Mentő körülmény, hogy Dániel kényszer hatása alatt cselekedett. Történt ugyanis, hogy levogonozta az egyik tündérgyári munkásomat, mire én Ha már ekkora az arcod, mutass valamit! alapon felkértem egy a témába vágó szösszenet megírására. Nos, tündérekkel csak érintőlegesen foglalkozik, ott is inkább Bé Lotterfeld, bukott írófejedelem egyik meséjére reflektál. Pozitívum, hogy az iromány erősen sörszagú, és a szerkesztő bizottság tagjait is arra késztette, hogy megnézzék, lakik-e tündér a fél literes korsó fenekén? A válasz: igen, de nem mindegyikben. Sokat kellett próbálkoznunk...

Az egész úgy kezdődött, hogy szokásommal ellentétben józanul értem haza. Mert ha részegen értem volna haza, akkor ugye irány az ágy, ruhában és büdösen, tehát meg sem fordult volna a fejemben, hogy olvassak bármit, pláne nem monitoron, merthogy attól hánynom kell ilyen állapotban. Egyik szavamat másikba ne öltsem, józanul értem haza. Na jó. Viszonylag. Ilyenkor szabványosított eljárás keretében kibontok egy literes sört, és elolvasom, hogy miből maradtam ki aznap, mint lélek nélküli bérrabszolga. Furcsa, hogy ilyenkor sosem jut eszembe, hogy változtatni kéne az életemen, de hát ez van.

Szóval pilisvörösvári sör felbont, gép bekapcs, körülnéz. Ez a folyamat néha öt percig tart, néha órákig, teljesen véletlenszerűen, most ez utóbbi változat zajlott le, melynek egyenes következménye, hogy féltve őrzött józanságomnak búcsút mondtam a képernyő előtt. Istenem. Több is veszett Mohácsnál. Valaki lepkét gyűjt, valaki a köztársasági elnök, én meg esténként iszom. Az vesse rám az első követ, aki nem egy gyökér alkoholista.

Hol is tartottam? Ja, hogy sokáig fent voltam. Kellemesen elzombulva olvastam a barátaim, ismerőseim és üzletfeleim által írtakat, mikor villogni kezdett egy MSN-ablak, amit szerfölött gyűlölök, de internet-addikcióm miatt mindig bekapcsolom azt a sátánbaszta szart, hátha lemaradok valamiről. Na mindegy. Kivételesen örültem, mert imádott kishúgom villogott nekem, aki az utóbbi hónapokban csak Bárányfelhő-bodorító néven fut a neten. Egyszer régen, egy társkereső oldalon én is ezt adtam meg foglalkozásomnak, de ezt fedje homály. Lázár Ervin egy szőrös, iszákos angyal, és amíg közöttünk volt, napról napra próbálta jobbá tenni ezt a szarfészket, ahol éltünk, jegyezném meg közbevetve. Mindig elkalandozom, bocsássatok meg, kedves gyerekek.

Fogjuk rövidre a gonzó-mesét, drága húgom azt írta, elköltözik a munkahelye. Bár fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán van neki, nem lepődtem meg, csak feltettem a nyilvánvaló kérdést: Hova, kistesó?

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
egy ágy alá, tesóm:)

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
ki tudja?

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
talán még tündéreket is találok munka közben

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
elegem van a seggfej bölcsészekből

Bárányfelhő-bodorító üzenete:
isten veled:)

Azóta nem hallottam róla. De nem aggódom, mióta március végén megjött a meleg. Kifeküdtem a Városligetbe, néztem a kócosan tovasiető bárányfelhőket és tudtam, hogy jól van. Él,virul és szorgalmasan dolgozik.

Egy kicsit nekem is. Mert tudja, hogy a tündérektől félek, de bármikor felülnék egy kellően borzas felhőre.