nem engedem neki. Aztán amikor harmadszor indítom újra az egészet, mert ugye szeretném a homokórát megállítani, egyszer csak bejelentkezik. Dőlnék hátra nyugodtan, de villogni kezd az egész, kismillió ablak jelenik meg, telistele édes kis agyevő bogárkákkal, akik beszélgetni akarnak velem. Persze véletlenül sem azok, akikkel én váltanék pár szót, ezért gonosz vigyorral az arcomon kiosztom a megfelelő beceneveket és egyenként letiltom őket. Legsúlyosabb napjaimban így festett a partnerlistám:
Na meg persze itt van az én állatkertem. Aki úgy gondolja, hogy valamiféle státuszba került nálam, napszaktól, Boráros tértől, MSN-től függetlenül nyomaszthat engem az akarásaival. Hozzam el azokat az izéket, vigyem el azokat az izéket. Ezt írjam meg, azt ne írjam meg. Ha meg már megírtam, legjobb lenne, ha törölném a gépemről, mire a másik azzal jön, hogy adassam ki minimum kőbe vésve, mert ez annyira tyűha. Az egyik azt akarja, hogy dörgölőzzem oda, a másik azt, hogy a világért se dörgölőzzem oda, a harmadiknak hót mindegy, hova dörgölőzöm, csak vigyem el Lasztminitre nyaralni... Tényleg az lesz a vége, hogy keresek valakit, aki a Mit akarsz? kérdésre csak néz bután, és ennyit képes felelni: Nem tudom.
Akkor majd veszek egy nagy levegőt, és elmondom, hogy ÉN mit akarok!:)
jelenléti ív