feb 20 2008

vérvád

A vérvád egy néphiedelem, aminek többféle variációja is van, de visszatérő eleme, hogy a zsidók időnként embereket áldoznak. Nem maguk közül választanak természetesen, hanem az őket körülvevő többségi társadalom egy tagját rabolják el, és vágják le. A vérvád a középkorban kezdett el terjedni, de az első dokumentált eset az ókorban történt Antiókhosz király idejében. Akkor az a szóbeszéd járta, hogy a zsinagógában fogva tartanak egy görögöt, azt egy egész éven át hizlalják, majd feláldozzák az istenüknek. Később makacsul visszaköszönt a történet, jellemzően gyerekek meggyilkolásával vádolták őket, valamint azzal, hogy a húsvéti pászkához keresztény vért (gondoljatok bele: a zsidó vallás a vér fogyasztását semmilyen körülmények közt nem engedélyezi) használnak. Az újkorban a vérvád természetesen komolytalanná vált, jelenleg már csak néhány szélsőséges csoport próbálja bizonyítani a valóságtartalmát.
    A babona kialakulása arra vezethető vissza, hogy a zsidók zárt közösségekben éltek, a keresztények (legalábbis a hétköznapi emberek) szinte semmit sem tudtak a szertartásaikról és a mindennapjaikról. Ugyanaz a mechanizmus működik itt, mint amikor egy kis faluba beköltözik egy zárkózott, hallgatag ember. Előbb-utóbb elkezdődik a találgatás, hogy mivel foglalatoskodik egyedül, persze valami sötét dolog van a háttérben, amit nyilván megpróbál eltitkolni a többiek elől.
    Furcsa, de a zsidó vallásban nem példátlan az emberáldozat. Emlékezzünk csak Ábrahámra, aki az Úr parancsára majdnem feláldozta Izsákot (1 Móz. 22,2), de említ a Biblia egy olyan esetet is, amikor a szent gyilkosság valóban megtörtént. Jefte, Izrael bírája egy csata előtt fogadalmat tett, hogy amennyiben legyőzi az ammonitákat, feláldozza azt, ami először kijön a házából, amikor hazaér (Bír. 11,3). Szerencsétlenségére a lánya jött először az üdvözlésére, és ebben az esetben Isten nem váltotta meg kossal az emberáldozatot.
    Alátámasztja ez a két eset (legalábbis Jefte története) a vérvádat?
    Próbáljuk átgondolni, hogy mit jelent a vallásban az áldozat. Azt, hogy lemondunk valamiről, ami a miénk, a saját tulajdonunk, és nagyon közel áll hozzánk. Áldozni annyit tesz, mint önmagunkat megkisebbíteni valamivel, ezért áll nagyon közel az áldozat és alázat szavak értelme. Ábrahám egyszülött fiát, míg Jefte szeretett lányát ajánlotta fel Istennek. Ez a hozzáállás nem állítható párhuzamba egy idegen ember szimpla lemészárolásával. Aki egy kicsit is ismeri ezt a vallást, tudja, hogy a zsidók a világot mereven felosztják tiszta és tisztátalan dolgokra. Valaki, aki nem zsidó, szintén tisztátalannak számít, ezért semmilyen szinten nem vehet részt a szertartásokban, ergo nem is áldozhatják fel.

Bővebben a vérvádról itt olvashattok.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.22.)

A bejegyzés trackback címe:

https://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr93346728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NRG44 · http://althir.org 2009.03.23. 03:29:31

Ja persze, most már minek, ha venni is lehet emberi vért XD

Valaki csak megölte S.E.-t.