Néhány évvel ezelőtt panaszkodtam valakinek, hogy igazából egyetlen olyan ismerősöm sincs, aki úgy frankón normális. Valahogy körülöttem mindenki kobold, vagy rajzfilmfigura, rosszabb esetben vérszopó zombi. Nekem nem azért nincs tévém, mert játszom a sznob művészlelket, hanem felesleges, mert élő egyenesben megy a South Park, a Muppet Show, plusz a Spongya Bob, természetesen. No, ez az illető felvetette, hogy a körülöttem lévő emberek valójában nem is léteznek, csak a beteg elmém generálja őket, és ha meghalok majd egyszer, szétpukkannak, mint a szappanbuborék.
    Nem mintha a témához tartozna, de a főnököm - MézesMackó - vérhólyagot növesztett az ujján, amiről egyből ki is jelentette, hogy ez nem ám vérhólyag, hanem maga Xenu, és ezentúl neki kell szólnom, ha kávét akarok inni. Ilyen kávét: