feb 21 2008

gondol-gondol

Itt van például a közöny. A közöny önmagában létezik, nincs semmi oka, illetve pontosan a semmi az, ami életre kelti. Megyek az utcán, odaszól hozzám egy koldus a földről: Segíts nekem pár forinttal! Ránézek, és miközben szótlanul elsétálok mellette, ezt gondolom: Ha te azt tudnád… hogy ez rajtam már nem segítene. Ő pedig lehajtja a fejét egy pillanatra, de már el sem szomorodik azon, hogy itt van ma már ez a sokadik barom, aki még egy morzsát sem szór oda az ő tökéletes életéből. Nem látjuk egymást a ködben. Bizony, ez a halálos szürke közöny.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.20.)

A bejegyzés trackback címe:

https://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr54349151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.