Na végre, egy férfi is jelentkezett Tündérgyári munkásnak. Gábor versbe öntötte a vérfarkas és a ledér erdei tündér kalandját. Csak vakarom a fejem, de nem tudok mit hozzátenni:

A bolond vérfarkas egy nap
Erdőt járva látta meg őt.
Bolond lett tőle, s persze vak
Mint bárki más, ki kívánt nőt.
Agya rögvest puhára főtt,
Szeme lágy tojás lett legott,
Bogarának kékje lett rőt,
Okos szó rá már nem hatott.

Légy enyém, könyörgött hozzá,
Temetném arcom öledbe.
Az éj, ha jönnél oly csodás
Lehetne, te drága tünde.
Míg így forrt el agya leve
Kacagott rajta a tündér:
Nem farkas vagy, inkább teve,
Sőt, birka, kit vár a kondér.

Királynőm, isteni csodám,
Szinte sírt már a nagy állat,
Fejednek készült a vállam,
S hasam egy nagy, puha párna.
Hiszem, véred tűzzé válna,
Ha meglátnád férfi ékem,
Mégis elzavarsz a 'csába,
Hogy megkeserítsd az éltem?

Már épp elinalt a vén dög,
De állj! A tündér visszahív:
Farkadtól a vér dübörög,
És szőrös füled sem taszít.
Ha mancsod ruhámon lazít,
Az lesz talán, mi kell nekem,
Ha ledőlnénk egy cseppet itt,
S szuszognál rajtam keveset.

Így esett, hogy farkas s tündér
A zöld szagú avaron hevert,
És mert minden mese ledér,
Bizony még sokszor megesett.

Tündéreket továbbra is a b.lotterfeld (kukac) gmail (pont) com-ra lehet küldeni.