Egy darabig nem találkoztunk, majd amikor jó egy hete meglátogattam és észrevettem az asztalon hánykolódó átalakítót, rutinosan zsebre tettem.
– Vigyed csak – vonta meg a vállát az ember. – Van itt még néhány felesleges hangszóró, egyébként megtaláltam a Cd-tartó micsodádat is, amit még a Katikától kaptál.
– Dehogy – ellenkeztem felháborodottan. – Ha odaadod, nem is kell!
A hangszórókat végül elvittem, de bosszúból rásóztam két darab leharcolt, ám teljesen működőképes mobiltelefont meg egy USB-kábelt, de ő viszont álnokul a polcomra csempészett egy 32 Mb-os, burkolatnélküli pendrive-ot.
Megöregedtünk. Elmúlt a bohó ifjúság, amikor még azt hittük, hogy az anyagi javak birtoklása bármit is javíthat az életminőségünkön. Hamarosan megérkezünk a Nirvánába.