Az ismert energiavámpír fajták közül legveszélyesebb az arcnélküli ember. Teljesen láthatatlan, ezért képes észrevétlenül a közeledbe kerülni. Kiválaszt a tulajdonságaid közül néhányat, amit te is szimpatikusnak tartasz, ezeket magára – a semmire – igazítja, majd csábosan mosolyogva beszélgetést kezdeményez. Csodálkozol, hogy milyen hasonlóan gondolkoztok, úgy érzed, mintha ezer éve ismernétek egymást, és rögtön a bizalmadba fogadod. Mivel mindent tőled lopott, pontosan tudja, hogyan kell cirógatni az egódat, mitől alélsz el, és mire húzod fel az orrodat. Ha szereted a kék pulcsikat, figyeld meg, másnapra ő is vesz egyet. Ha elegánsan öltözködsz, öltönyben, vagy kiskosztümben jön a következő találkozóra, ha a rajzfilmfigura-stílust részesíted előnyben, a csörgős sapkáig is hajlandó elmenni. Első beszélgetésetekkor azt hangoztatja, hogy nincs jobb a hentesmetálnál, de ha ezzel mellényúl, fanatikus jazz, vagy macedón népzene rajongóvá válik hirtelen. Ahogy neked jó, ahogy neked tetszik. Meglát a kezedben egy Mika Waltari könyvet, és rögtön érdekelni kezdik a történelmi regények, Vonnegutot pedig három Vonnegut párhuzamos olvasásával torolja meg.
Közben mondja, folyamatosan mondja, hogy ő a te isteni ivócimborád, legeslegjobb barátod, örökké hű szeretőd, vagy bármi más aszerint, hogy milyen státuszt választ magának. Csak érted él, a példaképe vagy, a lelki vezetője, és mivel már kiismerte a gyenge pontjaidat, nem veszed észre, hogy lófasz az egész, hogy az égvilágon semmiféle saját tulajdonsága nincsen a nyers hatalomvágyon kívül.
Befurakszik a szociális hálódba, és mindig olyan pozíciót vesz fel, hogy csak rajta keresztül juthassanak el hozzád az információk. Megvéd téged a világtól, óv mindenkitől, aki közel áll hozzád. Szeretni kezdi azt, akit szeretsz, de olyan profin, olyan intenzitással, hogy arra, amit te tudsz nyújtani, már nem is lesz többé szükség. Ne fáradj ilyesmivel, ő majd megoldja helyetted.
A személyes tulajdonának tekint, és szép lassan azzá is válsz, mert ha egy önálló lépést próbálsz tenni, rögtön jelzi, hogy mindent tud rólad. Bármit is teszel, bármit is gondolsz, arról neki tudomása van. Természetesen gyógyszer az a méreg, amit beléd csöpögtet, természetesen a saját érdekedben manipulál téged, vagy másokat, de jó, ha tudod; egyetlen szavába kerül, hogy szétrobbanjon körülötted minden. Lám, az arcnélküli emberből személyes kisisten vált, a klónod, a sötétebbik éned, aki egy rosszkor, rossz helyen kimondott félmondattal akár közvetlen életveszélybe is sodorhat, ha éppen úgy akarja.
Jellegénél fogva olyan ez a típus, hogy csak akkor veszed észre, hogy baj van, amikor már teljesen átvette az irányítást. Ellentámadásra nincs lehetőség, hiszen az olyan, mintha megmarkolnád a hajad, és úgy vernéd a fejed a falba. Egyetlen esélyed, ha megpróbálod újra láthatatlanná, arc nélküli kis semmivé tenni. Ha ott van, nem nézel rá, ha kérdez, nem felelsz, ha felhív, nem veszed fel, letiltod az msn-ről, és minden egyéb kommunikációs csatornáról. Megpróbál majd egy közös ismerősötökön keresztül üzenni, hogy milyen magányos, milyen rossz neki, és mennyire hiányzol. Ha ezt is sikerül elrendezned egy vállrándítással, egy szép napon majd eléd áll, és bőgve üvölteni kezd. Ő mindent megtett, Ő nem ezt érdemli, Neki senki más nincsen ezen a világon. Figyeld majd meg, a hangmagasság folyamatosan emelkedik, és épp mielőtt elérné az ultrahang tartományt, a rezonanciától leválik róla az összes lopott szín, és elpukkan az arcnélküli ember, mint egy szappanbuborék.
Legközelebb jobban vigyázz magadra!
(2007.10.12.)
